Népszava, 1915. január (43. évfolyam, 2–60. sz.)
1915-01-01 / 2. szám
2 akarja és kívánja és a romboló, haszontalan, pusztító víztömegből a munkát végző, világító, gépeket hajtó, melegítő, életet teremtő erőnek kiapadhatatlan forrása lesz. Nem lesz más a víz, nem lesz más az erő, csak a készülék, az intézmény, amely fölfogja és szabályozza, lesz más. És ez elég ahhoz, hogy a víztömeg a hálás munkájából az élet nemzőjévé, a pusztítás kútfejéből az életépítés energiájává váljék . . . . Az emberi természet, a társadalmiélet víztömegei ma még vadul zuhognak és kergetőznek. A társadalmi élet Niagarái számára még nem építette meg a társadalom tudománya , a szocializmus, azokat a nagy turbinákat, transzformátorokat, amelyek anyers és pusztító erőt eleven építő erővé tudnák alakítani. Az emberi lélek rettenetes hatalmú vizei vadul, szervezetlenül, rombolva kavarognak világszerte ma. De pusztító erejükben is meg kell látni mindenkinek nagyságukat, fenséges voltukat. Ebben a pillanatban, amikor annyira elszomorít, annyira kétségbeejt bennünket az ember, ebben is hitet kell tenni az ember nagysága mellett, ki kell mondani, hogy rendíthetetlenül bízunk az emberben és abban, hogy lesz ereje megfékezni a társadalom vad energiáit, lesz akarata keresztülvinni a saját akaratát, mint ahogy megfékezte vala sikerrel a természetet és aláveté azt saját akaratának. A tőke, a nagybirtok, a tudatlanság, a szolgaságra való hajlam nagy dolgok , de aki látta vagy elgondolja, milyen engedelmes cselédje az embernek a Niagara vize és a felhő villáma- , az továbbra is követi „Az"embter"tragédiájá"-nak nagy intelmét: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál Mint szocialista, ezzel az igével köszöntjük ezt a véres és szomorú új esztendőt. Ezt az igét küldjük el lélekben mindenhová, ahol embertestvéreink a meg nem fékezett vad társadalmi erők áldozatai gyanánt dőlnek el a csatatérré vált Európában. TTT -fc * & A Kis húgom betegápoló. * Mikor először fölnyitom szemem, A fájdalom szaggatja lm.som. Egy elhaló hang tör ki ajkamon. Mellettem ül az én kis húgom. Alig hiszem el, álom ez — való A kis húgom betegápoló. Mellettem ül mosolygó arccal, Pedig bus szivét ezer seb bántja. Amint igy fekszem tépett tagokkal Koldus jövőmet előre látva. Őt is kidobta az élethajó : A kis húgom betegápoló. Utánam hozta, a nagy szeretet, Ha elbukom, hogy támaszom legyen. Az egész gyermek egy szent áldozat. Annyi kincs éjt átvirraszt velem, irántam olyan önfeláldozó, A kis húgom betegápoló. Szemében fájó könnycseppek égnek, Lopva siratja elveszett karom. Gyönge kezével emeli fejem kis úgy itat meg, amikor szomjazom. Ezrek életét tépi a golyó, A kis húgom betegápoló. Sötét, bús képek tűnnek elém, Véres hullákon nyugszik le a nap. Hallom a halál rut vezényszavát. Millió sebet ejt egy pillanat. Az egész világ egy nagy vérfolyó, És a kis húgom betegápoló. Mankó Jómi NÉPSZAVA 1915 január 1. A világháború után. in. Európa jelenlegi közgazdaságát a valóságos javak fogyása és a bankjegyek, valamint az államadósság alakjában föllépő fiktív tőkének óriási arányú szaporodása jellemzi. Amíg a háború és a hitelszervezetnek velejáró fölbomlása tart, a megszaporodott bankjegymennyiségre, mint fizetőeszközre szükség van és igy meghozza a kamatot. Mihelyt meglesz a béke és a modern hitelszervezet ismét