Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-08 / 280. szám
1914 novemberi NÉPSZAVA is res ágyú. Ezeknek a hajóknak a tartalma 3250 és 3470 tonna között ingadozik. A harcban állt két flottának az összehasonlításából kitűnik, hogy pusztán külső számítások szerint, egyik fél sem volt túlnyomó erőben. A „Scharnhorst" és a „Gneisenau" ugyan újabb keletűek, mint a két angol páncélos cirkáló és nehéz kaliberű ágyúikkal (tizenhat 21 centiméteres ágyu két 23 centiméteres ágyúval szemben) erősen túlsúlyban voltak. Ezzel szemben középkaliberű ágyúkra nézve az angol hajóraj még egyszer olyan erős volt. Tizenkét német 16 centiméteres ágyúval szemben ugyanis 32 hasonló kaliberű angol ágyú állott. Ha tehát eszerint a német hajóknak nagyobb harci képességet tulajdonítunk is, ez az aránylag csekély fölény egyáltalán nem magyarázza meg azt a meglepő eredményt, hogy mind a két angol páncélos hajót, amelyek végre is csak négy esztendővel öregebbek, mint a németek, ronccsá lőtték és elsülyesztették, mialatt angol tanúság szerint a német hajók csaknem sértetlenül maradtak. A „Times" tudósítása ki is emeli, hogy az angol hajók nem is igen jutottak jó lőtávolságba, a németek pedig bámulatos pontossággal lőttek. A „Times" leírása alapján tehát két következtetést vonhatunk le: a német hajóraj ágyúi jobbak és a tüzérei képzettebbek. Azt egyébként mindenki beláthatja, mit jelent az, hogy a németek a viharos tengeren nagy távolságból pontosan tudtak célozni. Ha az eredményt annak tulajdoníthatnánk, amint ez egy jelentésből kitűnni látszik, hogy a németek meglepő módon tudták megtámadni az őket üldöző angol hajókat, ez csak különös bizonysága Spee tengernagy taktikai és stratégiai képességeinek. A Csendes-tengeren és az indiai óceánon járónémet cirkálók rendkívüli módon foglalkoztathatják az ember képzeletét. Minden bázistól elszakítva és a bázis az újkori hajóhad harci képességének az elő-" feltételei hazátlanul tévelyegnek a tengerek messzeségein, támaszpont nélkül, a barátságos hatalom kikötőjébe való visszavonulás lehetősége nélkül szántják végig két és fél hónap óta az óceán hullámait. Egész sereg angol, francia, orosz és japán hajótól üldözve nemcsak súlyos károkat okoznak naponta az angol kereskedelemnek, hanem most már két győzedelmes csatát is vívtak meg. Megsemmisítették az orosz „Szemcsug"-ot és múlt vasárnap a chilei partok mentén az angol páncélos hajórajt, megtámadtak egy francia kikötőt, maguk pedig épp oly sértetlenek és harcképesek, mint az első napon voltak. Gépeik abból a szénből élnek, amelyet a nyílt tengeren zsákmányolnak, vagy a semleges kikötőben megengedett 24 órás tartózkodásuk alatt szereznek. Élelmiszert ellenséges hajók szállítanak, amelyeket a nyílt tengeren elfognak.Vad romantikával teli kép ez, de az angolokra a borzalom és a fenyegető figyelmeztetés képe. Mit ér nekik, ha a japánokat segítségül hívják, jövő versenytársuknak a nagy óceánon megnyitják az utat Kínába és hidat építenek Ausztrália felé? Japánnak úgynevezett szövetségi kötelezettségét csak azért vették igénybe, hogy Csingtaónak a bezárásával és elpusztításával megakaszszák a német kínai hajóhadnak a tevékenységét. És mivel Angolország az Északitengeren nem akarta a döntő ütközetben nélkülözni nagy egységeit, vagyis nem volt elég erős arra, hogy maga legyőzze a németeket, veszedelmes keleti barátja előtt elárulta gyöngeségét. De hiába. A német hajók bázis és támaszpont