Népszava, 1914. május (42. évfolyam, 103–127. sz.)
1914-05-01 / 103. szám
munkások új tömegeit nyerjük meg szervezeteinknek és ha sajtónkat megerősítjük. Ezért a most kezdődő vörös hetet jól ki kell használnunk. Sokan legyünk és hatalmas legyen a sajtónk, csak így lesz erőnk visszaszorítani a reakciót. Ez a mai nap tehát minekünk nemcsak ünnepnapunk, hanem nagy — minden eddiginél nagyobb — munka kezdetének a napja is. Egy emberöltő óta dolgoztunkés áldoztunk, de milyen sokat áldoztunk. Most meglehet, hogy egyetlen egy évi munkánk több gyümölcsöt fog teremni, mint eddig huszonöt évi fáradságunk rés szenvedéseink. Csak akarnunk kell! A szociáldemokraták a parlamentért. Bécs, április 30. A szociáldemokráciának az abszolutizmus ellen irányuló akciója a napokban ért a siker első állomásához. Miután pár nap előtt a lengyel klub a pártelnökök konferenciájának az egybehívása mellett döntött és az abszolutizmus elítélésére is talált megfelelő szavakat, most már a kormány legerősebb támaszának, a német nemzeti szövetségnek is bele kellett harapnia a savanyú almába és hozzá kellett járulnia a szociáldemokrata akcióhoz. Amikor azután ez a határozat ismeretes lett, a keresztény-szociálisoknak sem maradt egyéb hátra, minthogy ők is hozzájáruljanak a tervhez, bár igen keserves arccal nézik a dolgot és határozatukban nagyon sok a „ha" meg a „de".A pártelnöki konferenciát tehát a legközelebbi hétfőn megtartják és legkésőbb egy hónap múltán összeül a parlament is. Ezzel azután elvágják a kormány számára a 14-ikszakasz útját. Pedig a kormány hosszú időre terjedő abszolút kormányzatra rendezkedett be. Még nem bizonyos, hogy a csehek lemondanak-e az obstrukcióról, de a parlament lelkiismerete immár fölébredt és így reménykedni lehet abban, hogy az esetre, ha a csehek újra akarnák kezdeni az obstrukciót, a parlament nem fog rögtön tehetetlenül behódolni. De nagyon sok komoly jel mutatkozik arra nézve is, hogy a csehek nagyon meggondolják majd a dolgot, mielőtt újra az obstrukció fegyveréhez nyúlnának. Másrészt azonban a többségi pártokban, nevezetesen a nemzeti szövetség soraiban is olyan fölfogás kezd lábrakapni, amely határozottan elítéli a kormánynak a cseh kiegyezés kérdésében tanúsított passzivitását. Ezt igazolja a nemzeti szövetségnek a napokban tartott üléséről kiadott jelentése, amely kifejezetten konstatálja, hogy több felszólaló szerint a kormánynak kötelessége arról gondoskodni, hogy Csehországban mielőbb helyreálljon az alkotmányos rend. A parlamenti rend helyreállításában éppen az okozta eddig a legnagyobb nehézséget, hogy a német pártok a cseh alkotmány felfüggesztését a maguk sikerének tulajdonították, holott nekik épp úgy kellett emiatt szenvedniök, mint a cseheknek. Csakhogy a csehek ezzel szemben megbosszulták magukat a parlamenten. Ha már most a németeknél is fölülkerekedett az a megismerés, hogy az abszolutizmus Csehországban nem lehet nemzeti érdek, akkor ez a békesség után való vágyakozásnak a kétségtelen jele. És egy ügyes kormány minden nagyobb nehézség nélkül létre is hozhatná a közeledést, amely a két nemzetiség között való kiegyezéssel végződhetne. Kérdés azonban, hogy a kormány egyáltalán akarja-e a nemzetiségi békét. Mert Sturgkh eddig csak arról tett tanúságot, hogy hatalmon maradásának a kedvéért kész az államot a legnagyobb veszedelmek szakadékába dönteni. Az már most nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi pártokban nagy a békére való hajlandóság és már egymaga ez a körülmény is határozott sikerét jelenti a szociáldemokrata akciónak. Ha azonban teljességében akarjuk megismerni ennek a szociáldemokrata akciónak a sikerét, akkor rá kell mutatnunk arra az ellenszenvre, amellyel ez az akció eleinte találkozott a polgári pártoknál, nevezetesen a keresztény-szociálisoknál és a nemzeti szövetségnél. Április 20-án határozták el a szociáldemokraták ennek az akciónak a megindítását. És már április 21-én közölték a lapok a képviselőház elnökének a nyilatkozatát, amelynek lényege az volt, hog dr. Sylvester úr semmit sem akar tenni a parlamentnek a kormánnyal szemben való megvédelmezésére. Sylvester régi kormánylakáj és bizonyos, hogy előbb megkérdezte a kormányt, milyen magatartást tanúsítson ezzel az akcióval szemben. Természetesen fogadkozott, hogy ő a parlament egybehívása mellett van, de kijelentette azt is, hogy a pártelnöki konferenciát csak májusban hívhatja össze és akkor is csak úgy, ha valamennyi nagyobb párt határozottan kívánja. A delegációk előtt azonban, ahogy ezt a szociáldemokraták kívánják, ez teljességgel lehetetlen. Ha érik majd a lázadó vetés, A jajban, kínban megfogant sereg, Ha megindul a bosszú és a könny, Az megszülte sok millió gyerek .. . Ha eljön a nagy, igazi