Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)
1912-03-01 / 52. szám
1912 március 1. Ti munkásemberek fiai vagytok. Amikor mi sztrájkba lépünk, hogy javítsunk sorsunkon — ami apátok, anyátok, testvéreitek sorsa is, akkor tisztjeitek gyilkosságra szólítanak föl benneteket. Ezt ne tegyétek ! Jusson eszetekbe, hogy amikor kikerültök a hadseregből, újra ,civilek lesztek és hozzánk hasonlóan ti is sztrájkba léphettek és épp ugy ki lesztek téve annak, hogy más katonák titeket gyilkoljanak le! Fiuk, ne tegyétek! „Ne ölj!" mondja az írás. Ne felejtsétek el. Ti éppugy, mint mi, a rabszolgaosztályból valók vagytok. Ha fölemelkedünk, ti is fölemelkedtek; ha elesünk, ha mindjárt golyóitoktól is, ti is nekünk estek. Anglia termékeny völgyeivel, gazdag bányáival, tengerének kincseivel a korszakok örökségekint maradt reánk. Ti kétségtelenül szegénységtek miatt álltatok be a hadseregbe. Mi szegénységünk miatt hosszú, nehéz munkát végzünk csekély bérért. Ugya ti, mint a mi szegénységünket az okozza, hogy Britannia minden természeti kincseivel néhány ember tulajdona. Ezeké a keveseké Britannia, munkánk, sőt az életünk. Testvérek! Hiába szóltunk hozzátok! Gondolkozzatok és ne gyilkoljátok le véreiteket. Segítsetek visszanyerni Britanniát a britek, a világot pedig a munkások számára. A bányászok sztrájkja természetszerűleg hamarosan az egész országgal érezteti haláját. Nagyon sok kerületben egyes iparágak már csütörtökön beszüntették az üzemet. Sheffieldben a kohóművek kihirdették, hogy pénteken bezárják a gyárakat. A vasúttársaságok közlik, hogy a forgalmat korlátozzák, a vonatkísérő személyzet számát leszállítják. BELFOLD QOO A képviselőház pénteken délelőtt ülést tart. Ennek napirendjére kitűzte a csütörtökön megindult házszabályvita folytatását és a véderőjavaslat általános tárgyalását. Sürgős interpelláció a főkapitány betiltó végzése miatt. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt megbízásából a képviselőház pénteki ülésén Benedek János, országgyűlési képviselő sürgős interpellációt intéz Khuon-Héderváry belügyminiszterhez a főkapitány azon intézkedése tárgyában, amellyel a szociáldemokrata párt március 1-iki tüntető fölvonulását betiltotta. Kétazeres nyugdíj : évi 240 korona, 240 korona egy évre, élni kevés és csak éhenhalásra elég még annak a mezei munkásnak is, akinek a gyomra jól be van idomítva az éhezésre. Pedig ezt a pénzt ígéri nyugdíjnak a 66 éves földmunkások számára az 1912. évi VIII. törvénycikk, amelynek életbeléptetésére vonatkozó rendeletet most küldte szét Serényi földmivelésügyi miniszter a törvényhatóságoknak. A félhivatalos dicshimnusz szerint Az új törvény önkéntes formában az eddiginél sokkal kedvezőbb új nyugdíjbiztosítást nyújt a falu népének. A belépést lehetővé teszi bármily korban levőknek. Az új törvény szerint tízévi tagság után nemcsak igazolt rokkantság esetén, hanem hatvanöt éves korban mindenkinek föltétlenül nyugdíjat ad. A teljes nyugdíjat az eddiginek kétszeresében, évi 2-10 koronában állapítja meg. A balesetbiztosítást is sokkal kedvezőbbé teszi az eddiginél. A baleseti segélyeket ugyanolyan mértékben szabja meg, mint az ipari munkások balesetbiztosítási törvénye. A baleset miatt teljesen munkaképtelenné váltak járadékát az eddiginek kétszeresére, évi 240 koronára emeli föl s az árvák fokozottabb segélyezéséről is gondoskodik. Mindazonáltal a kötelező balesetbiztosítás eddigi díjait nem emeli, sőt az önkéntes nyugdíjbiztosítás díját leszállítja. A kötelező balesetbiztosítás eddigi körét, amely szerint valamennyi gazdasági cseléd és gazdasági gépmunkás biztosítandó baleset ellen, az új törvény továbbra is meghagyja, de egyszersmind teljesen eloszlatja a gépmunkások biztosítása körül panasz tárgyául szerepelt bizonytalanságot, amikor világosan kimondja, hogy minden gazdasági gép tulajdonosa bárminő gazdasági gép mellett dolgozó öszszes gépmunkásokat (a képesített gépkezelő kivételével, aki az ipari munkásbiztosítás alá tartozik) még abban az esetben is az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárnál