Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)
1915-09-16 / 321. szám
6 jen. Bulgária nem egyezhet meg Szerbiával és Romániával, ellenben a dunai monarchia és Németország fényes győzelmei megadják neki az alkalmat arra, hogy történelmi ellenségével leszámoljon. A bolgár népre nézve most elérkezett a döntő pillanat és ezt nem szabad elszalasztani. Takarékoskodni kell. (Bukarest, szeptember 15.) A félhivatalos kormánysajtó ma figyelmezteti a román közönséget, hogy az élelmiszerekkel nagyon gazdaságosan kell bánni. Főleg a húsfogyasztást kell mérsékelni. Hetenkint kétszer vagy legalább egyszer húshagyó napokat kell tartani. A halfogyasztás korlátozását feleslegesnek mondják. A cukorral való takarékoskodást is különösen ajánlják ezek a lapok, mert számítani kell minden eshetőségre. Román hang Szerbia ellen. (Bécs, szeptember 15.) A „Südslavische Korrespondenz" bukaresti jelentése szerint az „Universul" Románia helyzetéről cikkezve, a többi között ezeket írja: Szerbia a Duna elzárásával akadályozza a semlegesek kereskedelmét és Romániát, oly nagy mértékben károsítja, hogy ha a világháború még sokáig tart, Románia a tönk szélére jut. Románia nagy jóakaratot tanúsított Szerbia irányában, amikor gabonát, sőt lőszert is szállított neki. Amennyiben megfelel a valóságnak az, hogy vonatszámra küldtek Oroszországból Románián keresztül Szerbiába lőszert, Szerbia hálátlansággal fizetett Románia jóakaratáért, elzárva tartja Románia és Bulgária kárára a Dunát és ezt a nemzetközi folyamot csak saját szállítmányai számára használja és e szerint az egyetlen kerékkötője kivitelünknek. Kérdeznünk kell magunkat, megengedhető-e, hogy gazdasági életünket és állami létünket a kis Szerbia veszélyeztesse, amely ennek a háborúnak, ha nem is okozója, de mindenesetre agent provokatőrje volt. Oroszország támogatja Szerbiát. (Bukarest, szeptember 15.) Tulceából táviratozzák, hogy a „Bessarabes" orosz gőzöst Izmail és Reni között látták elhaladni. Fedélzetén orosz vöröskeresztes misszió volt 19 orvossal és 24 nővel, akik Szerbiába utaznak. A gőzöst egy óra múlva hét másik hajó követte körülbeül harminc uszállyal, élükön az „Ignatiev" hajóval. Ezek muníciót és tüzérséget szállítottak Szerbiába. Bukarestbe egy törzsorvos vezetése alatt egy orosz orvosi különítmény érkezett, amely vezetőjén kívül két ezredorvosból és több fő- és segédorvosból áll, megfelelő egészségügyi személyzettel és felszereléssel. Az orosz különítmény vasúton utazik Szerbiába. Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, szeptember 15.) A főhadiszállás jelenti szeptember 14-én: Dárda null a front. Az Anaforta — Ari Burnu-szakaszon felderítő csapataink a szeptember 12-éről 13-ra virradó éjjel különböző pontokon hatásos meglepő támadásokat intéztek ellenséges lövészárkok ellen. Szeptember 13-án tüzérségünk sikerrel ágyúzta az ellenséges csapatok gyülekezési helyét, valamint az élelmezési oszlopokat és nagy veszteségeket okozva szétszórta ezeket. Ari Burnu táján egy ellenséges tüzérségi állást és két jól megerősített megfigyelő helyet összeromboltunk. Sedil Bahr táján az ellenség tüzérsége egy fél órán át hatás nélkül ágyúzta a centrumban lévő lövészárkaink egy részét. A többi harcvonalon nem volt jelentős esemény. SZÉPSZAVA 1915 szeptember 17. Védekezés újabb partraszállás ellen. (Berlin, szeptember 15.) A „Tägliche Rundschau" jelenti Hágából. A „Daily Express"nek táviratozzák Athénből. A törökök résen vannak, hogy a szövetségeseknek Gallipoli nyugati partján történendő esetleges partraszállítási kísérleteit visszautasítsák. A Bulakrtól az Eschelmar-öbölig terjedő parton emelkedő dombláncolatnál török ütegeket ástak be. A törökök minden, Gallipoli városától Burgaszon át dél felé vezető utat aláaknázták, hogy azokat légberöpítsék az esetben, ha ez a vonal valaha a szövetségesek hatalmába kerülne. Az ifjú-egyiptomi bizottság Anglia ellen (Genf, szeptember 15.) Mohamed Fahmy dr., az ifjú-egyiptomi bizottság elnöke, Egyiptom angol részről történt megszállásának 33-ik évfordulója alkalmából nyílt levelet intézett Asquith angol miniszterelnökhöz. Ebben elősorolja, mi mindennel ámították az angol kormányok Gladstone óta az egyiptomi népet. Mialatt Nagybritannia Európában az állítólag megsértett nemzetközi szerződések őrének játsza ki magát — mondja többek között Fahmy nyílt levelében — addig ő maga minden aggály nélkül megszegte az Egyiptom ügyében általa aláírt szerződést és hűtlen lett ünnepélyesen tett ígéreteihez. Az egyiptomi nép sohasem fogja elfeledni a londoni szerződés nyílt megszegését # * Mibe kerül a háború? (London, szeptember 15.) Hivatalosan jelentik, hogy a 250 millió font sterling értékű hitel, amelyet a kormány igényel, nemcsak a flotta és a hadsereg céljaira, hanem