Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)
1915-07-30 / 273. szám
6 eljárását, hogy az olasz nagykövet tiltakozása ellenére, katonai okokból nem engedi meg olaszoknak Szmirnába való behajózását. Érdekes, hogy a „Corriere della Sera" fölhasználja ezt az alkalmat, hogy szemrehányást tegyen Angliának, mert az barátságtalan módon megengedi dugárának Egyiptomon keresztül a szenussziakhoz való szállítását. A lap a szövetségre való tekintettel a dugáruszállítás erélyes elnyomását kéri Angliától. Szocialista üldözései Olaszországban. antmilitaristákat hajszolnak a hatóságok. Olaszországból írják nekünk: Gardonne Val Crompio város valamennyi szocialista városi tanácsosát és a szocialista polgármestert, valamint néhány ifjúmunkást letartóztatták, mégpedig antimilitarista agitáció címén. A letartóztatás élénken foglalkoztatja a közvéleményt és a legkülönbözőbb kommentárokra ad alkalmat. Mindenekelőtt föltűnést keltett a letartóztatás módja. Kínos házkutatás után a polgármestert és a városi tanácsosokat kora reggel fegyházkocsikon Bresciába szállították, ahol bírói vizsgálatot indítottak ellenük. Ugyanakkor Bresciában letartóztatták a szocialista ifjúmunkásszervezet néhány tagját. Az eljárásnak valószínűen Brescia és Gardonne katonailag rendkívül fontos helyzete az oka, ahol a katonai hatóságoknak könnyen érthető szempontból fokozott elővigyázati intézkedésekre van szükségük. Treves képviselő-ügyvéd már Bresciába utazott, hogy megismerkedjék a tényállással és esetleg elvállalja a letartóztatottak védelmét Treves és Turati képviselők el fognak járni a kormánynál és tiltakoznak a helyi hatóságok eljárása ellen, annál inkább is, mert ez esetben az Avanti kiküldött munkatársának a tudósítása szerint is, politikai bosszú művéről van szó. Egész Brescia tartomány katolikus és lakossága túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozik, Gardonne I Val Crompio-nak pedig a gyorsan fejlődő ipara és az egész tartományban az egyetlen szocialista községtanácsa van. A munkásságnak sikerült az általános választójog segítségével a községtanácsot elhódítani, miután közel 30 évig a „liberálisok" voltak uralmon és a klerikálisok igyekeztek Gardonneban is magukhoz hódítani a községtanácsot, hogy az egész tartományban klerikális legyen a közigazgatás. A szocialista községtanácsosok elfogatásának azonban úgy látszik nem kizárólag politikai jellege van, hanem inkább annak" a félelemnek tudható be, amellyel a hadseregszállítók viseltetnek irántuk; miután a helységben lázas sietséggel dolgoznak a hadsereg részére, a nyereségben részesülő gyárosok attól félnek, hogy a tevékeny községtanácsosok és a polgármester bérmozgalomra bízhatnák" a lőszergyárak" munkásait vagy támogatnák az ilyen mozgalmat, vagy legalább is nem akadályoznák meg. Az eseményeknek ez a magyarázata annál valószínűbb, mert az antimilitarizmus vádját teljesen elerőtleníti az a körülmény, hogy a háború kitörése után a községtanács fölhívást adott ki, amelyben kiemeli, hogy „nyugodt lelkiismerettel állapíthatja meg, hogy kötelességét teljesítette és ha lehetett volna, megakadályozta volna az olasz nép fiai vérének ontását, most azonban e nehéz órákban, amikor az ország sorsát a népre és f a fegyverek sikerére bízták, ugyanazzal az odaadással fog közreműködni a háború következményeinek és a nyomornak az enyhítésén, abban a reményben, hogy a közrendet és a nyugalmat föntarthatja", stb. Ebben a fölhívásban ugyan nagyon nehéz fölfedezni az antimilitarista agitáció nyomát. Az ifjúmunkások elfogatását, akik közül néhányat egyébként már szabadon bocsátottak, azzal az általános üldözéssel magyarázhatjuk, amelyben az ifjúmunkásokat részesítik. Oroszország A liberális párt a cári uralom szolgálatában. A Grigrorians elvtárs írja: Két héttel az 1905-iki januári véres vasárnap előtt senki sem gondolhatta, hogy a dolgok Oroszországban ennyire haladtak. A nagy orosz forradalom azonban iskolát csinált. Nincs szó, amelyet Oroszországgal kapcsolatban most gyakrabban használnának, mint a forradalom. Ez azonban a tények teljes le nem ismerésén alapszik. Az 1905-iki forradalom az orosz társadalom vajúdása volt. A nép politikailag el nem különült tömege, amelyet a nagy birtokososztály kivételével a cárizmussal való ellentét látszólag egyesített, mintegy varázsütésre széthullott elemeire. Azóta ez a folyamat hihetetlen Haladást tett, amit csak az magyarázhat meg, hogy az osztályok megszilárdulása a magas fejlettségű kapitalista