Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-26 / 237. szám

4 ban éjfélig, is ott tartják őket és vasárnap is robotoltatják. A megfeszített munka mellett keresetük h­eti 4—5 korona. A munka sürgős­sége semmiképen sem teszi indokolttá ezt a szörnyű kizsákmányolást, különösen akkor nem, amikor a fővárosban ezerszámra vannak munkanélküliek. Amilyen silány a leánygyer­mekek keresete, olyan gyatra a felnőtt munkás­nők bére is. A felnőtt munkásnők heti 90—95 és 100 órai munkaidő mellett nem képesek töb­­­bet keresni 18—20 koronánál. Ennél magasabb kereset ritkaságszámba megy. Ugyanezek a munkásnők normális időkben napi 9 óra munka mellett heti 16—18 koronát kerestek, a háborús időkre való tekintettel azonban Sandiczék ennyire leszorították a béreket, ami egyszerűen tűrhetetlen és rideg spekulációjukat igazolja. A munkásnők akkordban végzik a munkát. Az akkordmunka természetében rejlik az intenzi­tás, így képzelhető, micsoda munka folyik eb­ben a gyárban. Megállapítást nyert, hogy Sandiczék gyárában az akkordbérek 40—45 százalékkal alacsonyabbak, mint a többi ha­sonló cikkeket gyártó cégeknél. Az akkordbé­reket az egész vonalon redukálták. A bérleszorítás ellen több német és magyar miniszter nyilatkozott már­. A nyilatkozatok után cselekvést várunk. Nem lehet ott bér­leszorítást tűrni, ahol fokozottabb munkatelje­­­­ítményt igényelnek. A silány keresetből a kiadott erőt pótolni nem lehet, ilyen munka mellett a munkások megbetegszenek és kidől­nek. Kimerült és agyonhajszolt személyzettel nem lehet tisztességes és szolid munkát vé­gezni, a selejtes hadiáruszállítás pedig egyenlő a hazaárulással. A csatamezőkön harcoló test­véreink helyzetét nem lehet egyes gyárosok kapzsiságáért súlyosabbá és veszélyesebbé tenni. A dobozgyárakban most munka sehol nincsen, így munkaerő van bőven és a sürgős hadfelszerelési munkák könnyedén elvégezhe­tők. Nem engedhető meg, hogy egyes gyárosok ilyen hajmeresztő kizsákmányolással dolgoz­zanak, amikor az üzemek mind szünetelnek és a munkások és munkásnők ezrei munka nélkül csatangolnak. Fenti állapotokra sürgősen föl­hívjuk a honvédelmi miniszter úr figyelmét, reméljük, hogy ezeket sürgősen orvosolni fogja. Ez alá a cím alá tartozik a következő is : Az Üteg­ utca 21. szám alatt van Müller Ár­min tömegcikk-áru gyára. Békés időben sza­badalmazott sörösdugaszokat és talpfakap­csokat gyárt. A háborús idő beköszöntével azonban konzervláda vasalást is vállalt. A munkások és munkáltató között a bér- és jog­viszonyt kölcsönös szerződés biztosítja. Békés időben is volt egyszer-kétszer nézeteltérés mun­káltató és munkás között, de ezt mindig béké­sen intézték el. Jött azonban a háború s ezzel egyidejűleg föltámadt Mü­ller úrban is a haj­csárvirtus. Míg azelőtt — a szerződés tartama alatt — a munkásnőkkel emberhez méltóan be­szélt, a h­áb­orú óta a régebbi természet tört ki belőle és bizony sokszor reprodukálhatatlan kifejezéssel illeti a munkásnőket. Teszi pedig ezt azért, mert tudja, hogy most sztrájkba lépni nem lehet s igy a munkásnak nincs módja az ő szerződésszegései és durvaságai ellen véde­kezni. Müller úr még egy új dolgot is produkált. Történt ugyanis, hogy egy összekoccanás és többrendbeli — részben kölcsönös — sértegetés után egy pár munkásfiú eltávozott a cégtől. Müller úr látta, hogy a többiek nem valami örvendetes dolognak tartják az ilyen elinté­zést, tehát