Népszava, 1914. május (42. évfolyam, 103–127. sz.)

1914-05-01 / 103. szám

munkások új tömegeit nyerjük meg szerve­zeteinknek és ha sajtónkat megerősítjük. Ezért a most kezdődő vörös hetet jól ki kell használnunk. Sokan legyünk és hatal­mas legyen a sajtónk, csak így lesz erőnk visszaszorítani a reakciót. Ez a mai nap tehát minekünk nemcsak ünnepnapunk, hanem nagy — minden ed­diginél nagyobb — munka kezdetének a napja is. Egy emberöltő óta dolgoztunk­­és áldoztunk, de milyen sokat áldoztunk. Most meglehet, hogy egyetlen egy évi munkánk több gyümölcsöt fog teremni, mint eddig huszonöt évi fáradságunk rés szenvedé­seink. Csak akarnunk kell! A szociáldemok­raták­ a parlamentért. Bécs, április 30. A szociáldemokráciának az abszolutizmus ellen irányuló akciója a napokban ért a­ si­ker első állomásához. Miután pár nap előtt a lengyel­ klub a pártelnökök konferenciá­jának az egybehívása mellett döntött és az abszolutizmus elítélésére is talált megfelelő szavakat, most már a kormány legerősebb támaszának, a német nemzeti szövetségnek is bele kellett harapnia a savanyú almába és h­ozzá kellett járulnia a szociáldemokrata akcióhoz. Amikor azután ez a határozat is­meretes lett, a keresztény-szociálisoknak sem maradt egyéb hátra, minthogy ők is hozzá­járuljanak a tervhez, bár igen keserves arc­cal nézik a dolgot és határozatukban nagyon sok a „ha" meg a „de".­­A pártelnöki konferenciát tehát a legkö­zelebbi hétfőn megtartják és legkésőbb egy hónap múltán összeül a parlament is. Ezzel azután elvágják a kormány számára a 14-ik­­szakasz útját. Pedig a kormány hosszú időre terjedő abszolút kormányzatra rendez­kedett be. Még nem bizonyos, hogy a csehek lemondanak-e az obstrukc­ióról, de a parla­ment lelkiismerete immár fölébredt és így reménykedni lehet abban, hogy az esetre, ha a csehek újra akarnák kezdeni az obstruk­ciót, a parlament nem fog rögtön tehetetle­nül behódolni. De nagyon sok komoly jel mutatkozik arra nézve is, hogy a csehek na­gyon meggondolják majd a dolgot, mielőtt újra az obstrukció fegyveréhez nyúlnának. Másrészt azonban a többségi pártokban, nevezetesen a nemzeti szövetség soraiban is olyan fölfogás kezd lábrakapni, amely hatá­rozottan elítéli­ a kormánynak a cseh kiegye­zés kérdésében tanúsított passzivitását. Ezt igazolja a nemzeti szövetségnek a napok­ban tartott üléséről kiadott jelentése, amely kifejezetten konstatálja, hogy több felszó­laló szerint a kormánynak kötelessége arról gondoskodni, hogy Csehországban mielőbb helyreálljon az alkotmányos rend. A parla­menti rend helyreállításában éppen az okozta eddig a legnagyobb nehézséget, hogy a német pártok a­ cseh alkotmány felfü­ggesz­tését a maguk sikerének tulajdonították, ho­lott nekik épp úgy kellett emiatt szenvedni­ök, mint a cseheknek. Csakhogy a csehek ez­zel szemben megbosszulták magukat a parla­menten. Ha már most a németeknél is fölül­kerekedett az a megismerés, hogy az abszo­lutizmus Csehországban nem lehet nemzeti érdek, akkor ez a békesség után való vá­gyakozásnak a kétségtelen jele. És egy ü­gyes kormány minden nagyobb nehézség nélkül létre is hozhatná a közeledést, amely a két nemzetiség között való kiegyezéssel végződhetne. Kérdés azonban, hogy a kor­mány egyáltalán akarja-e a nemzetiségi bé­két.