Népszava, 1917. február (45. évfolyam, 32–59. sz.)
1917-02-01 / 32. szám
A törvényhozás A magyar törvényhozás és közélet egyik szégyenére, a Tisza-féle választójogi törvény és választási eljárás fölháborító visszásságaira mutatott rá Héderváry Itóhel kép-1 Ir-í-cr A-rssl fio hllol /-***•» T» A 1 OrrAlA fAfTTAn \T„ pot az, hogy a törvény rendelkezése alapján ki kell hagyni a választók névjegyzékéből mindazokat, akik katonai szolgálatot teljesítenek és nem vehetők föl a választók névjegyzékébe azok, akik elérik ugyan a törvényben megállapított korhatárt és megfelelőek a töményben megszabott föltételeknek — de szerencsétlenségükre éppen katonák.Amíg ma minden belátó ember tisztában van, hogy a rommá lőtt és széttaposott világ fölépítéséhez az emberiség minden politikai erejére szükség van; amíg minden épeszű és épérzékű ember belátja, hogy az egész nép, tehát minden felnőtt férfi és nő választójoga a szükséges következménye a nép hallatlan erőfeszítésének és töméntelen szenvedésének; amíg a reakciósabb és nehézkesebb elméjű politika is legalább a katonák számára követel választójogot, addig Tiszáék törvénye egyenesen politikai bűnnek bélyegzi a háborúban való résztvételt és még azokat is megfosztja a háborúban való résztvétel, katonai szolgálat teljesítése miatt választójoguktól, akiknek egyébként a szűkmarkú törvény és a nehézkes választóeljárás megadta ezt. Azt hisszük, Magyarország az egyetlen állam, amelyben a katonai szolgálat teljesítése a politikai jogfosztás büntetésével van összekötve. A most érvényes választójogi törvény világosan idmondja, hogy a választók névjegyzékéből ki kell törölni azokat, akik fegyveres szolgálatot teljesítenek s a központi választmányok kötelességévé teszi, hogy ezekről a törlésekről gondoskodjanak. A törvénynek ezt a rendelkezését, amelynek fonákságát és igaztalanságát mindenki érzi, meg kell szüntetni. A megszüntetés helyes módja az volna, ha a törvényhozás új választójogi törvényt hozna, amely a jogkiterjesztés terén legalább addig elmenne, ameddig a nép elment a kötelességteljesítés és áldozathozatal terén. De ha az igazságosságnak és észszerűségnek erre a fokára a Tiszáék képviselőháza nem tud fölemelkedni, legalább mest kell mentenie a politikai lefokozástól azokat, akiket azért akarnak jogaiktól megfosztani, mert a legsúlyosabb állampolgári kötelességet teljesítik. A kormány most kivételes hatalmának új területekre való kiterjesztésére kér fölhatalmazást a képviselőháztól. Szerencsés gondolat volt az,, amelynek Héderváry Lehel adott hangot, amikor határozati javaslatában azt követelte, hogy a kormány kivételes hatalmát ne csak saját befolyásának öregbítésére és közszabadságok elkobzására használja föl, hanem kivételesen arra is, hogy a törvénynek ezeket a jogfosztó intézkedéseit fölfüggessze és a magyar törvényhozásnak ezt a szégyenét megszüntesse! Valóban, alig képzelhető annál szerényebb követelés, minthogy a kormány gondoskodjék arról, hogy senki választójogát a háború ténye, katonáskodása és a háborúval összefüggő gazdasági változások miatt el ne veszíthesse. Érdekes jelenség, hogy ellenzéki képviselő és párt kínálja föl a kormánynak azt, hogy növelje meg kivételes hatalmát és terjessze ki oly területekre, amelyekre eddig ez a hatalom nem ért el. Noha az olyan abszolutista hajlandóságú kormányok, mint amilyen Tisza Istváné, kapnak rendszerint az efajta alkalmakon, szerfölött