tárgyalásra h­ívta meg a szerződést garantáló szervezetet. A tárgyalás következ­ménye az volt, hogy az eltávozott munkásnők, kettő kivételével, visszamentek a gyárba. Igen ám, de Müller úr a tárgyalás alatt olyan ígé­retet tett, amit nem akart megtartani. Hogy tehát az ígéret betartásától valahogy megsza­baduljon, fogta magát és­­ följelentette a munkásnőket azért, hogy sztrájkba akarták vinni a többi munkásnőt. Müller úrnak ezzel kettős célja volt. Először megijeszteni a mun­kásokat, másodszor az ijedelem hatása alatt elbocsátani a régi munkásokat, hogy a szerző­dést ne kelljen betartani, esetleg a lejáratkor megújítani. A munkásnők ugyan nem ijednek meg ettől a provokációtól és végig fogják ve­rekedni ezt a harcot, amelyet a gyáros úr föl­idézett. . Mindenesetre fölhívjuk azonban az illetékes NÉPSZAVA 1914 szeptember 26. körök figyelmét arra, hogy a mai nehéz viszo­nyokat ne engedjék hasonló eljárással súlyos­bítani, mert ez mindent, csak megelégedést nem szü­l. Az állam nem azért fizeti meg busá­san a részére szállított munkát, hogy a szállí­tók az amúgy is nyomorgó munkásokat még ráadásul bánásmódjukkal, üldözésükkel elke­serítsék. 71 kutya az egészségügy szolgálatában* * A sebesültek felkutatása. A­ kutya, amely a legrégibb idők óta száz­féle módon szolgálja az embert, most részt­vesz a bábomban is, hogy természetadta ké­pességeivel ott is hasznossá tegye magát. Németországban a hadsereg egészségügyi csapatai a Vöröskereszten, a beteghordozó­kon és a betegápolókon kívü­l az egészségügyi kutyák vezetői is bevonulnak a háborúba. Ezek a vezetők önkéntesek, akiket azonban mint aktív egészségügyi katonákat unifor­missal, zsolddal és élelmezéssel látnak el és a tábori csapatokhoz osztanak be. A vezetők­nek katonai vizsgálat alapján katonai szolgá­latra alkalmasaknak, vagyis menetelő­képes­nek kell lenniök és jól látó- és h­alál­ó képesség­gel bírniük. Egyébként a legkülönbözőbb korban levők közül és a legkülönfélébb fog­lalkozásból kerülnek ki. Németországban az egészségügyi kutyák kiképzésével elsősorban az oldenburgi „Deutscher Verein für Sanitätskunde" kez­dett foglalkozni és kieszközölte, hogy a ki­képzett kutyákat tábori szolgálatra alkal­mazzák. A hadügyminisztérium készségesen fogadta el a közreműködésüket. A vezetők kiképzése és a kutyák idomítása természetszerűen nagy türelmet és kitartást követel. A már rendőrkutyának kitanított állatokat természetesen sokkal könnyebben lehet idomítani, mint az egészen frisseket, bár részben eredeti szolgálatukkal ellenkező feladatokat kell teljesíteniök. Az egészségügyi kutyának a feladata a há­borúban, hogy a csatatéren fölkutassa a se­besülteket. A tapasztalat ugyanis azt tanít­ja, hogy a sebesültek előszeretettel rejtőznek bo­zótba és szakadékokba, sziklák és falak mögé kúsznak, ahol éjszaka még fényszórókkal sem tudnak rájuk találni. Itt kezdődik az egész­ségügyi kutyák szaglóképességének a sze­repe és a mentés munkája. A kutyánál­ az a feladata, hogy a sebesültet, fölkutassa és mindaddig ugassa, amíg a vezetője segítségre készen meg nem jelenik és a sebesültszállí­tókat oda nem rendeli. Természetes, hogy a kutyának a lehető leg­nagyobb kímélettel kell bánnia a sebesülttel. Nem szabad megijesztenie, körülszaglásznia vagy pláne megharapnia. A rendőrkutyák némelyike kezdetben túlságosan erélyes eb­ben a foglalkozásban. Ez olyan rossz