nélkül, szénraktárak és javító kikötők nélkül két és fél hónap óta folytatják a háborút. És maguk előtt a megsemmisülés állandó veszedelmével, győzelemről-győzelemre haladnak. Minden kábel, amely a világ hírszolgálatát közvetíti, Angolország kezében van. Hónapok óta elárasztja Amerikát és Ázsiát hamis győzelmeinek hírével és a németek rágalmazásával. A chilei partok mentén vívott csatát azonban nem lehet elhazudni. Ez megállapítja azt a valóságot, hogy az angoloknak a tengeren való uralma nem föltétlen és nem megdönthetetlen nagyságú. A chilei ütközet — a német tengeralattjáró- hajók sikereihez hasonlóan — azt bizonyítja, hogy az angolok csak számuk túlsúlyánál fogva urai a tengernek és nem tengerészeti és a tengeri csatákban való képességeik súlyánál fogva. Az angoloknak nem lett volna szabad engedniök, hogy a világ megszerezze ezt a tapasztalatot, mert Németországon kívül van még más másodrangú tengeri nagyhatalom is. Amerika és Japán a német győzelmekből egészen más képet alkot magának a hatalmi viszonyokról, új reményeket táplál. A világ fölött uralkodó hatalomnak nincsen értékesebb kincse annál a vakhitnél, hogy minőségileg van túlsúlyban, hogy emberei képességéből és erejéből származik legyőzhetetlensége A nagy tengeri ütközet az első alkalom volt, amely a német flotta fölényét az angol fölött bebizonyította. Az angol flottát már eddig is súlyos veszteségek érték, de nem nyílt csatában, hanem egyes tengeralatti hajók támadása folytán vagy pedig azáltal, hogy aknára futott egyik-másik hajó. Az angolok fennen hangoztatták, hogy a német hadihajók kikötőikbe bújva, nem merik az angolok ellen fölvenni a harcot. A chilei tengeri ütközet megmutatta ennek az ellenkezőjét és ezt a tanulságot az angolok drágán fizették meg. Két angol csatahajó — s ami sokkal becsesebb — mintegy ezer tengerész elvesztenek árán. De elvesztették — legalább a jelen háborúban — a „Glasgow" nevű hajót is, amely chilei kikötőbe menekült s ott a nemzetközi egyezmény szerint lefegyverzik, legénysége pedig a háború befejeztéig hadifogoly marad. Az a tanulság, hogy a „németek nyílt, ütközetben is — bár számbelileg gyöngébbek — mégis legyőzik az angolokat. Ez a tanulság adja meg a nagy fontosságot ennek az ütközetnek, amelyről újabban ezek a részletek érkeztek . (London, november 7.) Valparaisoi jelentések szerint a chilei vizeken lefolyt tengeri ütközetben a német hajók kezdték meg az ágyuharcot. Az angolok ágyúi csak kevés esetben találtak, úgy hogy a németek vesztesége mindössze hat sebesült. A tüzérek kitűnően lőttek, mindazonáltal négyszáz lövés volt szükséges ahhoz, hogy az angol hajókat harcképtelenné tegyék. A kis német cirkálók rendkívül ügyesen és vakmerően támadtak. A „Monmouth"-ot is egy ily kis cirkáló sülyesztette el. Sejtik, hogy az angol hajók ahhoz a nyolc hajóból álló japán flottához csatlakoztak, amelyek a német hajókat üldözték. Az amerikai sajtó nagy elismeréssel emlékezik meg a német flotta együttműködéséről (Bordeaux, november 7.) A „Petit Parisien" jelenti Londonból. Valparaisol távirat szerint egy japán flotta üldözésére indult azoknak a német hadihajóknak, amelyek a chilei vizeken harcra kényszerítették a brit hadihajókat. (Kopenhága, november 7.) A „Berlinske Tidende" a Chile melletti tengeri harcokról Londonból a következőket jelenti Newyorkon át: Az angol hajók a konozeli kikötőben tartózkodtak, hogy szenet vegyenek föl. Ezután elhagyták a kikötőt, hogy tovább