Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)

1915-08-12 / 286. szám

8 gét biztosságba helyezte, é­­­s n­­­y­e­s­z­­tette hajóját A­ „Meteor l­égiés­z személyzete sértetlenül elérte a német ki­kötőt Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Jegyzet: A „Meteor" aknahajónak föl­szerelt középnagyságú kereskedelmi hajó volt. (Orkney-sz­igetek: az Északi-tengerben, Skócia mellett) . (Svendborg, augusztus 11.) A „Sven­dborg Amtdagblad" szerint a "Jasonshower" kapi­tánya a hajója elsü­lyedéséről ezt mondta: A „Jason"-t, amely bányafarakománnyal hétfőn délután a Horns-Riffnél a „Meteor" német segédcir­káló, amely az egész legénységet föl­vette, fölgyújtotta. Nemsokára azután a „Me­teor" aknába ütközött vagy pedig egy angol torpedó érte és a levegőbe röpült. A kapitány­nak ez az állítólagos közlése tévedésen alap­szik. A „Meteor"-t saját parancsnoka, mint ez a hivatalos német jelentésből kitűnik, maga sü­lyesztette el, amikor látta, hogy négy angol cirkálóval szemben való küzdelme kilátástalan. A hajón lévő legénység csónakokba szállott és később egy svéd halászgőzös vette föl őket, amely a dán tengerészeket az „Adsilon" ágyú­naszádnak adta át, amely őket Esbjergbe vitte. A „Meteor" legénysége svéd hajón maradt. A „Jason" 42.300 koronával volt biztosítva há­ború okozta kár ellen. * * *. Az antant csapatai nem feordo° gulnak a törökökkel. (Konstantinápoly, augusztus 11.) Az ango­lok augusztus 6-iki és 7-iki partraszállásáról érkezett hiteles kiegészítő hírek szerint meg lehet állapítani, hogy ezeknek az operációk­nak nincs az a jelentőségük, mint amelyet az angolok" és franciák tulajdonítani akartak nekik. A Karacsakinál a sarosi öböl északi partján történt partraszállást alig 350 em­ber csinálta meg, akiket gyorsan visszave­tettek hajóikba, miközben 20 halottat hagy­tak hátra. Az ellenséges szakasz egy embere sem maradt ezen a parton. Jelentősebb partraszállás volt az anafertai ''öbölben. A partraszállo­tt angol csapatok, mintegy 15.000 ember, mindenekelőtt délnyugati irányban indultak a Mosten­atepe felé, kétségtelenül az­zal a szándékkal, hogy az ari­burnai állások­ban elhelyezett török csapatokat oldalt meg­támadják. De csapataink erélyes magatar­tása föltartóztatta az ellenség előrenyomu­lását. Az ellenséges csapatokat azután visz­szaűzték. Megállapítható, hogy a veszedelem a rendelkezésre álló erős tartalékok folytán e ponton sincsen és az ellenség itt előrehala­dást nem tehet. ^fc) * Megtorpedózott török­ parti gőzösök. (Konstantinápoly, augusztus 9.) (Elkésve érkezett.) A Milli-ügynökség jelenti: Ellen­ségeink tettekkel akarják bizonyítani, hogy hadat üzentek az emberiességnek. Így július 1­-án egy ellenséges tengeralattjáró a mudá­niai kikötőben megtorpedózta a „Riga" gő­zöst, anélkül, hogy előzetesen figyelmeztette volna.­­A torpedó nem okozott kárt. A gőzös postaszolgálatot teljesített. Július 7-én egy másik tengeralattjáró megtorpedózott egy kis parti hajózási gőzöst, anélkül, hogy a le­génységnek" n­yot engedett volna a hajó el­hagyására, amikor Rodostónál egy zátonyra futott hajót akart kiszabadítani. Ez a gőzös sem szolgált katonai célokat. * * *: NÉPSERTO, 1915 augusztus 14. Angol jelentés a török harcokról. (London, augusztus 11.) A­ sajtóiroda je­lentése: Hamilton tábornok a Gallipoli-fél­szigeten történt jelentős előrehaladásról tesz jelentést. A­ déli övezetben 300 méter fron­ton, a Kritia felé vezető úton keletre 200 méter fronton haladtak előre. A franciák ér­tékes segítséget nyújtottak. Chunoch Bar­nál és Sari Bar­nál szintén teret nyertek. "Az ellenség tetemes veszteséget szenvedett. Egy más helyen új partraszállást vittünk keresz­tül. 630 foglyot ejtettünk, egy Nordenfeld­ágyút, két mozsarat és 9 géppuskát zsákmá­nyoltunk.­­ Elsülyesztett és zátonyra futott orosz gőzös. (London, augusztus 11.) A „Lloyds" jelenti: Az ,»Altezar" orosz bárkát elsülyesztették. A kapitányt és 10 embert partraszál­­­íto­ttak.­­Az „Rossalie" angol gőzös zátonyra futott. Legénységét megmentették. A szocialista gondolkodás számára három formában élt a háború. Mielőtt kitört, tudtuk, hogy a világnak gyökeres átalakítása nélkül el kell egyszer következnie és ezért harcoltunk szakadatlanul úgy ellene, hogy az elnyomatás és szegénység mai világa helyett más világot követeltünk, olyat, amelyben a háborút­ nemző okok hatékonysága megszűnik. A háború, mint a mai társadalmi rend következménye tűnt föl eszünk előtt. Nemzetközi kongresszusaink til­takoztak ellene. De a háború csak elgondolás volt — nem eleven valami, gondolat volt szá­munkra, nem vérző, vonagló valóság. Azután elkövetkezett, amit előre láttunk, a