Népszava, 1915. július (43. évfolyam, 244–274. sz.)

1915-07-30 / 273. szám

6 eljárását, hogy az olasz nagykövet tiltako­zása ellenére, katonai okokból nem engedi meg olaszoknak Szmirnába való behajózá­sát. Érdekes, hogy a „Corriere della Sera" fölhasználja ezt az alkalmat, hogy szemre­hányást tegyen Angliának, mert az barát­ságtalan módon megengedi dugárának Egyiptomon keresztül a szenussziakhoz való szállítását. A lap a szövetségre való tekintet­tel a dugáruszállítás erélyes elnyomását kéri Angliától. Szocialista üldözései Olaszországban. antmilitaristákat hajszolnak a hatóságok. Olaszországból írják nekünk: Gardonne Val Crompio város valamennyi szocialista városi tanácsosát és a szocialista polgármestert, valamint néhány ifjúmun­kást letartóztatták, még­pedig antimilita­rista agitáció címén. A letartóztatás élénken foglalkoztatja a közvéleményt és a leg­különbözőbb kommentárokra ad alkalmat. Mindenekelőtt föltűnést keltett a letartóz­tatás módja. Kínos házkutatás után a pol­gármestert és a városi tanácsosokat kora reggel fegyházkocsikon Bresciába szállítot­ták, ahol bírói vizsgálatot indítottak ellenük. Ugyanakkor Bresciában letartóztatták a szocialista ifjúmunkásszervezet néhány tag­ját. Az eljárásnak valószínűen Brescia és Gardonne katonailag rendkívül fontos hely­zete az oka, ahol a katonai hatóságoknak könnyen érthető szempontból fokozott elő­vigyázati­ intézkedésekre van szükségük. Treves képviselő-ügyvéd már Bresciába utazott, hogy megismerkedjék a tény­állással és esetleg elvállalja a letartóztatot­tak védelmét Treves és Turati képviselők el fognak járni a kormánynál és tiltakoznak a helyi hatóságok eljárása ellen, annál inkább­ is, mert ez esetben az Avanti ki­küldött munkatársának a tudósítása szerint is, politikai bosszú művéről van szó. Egész Brescia tartomány katolikus és lakossága túlnyomóan mezőgazdasággal fog­lalkozik, Gardonne I Val Crompio-nak pedig a gyorsan fejlődő ipara és az egész tarto­mányban az egyetlen szocialista község­tanácsa van. A munkásságnak sikerült az általános választójog segítségével a község­tanácsot­ elhódítani, miután közel 30 évig a „liberálisok" voltak uralmon és a klerikáli­sok igyekeztek Gardonneban is magukhoz hódítani a községtanácsot, hogy az egész tartományban klerikális legyen a közigaz­gatás. A szocialista községtanácsosok el­fogatásának azonban úgy látszik nem kizá­rólag politikai jellege van, hanem inkább annak" a félelemnek tudható be, amellyel a hadseregszállítók viseltetnek irántuk; mi­után a helységben lázas sietséggel dolgoznak a hadsereg részére, a nyereségben részesülő gyárosok attól félnek, hogy a tevékeny községtanácsosok és a polgármester bér­mozgalomra bízhatnák" a lőszergyárak" mun­kásait vagy támogatnák az ilyen mozgal­mat, vagy­ legalább is nem akadályoznák meg. Az eseményeknek ez a magyarázata annál valószínűbb, mert az antimilitarizmus vád­ját teljesen elerőtleníti az a körülmény, h­ogy a háború kitörése után a községtanács fölhívást adott ki, amelyben kiemeli, hogy „nyugodt lelkiismerettel állapíthatja meg, hogy kötelességét teljesítette és ha lehetett volna, megakadályozta volna az olasz nép fiai vérének ontását, most azonban e nehéz órákban, amikor az ország sorsát a népre és f a fegyverek sikerére bízták, ugyanazzal az odaadással fog közreműködni a háború kö­vetkezményeinek és a nyomornak az enyhí­tésén, abban a reményben, hogy a közrendet és a nyugalmat föntart­hatja", stb. Ebben a fölhívásban ugyan nagyon nehéz föl­fedezni az antimilitarista agitáció nyomát. Az ifjúmunkások elfogatását, akik közül néhányat egyébként már szabadon bocsátot­tak, azzal az általános üldözéssel magyaráz­hatjuk, amelyben az ifjúmunkásokat része­sítik. Oroszország A liberális párt a cári uralom szol­gálatában. A­ Grigrorians elvtárs írja: Két héttel az 1905-iki januári véres vasár­nap előtt senki sem gondolhatta, hogy a dol­gok Oroszországban ennyire haladtak. A­ nagy orosz forradalom azonban iskolát csi­nált. Nincs szó, amelyet Oroszországgal kap­csolatban most gyakrabban használnának, mint a­­ forradalom. Ez azonban a tények teljes le nem ismerésén alapszik. Az 1905-iki forradalom az orosz társadalom vajúdása volt. A nép politikailag el nem különült tömege, amelye­t­ a nagy birtokososztály kivételével a cárizmussal való ellentét látszólag egyesített, mintegy varázsütésre széthullott elemeire. Azóta ez a folyamat hihetetlen Haladást tett, amit csak az magyarázhat meg, hogy az osz­tályok­ megszilárdulása a magas fejlettségű kapitalista gazdaság talaján játszódott le. Minden osztály, minden csoport, hatalommá, érdekközösséggé vált és ha a cárizmus nem tűrte a­ politikai érdekképviseletek kifejlő­dését, számos gazdasági szervezetet­ fejlesz­tett az ország gazdasági fölvirágoztatása, amelyek" tudatában vannak h­atalmuknak­ és jelentőségüknek. A­z intenzív munkásmoz­galom az utóbbi három évben ezt a folyama­tot meg erősítette. Oroszország ma kapitalista állam éles osztálytagozódással és elkeseredett osztályharccal. Hogy a lakosság legnagyobb része agrár, nem változtat a dolgon, mert a parasztság is erősen differenciálódott úgy a kormány, mint a duma intézkedése folytán. A­ parasztság ma már nem egységes.