kutassanak német cirkálók után. A német cirkálók, amelyek már leselkedtek az angol hajókra, márkilenc kilométer távolságból tüzelni kezdtek rájuk, míg ezek csak hat kilométernyi távolságból kezdték meg a tüzelést. Az angolok tüzelésének megkezdésekor a Monmouth már megsérült volt. Mindazáltal folytathatta még a tüzelést, míg egy borzalmas sortűz és a hirtelen támadt ciklon elsülyesztette a cirkálót. A nagy hullámzás és az erős vihar folytán a mentés majdnem teljesen lehetetlen volt. A 678 főnyi legénységből csak nagyon kevesen menekültek meg. A ,,Politiken" jelenti Londonból. A „Good Hope" cirkáló, amely súlyosan megsérült, valószínűleg szintén elsülyedt. Amidőn a cirkálót legutóbb látták, sülyedőfélben volt s a part irányában haladt. Remélik, hogy sikerült a hajót zátonyra vinni ugy, hogy legénységét megmenthették. Konorelből egy segítő expedíció indult megmentésükre. (London, mvember 7.) Az „Exchange Telegraph Company" jelenti Washingtonból. A chilei amerikai követ hivatalos jelentése szerint a „Glasgow" nevű angol cirkálót Chilébe internálták. Chile semleges. (London, november 7.) A chilei követség közölte, hogy a chilei kormány intézkedése, ket tett semlegességének megóvása céljából. Hadihajókat használt, hogy belvizein a hadviselő államok valamelyikének lobogója alatt közlekedő kereskedelmi hajókat kisérje, amelyeket ellenséges cirkálók veszélyeztetnek. Ebben a védelemben részesítette az „Ortega" és „Orusa" nevű brit kereskedelmi hajókat is. (London, november 6.) A „Winebranch" nevű Sunderland-gőzöst a „Leipzig" nevű cirkáló a chilei partokon elfogta és elsülyesztette. A legénységet biztonságba helyezte. (Rotterdam, november 7.) Megbízható jelentések szerint a német tengernagy Valparaisoban kijelentette, hogy a chilei partok közelében lefolyt tengeri csatában a német hajók nem szenvedtek sérülést. Csak néhány német tengerész sebesült meg könnyebben. és Szfeita. — A tajpánok isaj© grafsiulása. (Berlin, november 7.) A lleuter-ügynökség hivatalos tokiói jelentése szerint Csingtau hősies ellentállás után november 7-én reggel elesett. Közelebbi részletek még hiányzanak. — von Behnke, a tengerészet vezérkara fő-, nökének helyettese. A németeket súlyos veszteség érte meszsze Ázsiában, ahova a nagy távolság és az ellenséges hajóhadak miatt csapatokat küldeni lehetetlenség. Elvesztettek egy várost és vele együtt egy gyarmatot, amelynek egész hadiereje abban a városban volt összpontosítva. Csingtau, amelynek elestéről hír jött, kikötőváros, erős várral és nagyon jelentékeny kereskedelemmel és székhelye Kivaucsau kínai tartománynak, amelyet a németek 1898-ban 90 évre bérbe vettek Kínától. Ámbár a terület aránylag nem igen nagy, a németekre mégis nagyon értékes volt, egyrészt mert flottájuknak a távol Keleten védett kikötőt és szénrakodóállomást biztosított, másrészt mert a területen értékes bányák voltak és maga a terület alkalmas fekvésénél fogva támpontja volt a németek kereskedelmének Kínával. Angliának természetesen kellemetlen volt a németek versenye és amikor Németországnak hadat üzent a német gyarmatok közül elsősorban Kiaocsau-t akarta, meghódítani. De nem érezte magát erre elég erősnek és segítségül hívta Japánt. Az egyesült angol-japáni seregek augusztus vége óta ostromolták , Csingtaut, amelyet 3000 német katona védett. Ezenkívül a kikötőben volt német hadihajók és a „Kaiserin Elisabeth" nevű osztrák-magyar hadihajó, amely a hadüzenet ideje®, éppen