­ Mert Stu­rgkh eddig csak arról tett ta­núságot, hogy hatalmon maradásának a ked­véért kész az államot a legnagyobb veszedel­mek szakadékába dönteni. Az már most nyilvánvaló, hogy a nemze­tiségi pártokban nagy a békére való hajlan­dóság és már egymaga ez a körülmény is határozott sikerét jelenti a szociáldemokrata akciónak. Ha azonban teljességében akarjuk megis­merni ennek a szociáldemokrata akciónak a sikerét, akkor rá kell mutatnunk arra az ellenszenvre, amellyel ez az akció eleinte ta­lálkozott a polgári pártoknál, nevezetesen a keresztény-szociálisoknál és a nemzeti szö­vetségnél. Április 20-án határozták el a szociáldemo­kraták ennek az akciónak a megindítását. És már április 21-én közölték a lapok a kép­viselőház elnökének a nyilatkozatát, amely­nek lényege az volt, hog­­ dr. Sylvester úr semmit sem akar tenni a parla­mentnek a kormánnyal szemben való megvédelmezé­sére. Sylvester régi kormánylakáj és bizo­nyos, hogy előbb megkérdezte a kormányt, milyen magatartást tanúsítson ezzel az ak­cióval szemben. Természetesen fogadkozott, hogy ő a parlament egybehívása mellett van, de kijelentette azt is, hogy a pártelnöki kon­ferenciát csak májusban hívhatja össze és akkor is csak úgy, ha valamennyi nagyobb párt határozottan kívánja. A delegációk előtt azonban, ahogy ezt a szociáldemokra­ták kívánják, ez teljességgel lehetetlen. Ha érik majd a lázadó vetés, A jajban, kínban megfogant sereg, Ha megindul a bosszú és a könny, Az m­­egszülte sok millió gyerek .. . Ha eljön a nagy, igazi tavasz. De még ennél is sokkal elutasítóbb han­gon nyilatkoztak a képviselőház elnökének a szűkebb párthívei, a német nemzeti szö­vetség tagjai, azután pedig a keresztény­szociálisok. És ebben a hadjáratban előljárt a német nemzeti szövetség cseh-német tag­jainak a hivatalos szócsöve, amely mindjárt kezdetben megbélyegezte a szociáldemokra­ták akcióját és teljesen elégtelen eszköznek minősítette a parlament életképességének a helyreállítása céljából. Szakasztott ilyen hangon, csak még egy kicsit durvábban be­szélt a nemzeti szövetség hivatalos lapja, az „Ostdeutsche Rundschau" és a keresztény­szociális „Reichspost". Mind a kettő „je­lentéktelen kísérletezésnek" minősítette a szociáldemokraták akcióját. Csak a cseh szeparatisták és a nagy­ németek voltak azok, akik mindjárt kezdetben csatlakoztak a szociáldemokrata akcióhoz. Pár nappal később a cseh radikálisok is kijelentették a hozzájárulásukat. De most már valamennyi párt belátja ennek az akciónak a helyessé­gét. Még a szociáldemokraták legnagyobb ellenségei, a német nemzetiek és a keresz­tény-szociálisok is kénytelenek beismerni, hogy mindaz, amit eleinte az akció ellen föl­hoztak, ostobaság volt. A szocialista fölfo­gás győzött az egész vonalon * * * 71 vetésünk. És tavaszba szökkent megint az idő És tavaszos tett újra a szivünk, Szabad hegyekről tart erre a szél S a nyár elé friss álmokat viszünk. Megdermedt lelkünk fölenged lassan A napfénytől mint befagyott patak És a mi nagy, grönlandi mezőnkön Uj remények csirái hajtanak. Én érzem, hogy tartott, dús földjeink Messzi térein még sárgul