Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-17 / 167. szám
1914. július 15. Az amerikkai útó Károlyi Mihály gróf, Kunfi Zsigmond elvtárs és társaik fogadtatása. Julius hő 4-ik napján érkeztek meg Newyorkba a magyar választójogért folyó harc küldöttei. A newyorki lapok, amelyek a magyar vendégek fogadtatásáról hasábos tudósításokban számolnak be, csak most érkeztek hozzánk és ezekből a tudósításokból azt a az örvendetes meggyőződést szerezhettük, hogy Newyorkban nemcsak a magyarság, hanem az egész ottani polgárság és munkásság teljes mértékben fölfogta ennek az útnak a jelentőségét és komolyságát. A nagy tömegek nagy lelkesedése, az elhangzott beszédek tartalma és hatása egyaránt azt bizonyítják, hogy az ellenzéki harcosok nem hiába tették meg az utat az Óceánon át s ennek az útnak ugy erkölcsi, mint anyagi sikere hozzá fog járulni annak a fáradságos, becsületes harcnak az eredményéhez, amelyet Magyarországon a szervezett munkásság évtizedek óta s a tisztességes ellenzéki pártok is az utóbbi idők együttes küzdelmében a becsületes választójogért, a demokratikus parlamentért folytatnak. * Délután 5 órakor a hirhedt amerikai hőségben kötött ki a hatalmas „Waterland" hajó a hobokeni kikötőben. A hajóval érkező Károlyi Mihály grófot, Kunfi Zsigmond elvtársat, továbbá Barabás Béla, Hédervári Lehel, Ráth Endre, Zlinszky István függetlenségi képviselőket, Buza Barnát és Fridrich István budapesti gépgyárost az egész északamerikai magyarságot képviselő harminc tagú bizottság fogadta. A newyorki szocialista sajtó részéről Tarczai Lajos és Szabados Zádor elvtársak jelentek meg. Beláthatatlan tömeg éljenzése és hurrázása mellet indultak a vendégek a kikötőből s a szálló előtt a magyar iskolába járó gyermekek valóságos virágerdővel fogadták őket. Innen a Washington-parkban rendezett népgyűlésre vonultak, ahol a munkásdalárdák éneke után Simkó József üdvözölte a vendégeket, amelyre Barabás Béla és Buza Barna feleltek. Majd zúgó éljenzés közben Kunfi Zsigmond elvtárs lépett a szószékre. Szolgaországból jöttünk szabadországba — kezdte Kunfi —, hogy szolgaországból szabadországot segítsünk teremteni. A jogtalanság hazájából a népjogok, a demokrácia hazájába jöttünk, hogy meglássuk, minő alkotásokra képes a demokrácia. Látni és tanulni akarunk, hogy új erőt és akaratot merítsünk ahhoz, amelyet az általános, titkos és egyenlő választójog kivívásáért folytatunk, hogy azután ezzel a fegyverrel modern kultúrországot teremthessünk Magyarországból. Azt akarjuk elérni, hogy Magyarország népe otthon is megtalálhassa azt az életet, az életnek azt a lehetőségét, amelyet ma csak Amerika földje, ennek a hatalmas országnak demokráciája ad meg számára. Miért kell a magyar népnek, a munkálkodó, dolgozó és nemzeti öntartó magyarságnak hazulról elmenekülni ? Nem a hirtelen vagyonszerzés, nem a gyors meggazdagodás vágya kergeti ide a százezreket és milliókat Magyarországból, hanem a politikai és gazdasági elnyomatásnak és szolgaságnak az a kibírhatatlan mértéke, amelyet a népnek otthon el kel szenvednie. A munka meg nem becsülése, a munka szolgasága az, amely önöket a rabszolgaság országából Amerika szabad földjére, a munka megbecsülésének földjére kergette ! (Percekig tartó, orkánszerű éljen és taps.) Azért küzdünk, harcolunk otthon