háború. Nagyságával, borzalmasságával, vilá­got rengető és világokat összedöntő zuhanásá­val elborított bennünket, mindannyiunkat. És amikor a lavina alatt kezdtük összeszedni kissé eszünket és tájékozódni próbáltunk, mi történt a világgal? — akkor kezdtük látni a háború politikai vonatkozásait, államokat átformáló erejét és kezdtünk gondolkodni róla, mint a világ legnagyobb tömegmozgalmáról, amely­nek fejlődéséről, mozzanatairól a vezérkarok jelentései adtak egyelőre igen hézagos tudo­mást. A háború politikai, hadi, állami való­sággá lett , és a történelem nagy eseményei­nek távlatába állítottuk be . . . Az eszünk hozzá­szokott ehhez az új látvá­nyossághoz is, de még mindig nem ért véget a nagy mészárlás. És ahogy haladt, kezdtek megjelenni a háború érzelmi és emberi oldalai: egy darabig csak tudtuk, hogy háború van. El­következett az az idő, amikor mindannyian érezni is kezdtük a háborút. Véres és fekete leple ma már jóformán ráborul minden csa­ládra és kezdünk a kedveseink, a hozzátarto­zóink iránt való szent aggodalomban, fájdalom­ban és gyászban egy nagy családdá össze­forrni . . . Ezek a gondolatok járnak az eszünkben, amikor az a szomorú hir jutott el hozzánk, hogy a magyarországi szociáldemokrata moz­galomnak egyik veterán harcosát milyen ke­gyetlen csappásokkal korbácsolja a háború. Báron Ede elvtársunk 26 éves fia, Báron Géza magántisztviselő elvtárs, a harctéren szerzett betegségben meghalt. Báron Géza a mozgósí­táskor vonult be, mint tizedes és a déli harc­térre került. A szerb hadjáratban megsebesült és fokozatosan őrmesterré lépett elő. Felépülése után a galíciai harctér küzdelmeiben vett részt; augusztus első napjaiban kolerában megbetegedett és augusztus 10-én meghalt. Báron Géza elvtárs a pártmozgalomban is élénk részt vett s közvetlenül a mozgósítás előtt választották meg a XIX. kerületi pártszerve­zet vezetőségének tagjává. Értelmessége, nyilt esze, kötelességtudása és főképen már a szülei házban magáb­aszitt szocialista meggyőződése, jó modora és emberséges érzése a szociáldemo­krata mozgalom gyászává is avatja korai és hirtelen elvesztét. Báron Ede elvtársunkat an­nál súlyosabban érinti ez a csapás, amely öreg­sége egyik büszkeségétől és reménységétől fosz­totta meg, mert másik fia, Báron Ferenc, aki 24 éves és aki a háború folyamán a kis és nagy ezüst vitézségi érmet szerezte meg a­ harcmezőn, március óta eltűnt. Nehéz az apát, aki életének java részét, mun­káját, nélkülözéseit, küzdelmeit arra fordította,­ hogy gyermekeit fölnevelje s aki alól így ki­rántja az élet egyszerre a gyékényt, megvi­gasztalni a részvét vagy együttérzés legmele­gebb szavaival is. Báron Ede elvtársunkat az életnek ennél sokkal kisebb igazságtalanságai tették a szocializmus és munkásmozgalom rendíthetetlen harcosává A szocializmus, a ha­talmasok ellen való küzdelem, tartalmat vitt az ő, mint a mozgalom valamennyi többi har­cosának életébe is. A fiát elrabolták tőle azok az erők, amelyek ellen való küzdelem volt egész élete. Ki hiszi azt, hogy amikor ilyen vérbe­húsba vágó érv, amikor szívének vonaglása mutatja meg neki, mennyire igaz és szükséges volt harca: az egyéni gyász kiüti az eszmék fegyverét kezéből ? Aki ennek a mi öreg agi­tátorunknak a munkásokkal összeforrt lelkét? ismeri, egy pillanatra sem gondolhat erre, egy percig sem hiheti ezt. Ezt reméljük és kívánjuk a mozgalom érdekében, amelynek szüksége van e lélekben fiatal öreg katonájára; reméljük Baron Ede elvtársunk érdekében is, mert üressé és tartalmatlanná, elviselhetetlenné vál­nék számára az élet, ha fiával együtt eszmé­nyeit és hitét elveszítené. Reméljük, hogy Ba­ron elvtársunkat e szörnyű csapás még forróbb­ lélekkkel, még tüzesebb szenvedéllyel állítja a szocializmus eszméinek táborába; kívánjuk, hogy mint annyi más dologban, Báron Ede elvtársunk ebben a vonatkozásban az igazi Proletár-szivósság és rendületlenség mintaképe legyen. * *' '* — A közadók kivetése a hadiállapot ideje alatt. A hivatalos lap szerdai száma a pénz­ügyminiszter 65.613/1915. sz. rendeletét közli, a közadókat érintő némely kérdésnek a hadiál­lapot folytán szükségessé vált szabályozása tárgyában. — Berlini nők játékbarlangja.­­A rendőrség Berlin belvárosában, az Alte Schönhauser­­strasse egyik házában szétugrasztott egy női játékklubot. A titkos klubba egy trafikon át volt a bejárás és minden éjjel jó társasághoz tartozó nők is játszottak benne mindenféle sze­rencsejátékot A játék azonban olyan nagy lár­mával folyt, hogy a házbeliek nem tudtak aludni s följelentették a trafik tulajdonosnő­jét. A rendőrség emberei betörtek a klub helyisé­geine­ és­­ott tizen­­ét asszony­t letartóztattak.

Next