Népszava, 1917. szeptember (45. évfolyam, 219–244. sz.)
1917-09-01 / 219. szám
1917 szeptember 2. NÉPSZAVV. mulasztotta — amit pedig sokszor követeltünk —, hogy nagyszabású téglagyárat és esetleg egyéb építőanyag-üzleteket állítson fel és így függetlenítse magát az uzsorától; ha ezt megtette volna, akkor most már erősen készülhetne a kétségbeejtő lakásnyomor leküzdésére, így azonban teljesen tehetetlenül áll és fölülről kell várnia a segítséget és áldást. Már most bátorkodunk azt kérdezni: a lakosságnak több mint fele ilyen körülmények között hogyan fogadja meg a polgármester úr bölcs tanácsát? A lakosság jómódú része — törpe kisebbsége —, amelynek módjában áll rendesen és egészségesen táplálkozni, tágas és egészséges lakást tartani... ez a kisebbség nem szorul a polgármester tanácsára, a túlnyomó többség pedig nem veheti hasznát ennek a bölcs tanácsnak. ... Ilyen körülmények között attól tartunk, hogy a polgármester úr plakátja alig jelenthet egyebet, mint a főváros költségvetésének fölösleges megterhelését. Stockholm és London* * * Troelstra a londoni értekezletről. (Stockholn, augusztus 10. — A Népszava kiküldött tudósítójától.)" Troelstra kijelentette előttem, hogy megfelelő értesülés hiíján végleges leletet nem mondhat a londoni értekezletről. A szervező bizottságnak be kell várnia az orosz küldöttek visszaérkezését, hogy a helyzetet áttekinthesse. Ar, a könymémt, hogy ők szavazattal 4 ellenében elvetették az értük**Mtellenes javaslatot, megerősíti az előbbi at -got és franca határozatokat. De ezután az értekezlet és a békeprogram minémységére vonatkozó vita nem hozott létre egységet, hanem csak egy választmány kiküldését újabb értekezlet előkészítésére. Közelfekvő az a föltevés, hogy ellentétele merültek föl egyrészt Henderson és Thomas nemzeti, felfogása, másrészt amzetközi fölfogás 3 között. Henderson és Thomas ugyanis az általános értekezletet fegyverként akarja átvinni az Internacionáléba, hogy azt a hatalmak háborújában a központi hatalmak ellen fordítsa, s nemzetközi fölfogás szerint az értekezletnek a megegyezésen alapuló béke eszközének kell lennie. Föl kell tennünk, hogy mindkét fölfogás hívei számbelileg egyenlő erősek, mert különben az ér Huysmans a londoni konferenciáról. (Stockholm, augusztus 30. . ..Az Est" tudósításából.) Huysmans hosszabb nyilatkozatot tett a londoni és a stockholmi konferenciáról. — Magam sem látom tisztán — mondotta a többi között —, hogy tulajdonkén mi történt a londoni konferencián és most várom Henderson táviratát. Két nap múlva valószínűen már mondhatunk ítéletet. A konferenciáról szóló jelentések a Reuter-ügynökségtől származnak, tehát csak kevés bizalmat érdemelnek. Néhány nappal ezelőtt például a másik félhivatalos távirati ügynökség, a párisi Havas, azt jelentette, hogy a portugál szocialisták a stockholmi konferencia ellen foglaltak állást. Itt van portugál elvtársaink hozzánk intézett távirata, amely erélyesen megcáfolja az Havas-ügynökség jelent»«et és je!»?, hogy a portugálsszocialisták Stockholmba készülnek. A Reuterügynökség azt jelentette, hogy a japán kormány, megtagadta az útleveleket Stockholmba és nálam van az itteni japán követség nyilatkozata, amely megcáfolja a Reuter-jelentést. Nem szabad tehát hinni a hivatalos ügynökségeknek. Most is meg vagyok győződve rók, hogy a mi konferenciánk létre fog jönni. Különben a világ téved, ha azt hiszi, hogy Lloyd George ellene van a mi konferenciánknak és hogy az útlevelek megtagadása tőle ered. Döntő bizonyítékaim vannak e véleménnyel szemben. Peinearé és Sonnino ••) konferencia leghevesebb ellenfelei és Lloyd George természetesen nem akarja az ő érzékenységüket