és azért jöttünk ide önökhöz, hogy ebből a nagy börtönből, Magyarországból szabad országot és az elnyomott szolganépből szabad népet teremthessünk ! (Taps és éljenzés. Éljen a köztársaság ! Le a Tiszával! Le a dinasztiával! kiáltások.) Ehhez a harchoz azonban nem elég a lelkesedésnek még az a foka sem, amelyet itt látunk. A harchoz fegyver kell. És e fegyvereket nem adják ingyen. Magyarország kizsarolt és kizsákmányolt munkásnépe a választójogért folyó, több évtizedek óta tartó harcban rengeteg munkát, verejtéket áldozott és ha kellett, a vér és életáldozattól sem riadt vissza. Az a magyar munkásság, amely naponta 2—4 koronát keres otthon, meghozta a pénzáldozatokat is. A híres május 23-ika után egy hét alatt 100.000 koronát rakott össze a verejtékes munkásfillérekből, önöktől a magyar munkásság nem kér sem véráldozatot, sem azt, hogy a néryjogokért való harcban börtönbüntetést szenvedjenek. Nyíltan és becsületes őszinteséggel beszélek Önökhöz. Az erkölcsi támogatás mellett Önöknek anyagi eszközöket kell adni ehhez a küzdelemhez, mert az otthoniak ebben már kimerültek. Önöknek jobb a keresetük és így könnyebben hozhatják meg ezt az áldozatot. Mindenki annyit adjon, amennyi tőle telik. Ez a pénz, amelyet Önöktől kérünk, nem vesztegetésre, itatásra és lélekvásárlásra kell. Röpiratok, könyvek százezreit kell a nép közé juttatni, gyűlések ezreit kell tartanunk, hogy a népet a tudatlanság sötétjéből kivezethessük. Meg kell szerveznünk az egész ország népét arra a harcra, amelyben a reakció és az oligarchia erejével kell leszámolnunk. Tisza István, aki megfizetett és összevásárolt szavazatok révén uralkodik az ország fölött, nem jön ide Önökhöz kérni. (Miért nem jön ! Megadnánk neki a magáét! Kötélre vele ! kiáltások.) Tisza István csak átsétál néhány nagy bankhoz, a főuzsorásokhoz és mindent megkap, amire szüksége van. A bankok jól tudják, hogy az adott összegeket uzsorakamatokkal vasalhatják be az ország népén. (Le Tiszával!) Mi a bankokhoz nem mehetünk. Mi Önökhöz jöttünk és Önöknek kell ideadniuk azt a feleslegüket, amely nekünk ehhez a harchoz, ehhez a küzdelemhez kell és én meg vagyok győződve arról, hogy az önök segítségével meg fogjuk tudni teremteni a magyar népnek a demokráciával, az általános, titkos és egyenlő választójoggal ,a. szebb, a boldogabb jövendő új Magyarországot. Megered a dollár-eső. Kunfi után Perényi Béla néhány szóval az anyagi támogatásra hívta föl a közönséget, majd Tarczai Lajos elvtárs gyújtó beszéddel adakozásra szólította föl a tömeget. Nem a lelkesedésre, nem a tapsra van most szükség — mondotta. — A dollárokat, az áldozatkészséget szeretném látni! Egyszerre ezer és ezer kéz nyúlt a zsebbe és egy pillanat múlva ezer, és ezer dollár lobogott a fölemelt kezekben. Tarczai beszéde alatt a magyarországi vendégek mindegyike egy lelkes nőbizottsági tagot vett maga mellé és — amerikai szokás szerint — kalapjaikkal indultak el gyűjteni. Ezek a kalapok hamarosan megteltek az áldozatkész magyarság ezüst- és papírpénzeivel. Alig akadtak olyanok, akik kevesebbet adtak volna egy dollárnál, de sokan voltak olyanok, akik öt és tíz dollárt hajítottak a kalapokba. A gyűjtés alatt Homokay a clevelandi magyarság nevében üdvözölte Károlyit és társait és kijelentette, hogy ez a nagy lelkesedés Newyorkból