Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-30 / 215. szám

^SLVIS. évfolyam, 215. szám Budapest, 1919 október 30. csütörtök. dH@MZMP£lt: M» &@fét­m AZ ELŐFIZETÉS ARÁa egry évre . •­.­ . . M kor. | negyed ént. . ...­­ 13­­kor. félévre...—.­.. 89 kor. | egy hóra .........IS kor. EGYES SZÁM ALA S8 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VITT, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Mi kezdettől fogva tudjuk, hogy Friedrich István uralma éppen úgy terrorista csőcselé­ken alapszik, mint annak, idején Kun Béláé. Akik Kun Béláék módszerét helyeslik, azok bátran lelkesedhetnek Friedrichékért is, de aka a nemzeti erők és a nemzeti akarat sza­ A népszava óta a Colonelul Dumitrescu C. de la Corma­idamen­tul Trupelor din Transilvania, a fost numit in locul colonelului Soiculescu in Comisia de organizare a politiei, jandarmar­iei si gărzilor frontiera prezidata de colonelul­­ american Yates. Dumitrescu C. az erdélyi román csapatok fő­parancsnokságának kötelékébe tartozó ezred­­s ki lett nevezve Soiculescu ezredes helyébe a Yates amerikai ezredes elnöksége alatt álló­ bi­zottságba, amely a rendőrséget, csendőrséget és határrendőrs­éget szervezi. Commandantul Trupelor de Ocupatie Regale Romane din orasul Budapesta. Co­n­fa­tat­and­us­e ca neliniştea provocata întrunirile trecute a fost provocate in mod in­­ten­ti­onat de anumiţi, oameni platiti cari au urmărit scopuri de politica personala. Comandamentul ridica restrictiunea ce o pusese si face cunoscut ca pe viitor va per­mite numai acele întruniri pentru care se va cere aprobarea din vreme, prezentând odata cu cererea: a) Programul intrunirei. b) Persoanele care vor vorbi (aratand pe curt ce va vorbi fiecare). c) Locul (sala), ziua și cara intrunirei. d) Cererea sa fie facuta cu opt zille înainte. e) Persoanele care sunt respunzatoare, ca se vor respecta obligatiunile de mai sus, si ca nu se va atinge sub nici o forma drepturile na­tiunei si armatei romane. Comandantul Trupelor de Ocupaţie Regale Romane din oraşul Budapesta. General ss. Mosoiu. A román királyi megszálló csapatok pa­rancsnoka Budapesten. Mivel megállapítást nyert az a tény, hogy a múlt alkalmai­kor megtartott­ gyűléseken föl­merült zavargásokat bizonyos emberek idézték elő szántszándékkal, akiket megfizettek és sze­mélyes politikai érdekeket hajszoltak, a pa­rancsnokság fölfüggeszti az eddigi szigort ,és tudomására hozza az érdekelteknek, hogy jö­vőre csak azokat az összejöveteleket fogja en­gedélyezni, amelyek engedélyezés­ére a kérvé­nyek elég korán fognak beadatni és egy­szersmind mellékelni fogják: a) A gyűlés programját. b) Azon személyek névsorát, akik szónokla­tokat fognak tartani (külön-külön minden szó­nokdatnak tartalmával). c) A megtartandó összejövetel helyét (helyi­ségét), napját és óráját.­­ d) A kérvényezést nyolc nappal előbb kell beadni. e) Azon személyek névsora, akik felelősek azért, hogy tiszteletben fognak tartatni a fenti kötelezettségek és hogy semmiféle formában nem fognak érintetni a román nép és hadsereg jogai. A román k­ir. megszálló csapatok parancs­noka, Budapesten. Mosolu, s. k. tábornok, had kifejtésére és szabad érvényesülésére akarja fölépítteni az ország jövőjét, az a fe­hér terrortól, a fehér Lenin-fiúk garázdálko­dásától épp olyan undorral fordul el, mint a vörösekétől. Azt hisszük, az antant itt tartózkodó meg­bízottai már ismerik és még alaposabban meg fogják ismerni Friedrichék kormány­zati módszerét. Az angol és az amuerbu­kiai urak, akik hazájukban az egye­sülési és gyülekezési szabadság áhítatos tisz­teletében nevelkedtek, kellően fogják méltá­ny­olni azt a kormányzati rendszert, amely az ellenzéki gyűléseket silány politikai stré­berek vezetése alatt működő föllbérelt cső­cselékkel vereti szét, am­ely az ellenvélemény sajtóját elra­bolt­atja és máglyára vetteti, amely lehetetlenné teszi, hogy a polgárok megkapják megrendelt és előre­­kifizetett lapjaikat, amely elkoboztatja és megsemmi­sítettetni a neki nem tetsző agitációs és tudo­mányos könyveket, amely kicsalt, kierősza­kolt és hamis aláírásokkal szavaztat magá­­nak bizalmat (holott a nép­ óriási többsége undorral és gyűlölettel fordul el tőle), amely a Dunántúlról — „magas" személyiségek aj­káról elhangzó — véres fenyegetésekkel igyekszik elnémítani Budapestinek és az or­szág egyéb még le nem­­ terrorizált részeinek, lakosságát. Friedrich úrral immár nemcsak a magyar dolgozó nép van tisztában, hanem bizonyára az antant is, amelynek belátásán, emberségén és­ jóindulatán fordul most meg hazánk sorsa. És ha ebben a föltevésünkben nem csalódunk, akkor