Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-12 / 286. szám
8 gét biztosságba helyezte, és nyesztette hajóját A „Meteor légiész személyzete sértetlenül elérte a német kikötőt Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Jegyzet: A „Meteor" aknahajónak fölszerelt középnagyságú kereskedelmi hajó volt. (Orkney-szigetek: az Északi-tengerben, Skócia mellett) . (Svendborg, augusztus 11.) A „Svendborg Amtdagblad" szerint a "Jasonshower" kapitánya a hajója elsülyedéséről ezt mondta: A „Jason"-t, amely bányafarakománnyal hétfőn délután a Horns-Riffnél a „Meteor" német segédcirkáló, amely az egész legénységet fölvette, fölgyújtotta. Nemsokára azután a „Meteor" aknába ütközött vagy pedig egy angol torpedó érte és a levegőbe röpült. A kapitánynak ez az állítólagos közlése tévedésen alapszik. A „Meteor"-t saját parancsnoka, mint ez a hivatalos német jelentésből kitűnik, maga sülyesztette el, amikor látta, hogy négy angol cirkálóval szemben való küzdelme kilátástalan. A hajón lévő legénység csónakokba szállott és később egy svéd halászgőzös vette föl őket, amely a dán tengerészeket az „Adsilon" ágyúnaszádnak adta át, amely őket Esbjergbe vitte. A „Meteor" legénysége svéd hajón maradt. A „Jason" 42.300 koronával volt biztosítva háború okozta kár ellen. * * *. Az antant csapatai nem feordo° gulnak a törökökkel. (Konstantinápoly, augusztus 11.) Az angolok augusztus 6-iki és 7-iki partraszállásáról érkezett hiteles kiegészítő hírek szerint meg lehet állapítani, hogy ezeknek az operációknak nincs az a jelentőségük, mint amelyet az angolok" és franciák tulajdonítani akartak nekik. A Karacsakinál a sarosi öböl északi partján történt partraszállást alig 350 ember csinálta meg, akiket gyorsan visszavetettek hajóikba, miközben 20 halottat hagytak hátra. Az ellenséges szakasz egy embere sem maradt ezen a parton. Jelentősebb partraszállás volt az anafertai ''öbölben. A partraszállott angol csapatok, mintegy 15.000 ember, mindenekelőtt délnyugati irányban indultak a Mostenatepe felé, kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy az ariburnai állásokban elhelyezett török csapatokat oldalt megtámadják. De csapataink erélyes magatartása föltartóztatta az ellenség előrenyomulását. Az ellenséges csapatokat azután viszszaűzték. Megállapítható, hogy a veszedelem a rendelkezésre álló erős tartalékok folytán e ponton sincsen és az ellenség itt előrehaladást nem tehet. ^fc) * Megtorpedózott török parti gőzösök. (Konstantinápoly, augusztus 9.) (Elkésve érkezett.) A Milli-ügynökség jelenti: Ellenségeink tettekkel akarják bizonyítani, hogy hadat üzentek az emberiességnek. Így július 1-án egy ellenséges tengeralattjáró a mudániai kikötőben megtorpedózta a „Riga" gőzöst, anélkül, hogy előzetesen figyelmeztette volna.A torpedó nem okozott kárt. A gőzös postaszolgálatot teljesített. Július 7-én egy másik tengeralattjáró megtorpedózott egy kis parti hajózási gőzöst, anélkül, hogy a legénységnek" nyot engedett volna a hajó elhagyására, amikor Rodostónál egy zátonyra futott hajót akart kiszabadítani. Ez a gőzös sem szolgált katonai célokat. * * *: NÉPSERTO, 1915 augusztus 14. Angol jelentés a török harcokról. (London, augusztus 11.) A sajtóiroda jelentése: Hamilton tábornok a Gallipoli-félszigeten történt jelentős előrehaladásról tesz jelentést. A déli övezetben 300 méter fronton, a Kritia felé vezető úton keletre 200 méter fronton haladtak előre. A franciák értékes segítséget nyújtottak. Chunoch Barnál és Sari Barnál szintén teret nyertek. "Az ellenség tetemes veszteséget szenvedett. Egy más helyen új partraszállást vittünk keresztül. 630 foglyot ejtettünk, egy Nordenfeldágyút, két mozsarat és 9 géppuskát zsákmányoltunk. Elsülyesztett és zátonyra futott orosz gőzös. (London, augusztus 11.) A „Lloyds" jelenti: Az ,»Altezar" orosz bárkát elsülyesztették. A kapitányt és 10 embert partraszálítottak.Az „Rossalie" angol gőzös zátonyra futott. Legénységét megmentették. A szocialista gondolkodás számára három formában élt a háború. Mielőtt kitört, tudtuk, hogy a világnak gyökeres átalakítása nélkül el kell egyszer következnie és ezért harcoltunk szakadatlanul úgy ellene, hogy az elnyomatás és szegénység mai világa helyett más világot követeltünk, olyat, amelyben a háborút nemző okok hatékonysága megszűnik. A háború, mint a mai társadalmi rend következménye tűnt föl eszünk előtt. Nemzetközi kongresszusaink tiltakoztak ellene. De a háború csak elgondolás volt — nem eleven valami, gondolat volt számunkra, nem vérző, vonagló valóság. Azután elkövetkezett, amit előre láttunk, a