tulaj­donság, amelyről a legnagyobb kitartással és ha kell, szigorúsággal szoktatják le. Na­ponta beható gyakorlatokat végeztetnek ve­lük, néha-néha éjszaka is, hogy céljuknak megfelelően előkészüljenek. A gyakorlato­kat ennek a célnak megfelelő területeken és tanítókkal végzik. A tanfolyamra vezetett kutyák közül sokat nem használhatnak, bár a fölvételi vizsgát sikerrel tették le. Némelyikük a lövéstől fél, nem megbízható a vad fölugrásánál, elzüllött vagy veszekedik a többi kutyákkal és túlsá­gosan erélyes a sebesült katonával szemben. A sebesültek a csatatéren mozognak, forog­nak és a karjukkal hadonásznak; ilyenkor a jól dolgozó kutyának vissza kell húzódnia, a sebesültet tovább ugatnia, de nem szabad őt érintenie, megnyalnia vagy megkaparnia. A sebesült különben nyomban fölismerheti az egészségügyi kutyát a fölszereléséről. Taka­rója és fehér nyakravalója van, jobbról balról vörös kereszttel és a szükség szerint lámpása vagy csengője. A gyakorlótéren egy öreg ar uniformisba bujtatott gumibottal vagy más hasonló fegy­verrel fölszerelt bátor legény játssza a sebe­sült katonát, akinek hellyel-közzel meg kell változtatnia fekvőhelyét. Ugyancsak ő az a „gonosztevő", aki a rendőrkutyák dresszíro­zása közben olcsó napszám mellett szenvedi el a még ki nem tanított kutyák harapását. Remélhetőleg az okos, erős és megbízható egészségügyi kutyák kitűnően fogják teljesí­ten­i a harctéren a feladatukat. Mivel a ku­tyának ez az új szerepe még meglehetősen új dolog, végleges ítéletet természetesen csak későbben lehet róluk mondani . NYELTVÉV Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fele­­lősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal. • • MEGJELENT és minden dohánytőzsdében kapható a 4 filléres Modiano specialité szivarkapapír. "mffT*^ A clubspecialité hüvely Ára most 50 fillér. ioWF A clubspecialité papír ára most 10 fillér. Mindenféle iskolakönyvek­­ kaphatók a MTW a Népszava-köny­vkeres­kedésben­­ Budapest VIII. Erzsébet­ körút 35. szám. Veszteség-kimutatás. Jelentés a háború halottjairól és sebe­sültjeiről. Nyomatékosan figyelmeztetünk arra, hogy a háború halottairól és sebesültjeiről kiadott laj­strom csak a hivatalos kiadásban hite­les. Föltétlenül szükséges és kívánatos te­hát, hogy kétes esetekben mindenki a nyilvá­nos betekintésre szánt hivatalos közléseket te­kintse meg. * Jelzéseink: Az név után következik a rang­fokozat, a csapat, az alosztály, a szüle­tési vagy illetőségi hely és év. Az ada­tok több helyen hiányoznak. A gyakrab­ban előforduló rövidítések: mh. — meg­halt, sb. — megsebesült, fog. = hadi­fogoly. Sdwr. = Landwehr (osztrák honvéd), gy. e. = gyalogezred, száz. = század, tart = tartalékos, póttart. = póttartalékos, gyal. — gyalogos. Betartjuk az ábécé-sorrendet és a veszteség-lajstrom szerint előbb a tisztikar tagjairól, azután a legénység tagjairól való *. 13. számú lajstrom. (Folytatjuk a lajstrom adatainak a közlését.) Vostrak Vencel, 102. gye. 3. száz., sb. — Vrabec Antal, 74. gye. 13. száz., sb. —Vramt Péter, 42. gye. 4. száz., sb. — Vrascják János, 25. gye. 13. száz., Breznóbárya, 1887, sb. — Vrastyák Mihály tiz., 4. he. 5. száz., Törökbecse, 1800, sb. — Vrba Antal tíz., 102. gye. 14. száz., Sousie, 1888. sb. — Vrbaski Vladimir, I1. gye. 3. száz., Titel, sb. — Vrbata József örv., 74. gye. 4. száz., sb. — Vrsecky Alajos örv., 102. gye. 