Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-01 / 130. szám
ppppppasp 1919 jrihus 1. NÉPSZAVA megőrizni és továbbfejleszteni a forradalomvívmányait, az egész nép közkincsévé tenni, valamennyi dolgozóévá — csak az az osztály, a amelyért, minden nehezség legyőzéséhez, gyakorlott, nem csüggedő, nagy áldozatokra képes, nem tér ki a történelmi hivatása elöl, amely leszámolt a múlttal de uj utakat vág az uj jövendőhöz. Csak az az osztály, amelynek jobbjai gyűlölik és megvetik a kispolgári fölfogást, a filiszterséget, amely kiviráglak a kispolgárságnál, az ,intelligenciá"-nál, s csak az az osztály, amely végigjárta a strunka iskoláját és érti, hogyan kell megbecsültetni minden emberrel a saját munkaképességét. Elvtársak! Magyarországi munkások! Ti a világnak még különb példát nyújtottatok, mint a Szovjetoroszország, minthogy ti érhettétek, mint lehet egyszerre egyesíteni a kalódi proletárdiktatúra alapján sz, összes szocialistákat. Előttetek a hálós és egyben nehéz feladat, hogy megerősítsétek azt az antant elleni nehéz háborúban. Legyetek kitartók! Ha mutatkozik ingadozás a szocialis-aéké között, akik most csatlakoztak az új plattformhoz, a proletárdiktatúrához, nyomjátok el kíméletlenül az ingadozást A háborúban a gyávák törvényes osztályrésze — az agyonlöveti. Ti az egyedüli tisztességes, természetes forradalmi háborút vívjátok, az elnyomottak háborúját az elnyomók ellen, a háborút a szocializmus győzelméért. Az egész vieg munkásosztályának minden tisztességes tagja a mi oldalunkon. Minden hónap közelebb visz bennünket a világproletárforradalomhoz. Legyetek kitartók. A győzelem a mienk lesz! Lenin. A proletárlakások javítása. r A közelmúlt napok egyikén az angyalföldi munkásság egyik népgyűlésén erőteljes bírálatok hangzottak el a proletárdiktatúra idején létrejött egyes alkotások ellen és különösen az elmaradt intézkedések miatt. Mindenképen helyes és jogosult az, ha a közvetlenül érdekelt proletárok maguk mondják el véleményüket arról, hogy a proletáruralom egyik-másik intézkedését az érdekeikkel összeegyeztethetőknek tartják-e vagy sem.Valamennyiünknek örvendenünk kell akkor, ha elvtársaink nyíltan és őszintén rámutatnak a hibákra és csak azt kell kívánnunk, hogy ez a bírálat termékeny legyen és a bajok orvoslására vezessen.Az elhangzott fölszólalások során szóba-került a proletárok lakásainak egészségtelen zsúfoltsága, a munkástömegek által lakott odúk nyomorúságos volta és mindaz a sok keserűség és gyötrelem, amely a pesti portáslakásokkal összefügg. Elmondották a fölszólalók, hogy milyen régen vár Budapest proletárnépe arra az időre, amikor a lakásoknak csúfolt odúkból, az alacsony pincefészkekből egészséges és tágas otthonhoz juthatnak a munkáscsaládok, akik végigszenvedték a proletárélet minden nyomorúságát és kínját azokon a lehetetlen tanyákon, amelyek inkább a halált, mint az életet jelentették számukra, ők mindannyian aztvárják, hogy a proletárdiktatúra váltsa meg őket szenvedéseiktől. A fölszólaló elvtársak kijelentették, hogy ők maguk is tisztában vannak, mindazzal a sok nehézséggel, amely a régi rendszer sok évtizedes bűnös mulasztása és a négy és fél éves világháború nyomorúsága következtében előállott és amelyek lehetelenné teszik, hogy olyan gyorsan és sürgősen vigyük ki a nyomorúságos adúkból a proletárcsaládok ezreit, mint ahogy azt mi mindannyian szeretnék. Azonban— így mondották a fölszólalók — legalább attól