pénzügyi okokból is szükséges. (Páris, szeptember 15.) Ribot pénzügyminiszter jövő csütörtökön a kamarában törvényjavaslatot fog benyújtani az 1915. év utolsó három hónapjának hitelszükségletéről, amelyek a „Temps" szerint 6100 milliót tesznek ki. A háború kitörésétől 1915 szeptember 30-áig 22,094 millió frankot tettek ki a megszavazott hitelek * # * A német repülőgépek Anglia fölött. (London, szeptember 15. — Reuter.) A kenti parton megjelent repülőgépek bombavetése által történt sebesülések száma három további esettel emelkedett. Egészben hat aszszony és három férfi sebesült meg. * * * Az angol veszteséglista. (London, szeptember 15.) A tegnapi veszteséglista 43 tiszt és 2253 katonát tüntet föl. Török cáfolat. (Konstantinápoly, szeptember 15. — Milirügynökség.) Az ellenséges sajtó folytatja tendenciózus közléseit a török főváros helyzetéről. A „Temps" dedengacsi táviratot közöl, amely szerint, mivel Románia és Bulgária minden kivitelt eltiltottak, az élelmiszerek ára megsokszorosodott. Szenet és petróleumot egyáltalában nem lehet kapni. A kenyér kilója 1,25 frank. Muzulmánok százakra menő tömege gyülekezik a városháza előtt és segélyt kér. A keresztények nem mernek panaszkodni. Mind e fantasztikus híreket ezúttal utoljára cáfoljuk meg. Igazság és háború. * A jezsuiták erkölcstanából. A háború annyiban hasonlít a vadászathoz és választásokhoz, hogy egyikben sincs nagy becsülete az igazságnak. Régi közmondás szerint sehol sem füllentenek többet, mint a választás előtt, a háború alatt és a vadászat után. A német jezsuiták „Stimme der Zeit" (Az idő szava) című röpiratában Stanislaus von Dunin-Borkovski jezsuita az „Igazság és háború" című alapos és komoly cikkét azzal kezdi, hogy a háború és az igazság nem jó barátok. Hozzáteszi azonban, hogy azért a háború és hazugság nem elválaszthatatlanok. Majd így folytatja: Mindenki tudja, hogy a politika ritkán bírja el a teljes igazságot. Ezen fölháborodni gyerekség volna... A nyilvánosságra jutó okiratok minden megbízhatóságuk és pontosságuk mellett sem közölhetik az állami levéltárak minden titkát. Nagyon csalódik az a történetíró, aki azt hiszi, hogy az eseményeknek csak megközelítően hű képét is adhatná már most... A pillanat tudományos fölfogása abban áll, ha beismerjük annak lehetetlenségét, hogy ez óriási módon rengeteg kép világos törvényét fölfedezzük. Az igazi történetírás csak akkor kezdődik a mi időnkre nézve, ha valamennyien megőszültünk. Ma, amikor a megbántott érzések egészea vesz körül bennünket, lehetetlen a tiszta, tárgyilagos ítélet, mondja a szerző. Elnézők vagyunk magunkkal szemben s szigorúak az ellenséggel szemben, megbocsátjuk a barátnak azt, amit az ellenségnél elítélünk. Természetetesen az volna helyes, ha a haza valódi és bátor barátait igazságra nevelnék és igazságra kényszerítenék. Szomorú lelki tehetetlenség jele azonban, ha a nép a háborúban „egyáltalán nem bírja elviselni az igazságot, még azt az erősen tisztító igazságot sem, amely nemes lovagiassággal az ellenséget megvédi a rágalomtól, nem bírja elviselni a jóindulatú figyelmeztetést az önmérsékletre és önfegyelmezésre". Lélektani, stratégiai és politikai okokból, mondja a tudós jezsuita, háborús időkben a tiszta igazság lehetetlen. Az igazságnak azonban sohasem szabad teljesen átengedni a teret a hazugság számára, mert ez a háború leggonoszabb szövetségese. A hazugság ebben a háborúban többen ártott, mint a gépfegyverek és a katonák. Akaratlan hazugságokban kéjeleg a háborús képzelet. Az óriási izgalom olyan alakokat és hangokat varázsol elénk, amelyek az ingadozókká lett érzékeket megtévesztik. Az emlékezőtehetség térben és időben messzeeső dolgokat egy képbe foglal össze. A tények egész sorozatáról beszélnek, amelyeknek igazságáról kezeskednek, minthogy az érzéki csalódásoknak ilyen fokát még sohasem éltük át, sőt lehetségesnek sem tartottuk. Ezt nem is lehet csodálni. Csak az a különös, hogy nemcsak a bírálatra képtelen, egyszerű emberek, hanem a tudósok és komoly lapok is összetévesztik az idegeknek ezt a működését a tényekkel és mint ilyeneket terjesztik. Ezekben a legkritikusabb időkben a kritika teljesen megszűnt. A szerző szerint kétségtelenül jogosan lehet megkülönböztetést tenni igazságos és igazságtalan háború között. Minthogy azonban az alattvaló „ma csaknem mindig képtelen az igazságosság kérdésében dönteni", minthogy a viszonyok sokkal bonyolultabbak, elsősorban a kormánynak kell eldönteni, hogy igazságos-e a háború vagy sem és az alattvalóknak „nincs más erkölcsi kötelességük, mint harcolni és meghalni". Az alattvalók eme korlátolt értelmi képessége mellett hirdeti a derék jezsuita a korlátolt szerződéses kötelességet is arra az esetre, ha „az önfentartás szent kötelessége" ezt pa-