megsérteni. De az egész világhelyiet azonnal megváltoznék, ha Németország kijelentené, hogy szélfiiumot nem kívánja második Luxemburggá tenni, vagyis nem törekszik vámközösségre és katonai feleigyeletre, hanem teljesen szabaddá teni Belgiumot és nem sért« mec ffingetlenségét. (Stockholm, augustus $#.) A Soetáldemokrateumai száma a londoni konferencia eredményét kedvezőnek vagy legalább is aránylag kedvezőinek mondja. Wilson elutasító válasza és a stockholmi konferencia. (Stockholm, augusztus 91. — „O. H") Branting lapja, a Sozialdemokraten. Wilson elutasító válaszáról, amelyet a pápa békejegyzékére küldött, ma s következőket írja: A pápa békeajánlatának elutasítása ismét hetalinus érv a stockholmi konferenciamellett; bizonyítéka annak, hogy a béke ügyét a'"iirtít " legalaposabban és legtárgyilagosabban körvonalazott, semleges béketervezet sem viheti előbbre és az egyetlen mód a béke útjának egyengetésére az ellenséges államok békepárti kiküldötteinek közvetlen tárgyalása lehet csak. Egy nagy közös konferencián megjelenő megbízottak, akiket hazájuk kormánya lát el útlevéllel, élő bizonyságai az ellenséges államok fékevágyának és törekvésének, amellyel a megértés útját keresik. Minden semleges ajánlatot, akár egyik, akár a másik oldalon illetéktelen beavatkozásnak tekinthetik, azonban ha valamennyi ellenséges állam kormánya közös tanácskozásra bocsátja a munkásság, tehát a nép nagy rétegének képviselőit, ez nem maradhat eredménytelenül és legalább is lehetővé teszi, hogy az eszmecserék folyamán plauzibilisan elfogadható béketervezet alakuljon ki. "ár ! "f. ---- 'ü minden, nyugodt lelkiismerettel lövöldözhet az ellenségre... "Mestőr türelmesen, zúgolódós nélkül dolgozott a kis darab árendás földön. A reménység — hogy nemsokára véget ér az embermészároló háborít —, megsokszorozta az erejét és úgy dolgozott, hogy még a legkevélyebb pusztai öreg gazdák is kalapot emeltek előtte. Ez aztán a fehér cseléd — mondták. Az emberfölötti erőt kívánó nehéz munkában Eszter leromlott. Közel husz kilót veszített a testi súlyából. Hogy minél több garashoz jusson, eladta magától a tejet. Napfölkelte előtt megjárta a falut, ahol busz krácsárt kapott egy liter fölözetlen, sűrű tejért. A soha nem remélt magas árak megrészegítették Esztert. Hogyisne, amikor negyven, sőt olykor ötven fillért is fizettek méhes falusi népek azért a tejért, amelyért más időkben legföljebb tíz-tizenkét fillért. A tojásért meg hajbakaptak egymással a hadisegélyes asszonyok. Ugyan. Húsz-harminc fillérért szedték darabját még a kofák ie. Nem csuda tehát, ha Eszter is megragadta a kedvező alkalmat a pénzszerzésre. Odaszámított, hogy mire hazavergődik Tamás, a tej és tojás árából megvásárolják az árendás földet. Ettől sarkalva, még a legzordabb időben is gyalogszerrel hordta a tejet, tojást a távoli faluba. Az öreg jólovő Köti Péter több ízben jóakaratulag figyelmeztette: — Eszter lelkem, vigyázz magadra, mert megárt a derekadnak az a sok gyüszmészködés... Ami sok, a sok... — Megűzennek a fáradságomért tisztességesen — mondta jókedvűen Eszter. - Aztán fiatal vagyok. Nem árt meg nekem még a jégeső se ... Jól mondta Eszter. A jégeső nem ártott meg neki, de annál inkább megverte a nyirkos, ködös ősz hajnali harmata. Visszafelé jövet, nagyon kimelegedett. Hogy könnyebbséget szerezzen és kifújhassa magát kedvére, bolyhos berlinerkendőjét leakasztotta a nyakából. Vesztére cselekedett. Meghalt. Meg ,úgy, hogy amire kiért a pusztára, menten kilelte a hideg. Leesett a lábáról. Ágynak dőlt. Kóti Terné megszánta-sajnálta a gondolatlant. Ápolót hozatott neki a városból. Eszter sokat nyűgösködött az ágyban. Sehogysem találta