megkezdi működését, ki fog tűnni, hogy a forgalomban levő bankjegyek milliárdjaira fizetőeszközül nincs szükség, a bankjegyek alakjában meglevő tőkét máskép kell kamatoztatni. A modern bankszervezet lehetővé teszi, hogy mindenki, akinek pénze van, közvetlenül tőkévé alakítsa azt az úgy, hogy valamely pénzintézetnél elhelyezi. Világos azonban, hogy a bankok csak akkor tudnak kamatot fizetni, ha a rájuk bízott tőkét a termelésben értéktöbblet szerzésére használják föl, akár közvetlenül, akár továbbkölcsönzés segítségével. A bank kasszáiban heverő pénz ott nem fiadzik meg, szaporodásához az szükséges, hogy a pénz átalakuljon termelő eszközökké és emberi verejték termékenyítse meg. Értéktöbbletet csak a valódi tőke hoz ; a modern bankszervezet szerepe abban merül ki, hogy a valódi, a termelő tőke segítségével termelt és kisajátított értéktöbbletet az összes tőke között egyenletesen ossza meg, úgy hogy az esetleg pénz alakjában parlagon heverő tőke is kap részesedést. Világos azonban, hogy minél kisebb része a tőkének működik valóban a termelésben, annál kisebb a valóban szerzett értéktöbblet és annál kisebb lesz az részes, termelő és parlagon heverő tőkék között egyenletesen fölosztásra kerülő hozadék. Mivel pedig a háború folytán óriási tőkemennyiségek öltötték föl a készpénzformát, a pénzalakban meglevő tőke aránya a valódi tőkéhez igen nagy lesz, a háború után óriási pénzbőség fog jelentkezni és a kamatozása rendkívül alacsony lesz. Ez az állapot persze a pénz birtokosainak nem felel meg és ezek mindent el fognak követni, hogy tőkéjük megfelelő kamatozását elérjék. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minél több készpénztőkét termelő tőkévé alakítanak át. Vagyis a háború után óriási ipari konjuunktúra fog Európában elkövetkezni. Az új alapítások ezrei és ezrei keletkeznek majd. Minden meglevő üzem terjeszkedni, bővülni fog. A közgazdasági láznak egy hatalmas hulláma fogja majd el Európa országait: építeni, berendezni, termelni, ds ez lesz a háborút követő első időszak jelszava. Óriási konjunktúra és nagy drágaság fogják jellemezni ezt a korszakot, a pénztőkének valóságos tőkévé, termelőeszközökké való visszaalakításának korszakát! A probléma azonban ezzel nincs megoldva. Azzal, hogy valaki készpénzformából vasbánya, gépgyár, textilgyár vagy bőrgyár formájába alakította át tőkéjét, annak a rendes kamatozása biztosítva még nincsen. Ehhez az is szükséges, hogy az illető vállalatok termékei megfelelő áron vevőre találjanak. A kapitalizmus eddigi történetéből tudjuk, hogy a nagy konjunktúra mindig túltermelést okozott, vagyis előállt az az eset, hogy a termékek nem találtak vevőre, bekövetkezett a gazdasági válság. Minél erősebb volt a konjunktúra, annál hatalmasabb válság szokta követni. Mivel pedig a háború után való konjunktúra az elhelyezést kereső készpénztőke óriási mennyisége miatt rendkívül nagyarányú lesz, az azt követő válság hevességében fölül fog múlni minden eddigi válságot. Ezen a kilátáson mit sem változtat az, hogy melyik fél győz. Sőt bizonyos, hogyha a győztes fél nagy hadisarcot hajt be a legyőzöttön, csak élesíti vele a gazdasági válságot a saját országában. Az aranyban megkapott hadisarcot a győztes állam természetesen elsősorban a hadikölcsön kifizetésére használja föl. Polgárainak vagyona tehát az állammal