át fog csapni Clevelandba. Ráth Endre lelkes beszéde után Károlyi Mihály gróf emelkedett szólásra és a fanatikus ünneplés elcsöndesülésével a következőket mondotta: Amerika élő példája a függetlenség, a szabadság és demokrácia világokat átformáló hatalmas nagy erejének. Ez az Amerika mindenkorszívesen látta és látja a jelenben is azokat, bárkik legyenek és bárhonnét jöttek légyen is, akik a népet a gazdasági vagy politikai szolgaság súlyos fármáből akarják fölszabadítani. Kossuth Lajos óta nagyon sok népfölszabadító küzdelem merítette erejét Amerika demokratikus, szabad földjéről és mi is azért jöttünk ide, hogy népfölszabadító, népjogokért és a durva erőszak ellen folyó küzdelmünkhöz Amerikából erkölcsi és anyagi erőt merítsünk. Igaz ugyan, hogy ezt a mozgalmunkat Magyarországból egyesek diszkreditálni akarták és itt, Amerikában is akadt olyan ember, aki ezt megpróbálta. Ezek a próbálkozások azonban nem vezették félre az amerikai közvéleményt és egyáltalán nem vezettek célhoz. Magyarországon ma együtt folyik a politikai és gazdasági elnyomás munkája, mert ezt a két dolgot egymástól elválasztani nem lehet. Az a párt, amely nem a jogokért, hanem a népjogok ellen harcol, az egyúttal a nép megélhetése ellen is harcot visel. A Tisza-uralom nemcsak a jogoktól, de a megélhetés föltételeitől is megfosztja a népet. Magyarország szerencsétlen népét földjétől és munkájától fosztják meg és ezt a földet és munkát akarjuk a választójog erejével visszaszerezni és visszaadni a népnek. Tisza reakciós politikájának a panama és a jogfosztás az alapja. De nemcsak hogy parlamentarizmusától, sajtószabadságától és szólásszabadságától fosztották meg az országot, hanem most egy olyan törvényt akarnak keresztül erőszakolni, amit csak a „botrányos" szóval tudok megjelölni. A megyei önkormányzatra emelik fejszéjüket és a megyei tisztviselőket is vak korteseszközeikké akarják tenni. Olyan ez a törvény, hogy a megyei tisztviselőt a kormány kegyétől teszi függővé és egy éven belül bármely tisztviselő elbocsátható állásából. Ezeket az állapotokat, az ország teljes tönkretevését tovább tűrni nem lehet tenni vagy nem lenni, ez a kérdés ? ! A végső kétségbeesés kényszerítő ereje hajtott át bennünket az óceánon, hogy a küzdelemhez az önök segítő kezét is kérjük. Magyarország és népének legfontosabb életföltételeiről van szó és önöknek ezt meg kell érteniük, át kell érezniök. A nagy küzdelem kimerített bennünket és az ország küzdő népét. Honnét merítsünk új akaratot, erőt és támogatást, ha nem önöktől, az Amerikába szakadt magyar testvéreinktől ! Anyagi segítséget is kérünk, de az nem vesztegetésre, lélekvásárlásra fog szolgálni, hanem Magyarország népének fölszabadítására. Alkonyodik már, a nap lenyugovóban és nemsokára a sötétség árnyai borulnak reánk. Ez a mai nap se nyugodjék le addig, amíg mi mindnyájan nem járulunk hozzá ahhoz, hogy Magyarország dicsőségesen ragyogó napja, a demokrácia és fölszabadulás napja fölkelhessen. Nyugatról keljen föl ez a nap ! Ebben kell hinnünk és bíznunk és én hiszek benne. Hiszem és tudom, hogy meg kell és meg tudjuk teremteni a független, szabad és demokratikus új Magyarországot Ezt a hitemet az amerikai magyarság adta vissza nekem és ez a magyarság fog segíteni abban, hogy e szent hitem valóra is