tavasz. De még ennél is sokkal elutasítóbb hangon nyilatkoztak a képviselőház elnökének a szűkebb párthívei, a német nemzeti szövetség tagjai, azután pedig a keresztényszociálisok. És ebben a hadjáratban előljárt a német nemzeti szövetség cseh-német tagjainak a hivatalos szócsöve, amely mindjárt kezdetben megbélyegezte a szociáldemokraták akcióját és teljesen elégtelen eszköznek minősítette a parlament életképességének a helyreállítása céljából. Szakasztott ilyen hangon, csak még egy kicsit durvábban beszélt a nemzeti szövetség hivatalos lapja, az „Ostdeutsche Rundschau" és a keresztényszociális „Reichspost". Mind a kettő „jelentéktelen kísérletezésnek" minősítette a szociáldemokraták akcióját. Csak a cseh szeparatisták és a nagy németek voltak azok, akik mindjárt kezdetben csatlakoztak a szociáldemokrata akcióhoz. Pár nappal később a cseh radikálisok is kijelentették a hozzájárulásukat. De most már valamennyi párt belátja ennek az akciónak a helyességét. Még a szociáldemokraták legnagyobb ellenségei, a német nemzetiek és a keresztény-szociálisok is kénytelenek beismerni, hogy mindaz, amit eleinte az akció ellen fölhoztak, ostobaság volt. A szocialista fölfogás győzött az egész vonalon * * * 71 vetésünk. És tavaszba szökkent megint az idő És tavaszos tett újra a szivünk, Szabad hegyekről tart erre a szél S a nyár elé friss álmokat viszünk. Megdermedt lelkünk fölenged lassan A napfénytől mint befagyott patak És a mi nagy, grönlandi mezőnkön Uj remények csirái hajtanak. Én érzem, hogy tartott, dús földjeink Messzi térein még sárgul majd kalász az aranynap, ha dúsan érleli, Miénk lesz a nagy, áldott aratás. Mert nézzétek, a tavasz ott ragyog A gyerekeink sugaras szemén, Ők a jövőnk, az igézetvetés, Töretlen föld és uj fénylő remény, Az ő lelkük a drága, dús talaj, Plántáljuk belé a termő magot, A lázadásnak izzó magvait, Fojtott dühöket, könnyet, bánatot. S tengerré dagad bennük majd a könny És orkánná az elfojtott panasz S az izzó mag majd tűzvirágot hajt, Ha eljön a nagy, igazi tavasz. HÉPSZA¥A Várnai Zseni. % * # Virágok a műhely ablakában. * Nem hiszem, hogy akadt volna valaha szocialista, aki a marxista igazságnak értelmetlen félrecsavarásával a művészeti terméket a művész anyagi helyzete reflexének minősítette volna, — de azt tudom, hogy igen okos és gondolkozó emberek is le szokták barbározni a szocialistákat és a szocializmust, akikre és amelyre gondolkozás és okosság nélkül egyszerűen rátukmálják ezt a durva és ostoba vélekedést. Amikor örvendek valami szépnek, nem szeretek vitatkozni és most sem azért kezdtem ezzel a tiltakozással, mintha folytatni is ezen a hangon akarnám a beszélgetést. Dehogy. Május elseje van, tavasz van, gyönyörű munka előtt áll a magyarországi munkásmozgalom, új remények élednek és nekem néhány új értéket kell most örömmel megmutatni a májusi ünneplőknek, — dehogy is vitatkozom. Csak éppen azt akarom mondani: nem a művész anyagi helyzetének terméke a művészeti termék, de igenis, nagy befolyású a művész életmódja, anyagi helyzete, családjának és magának társadalmi hovatartozandósága arra, amit teremt. Vegyük a végleteket: milliomos bárófia közepes tehetséggel elsőrangút produkálhat, mert tanultsága, nyugalma, módja van a művészi munkához, mert akkor ír, fest, mintáz, amikor akar, mert ott és úgy keres hangulatot a munkához, ahol és ahogyan akar. noha ugyanaz a közepes tehetség munkásnak születik és nem képek, szobrok, könyvek között tölti a gyerekkorát, hanem a mester pofonai pótolják nála a műélvezetet, a művészember sohasem lesz belőle. Ahhoz, hogy igazi művész legyen valaki, művesz embernek kell lennie és legalább a maga szakjában sokat, igen sokat kell tudnia. És ugyan honnét vegye a proletárgyerek ezt a tudást? Az a pár elemi iskolai osztály, amelyet végez és esetleg az inasiskola még helyesírásra sem tanítják meg. A mellékleten közlünk külön rovatban, amelynek címe „A műhely virágai" egy sereg írást csupa műhelyben dolgozó munkástól. Mindegyik tehetséges ember, mindegyik olvas és tanult, — de egyetlen egy sincs közöttük, aki a helyesírás biztos, teljesen hibátlan ismeretéig vitte volna! Amit ezek az emberek tudnak, — maguktól tudják és az iskolának nem tartoznak hálával. És az iskolázatlanság még mindig nem a legnagyobb akadálya a proletártehetségek kifejlődésének. A műhelyablak virágainak egyik ápolgatója panaszolta el egyezer levélben ne- 1911 május 1. | NÉLKÜLÖZHETETLEN MINDENKI 2 S SZÁMÁRAj AKI TUDNI AKARJA| | \ Va&8-E VÄLASZT©Jß©A ÉS HOGLY jj M3T KELL TENÍTIE ANKI\¥j MEGSZERZÉSÉRE | 2 I KINEK VAN ! | VÁLASZTÓ- ! I JOGA? ! IRTA : RÓNAI ZOLTÁN ÁRA 6 FILLÉR ° a D • S | J KAPHATÓ A NÉPSZAFA KÖNYV- S 1 KERESKEDÉSÉBEN ÉS MINDEN | 2 SZERVESET 9 KÖNYVÁRUSNÁL* £