majd kalász­­ az aranynap, ha dúsan érleli, Miénk lesz a nagy, áldott aratás. Mert nézzétek, a tavasz ott ragyog A gyerekeink sugaras szemén, Ők a jövőnk, az igézetvetés, Töretlen föld és uj fénylő remény, Az ő lelkük a drága, dús talaj, Plántáljuk belé a termő magot, A lázadásnak izzó magvait, Fojtott dühöket, könnyet, bánatot. S tengerré dagad bennük majd a könny És orkánná az elfojtott panasz S az izzó mag majd tűzvirágot hajt, Ha eljön a nagy, igazi tavasz. HÉPSZA¥A Várnai Zseni. % * # Virágok a műhely ablakában. * Nem hiszem, hogy akadt volna valaha szo­cialista, aki a marxista igazságnak értelmet­len félrecsa­varásával a művészeti terméket a művész anyagi helyzete reflexének minősítette volna, — de azt tudom, hogy igen okos és gon­dolkozó emberek is le szokták barbározni a szocialistákat és a szocializmust, akikre és amelyre gondolkozás és okosság nélkül egysze­rűen rátukmálják ezt a durva és ostoba véle­kedést. Amikor örvendek valami szépnek, nem szeretek vitatkozni és most sem azért kezdtem ezzel a tiltakozással, mintha folytatni is ezen a hangon akarnám a beszélgetést. Dehogy. Május elseje van, tavasz van, gyönyörű munka előtt áll a magyarországi munkásmozgalom, új remények élednek és nekem néhány új érté­ket kell most örömmel megmutatni a májusi ünneplőknek, — dehogy is vitatkozom. Csak éppen azt akarom mondani: nem a mű­vész anyagi helyzetének terméke a művészeti termék,­­ de igenis, nagy befolyású a művész életmódja, anyagi helyzete, családjának és magának társadalmi hovatartozandósága arra, amit teremt. Vegyük a végleteket: milliomos bárófia közepes tehetséggel elsőrangút produ­kálhat, mert tanultsága, nyugalma, módja van a művészi munkához, mert akkor ír, fest, min­táz, amikor akar, mert ott és úgy keres hangu­latot a munkához, ahol és ahogyan akar. no­ha ugyanaz a közepes tehetség munkásnak születik és nem képek, szobrok, könyvek között tölti a gyerekkorát, hanem a mester pofonai pótolják nála a műélvezetet, a művészember sohasem lesz belőle. Ahhoz, hogy igazi művész legyen valaki, művesz embernek kell lennie és legalább a maga szakjában sokat, igen sokat kell tudnia. És ugyan honnét vegye a proletár­gyerek ezt a­ tudást? Az a pár elemi iskolai osztály, amelyet végez és esetleg az inasiskola még helyesírásra sem tanítják meg. A mellékleten közlünk külön rovatban, amelynek címe „A műhely virágai" egy se­reg írást csupa műhelyben dolgozó munkástól. Mindegyik tehetséges ember, mindegyik ol­vas és tanult, — de egyetlen egy sincs közöttük, aki a helyesírás biztos, teljesen hibátlan ismeretéig vitte volna! Amit ezek­ az emberek tudnak, — maguktól tudják és az is­kolának nem tartoznak hálával. És az iskolázatlanság még mindig nem a legnagyobb akadálya a proletártehetségek ki­fejlődésének. A műhelyablak virágainak egyik ápolgatója panaszolta el egyezer levélben ne- 191­1 május 1. | NÉLKÜLÖZHETETLEN MINDENKI 2 S SZÁMÁRAj AKI TUDNI AKARJA| | \ Va&8-E VÄLASZT©Jß©A ÉS HOGLY jj M3T KELL TENÍTIE AN­KI\¥j MEGSZERZÉSÉRE | 2 I KINEK VAN ! | VÁLASZTÓ- ! I JOGA? ! IRTA : RÓNAI ZOLTÁN ÁRA 6 FILLÉR ° a D • S | J KAPHATÓ A NÉPSZAFA KÖNYV- S 1 KERESKEDÉSÉBEN ÉS MINDEN | 2 SZERVES­ET 9 KÖNYVÁRUSNÁL* £

Next