bizonytalan, hogy elfogadja-e a hatalomgyarapításnak eztaz ajánlatát Tisza István kormánya. Ők hatalmukat mindig a nép jogainak kurtítására, a közszabadságok eltiprására szokták kihasználni. Ha a képviselőház többsége leszavazza a függetlenségi (Károlyi) pártnak azt a szerény és méltányos indítványát, legalább mindenki tisztán látja, hogy Tiszáék nemcsak új jogot nem akarnak adni a küzdő katonáknak, hanem még azokat i® el akarják ütni joguktól, akiknek régebben kénytelenek voltak megadni. A háború zűrzavara jó alkalom számukra: visszaszívni azt a parányi jogkiterjesztést, amely elől még ők sem zárkózhattak a). Helyes volna, ha a Héderváry Leheltől beterjesztett indítványa fölött névszerinti szavazás volna, hadd ismerje meg személy szerint is az egész ország, kik azok, akik a hadiszolgálat fejében a politikai jogfosztás szégyenbélyegét akarják a katonák homlokára nyomni, az orosz harctereken. * Sikerrel tárpadt& észaKcmil németeül, délebben az oroszok. * 7Sx ofosxofg ttia&És sSkeve a vesSepittal országútiés eSéiTfft — M Seiletktof»fcoiat Mfzelé&an a töftiRiZfe orosz oszStXffofeaS ví$sz*svms*tcS*. — Mz st&enes német wollam volt: 9CO fogoly, IS gép-fegyver, — Mx gfgsxoR a. SeMa&anrfvlde&v&i lOGG foglyot fe/vmtenvFi. Csak a szerdai lapunkban ismertettük azt a hivatalosnak vehető katonai felfogást, amely szerint a Mackensen-sereg harcai területén az előző hetekben volt sikerek biztosítása után olyan helyzet teremtődött, amely lehetetlenné teszi, hogy az oroszok a Sereth-vonal közepén (Fundeni—Nanesti vidékén) támadást intézzenek; a katonai helynek a fölfogása az is, hogy az alsó Sereth és a Dima határolta vidéken sem várható nagyobb akció azután, hogy az oroszok a Serethtől délre, Vadeninél főállásaikba szorították vissza az itt előrenyomult ozmán csapatokat. Most Mackensen hadcsoportjáról azt közlik a jelentések, hogy e Sereb— Duna-vidéken erős orosz (földerítő) osztagok kísérelték meg az előnyomulást, bizonyára Vadekiin túl, de a törökök visszaverték őket. Az, hogy a hivatalos jelentések mindegyike erős osztagok föllépéséről ad hírt, ellentmond annak a megállapításnak, hogy az alsó Sereb vidéke is tartósabb nyugalom színhelye lesz. Az oroszokkal való háború vidékei egyébként is megélénkültek. A József főherceg parancsnoksága alatt álló seregnek ama része, amely Bukovina legdélibb csücskében, közel a három országhatár találkozása vidékéhez, áll ellene az oroszok támadásainak, kedden ismét nagy munkában volt. Déli Bukovinában hetek óta folynak már az erős csatározások. Legutóbb a vasárnapi jelentések közölték, hogy Valeputnától nyugatra a túlerőben levő oroszok támadásai elöl a védők harcvonalát a legközelebbi kúpra kellett áthelyezni. Erről — déli Bukovina vidékét a romániai harcvonalba kebelezvén — a 29-iki orosz jelentés azt közli, hogy Kimpolungtól délnyugatra (tehát Valeputnától nyugatra) az orosz támadások 1000 legénységbelit és 30 tisztet juttattak fogolyként az oroszok kezére. Szól ez az orosz jelentés a galiciai harcterek egy vidékéről is, arról, amelyről a középhatalmiak vezérkarai a 28-iki jelentésükben szóltak, hogy a törökök a Zlota-Lipánál az oroszok nagy erővel intézett támadásait visszaverték. A január 30-iki török jelentés is ad hírt erről. Ez is hangoztatja az oroszok túlnyomó erejét, de egyúttal azt is, hogy a törökök nemcsak visszaverték a támadó oroszokat, hanem ellentámadásuk eljuttatta őket az oroszok