gazdaság talaján játszódott le. Minden osztály, minden csoport, hatalommá, érdekközösséggé vált és ha a cárizmus nem tűrte a politikai érdekképviseletek kifejlődését, számos gazdasági szervezetet fejlesztett az ország gazdasági fölvirágoztatása, amelyek" tudatában vannak hatalmuknak és jelentőségüknek. Az intenzív munkásmozgalom az utóbbi három évben ezt a folyamatot meg erősítette. Oroszország ma kapitalista állam éles osztálytagozódással és elkeseredett osztályharccal. Hogy a lakosság legnagyobb része agrár, nem változtat a dolgon, mert a parasztság is erősen differenciálódott úgy a kormány, mint a duma intézkedése folytán. A parasztság ma már nem egységes.A liberalizmusnak sem akarata, sem bátorsága nincs akció kezdésére. A" háború elején a patriotizmus hatalmasan föllendült és Oroszország újabb történetében először őszintén és kitartóan. A liberálisok formulázták a legmesszebbmenő háborús célokat Ha az orosz liberalizmusban csak egy szikrányi politikai belátás és önállóság lett volna, óvakodott volna ennél tovább menni. Ehelyett pajzsára emelte a cárizmust, a nemzet valóságos vezérévé kiáltotta ki, nemcsak propagandát csinált mellette szívvel-lélekkel, hanem teljesen eladta neki magát Túlbuzgalmában a cárizmust korlátlan bizalommal ajándékozta meg és sajtója ily szellemben dolgozta meg a közvéleményt. Most azután jönnek a nagy katonai vereségek, amelyek természetesen nemcsak a cári kamarillát, hanem az egész orosz társadalmat és az orosz liberalizmust is sújtják, amely anynyira hirdette a cári uralom fölényét Az orosz liberalizmus, amely legjellemtelenebb a világon, nem vonhatná ki magát a felelősség alól. E körök hangulatát most legjobban a Katzenjammer szóval jellemezhetjük. Az első gondolat nem az, hogy a kormánynak nehézséget okozzanak, hanem, hogy a helyzetet lehetőleg megmentsék. Ezért hirdetnek népháborút, ezért követelik, hogy a nemzet szedje össze minden erejét, tartson ki stb. Ez jellemzi a mostani helyzetet, nem pedig a forradalom vagy a hatalomért való harc. Másképen nem volna értelme annak, hogy a közép-- és jobbpártok szintén követelték a duma egybehívását A belső átalakulás nem hagyta érintetle- nül a cárizmust sem. Most még brutálisabb, még kíméletlenebb és reakciósabb, mint ez, előtt, de bizonyos szempontból mégis megváltozott. Csak gondoljunk arra, hogy nemcsak megfér a dumával, hanem egyenesen nélkülözhetetlen lett ez a számára. Csak ennek révén juthat a cárizmus új virágzásra. Sokat tanult és nem húzta ki magát a duma hatása alól. Csak így lehet megérteni ennek a háborúnak legnagyobb csodáját: Oroszország ellenálló képességét, az orosz hadsereg nagy megjavulását a japán háborúhoz képest. A kormány tehát a duma összehívásának követelésében nem láthat maga ellen irányuló támadást és gyorsan teljesítette is ezt a követelést, bár Goremykin nyilatkozata szerint nem világos, hogy ez mirevaló. Nemrégiben koalíciós minisztériumról beszéltek. Ennek a valószínűsége nagyon csekély. Azonban ez sem változtatna semmit a helyzeten. Parlamentáris kormány nincs Oroszországban. A kormány megtűri a nép-, képviselőket, nem árt neki. Hogy azonban a kormány nem számít koalíciós kormány-, alakulásra, ezt mutatja az a tény, hogy éppen most töltötték be a miniszteri állásokat. Az bizonyos, hogy az országban nagy az elégületlenség, a kimerülés, a kedvetlenség. Mindezt a háború tette. Ez azonban még nem forradalom. Oroszországban nincs már forradalmi erő, csak a munkásosztályban, ez azonban sokkal nagyobb arányban áll a zászlók alatt most mint például Németországban. Az otthonmaradottakban nincs erő történelmi nagy cselekedetekre. A nemzeti ellentétek jelentőségét is túlozzák a külföldön. Finnország kivételével Oroszország népei között nincsenek jelentős ellentétek. Lengyelországban és Kurlandban a háború tapasztalatai igazolták ezt. Ha az oroszokat tovább is kerüli a hadiszerencse és a leveretés érzése fogja el az orosz seregeket akkor a felfegyverzett nép óriási tömegei veszedelmesek lehetnek a cári uralomra. Bizonyára sokan vannak közöttük, akik részt vettek a japán háborúban, részt vettek abban a világtörténelemben páratlan visszavonulásban, amelyet a Mandsuriában szétszórt csapatok erőszakoltak ki. Bármint álljon a dolog, az bizonyos, hogy az orosz liberalizmus maga részére nem remél hasznot a proletárság forradalmi mozgalmából. Nyiltan ellenségének tekinti ezt s a döntés órájában bizonyára a munkásosztály ellenségének táborában lesz. 1915 július 25.