köteles biztosítani, ha gépével nem a maga gazdaságában, hanem vállalkozói minőségben másnak gazdaságában végeztet munkát. A gépszemélyzetet ezzel egy ember kivételével kivonják az ipari munkásbiztosítás hatálya alól, amely sokkal kedvezőbb a munkásra, mint a koldus-alamizsnát nyújtó cselédpénztár, amelynek szociálpolitikai értéke szinte semmi s ezenkívül a mezei munkásság mozgásszabadságának megkötésére csinálódott. Menekülnek. Arad megye alispáni hivatalában azt tapasztalják, hogy az idén a kivándorlás szokatlanul nagy arányokat ölt. Tavaly február végéig 200 útlevelet adtak ki, míg az idén már 450 útlevelet állítottak ki, legnagyobbrészt Amerikába és Romániába. — Bihar vármegye magyarcsékei és margittai járásában is — amint a minap megírtuk — növekedik a kivándorlás. Mindkét járás főszolgabirája újabb útlevél-blankettákat kértek az alispáni hivataltól, mert elfogytak az összes útlevelek. Napról-napra újabb csoportok jelentkeznek útlevelekért. Különösen Kéty és Vámosház községek lakossága kerekedett föl nagyszámban. A környéken az a hír járja, hogy mintegy hatvanezer korona amerikai pénz érkezett a két faluba és ez csábítja a lakosságot a kivándorlásra, úgy, hogy maholnap mind a két falu teljesen elnéptelenedik. Becsapják a tanítókat! A „Budapesti Hírlap", amely régóta lesi az alkalmat, hogy a tanítókkal szemben követett botrányos eljárása miatt támadt ellenszenvet csökkentse a tanítóság körében (úgy látszik, érzékenyen érintette a tanítók bojkottja!), most „öröm"-hírrel szolgál a tanítóságnak. Néhány bóks az erőteljesebb tanítómozgalmat elítélő megjegyzés kíséretében elmondja a következőket: Nagy elégtételül szolgál nekünk az, hogy a „Budapesti Hírlap" lehet a legelső, aki a tanítósággal közölheti, hogy ZichyJános gróf kultuszminiszter igenis beváltotta a tanítóknak adott ígéretét. Illetékes helyről kaptunk fölhatalmazást arra, hogy megírhatjuk, hogy a tanítóság abbeli óhajtása, hogy az állami tisztviselők három alsó fizetési osztályának megfelelő fokozatokba (XI., X., IX.) osztassék, teljesülni fog, valamint beszámitódik a tanítói szolgálat az 1893. évig visszamenően. Az ország teherviselőkéniességéhez arányítva, méltó megbecsülésben részesíti Zichy János gróf a magyar tanítóság munkáját! Ezentúl tehát az állami tanítók fizetés tekintetében az állami tisztviselőkkel teljesen egyforma elbánásban fognak részesülni. Vagyis kezdőfizetésük az állami tisztviselők gyakornoki éveinek megfelelően 1200 korona lesz. Rövid időközben előlépnek a X. fizetési osztályba 1400 korona alapfizetéssel s innen azután automatikusan haladnak a IX. fizetési osztályba. Megírhatjuk azt is, hogy a tanítók az állami tisztvisőmondta az ősz embernek : Bolond beszéd ez Az öreg ember megcsóválta fejét, valamit mormogott, amiből nem értett meg semmit se Péter. Csak mikor már el akart jönni, mondta az ősz ember: „No csak menj, majd meglátjuk, hogy a te Julid mire van szánva." Átvette a kis üveget. Az utcán kigöngyölte a a selyempapirosból és megnézte, milyen színű folyadék van benne. Valami olyan zöldes átlátszó fürgén mozgó nedv volt benne. Hisz ez épp olyan, mint a jó szilvórium, — gondolta magában, hát ez volna az a híres orvossága ... Bedugta a kabátzsebébe, hogy baja ne essék, azzal szaporán kezdett lépni, mert eszébe jutott, hogy Juli várja otthon. Amint ment így, egyszer csak szembejön vele egy régi ismerőse, akivel egykor együtt dolgozott egy műhelyben. A barátján rongyos ruha volt, fogvacogva beszélt. Azt mondta: „De fölvitte az isten a dolgod Péter! Tán már meg se láttál volna, ha meg nem szólítlak* . . . „Dehogynem, dehogynem", erősködött ő. „Gyerünk be akkor, igyunk valamit, úgyse láttuk már egymást jó ideje." Azzal karonfogta őt és behúzta egy pálinkamérésbe. ő szabadkozott, hogy nem iszik semmit, meg haza kell sietnie, mert Juli beteg és várja őt. A barátja azt felelte : Már pedig ő inni akar, és mivel neki nincs pénze, fizesse Péter. És azzal már rendelt volna is valami italt. Péter közbeszólt, hogy neki sincs egy