szemben fönnálló és biztosan kamatozó követelés helyett a valóságos értékű arany formáját ölti. Ámde az arany maga épp úgy nem fiadzik meg a ládában, mint a bankjegy. Az aranynak is, hogy értéktöbbletet teremjen, át kell alakulnia valóságos termelőtőkévé. Ha tehát a győztes állam óriási aranymennyiséget hoz át a legyőzött államból, ennek gazdasági eredménye semmi más, minthogy az eddig kölcsönkötvények alakjában lekötött fiktívtőke fölszabadul, a tőke tódulása az iparban még hevesebb és a rövid ideig tartó nagy konjunktúrát követet krach még nagyobb lesz. Németország közgazdaságának története 1871—73-ban, az aranyrészegség után következő 73-as rettenetes krach világos példát szolgáltatnak. Hogyan győzi le a modern kapitalizmus a túltermelést, az asszony újra nyugtalankodott: — Bárcsak fönt volnánk már azon a négy emeleten. Amíg a pamlagon nem látlak, nem vagyok nyugodt. Otthoni kabátodat már kiakasztottam, papucsaid is ott várnak a kályha mögött. Huschke behunyt szemmel hátradőlt a kocsiban s lassan mormolta: — Igy volt ez mindig a lövészárokban is ... A négy emelet miatt pedig ne aggódj, nem a fejemen lépkedek. Az asszony nevetett. A kocsi lassan döcögött tovább. Az asszony egyszer csak észrevette, hogy férje alszik. Mielőtt hazaértek, a rázós kövezetn át fölébresztette az embert. Kissé ijedten nézett, körül. De a felesége mindjárt megnyugtatta: — Itthon vagyunk, Richárd. — Itthon, szólt a férj, itthon. Amikor fölértek, a férj kimerülten támaszkodott a falhoz: — Ne nézd csak, mégis igazad van, Márta. A szobában egy pillanat alatt világos lett. Iluschkénak mégis föl kellett venni vastag mondotta: — Itthon! A kályha túlságos meleget árasztott, de Ilusckének mégis föl kellett venni vastag otthoni kabátját. Mosolyogva ült a pamlagra és Márta lábára húzta a papucsot A férj vidáman tekintett körül a régi, ismerős szobában, nézegette az ezüstfényben csillogó kis fenyőfát, sóhajtva mondta: — Igen, itt még szebb, mint a kocsiban... De hol van Erzsike? — Rögtön! A kis eleven asszony még egy párszor kiszaladt a konyhába meg vissza és elhelyezte M Bafon. Huschke Márta asszony nagyon boldog volt, amikor férje megérkezett a vasúton. Kocsiba ültek és gondoskodva takargatta férjét, kérdezgetve, hogy nem fázik-e. Huschke Richárd mosolyogva rázta fejét s fölsóhajtva szólt: — Szép dolog az. Így hazajönni, ha ilyen melegen takargatják az embert. •— Különösen karácsonykor, Richárd. — Hej, karácsony... Szegény bajtársaim ott künn. Az asszony most a haját akarta igazgatni az urának. — Hagyd csak így a sapkámat. A fődolog, hogy a kötés jó tartson. Szépen gyógyul, de ha odaérnek, ahol az átkozott orosz golyó kiharapott a fejemből egy darabot, akkor orditani szeretnék... Nem akartak elereszteni a kórházból, de én csak hazajöttem karácsonyra. Ez a szó mindenkit meglágyít egy kicsit. Megígértem, hogy vigyázok magamra s azután elengedtek. — El sem mondhatom, mennyire örültem sürgönyödnek. Most már igazi karácsonyunk lesz, mondottam Erzsikének és körültáncoltuk a szobát. Vettem karácsonyfát és mindent, ami kell. A gyereknek valami nagyobb babát kellene venni. Nagyon szeretné. Nem tudom, a mai időben költhetünk-e rá. — Mindenesetre. S már kivette tárcáját a folytatta: — Hetek óta takarékoskodtam s a gyermek bizonyára nagyon örül majd. Megvették a babát egy áruházban a ,ekkor