válhasson. (Percekig tartó, szűnni nem akaró taps és éljenzés. A nők és férfiak kendőiket és kalapjaikat lengetik a szónok felé.) A gyűlés befejezése. Szilágyi Endre vonkersi református lelkész a reformátusok nevében üdvözli Károlyit és kijelenti, hogy bár Tiszáék keze a református papság egy része utján ennek a mozgalomnak az ügyeibe is belenyúlik, az amerikai magyar reformátusok tudják, hogy mivel tartoznak a demokráciának és otthoni küzdő véreiknek. Ha a református papok egy része félre áll is, az amerikai reformátusok Bocskay méltó utódjaiként ebben a szabadságharcban is meg fogják állani a helyüket. Zlinszky István és Héderváry Lehel beszédői után a gyűlés tizenötezer főnyi közönsége lelkes, ünnepi hangulatban szétoszlott. A program. A nagybizottság másnap, július 5-én, a Magyar Házban értekezletet tartott amelyen ugy Károlyi és társai, mint a newyorki és vidéki küldöttek résztvettek. A bizottság kimondta, hogy Newyork és környékének útiterve változást nem szenved, az útiterv többi része pedig a következőleg állapíttatik meg: A társaság 14-én indul Newyorkból Virginiába s West Virginiába, ahol 19-éig marad. Károlyi egy nappal később, 15-én indul a társaság után. 19-ike és 28-ika között Clevelandban és környékén lesz. Időközben két napot kiszakít, amelyet Passaicban fog eltölteni. Clevelandban a társaság 28-án feloszlik s az egyik rész a déli vonalon St. Louisig megy, a másik a Chicagóba vezető útvonalat utazza be. Vasárnap, augusztus 2-án az egész társaság Chicagóban találkozik s Chicago és környékén egy hetet tölt. Időközben két képviselő Chicagóból Milwaukee!)rándul, azután Chicagóban csatlakozik a társasághoz. Augusztus 9-én a társaság Pittsburgba megy, Pittsburg és környékén egy hetet tölt. Innen időközben két képviselő Buffalóba rándul. Az értekezlet végén Héderváry Lehel képviselő szólalt föl, kérve az amerikai magyarságot, hogy tisztelje meg a vendégeket vendégszeretetével s tegye lehetővé, hogy a látogatók, akik mindegyike utazási költségeit saját zsebeiből födözi, az utat minél kevesebb költséggel tehessék meg. Károlyi gróf hasonló értelemben szólal föl, hangoztatva, hogy a látogatók ez utat nem tekintik kéjutazásnak s a maga részéről is a legszerényebb elszállásolással s ellátással is megelégszik. Végül Tarczai elvtárs indítványozza, hogy a bizottság az akció vezetését hagyja meg az „Új Magyarország Ligája" titkárának, Kalmár Zoltánnak kezeiben, aki az ügyeket eddig is intézte. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s kimondották, hogy Kalmár titkár az ügyeket Zlinszky képviselővel együtt fogja elintézni s a leveleket is együttesen fogják aláírni. Yonkers és Bridgeport Károlyi és kísérete a yonkersi magyarokat is meglátogatta, ahol fényes fogadtatás és nagyszerű gyűlés keretében átadtak 400 dollárt. . . . Yonkersről Bridgeportra mentek. Óriási volt a bridgeportiak fogadtatása és gyűlése, amely történeti napja az amerikai magyaroknak és az Új Magyarországnak is. Károlyi bridgeporti beszéde kiegészítése a nagy ceglédi beszédének. Ugyane gyűlésen Kunfi Zsigmond elvtárs nagyhatású beszédben magyarázta meg, miért harcol együtt a magyarországi szociáldemokrata párt a függetlenségi párttal. Mindkét beszéd, úgyszintén a többi képviselők beszéde» nagyszerűen hatott az óriási tömegre. " NÉPSZAVA 5