a helyét, ívelt, feküdt, miközben szemlátomás fogyott, mint a hadigyertya. Amikor aztán nagy nehezen talpraállt, azon panaszkodott, hogy fullad, nehezére esik a beszéd. A szomszédasszony váltig orvosoltatta. Tamás is azt írta a harctérről, hogy ne kímélje a költségét, éljen patikaszerrel. Eszter húzódozott úgy az orvostól, mint a patikától. Sajnálta kiadni az összekuporgatott garasokat, aztán meg odaszámított, hogy hasztalan az orvosi ét, előbb-utóbb anélkül is besírja a kulcsot. Tamás megint figyelmeztette a harctérről, hogy múlhatatlanul nézesse föl magát az orvossal. Eszter engedelmeskedett és megvizsgáltatta magát a falusi orvossal. Az orvos körültekintően megkopogtatta a mellét, minekutána valami keserű port írt számára. Ez időtől fogva aztán nap-nap után patikaszerrel élt, de hiába. A javulás nem (Rotterdam, augusztus 31.) A „Nieuwe Rotterdamsebe Courant " -nak jelentik Londonból: ígeakart mutatkozni, mire Kótiné azt kommendálta neki, hogy nézéssé vol magát a városi orvossal, az talán tudósabb, mint a falusi. Eszter szót fogadott. A városi orvos azt mondta: — Maga sok mézet evett. Igaz ? — - igaz — hagyta helyben Eszter. — A falusi orvos mentőport irt. Azt mondta, hogy cukorral vegyem be, de mivel cukrot se égen, se földön nem tudtam szerezni, mézzel szedögettem be... — Nem jól cselekedett — mondta komolyan az orvos. — A mézevés ártalmas macának, attól még jobban fullad és minduntalan köhögésre ingerli. Óvakodjék tehát a mézevéstől. Végül azt kérdezte tőle az orvos: — Van tehene? •— Van, kérem. — Teje is vakn? — Elegendő. — Akkor — mondotta az orvos nyomatékosan — azzaléljen. Minden nap igyon meg két liter forralt tejet. Eszter, a tüdőbajos Eszter megszívlelte a városi orvos tanácsát s amióta tejjel él, könynyebben jut lélegzethez. A köhögés sem ingerli annyira. És mintha épülne. A másik héten már bizakodóan mondotta Kótinénak : — Meglássa nénémasszony, hogy mire az uram hazavergődik s háborúból, összeszedem magamat, oszt' mögént a régi löszök ... tekezletet nem fejezték volna be határozathozatal nélkül. De már a fölfogásoknak ez az egyenlő megoszlása is azt jelenti, hogy az antant országok pártjai nagyot haladtaka békegondolat terén. Michaelis és Lloyd George. (Stockholm, augusztus 31.) A Speialder,tokralen leközli a ,,Labour Leader'*-ből Jones Jacines cikkét, amely ezt mondja:. Ha a birodalmi kancellár beszédéből kiküszöböljük a katonai becsületre vonatkozó frázisokat, úgy megmarad az a tény, hogy a német birodalom megegyezésen alapuló békét kíván és hogy erre minket megnyerjen, késő: lemondani a hódításokról. A német nép tartós békét akar. Viszont ha eltávolítjuk Lloyd George, beszédeiből a béke szépségéről való frázisokat, akkor megmarad az a tény, hogy ő nem a békét, hanem a háborúmeghosszabbítását kívánja. Michaelis úgy beszél, mint egy katona, aki megokosodott és belátja, hogy a háború őrület. Lloyd George ellenben úgy beszél, mint a militarizmus táborába átment békebarát. 9 Az oroszországi helyzet. Moszkvában iltalános a sztrájk. (Stockholm, augusztus 30.) Moszkvában általános sztrájk tört ki. Az a veszedelem fenyeget, hogy a sztrájk a többi vidékekre is kiterjed. Megkapó pillanat volt az, amelyben a sztrájk kitört: délelőtt 10 órakor az összes gyárak beszüntették üzemeiket, a villamosvasút megállott, a kocsikról leszállott a személyzet és az utca közepén otthagyta az üres vágónkat. A sztrájkkal s a munkások a moszkvai értekezlet ellen tiltakoznak és ilyen módon foglalnak állást a munkásokat érdeklő kérdések tömegében. Kerensk visszatért Pétervárra. (Pétervár, augusztus 30. — Reuter.) Kerenski ide visszaérkezett. Stepp Eskf és Kornitov versengése.