háború. Nagyságával, borzalmasságával, világot rengető és világokat összedöntő zuhanásával elborított bennünket, mindannyiunkat. És amikor a lavina alatt kezdtük összeszedni kissé eszünket és tájékozódni próbáltunk, mi történt a világgal? — akkor kezdtük látni a háború politikai vonatkozásait, államokat átformáló erejét és kezdtünk gondolkodni róla, mint a világ legnagyobb tömegmozgalmáról, amelynek fejlődéséről, mozzanatairól a vezérkarok jelentései adtak egyelőre igen hézagos tudomást. A háború politikai, hadi, állami valósággá lett , és a történelem nagy eseményeinek távlatába állítottuk be . . . Az eszünk hozzászokott ehhez az új látványossághoz is, de még mindig nem ért véget a nagy mészárlás. És ahogy haladt, kezdtek megjelenni a háború érzelmi és emberi oldalai: egy darabig csak tudtuk, hogy háború van. Elkövetkezett az az idő, amikor mindannyian érezni is kezdtük a háborút. Véres és fekete leple ma már jóformán ráborul minden családra és kezdünk a kedveseink, a hozzátartozóink iránt való szent aggodalomban, fájdalomban és gyászban egy nagy családdá összeforrni . . . Ezek a gondolatok járnak az eszünkben, amikor az a szomorú hir jutott el hozzánk, hogy a magyarországi szociáldemokrata mozgalomnak egyik veterán harcosát milyen kegyetlen csappásokkal korbácsolja a háború. Báron Ede elvtársunk 26 éves fia, Báron Géza magántisztviselő elvtárs, a harctéren szerzett betegségben meghalt. Báron Géza a mozgósításkor vonult be, mint tizedes és a déli harctérre került. A szerb hadjáratban megsebesült és fokozatosan őrmesterré lépett elő. Felépülése után a galíciai harctér küzdelmeiben vett részt; augusztus első napjaiban kolerában megbetegedett és augusztus 10-én meghalt. Báron Géza elvtárs a pártmozgalomban is élénk részt vett s közvetlenül a mozgósítás előtt választották meg a XIX. kerületi pártszervezet vezetőségének tagjává. Értelmessége, nyilt esze, kötelességtudása és főképen már a szülei házban magábaszitt szocialista meggyőződése, jó modora és emberséges érzése a szociáldemokrata mozgalom gyászává is avatja korai és hirtelen elvesztét. Báron Ede elvtársunkat annál súlyosabban érinti ez a csapás, amely öregsége egyik büszkeségétől és reménységétől fosztotta meg, mert másik fia, Báron Ferenc, aki 24 éves és aki a háború folyamán a kis és nagy ezüst vitézségi érmet szerezte meg a harcmezőn, március óta eltűnt. Nehéz az apát, aki életének java részét, munkáját, nélkülözéseit, küzdelmeit arra fordította, hogy gyermekeit fölnevelje s aki alól így kirántja az élet egyszerre a gyékényt, megvigasztalni a részvét vagy együttérzés legmelegebb szavaival is. Báron Ede elvtársunkat az életnek ennél sokkal kisebb igazságtalanságai tették a szocializmus és munkásmozgalom rendíthetetlen harcosává A szocializmus, a hatalmasok ellen való küzdelem, tartalmat vitt az ő, mint a mozgalom valamennyi többi harcosának életébe is. A fiát elrabolták tőle azok az erők, amelyek ellen való küzdelem volt egész élete. Ki hiszi azt, hogy amikor ilyen vérbehúsba vágó érv, amikor szívének vonaglása mutatja meg neki, mennyire igaz és szükséges volt harca: az egyéni gyász kiüti az eszmék fegyverét kezéből ? Aki ennek a mi öreg agitátorunknak a munkásokkal összeforrt lelkét? ismeri, egy pillanatra sem gondolhat erre, egy percig sem hiheti ezt. Ezt reméljük és kívánjuk a mozgalom érdekében, amelynek szüksége van e lélekben fiatal öreg katonájára; reméljük Baron Ede elvtársunk érdekében is, mert üressé és tartalmatlanná, elviselhetetlenné válnék számára az élet, ha fiával együtt eszményeit és hitét elveszítené. Reméljük, hogy Baron elvtársunkat e szörnyű csapás még forróbb lélekkkel, még tüzesebb szenvedéllyel állítja a szocializmus eszméinek táborába; kívánjuk, hogy mint annyi más dologban, Báron Ede elvtársunk ebben a vonatkozásban az igazi Proletár-szivósság és rendületlenség mintaképe legyen. * *' '* — A közadók kivetése a hadiállapot ideje alatt. A hivatalos lap szerdai száma a pénzügyminiszter 65.613/1915. sz. rendeletét közli, a közadókat érintő némely kérdésnek a hadiállapot folytán szükségessé vált szabályozása tárgyában. — Berlini nők játékbarlangja.A rendőrség Berlin belvárosában, az Alte Schönhauserstrasse egyik házában szétugrasztott egy női játékklubot. A titkos klubba egy trafikon át volt a bejárás és minden éjjel jó társasághoz tartozó nők is játszottak benne mindenféle szerencsejátékot A játék azonban olyan nagy lármával folyt, hogy a házbeliek nem tudtak aludni s följelentették a trafik tulajdonosnőjét. A rendőrség emberei betörtek a klub helyiségeine ésott tizenét asszonyt letartóztattak.