Népszava, 1917. április (45. évfolyam, 88–112. sz.)

1917-04-25 / 108. szám

a tani, hisz ennek ellene szegülne már a kü­lönböző osztályérdeke is, hanem komoly szö­vetséget kíván formálni egyetlen pontosan meghatározott célra: a demokrácia kiharco­lására. A magyarországi szociáldemokrata párt elérkezettnek látja az időt arra, hogy a magyar reakció minden ellensége minden megengedett eszközzel fölvegye a nagy har­cot. Fölszólítja tehát a népjogok minden hí­vét, hogy most mozduljon meg és cseleked­jen a demokráciáért. A választójogi blok egyben a béke blokját is jelentené. Ma a belső demokráciát egyene­sen békeföltétellé emelte az amerikai és az orosz demokrácia külpolitikai beavatkozása. Aki ma békét akar, annak akarnia kell a vá­lasztójogot is és aki ma választójogot akar, annak akarnia kell a békét is. Választójogi blokot kell tehát alakítani ezzel a kettős jel­szóval: Vesszen Tisza és a háború, éljen a választójog és a béke! A magyar demokráciának meg kell szü­letnie. A $zodáIáem©­íratás béketörekvései. A Népszava már megemlékezett azokról a tárgyalásokról, amelyeket a különböző orszá­gok szocialista pártjainak képviselői folytattak a béke ügyének előmozdítása érdekében. Mél­tattuk a német szociáldemokrata pártválaszt­mány békemanifesztumának jelentőségét és megírtuk, hogy az osztrák és a magyar szo­ciáldemokrata pártok csatlakozása a javaslat­hoz elősegíti a békés kibontakozás ügyét. A berlini tanácskozások legnagyobb jelentősége azonban az, hogy megbeszélések történtek az összes államok szocialistáinak béketanácsko­zá­sára és alapos remény van arra, hogy ez az összejövetel, amelyen az antant­ államok szo­cialistái, a kisebbségek vagy esetleg a többségi pártok is részt vesznek, komoly lépést jelent majd a béke felé. Nem változtat ezen az sem, hogy az angol kormány minden erejével arra törekszik, hogy az értekezletet meghiúsítsa, sőt éppen az értekezlet elé gördített akadályok jelzik, hogy milyen döntő fordulatot jelenthet­nek a stockholmi tanácskozások. A berlini tanácskozások jelentőségéről és a szocialisták szerepéhez fűződő várakozásokról még majd megemlékezünk. Most egyelőre csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy minden kalandos híresztelést kellő óvatosság­gal kell fogadnunk, mert a helyzet tisztázását csak a stockholmi békekonferenciától vár­hatjuk. Egyebekben amsterdami tudósítónk a Nem­zetközi Szocialista Iroda szándékait most rész­letesen ismerteti s e tudósításból, különösen Troelstra elvtárs nyilatkozatából elvtársaink tisztán láthatják a jelenlegi helyzetet. Tudósí­tónk a következőket írja: A végrehajtó bizottság hollandiai tagjai a saját felelősségükre utazik Stockholmba, hogy ott előkészítsék a nemzetközi szocialista érte­kezletet. Előzőleg nem tudtak megállapodásra jutni az elfoglalt területen lakó belga tagokkal. Hasonlóképen nem volt módjukban megálla­podni Vanderveldevel, aki még mindig francia területen, mint belga államminiszter tevékeny­kedik. Az Iroda francia és angol tagjait sem tudták előzőleg értesíteni a végrehajtó bizott­ság szándékai felél A hollandiai tagok hala­déktalanul szükségesnek látták a nemzetközi szocialista értekezlet előkészítésének a kezde­ményezését, mert különböző szocialista pártok kísérletet tettek arra, hogy közvetetl­enül jussa­nak érintkezésbe az orosz szocialistákkal. Ke­renskinek Guesde táviratára adott válasza alapján a végrehajtó bizottság úgy találta, hogy meg­vannak a közeledés előfeltételei. Troelstra, aki tudvalevőleg Berlinen keresztül Stockholmba