óvjuk meg a proletárcsaládokat, hogy Daksim rvkai lakásukba beömöljön, hogy a szél bezúduljon kószájuk. Nem kellene mást tenni, mondották, minthogy gyors intézkedéssel és kevés anyaggal a legszükségesebb javításokat elvégezni, a legszükségesebb pótlásokat létrehozni. Csak annyi történjen meg, hogy a munkás ne irtózzon többé attól a nyomortanyától, amelyben az életerhét családjával együtt viselnie kell. Az elmondottaknak minden betűje igaz. Minden szemponttal egyetértünk. Kétségtelen dolog, hogy a nagy lakásínségen, amelyben Budapest népe évtizedek óta tűr, csak nagyarányú lakásépítkezéssel lehet segíteni. És ez az építkezés legfőképen arra kell, hogy vezessen, hogy a túlzsúfolt budapesti utcákból mennél több munkáscsalád jusson ki a fővárost övező kertes-lombos környéki községekbe. A pesti nagy lakásokat bármilyen mértékben szorítjuk összébb és összébb, azért még mindig nem lesz annyi üres lakás, hogy az új lakásra jogosultan váró proletárcsaládokat elhelyezhessük. Ez az elhelyezés hatékonyabb módszert kíván. De kétségtelen az is, hogy annak nincsen különösebb nagy akadálya, hogy azok a proletárcsaládok, akik most még kénytelenek megmaradni a pesti kőházak lakásaiban, meg is tudjanak ott maradni, hogy az ottlakás ne járjon rájuk betegséggel és halállal. Mi jól ismerjük azokat a förtelmes odúkat, amelyekben a mi testvéreink gyötrő szenvedések rengetegét élték át mostanáig. Jártunk azokban sokszor. A Népszava hasábjain sok-sok alkalommal festettük le azt a képet, amelyet ezek a borzalomtanyák mutatnak. A lepsiki „villák", a Váci-úti, a Gömb-utcai, a Sárkány-utcai, Zápolya-utcai nyomorúságtanyász, Csikágó, Józsefváros és Ferencváros sok-sok száz lakásnak mondott odúja régen megérett arra, hogy a föld színéről eltűnjenek. Gödrök mélyén, árkok mellett, pocsolyák tengerében és patkányok szomszédságában lakik ma is tömérdek munkáscsalád. Szívfájdalommal kell gondolnunk arra, hogy ezeken a családokon mindmostanáig segíteni nem lehetett. Nem lehetett őket mindmostanáig a sír mélyéből napvilágra emelni. De legalább anyit tegyünk meg, hogy amíg ezeket a pokoltanyákat lakják, távolítsuk el tőlük az életpusztulás veszedelmeit, a nyilvánosságot, a nedvességet, a sötétséget. A fővárosi nagy lakásnyomorúság rettenetes képéhez hasonló az a kép, amelyet a környéki nagyobb községek essen a téren mutatnak. Két nap előtt jártunk künn Erzsébetfalván és elvtársaink egész sereg olyan lakást mutattak, amelyek mélyen gödörben vannak, amelyekbe nagy bőséggel ömlik a fríz. Istállók, amelyek dögletes párája között gyermekek fekszenek. Düledező kunyhók, amelyek minden pillanatban öszszeomolhatnak. Hasonló lakások vannak Kispesten, Újpesten, Rákospalotán. és ott vannak Budafokon még ma is a temetővel párhuzamos lakások, amelyek épp olyan sírgödrök, mint amikbe a holtak kerülnek, csak hogy ezekben a budafoki hegyi lakásokban élőket földel el a lakásnyomorúság. Mennyi sokat kell tenni, hogy ne sok-sok nyomorúságon segíteni lehessen! Annyit minden esetre meg kell tennünk, bármibe kerül is, hogy a proletárcsaládok jelenlegi lakásai emberileg elvisehetők legyenek addig is, amíg e lakásokat újakkal lehet fölcserélni. Miinterre azt lehet azonban mondani: ne beszéljenek róla, hanem csinálják meg azt, aminek meg kell történni, mi így is fogunk eljárni. A proletárdiktatúra minden eszközét föl kell és föl fogjuk használni arra, hogy a proletárok lakásai valamivel