8. száz., sb. — Vucevillovic Grgic Márton, 22. gye. 15. száz., Vrlika, 1882, sb. — Vuisin Vladimir, 6. gye. I. geog., averbász, sb. — Vujicie Marko, 25. gye. 14. száz., Bod­éi, 1901, mb. — Vu­jkov István tiz., 6. gye. II. száz., Okér, sb. — Vujnovic ,Tóvó, 25. gye. 15. száz., Kiric, 1890, sb. — Vukadinovie l'ajo, dobos, 70. gye. 13. száz., Berka­sovo, sb. — Vukmanovic Nikola, 70. gye. 16. száz., Dob­rienci, 1890, sb. — Vukobrad Sava póttart., 6. gye. 5. száz., Zsr.blva, sb. — Vukovic József, 22. gye. 13. száz., Dragljane Vrhgorac, 1883, sb. — V­ukovic Péter tsz., 22. gye. 15. száz., Sinj, 1801. sb. — Vuletic Cveta, 70. gye. 13. száz., Lacarák, sb. — Valetic György kürtös, 22. gye. 15. száz., Imotski, 1882, sb. — Vydra Ignác, 74. gye. II. geog., sb. — Vyskocil Antal, 102. gye. 8. száz., sb. — Vystreil Vencel tiz., 102. gye. 5. száz., Jankov, 1888, sb. — Vystrkovsky Emánuel, 102. gye. 9. száz., Preslavik, 1888, sb. — Vystyd Lajos, 102. gye. 12. száz., Amschelberg, 1881, sb. — W­agner Ferenc tiz., 74. gye. I. gpog., sb. — Wagner Jakab póttart., 70. gye. Ki. száz., Surcin, 1889, sb. — Wagner János póttart., 42. gye. 7. száz., sb. — Wagner József, 92. gye., sb. — W­­alsch József tiz., 74. gye. 13. száz., sb. — Walter Albin szakaszv., 92. gye., sb. — Walter Alfréd, 42. gye. 1. száz., sb. — W­al­ter Ede szakaszvez., 92. gye., sb. — Walter Ferenc pottart., 91. gye. 12. száz., Lauben, 1882, sb. — Walter Ferenc özv., 42. gye., sb. — Walter Ferenc­ József, 92. gye., sb. — Walter Károly, 92. gye., Gebirgsneudorf, 1890, sb. — Wanka Tóbiás, 42. gye. 5. száz., sb. — Wanke Emil özv., 92. gye., sb. — Waszin Novak, 6. gye. 0. száz., Csurog, sb. Weber Nándor póttart., 94. gye. 12. száz., Ober-Berzdorf, 1880, sb. — Weber Vencel, 102. gye. 10. száz., Bischoftc­in­tz, 1892, sb. — Weigert József, 92. gye., sb. — Weigl József, 42. gye. 8. száz., sb. — Weigl József szakaszvez., 92. gye., sb. -­ Weiner Jakab tiz., fi. gye. 11. száz., Csóvé, sb. — Weinert Antal, 92. gye., sb. — Weinhardt József póttart., 92. gye., sb. — Weis Károly póttart., 102. gye. 9. száz., sb. — Weiss Ferenc szakaszvez., 42. gye. 8. száz., mb. — Weiss Károly póttart., 92. gye., inh. — Weisz Mátyás, fi. gye. 3. száz., Cservonka, sb. — Weisz Miklós egyéves önk. tiz., fi. gye. fi. száz., Nagybátony, sb. — Weinroth János tiz., 92. gye., sb. — Wenzel Antal, 49. gye. 12. száz., sb. — Werner Ferenc, 92. gye., sb. — Weska Vilmos, 74. gye. 4. száz., sb. — Weszeli Viktor, 79. gye. 10. száz., sb. — Weszpeller Károly özv., 6. gye. II. száz., Erzsébetfalva, sb. — Wiesner Emil, 92. gye., sb. — Wikart Károly egyéves önk. uir.., 92. gye., sb. — Wild Ottomár póttart., 92. gye., sb. — Wilhelm Ferenc, 42. gye., 9. száz., sb. — Willger Ottó örv., 92. gye., sb. — Wimmer Alajos, 102. gye. II. geog., Sádek, 1886. sb. — Winkler Károly örv., 74. gye. száz., sb. — Winkler Wzl. szakaszvez., 92. gye., sb. — Winter Kár­oly szakaszvez., 92. gye., sb. — Witt Lajos, 92. gye., sb. — Wittig Ferenc özv., 92. gye., Brandau, 1888. sb. — Wöhle József szakaszvez., 94. gye. 13. száz., sb. — Wöll­ner Izidor, 92. gye., sb. — Wolf József póttart., 6. gye. II. száz., Ópalánka, sb. — Wohlrab János póttart., 92. gye., Kosteliwald, 1892. sb. — Wolf Pavao kürtös, 70. gye. 13. száz., Vukovár, sb. — Wolfort József özv., 86. gye. 11. száz., sb. — Wogenholz Ede szakaszvez., 92. gye., Bibian, Ml.

Next