utazott, a Het Volkban bővebben kifejtette a hollandiai elvtársak szándékát. Azt mondja erről Troelstra: Azt látjuk, hogy a háborút viselő országok szocialista pártjai különböző kísérletet tesznek az orosz munkássággal való kapcsolat létreho­zására. A végrehajtó bizottságnak nem szabad figyelmen kívül hagynia ezeket a kísérleteket, hanem részt kell vennie azokban. Üdvözöljük ezeket a kísérleteket, mert segítségünkre lehet­nek abbeli törekvésünnkben, hogy valamennyi pártot összehozzunk. A végrehajtó bizottság tagjai kívánatosnak tartják, hogy a külföldi elvtársakkal való tanácskozásokban bizonyos irányelveket szabjanak meg. Törekvésünk arra irányul, hogy valamennyi háborút viselő nem­zet között hozzunk létre békét, még­pedig olyan békét, amely lehetőleg megfe­lel elveinknek. Az ideiglenes orosz kormány — ez bizonyára meg­állapítható — elismeri, hogy teljesítenie, kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket a cár kormánya a szövetségesekkel szemben vállalt. Ezzel ellentétben a munkások és a katonák bi­zottsága úgy találja, hogy őket egyáltalán nem köti az az egyezmény, amely szerint békét csak a többi ántánt-országokkal együtt köthetnek. Így bizonyos körülmények között az ántánt­országokban megerősödhetik a békekötésre irá­nyuló törekvés. A különbékét csak akkor he­lyeselhetnénk, ha ez a körülmények adta olyan eszköz lenne, amelynek segítségével elérhet­nénk az általános békét. Az Orosz­ország és Németország között kötendő különbéke, amely új, állandó állapot alapját vetné meg, határozott ellentét­ben lenne összes nemzetközi törekvéseinkkel és határozott ellentmondásban mindazzal, amit a demokrácia és a tartós béke kiván. Teljesen meg is értjük az orosz forradalmárok fölfogá­sát, akik ez idő szerint nem sietnek minden további nélkül lerakni a fegyvert. Mindaddig ki kell tartanuuk a küzdelemben, amíg csak meg nem kötötték a békét és a védelemre való készségük természetesen megerősödött most, amikor az egész népnek beleszólása van a dolgokba. A Lenin-csoport, a zimmerwaldi legszélsőbb baloldali irányzat, természetesen nem helyesli ezt a fölfogást. A különböző országok pártjai kisebbségeinek is részt kellene venniök az értekezleten, mert valamely párt többsége egyetérthet esetleg egy másik ország pártjának a kisebbségével és amennyiben min­den pártot meghívnak, egyetlen párttal szem­ben sem történne igazságtalanság. A szocialista értekezlet azonban nem lehet eredményes, ha csupán azok a pártok vesznek részt rajta, amelyek alapjában véve a kormányukat kép­viselik. A különböző országok kisebbségei lehetnének a kapcsolat a háborús országok pártjai között, mert, Olaszországot nem szá­mítva, ezek a kisebbségek képviselik a nemzet­közi elemet. Az a kérdés, vájjon a különböző kormányok megelégedik-e a kormányellenes kisebbségek képviselőinek az értekezletre való utazást?­ Eszerint nem hívják egybe az Iroda általános ülését, hanem a pártok természete­sen meg fogják kísérelni, hogy olyan értekez­letet hozzanak létre, amely a legalkalmasabban szolgálja a béke célját. Ha valamely kormány Stockholmba engedi a kisebbség képviselőjét, ezzel megnehezíti a többi kormányok ezirányú ellentállását és a szocialistáknak az lenne a feladatuk, hogy minden országban­ sajtójuk és egyéb eszközök segítségével minden tőlük tel­hetőt elkövessenek és lehetetlenné tegyék a kisebbség képviselői elutazásának a megakadá­lyozását. Cinkelt hajót. Tetszenek még emlékezni bizonyos nevezetű Kiss Béla úrra, némi cinkelt hordókra és arra a rengeteg