megjavuljanak, gyorsan és nagy arányokban. Ha egy ház udvarán van két düledező viskói az egyiket azonnal le kell bontani és annak anyagával a másikat megjavítani Ha csak a vizet kell elszigetelni, hogy a szobákba be ne jusson, ha csak a padlót kel megjavítani, hogy a föld nyirkossága megszűnjön, újabb betegségeket ne okozzon, ehhez nem kell nagy apparátus. Egyetlen intézkedés sem múlhat azon a körülményen, hogy pénz nincs reája. Lennie kell megfelelő pénzforrásnak, amely egyszerű és gyors úton lehetővé teszi a legszükségesebb intézkedések elvégzését. Az öntudatos munkás belenyugszik abba, ha ablaküveg nem jut a régen üresen álló ablakfák közé. Pótolja papírral. Még azt is el lehet tűrni, ha a kályha füstöl. De attól a veszedelemtől minden körülményeik között meg kel óvjunk a munkásokat, hogyrájuk dőljön a tető, hogy ajtó nélkül, legyen a lakásuk, hogy eső és szél verje gyermekeiket. Minden munkásembert elkeserít az a tudat, hogy amikor némelyek palotaszerű lakásokban élnek, az ő lakása ma is olyan nyomorúságos, amely inkább mondható halál vermének, mint családi otthonnak. Ha látja a munkás, hogy mennyi szeny és mocsok tapad az ő lakásának falához, hogy, milyen egészségtelen levegő tölti be a szobáját, hogy gyötrelem tanyája az a hely, amelyben ő és családja él, a megnyugtató szó bizony nehezen fér hozzá. reproletariátus érdekeinek megfelelően csak úgy lehet a lakáskérdést megoldani, ha — amint Kun elvtárs mondotta egyik beszédében is minden lakás a dolgozóké lesz és ez a lakás 30 lakás is lesz. Kivinni a pesti egészségtelen odúk lakóit a környék szép kertjei közé. Építeni sok-sok családi otthont... Mindez azonban ma nem oldható meg. Idő kell hozzá. De addig is, amíg programszerű követelésünket megvalósíthatjuk: joggal kívánják a proletártömegek, hogy amire nem kel sok anyag, nem kell sok munkaerő, csak mennél több jóakarat, az történjen meg. És mi ezen a helyen is kérjük mindazokat a szerveket, amelyeknek módjukban van e feladatot teljesíteni, teljesítsék kötelességüket nagy igyekezettel. Javítsuk meg a proletárok lakásait! Somló Dezső. S A Vörös Hadsereg nagy győzelmei. * * Ipolyságot, Rimaszombatot, Losoncot, Edelényt és Szikszót elfoglaltuk. — A vörös katonák hősiességének dicsősége. — Az ukrán szovjet a proletárországok védőszövetségét ajánlja. Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok elvtárs Kun Béla népbiztos elvtárshoz intézett táviratában a Vörös Hadsereg új nagy győzelmeinek egész sorát közli. Ipolyság, Rimaszombat, Losonci, Edelény, Szikszó és az ezektől északra eső területek újra a Tanácsköztársaságé lettek. Amikor a vörös katonák iránt érzett legbensőbb hálával és elismeréssel regisztráljuk ezt, minden öntudatos proletárt kettős örömmel töltik el ezek a fényes harci sikerek, örülünk annak, hogy virág?», a proletárszabadság vágyától eltöltöttj^ékek atvfikágaágs^fölgyabadult a rája nehezedő idegen imperialista zsarnokság alól és örülünk annak, hogy a proletariátus ügye stratégiai szempontból igen jelentős, nagy lépést tett előre azzal, hogy a proletárfegyverek diadalt aratva, új sebet ejtettek az imperialisták hadseregén és úgy erkölcsileg, mint helyzetileg lényegesen megrontották ennek helyzetét. Azok a győzelmek, amelyeket proletártestvéreink magyar földön arattak, az egész világ proletárjainak győzelmei, éppen úgy, mint ahogy azok a sikerek, amelyeket orosz és ukrán tesz-. ..részeink atávoli ás közeli Keleten élélnek.!