második vonaláig. Az orosz jelentés nem így mondja, ez azt erősíti, hogy elfoglalták a török védőcsapatok első árokvonalát és a törökök minden ellentámadását visszaverték. Egyébként erről a galiciai vidékről az orosz élénkség jeleivel szolgáló szerdai hivatalos jelentések nem közölnek semmit. Még északabbra, Volhyniában nincs változás. De a legészakabbi területen, az Aa-vidéket folytatták a németek a sikeres akcióikat. Nemcsak visszafoglalták azt a területet, amit a legutóbbi hetekben volt orosz támadások során kénytelenek voltak — amíg erőiket megfelelően csoportosíthatják — átengedni az oroszoknak, hanem néhány napi szünet után, miközben minden orosz ellentámadást visszavertek, az előnyomulásukkal megszerzett területet jóval ki is bővíthették. Az erdővidéken való harcok során most ismét elfoglaltak egy orosz állást és a múlt támadások alkalmával elfogott vagy 2000 orosz fogolyhoz ismét 900-nal többet számíthatnak. Ezt a sikert egyébként nagyjában már jelezte a német nagyvezérkar keddi éjszakai jelentése is, amely az Aa mellett fejlődött új harcokról röviden azt közölte, hogy azok a német csapatokra nézve kedvezően végződtek. A nyugati harctéren a fotharingiai határ mentén volt erős tüzérségi harc és ezt követően francia támadás, amelyet azonban a németek visszavertek. Ennek a kapcsán utalhatunk arra, hogy az „Echo de Paris" katonai szakértője arról ír, hogy a franciák Elszászban offenzívára készülnek. IfF ÉF SZAVA * * A telek Sorcér* Az oroszok Valeputnánál elfoglaltak egy támaszpontot (Az osztrák-magyar vezérkar hivatalos jelentése. — Január 31.) Mackensen vezértábornagy hadcsoportja. A Sereth torkolata közelében török csapatok visszavertek erős orosz felderítő osztagokat. József főherceg vezérezredes hadseregarcvonala: A mestikanestii szakaszon az oroszok újra megkezdték támadásaikat. Két rohamukat teljesen visszavertük, a harmadiknál a válestinnai országúttól délre elvesztettünk egy támaszpontot. Lipót bajor herceg vezértábornak 1/ hadsereg arcvonala: A Pripjatitól délre nine® különös esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének hisettese. A németek aa Aa-folyónál elfoglaltak egy orosz állást; kilencszáznál több fogoly és 15 gépfegyver. (A német nagy főhadiszállás hivatalos jelentése. — Január 31.) Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseregarcvomja. Az Aa keleti partján csapataink rohammal elfoglaltak egy orosz erdőállást és abban több erős ellentámadást visszavertek. 11 tisztet és több mint 900 főnyi legénységet elfogtunk, 15 gépfegyvert zsákmányoltunk. József főherceg vezérezredes harcvonala. Az oroszok heves tüzelés után a valeputaai országúttól délre fekvő állásainkat többször megtámadták. Két nagy támadás meghiusult, a harmadik robimnál sikerült egy orosz osztagnak egyik támaszpontunjba benyomulni. Mackensen vezértábornagy Itadcsoportja: A Duna közelében erős ellenséges osztagok előrenyomultak. A török őrsök visszaverték őket. Ludendorff tábornok, első fősi vilagmester. Brzezanynál előnyomultak az oroszok. (Az orosz vezérkar hivatalos jelentése, Január 20.) Nyugati harcvonal: Riga vidékén az ellenség tevékenysége árkaink ellen irányuló egyes lövésekre szorítkozott Potutory falutól délnyugatra, Brzezanytól 10 versztnyire délre, osztagaink a 27-re virradó éjjelen szuronytárpadás után hatalmukba kerítették az első árokvonalat, annak ellenére, hogy a törökök egész sor szí- 1917 február 1