erőfeszítésre, amit a szenzáció nyo­mán a hatóságok a nyomozás és megtorlás ügyében kifejtettek?! Hát bizony megesett, hogy a hithű társadalom föntnevezett neveltje vagy egy tucat fehér cselédnek azt igérte, hogy a házasság révébe fogja eveztetni őket és a sze­rencsétlenek a hordóban végeztek a reményeik­kel. Férjet akartak vásárolni és cinkelt hordót kaptak a pénzükért a koporsónak. Micsoda hűhót csapott a nyomozás akkor! Micsoda haj­sza történt, hiszen (vagy: mert!) csak egy el­vetemült bitangot kellett hurokra keríteni! A központi hatalmak területén összefogdostak kímélet nélkül hatgyerekes öreg családapákat, mert hasonlítottak a Kiss­ő arcképére... A hatóságok maguk tüzelték a közvéleményt és szították a dühét, hiszen (vagy: mert?) egy senkiházi akasztófáravalóról volt szó. 1917 áprilie 25. Most elpusztult vagy tucatszor tucat ember. Nem lenge erkölcsű férj-vásárlók, hanem sza­badságra siető, elgyötört katona-családapák, életgondok nyomorúságával utazó szegény asz­szonyok­, gyerekek tömege. Nem férjet akartak vásárolni, csak hajójegyet vettek.Nem a há­zasság révébe, csak a szomszéd Duna gőzhajós­állomásig akartak evezni. És mégis közös lett a sorsuk a cinkotai halottakkal. Hogy a társa­ság nem volt olyan pazarló és nem juttatott mindnek külön hordót és csak egy, közös hajót cinkelt be számukra, az csak alaki különbség. A nagyüzem a halálban (t­i. a mások halálá­ban) is gyakorlatibb. Szegény Kiss Béla kény­telen volt több befektetést eszközölni, de ez már a kismesterek sorsa: nem bírják a nagytőke konkurrenciáját Ez a formai különbség — mondom — nem változtat a lényegen, az eredményen, sem pe­dig a célzaton és szándékon. Kiss Béla a cin­kelt hordók föltalálója nem dolgozhatott a nagy forgalom, a nagy haszon elve alapján, mint Dunagőzhajósék. A cinkotai vállalat kénytelen volt százakat kipréselni az áldozatok­ból, mert az üzemköltsége nagyobb volt. Duna­gőzhajósék pár forint kizsarolásával is meg­elégedhettek, hiszen csak pár hajónak nevezett ócska bárkát kellett szűk lépcsők és egyéb raf­finált módok révén cinkelt hajóvá átalakíta­niuk. Aránylag Kiss Béla járt rosszabbul: pár ezer forintért kockáztatott, míg Dunagőzhajó­sék milliókért Sőt, a kockázat kérdésénél föl kell említe­nünk még egy szempontot. Kiss Béla, a maga kis halálműhelyében a saját bőrét is vásárra vitte. Dunagőzhajóséknak még pénzbüntetéstől sem kell tartaniuk. A kötél — ugyan kérem, ki kap kötelet ugyanazért a milliókat jövedel­mező bűnért, amiért, ha csak százakat és ezre­ket jövedelmez, fölmagasztalják az üzem tulaj­donost?! A halálműhely más, a halálgyár­­a más. Kiss Béla felelt magáért, a cinkelt hajók tulajdonosai ellenben rosszul fizetett, agyon­dolgoztatott alkalmazottakat dugnak dutyiba maguk helyett. Az erkölcsi fölény a Kiss Béla részén van. A cinkotai gőzhajósok jobb mesterséget vá­lasztottak a bádogosságnál, műveit milliomo­sok ők, tudják, s miként lehet még a közvé­leményt is altargatni, amelynek a félhivatalos sajtószolgálat révén óránként kávéskanállal, naponta tucatonként adták be a halottakat Kiss Béla förtelmes gazságainak esetében az áldozatok számát nagyobbnak sejttették a ha­tóságok: a cinkelt hajó hulláiról szinte fity­málva beszéltek eleinte. Bebizonyították min­denféle ravasz jegy-összeszámolással, hogy leg­följebb egy tucat Aztán megengedték, hogy talán kettő .. három. Most végre, amikor az első borzalom felháborodása kezd múlni, meg­tudjuk, hogy tucatszor tucatnál is több az ár­tatlan, halálos kelepcébe csalt áldozatok száma...

Next