az antant itt levő megbízottai bizonyára megértik és méltányolják a szociáldemokrata pártnak azt az elhatározását, hogy olyan parlamenti választásokban, amelyek Fried­richék uralma alatt folynak le, nem vesz részt. A Friedrich-kormány túlontúl bebizo­nyította, hogy milyen ádáz ellensége a szabad vélem­énynyilvánításnak és a szabad politikai agitációnak, úgy hogy most már mindenki tudhatja, hogy a Fried­rich-féle választások­ból kikerülő parlament nem fejezné ki az igazi közakaratot és annak a parlamentnek a határozatai nem köteleznék az egész népet. „Megállapítást nyert az a tény...", még­pedig sokszorosan megállapítást nyert. Aki tehát itten békét, munkát és megnyugvást akar, annak legelső követelése csak ez lehet: Pusztuljon az egész Friedrich-rend­szer! A friedrichi sajtószabadságot jellemzi a következő, Miskolcról érkezett jelentés: Szín főhadnagy, a miskolci karhatalom parancs­noka, rendeletet adott ki, hogy mindazokat, akik a Népszavát olvassák, tartóztassák le. A Népszavát a miskolci állomáson naponként elkobozzák és elégetik, a Budapestről érkező utasokat a leggyakrabban megmotozzák és ha olyan lapokat találtak náluk, amelyek a karhatalom tetszését nem nyerték meg, azo­kat elveszik. Ha a Népszava ennek ellenére eljut a városba, akkor a főhadnagy úr pa­rancsának megfelelően letartóztatják azt, aki­nél Népszavát találnak. S­om­a vagy, Marcgall úr történelemcsinálása. Serény kezek egy legendaköltögetésen fá­radoznak. Valótlanságot készülnek a törté­nelem útjára bocsátani, de talán nem is azért, hogy a későbbi , jövő számára teremt­senek olyan tévhitet, amelyet maga a tár­gyilagos történetiírás fog amúgy is le­rombolni , inkább az a célzatuk, hogy a mai jelennek számukra kedvezőtlen fölfogá­sával és a nekik nem kedvező sejtésekkel és tömegérzésekkel vehessék föl a harcot. Ez lehet csak a mag­yarázata annak, hogy a napisajtónak a reakció szolgálatában álló vagy afelé kacsintgató része azt tartja most legfontosabb feladatának, hogy Tisza Istvánról, Magyarország egykori diktátorá­ról, lemossa a háborúcsinálás és a háború­elősegítés véres bélyegét. Kétségtelen: van ebben a törekvésben némi érzelgősség is, amikor különösen most kél szárnyra ez a nagy igyekezet. Most, amikor a reakció egyik vezető orgánuma, a ,,B. H." arra em­lékeztet, hogy a forradalom első fölháboro­dásának­ Tisza esett áldozatul és hogy ezzel „olya naknak az évfordulójához kö­zeledünk, amely a hazafi keblében mélyebb gyásznak az emlékét kelti föl, mint ama kö­dös október 6-a, amely megteremtette a ma­gyar Golgotát..." Ismételjük: elhisszük, hogy Tisza István elvesztése nagy fájdalmat­ jelenthet azoknak, akik elvesztését még 1849 október, 6-ának­­veszteségénél —a 13 hős hon­védtábornok mártírhalálánál —­ is nagyobb­nak tartják..., mégis minden szentimentaliz­­musnál mélyebb valóságnak tartjuk azt, hogy itt nem annyira a Tisza személye a fájdalom okozója, mint inkább az, hogy a reakció védelmezi a maga nagy politikai ér­dekeit. De még ez is érthető, sőt még az is, hogy ebben a törekvésükben a Tisza-siratók arra helyezik a fősúlyt, hogy Tiszának a világ­háború kitörése körül való szerepével mutas­sák ki az ő politikai és emberi nagysá­­gát. Ha igazuk volna, akkor rendjén is volna a dolog, ha nincs igazuk — mint ahogy nincs igazuk —, Tisza elvtársainak (az ő szem­pontjukból) még ezt is meg lehetne bocsá­tani. De amit nem lehet sem megbocsátani, sem megérteni, sőt ami ellen a legélesebben küzdeni kell, az az a körülmény, hogy a tudo­mány és a történelem munkásai is ott tarta­nak már szép Magyarországon, hogy az igazságot és a tényeket már ezek a férfiak is föláldozhatótflak vélik a személyes barátság vagy a reakciós pártállás oltárán. Már­pedig Marczali úr, „a történettudó­s", igenis ezt cselekszi akkor, amikor legutóbb a „Pester Lloyd" hasábjain kiáll, hogy Tisza béketörekvése mellett tanúskodjék. Ezért a derék professzor úr ne vegye rossz néven, ha őt — egy ma divatos szójárás szerint — sokorópá­tkai tanúnak nevezzük Ha meggon­doljuk, hogy Marczali urnak volt bátorsága többek között dr. Roderick Goos könyvére is hivatkozni, akkor azt hisszük, hogy úgyis túlságos enyhén ítéltük meg a professzor úr eljárását. Mert mit bizonyít a valóságban Goos könyve, amely a hivatalos külügyminiszteri akták alapján készült? Ez a könyv oly­a­an véres vádirat Berchtold­ volt külügyminiszter és társai és Tisza gróf ellen, amelynél ször­nyűbb vádirat ritkán látott napvilágot. Ez a könyv azt bizonyítja, hogy Tisza , a világ­háború fölidézésében legalább akkora bűnött mint többi társa. Tudatosan azt mondjuk­, hogy legalább la

Next