krajcárja se. A barátja felnevetett: „No Péter, hát csak ennyire vagy uz'/ Hivatalszolga létedre sincs pénzed ? Szép kis állásod lehet! De én már csak iszom, annyim még csak lesz, hogy a magamét ki tudjam fizetni. Te meg kedves Péter barátom, majd nézed, hogy iszom". Péter kimondhatlan sértést érzett ki barátja szavából. Önérzetét végtelen bántotta, hogy egy ilyen senki azt higyje róla, hogy neki egy kis jó italra se telik. A barátja nagyokat húzott a borospohárból. Pé- ünnepibb pillanatainak képe. Lassan ember fölötti jóság sugárzott a halott asszony arcáról Péter felé . . . Péter mozdulatlan ült, egyszerű lelke megbékélt, gondolata nem lázongott. Juli meghalt, Juli egy szent. . . Juli kezeit Péter összekulcsolta és gyöngéden, mintha virággal bánna, helyezte el a halott mellén .. . Juli egy szent, — mondogatta, — hisz úgy akart meghalni, hogy senkit se bántson vele. Csak kezet kellett volna kinyújtania és elér engem ... Nem, Juli titokban, csöndesen akart meghalni. Juli egy szent asszony ... Hirtelen, egész váratlanul az ötlett Péter eszébe, hogy még senki se tudja Juli halálát, őneki kell elmondani majd reggel mindenkinek. A házmesternek, az irodában az uraknak, a főnöknek De, hogy mondja majd el?... És mit szólnak azok?... Valahol messze harang szólalt meg. Péter ám mögött és bólongatott a harangszóra, mintha csak imádságot mormolt volna. Szemével hosszút és fáradtat pislantott a csöndes asszonyra Péter feje álomba hanyatlott. Nehezen lélegzett, olykor nyugtalan mozgatta kezét: Péter álmot látott . . . Azt álmodta, hogy a hivatalban őt mindenki megajándékozta. A főnök kezet szorított vele és pénzt nyomott a tenyerébe. Ő nem merte megnézni, hogy mennyit kapott, csak szorította a pénzdarabokat. Izgatott és boldog volt. Hivatal után, mikor ki kellett sepergetnie, csak félkézzel fogta a seprőt, mivel félt, hogy kiejti a másikból a pénzt. Amint ment hazafelé, mindenki ránevetett az utcán, mert mindenki tudta, hogy ő pénzt kapott. Juli is mosolyogva ült föl ágyában és azt kérdezte : No, Péter, mennyit kaptál ?. .. ő csak ült és nem nyitotta ki a kezét. Azt felelte, nagyon sok lehet, mert majd lehúzza a kezét. Juli és ő boldogan nevetgéltek . .. Egyszer csak kopogtattak az ajtón, a háza mester jött be, de most egészen sovány volt, egy nagy fehér lepedő volt vállára vetve, kezében meg egy hosszú portvist tartott. Ő rászólt, hogy mit keres nála ilyen későn ebben a maskarában. A házmester hangosan fölnevetett, ő ekkor látta, hogy a házmesternek nincsen ajka, hanem csak a csontokból nőtt fogait mozgatta. A házmester azt mondta: Hallottam, hogy pénzed van, tudom is, hogy ott szorítod a kezedben. Add csak ide, elviszem, nálad nincs jó helyen, hisz meg se mered nézni, hogy mid van. Ő nem akarta odaadni, mire a házmester neki rontott és ki akarta venni markából a pénzt. Dulakodtak, kiabáltak. Már két ujja fölnyílt, már mindjárt elveszi. Nem engedem! . .. Jaj . .. Péter riadtan kapta föl fejét. Kezét még mindig erősen szorította össze, csak mikor letévedt kezére tekintete, nyitotta föl rákönyödötten ujjait, amelyek Juli halotti kezével birkóztak . . . Péter merőn nézett maga elé, az álmán gondolkozott. Egy darabig ólomnehezet pislogva küzdött az átommal, azután fáradt feje előrelibbent, Péter újra elaludt... Fejére különös álmot hozó álom szállott Most arról álmodott, hogy egy délután nem kellett bemennie az irodába, mert Julinak orvosságért küldte a doktor a patikába. Sok keresés után a körúton egy patikába nyitott be, amelyet a még sosa látott pedig ismerős volt neki az egész házsor. A receptet egy ősz embernek adta át. Az ősz ember került-fordult, vizet forralt, porokat kevert, kenőcsöt mörcsikélt és sokszínű folyadékot öntött egy üvegbe. Mialatt mindezt csinálta, egyre beszélt : Ez jó orvosság, nagyon jó orvosság Csak be tudja venni a beteg" Mert ennek azüvegnek oly szűk a nyaka, hogy nem mindenki, csak kevés ember tudja kiinni belőle az orvosságot. Aki ki tudja inni, az meggyógyul, ki nem, az meghal. Péter fölkacagott és azt NÉPSZAVA ó