­­A liberalizmusnak sem akarata, sem bátor­sága nincs akció kezdésére. A" háború elején a patriotizmus hatalmasan föllendült és Oroszország újabb történetében először őszintén és kitartóan. A­ liberálisok formu­lázták a legmesszebbmenő háborús célokat Ha az orosz liberalizmusban csak egy szik­rányi politikai belátás és önállóság lett volna, óvakodott volna ennél tovább menni. Ehe­lyett pajzsára emelte a cárizmust, a nemzet valóságos vezérévé kiáltotta ki, nemcsak pro­pagandát csinált mellette szívvel-lélekkel, hanem teljesen eladta neki magát Túlbuz­galmában a cárizmust korlátlan bizalommal ajándékozta meg és sajtója ily szellemben dolgozta meg a közvéleményt. Most azután jönnek a nagy katonai vereségek, amelyek természetesen nemcsak a cári kamarillát, hanem az egész orosz társadalmat és az orosz liberalizmust is sújtják, amely any­nyira hirdette a cári uralom fölényét Az orosz liberalizmus, amely legjellemtelenebb a világon, nem vonhatná ki magát a felelős­ség alól. E körök hangulatát most legjobban a Katzenjammer szóval jellemezhetjük. Az első gondolat nem az, hogy a kormánynak nehézséget okozzanak, hanem, hogy a helyze­tet lehetőleg megmentsék. Ezért hirdetnek népháborút, ezért követelik, hogy a nemzet szedje össze minden erejét, tartson ki stb. Ez jellemzi a mostani helyzetet, nem pedig a forradalom vagy a hatalomért való harc. Másképen nem volna értelme annak, hogy a közép-- és jobbpártok szintén követelték a duma egybehívását A belső átalakulás nem hagyta érintetle-­ nül a cárizmust sem. Most még brutálisabb, még kíméletlenebb és reakciósabb, mint ez­, előtt, de bizonyos szempontból mégis meg­­változott. Csak gondoljunk arra, hogy nem­csak megfér a dumával, hanem egyenesen nélkülözhetetlen lett ez a számára. Csak en­nek révén juthat a cárizmus új virágzásra. Sokat tanult és nem húzta ki magát a duma hatása alól. Csak így lehet megérteni ennek a háborúnak legnagyobb csodáját: Orosz­ország ellenálló képességét, az orosz had­sereg nagy megjavulását a japán háborúhoz képest. A kormány tehát a duma össze­hívásának követelésében nem láthat maga ellen irányuló támadást és gyorsan teljesí­tette is ezt a követelést, bár Goremykin nyi­latkozata szerint nem világos, hogy ez mire­való. Nemrégiben koalíciós minisztériumról be­széltek. Ennek a valószínűsége nagyon cse­kély. Azonban ez sem változtatna semmit a helyzeten. Parlamentáris kormány nincs Oroszországban. A kormány megtűri a nép-, képviselőket, nem árt neki. Hogy azonban a kormány nem számít koalíciós kormány-, alakulásra, ezt mutatja az a tény, hogy ép­pen most töltötték be a miniszteri állásokat. Az bizonyos, hogy az országban nagy az elégületlenség, a kimerülés, a kedvetlenség. Mindezt a háború tette. Ez azonban még nem forradalom. Oroszországban nincs már forradalmi erő, csak a munkásosztályban, ez azonban sokkal nagyobb arányban áll a zászlók alatt most mint például Német­országban. Az otthonmaradottakban nincs erő történelmi nagy cselekedetekre. A nem­zeti ellentétek jelentőségét is­ túlozzák a kül­földön. Finnország kivételével Oroszország népei között nincsenek jelentős ellentétek. Lengyelországban és Kurlandban a háború tapasztalatai igazolták ezt. Ha az oroszokat tovább is kerüli a hadi­szerencse és a leveretés érzése fogja el az orosz seregeket akkor a felfegyverzett nép óriási tömegei veszedelmesek lehetnek a cári uralomra. Bizonyára sokan vannak közöt­tük, akik részt vettek a japán háborúban, részt vettek abban a világtörténelemben pá­ratlan visszavonulásban, amelyet a Man­dsuriában szétszórt csapatok erőszakoltak ki. Bármint álljon a dolog, az bizonyos, hogy az orosz liberalizmus maga részére nem re­mél hasznot a proletárság forradalmi moz­galmából. Nyiltan ellenségének tekinti ezt s a döntés órájában bizonyára a munkás­­osztály ellenségének táborában lesz. 1915 július 25.

Next