Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-30 / 215. szám
^SLVIS. évfolyam, 215. szám Budapest, 1919 október 30. csütörtök. dH@MZMP£lt: M» &@fétm AZ ELŐFIZETÉS ARÁa egry évre . •. . . M kor. | negyed ént. . ... 13kor. félévre...—... 89 kor. | egy hóra .........IS kor. EGYES SZÁM ALA S8 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VITT, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Mi kezdettől fogva tudjuk, hogy Friedrich István uralma éppen úgy terrorista csőcseléken alapszik, mint annak, idején Kun Béláé. Akik Kun Béláék módszerét helyeslik, azok bátran lelkesedhetnek Friedrichékért is, de aka a nemzeti erők és a nemzeti akarat sza A népszava óta a Colonelul Dumitrescu C. de la Cormaidamentul Trupelor din Transilvania, a fost numit in locul colonelului Soiculescu in Comisia de organizare a politiei, jandarmariei si gărzilor frontiera prezidata de colonelul american Yates. Dumitrescu C. az erdélyi román csapatok főparancsnokságának kötelékébe tartozó ezreds ki lett nevezve Soiculescu ezredes helyébe a Yates amerikai ezredes elnöksége alatt álló bizottságba, amely a rendőrséget, csendőrséget és határrendőrséget szervezi. Commandantul Trupelor de Ocupatie Regale Romane din orasul Budapesta. Confatatanduse ca neliniştea provocata întrunirile trecute a fost provocate in mod intentionat de anumiţi, oameni platiti cari au urmărit scopuri de politica personala. Comandamentul ridica restrictiunea ce o pusese si face cunoscut ca pe viitor va permite numai acele întruniri pentru care se va cere aprobarea din vreme, prezentând odata cu cererea: a) Programul intrunirei. b) Persoanele care vor vorbi (aratand pe curt ce va vorbi fiecare). c) Locul (sala), ziua și cara intrunirei. d) Cererea sa fie facuta cu opt zille înainte. e) Persoanele care sunt respunzatoare, ca se vor respecta obligatiunile de mai sus, si ca nu se va atinge sub nici o forma drepturile natiunei si armatei romane. Comandantul Trupelor de Ocupaţie Regale Romane din oraşul Budapesta. General ss. Mosoiu. A román királyi megszálló csapatok parancsnoka Budapesten. Mivel megállapítást nyert az a tény, hogy a múlt alkalmaikor megtartott gyűléseken fölmerült zavargásokat bizonyos emberek idézték elő szántszándékkal, akiket megfizettek és személyes politikai érdekeket hajszoltak, a parancsnokság fölfüggeszti az eddigi szigort ,és tudomására hozza az érdekelteknek, hogy jövőre csak azokat az összejöveteleket fogja engedélyezni, amelyek engedélyezésére a kérvények elég korán fognak beadatni és egyszersmind mellékelni fogják: a) A gyűlés programját. b) Azon személyek névsorát, akik szónoklatokat fognak tartani (külön-külön minden szónokdatnak tartalmával). c) A megtartandó összejövetel helyét (helyiségét), napját és óráját. d) A kérvényezést nyolc nappal előbb kell beadni. e) Azon személyek névsora, akik felelősek azért, hogy tiszteletben fognak tartatni a fenti kötelezettségek és hogy semmiféle formában nem fognak érintetni a román nép és hadsereg jogai. A román kir. megszálló csapatok parancsnoka, Budapesten. Mosolu, s. k. tábornok, had kifejtésére és szabad érvényesülésére akarja fölépítteni az ország jövőjét, az a fehér terrortól, a fehér Lenin-fiúk garázdálkodásától épp olyan undorral fordul el, mint a vörösekétől. Azt hisszük, az antant itt tartózkodó megbízottai már ismerik és még alaposabban meg fogják ismerni Friedrichék kormányzati módszerét. Az angol és az amuerbukiai urak, akik hazájukban az egyesülési és gyülekezési szabadság áhítatos tiszteletében nevelkedtek, kellően fogják méltányolni azt a kormányzati rendszert, amely az ellenzéki gyűléseket silány politikai stréberek vezetése alatt működő föllbérelt csőcselékkel vereti szét, amely az ellenvélemény sajtóját elraboltatja és máglyára vetteti, amely lehetetlenné teszi, hogy a polgárok megkapják megrendelt és előrekifizetett lapjaikat, amely elkoboztatja és megsemmisítettetni a neki nem tetsző agitációs és tudományos könyveket, amely kicsalt, kierőszakolt és hamis aláírásokkal szavaztat magának bizalmat (holott a nép óriási többsége undorral és gyűlölettel fordul el tőle), amely a Dunántúlról — „magas" személyiségek ajkáról elhangzó — véres fenyegetésekkel igyekszik elnémítani Budapestinek és az ország egyéb még le nem terrorizált részeinek, lakosságát. Friedrich úrral immár nemcsak a magyar dolgozó nép van tisztában, hanem bizonyára az antant is, amelynek belátásán, emberségén és jóindulatán fordul most meg hazánk sorsa. És ha ebben a föltevésünkben nem csalódunk, akkor az antant itt levő megbízottai bizonyára megértik és méltányolják a szociáldemokrata pártnak azt az elhatározását, hogy olyan parlamenti választásokban, amelyek Friedrichék uralma alatt folynak le, nem vesz részt. A Friedrich-kormány túlontúl bebizonyította, hogy milyen ádáz ellensége a szabad véleménynyilvánításnak és a szabad politikai agitációnak, úgy hogy most már mindenki tudhatja, hogy a Friedrich-féle választásokból kikerülő parlament nem fejezné ki az igazi közakaratot és annak a parlamentnek a határozatai nem köteleznék az egész népet. „Megállapítást nyert az a tény...", mégpedig sokszorosan megállapítást nyert. Aki tehát itten békét, munkát és megnyugvást akar, annak legelső követelése csak ez lehet: Pusztuljon az egész Friedrich-rendszer! A friedrichi sajtószabadságot jellemzi a következő, Miskolcról érkezett jelentés: Szín főhadnagy, a miskolci karhatalom parancsnoka, rendeletet adott ki, hogy mindazokat, akik a Népszavát olvassák, tartóztassák le. A Népszavát a miskolci állomáson naponként elkobozzák és elégetik, a Budapestről érkező utasokat a leggyakrabban megmotozzák és ha olyan lapokat találtak náluk, amelyek a karhatalom tetszését nem nyerték meg, azokat elveszik. Ha a Népszava ennek ellenére eljut a városba, akkor a főhadnagy úr parancsának megfelelően letartóztatják azt, akinél Népszavát találnak. Soma vagy, Marcgall úr történelemcsinálása. Serény kezek egy legendaköltögetésen fáradoznak. Valótlanságot készülnek a történelem útjára bocsátani, de talán nem is azért, hogy a későbbi , jövő számára teremtsenek olyan tévhitet, amelyet maga a tárgyilagos történetiírás fog amúgy is lerombolni , inkább az a célzatuk, hogy a mai jelennek számukra kedvezőtlen fölfogásával és a nekik nem kedvező sejtésekkel és tömegérzésekkel vehessék föl a harcot. Ez lehet csak a magyarázata annak, hogy a napisajtónak a reakció szolgálatában álló vagy afelé kacsintgató része azt tartja most legfontosabb feladatának, hogy Tisza Istvánról, Magyarország egykori diktátoráról, lemossa a háborúcsinálás és a háborúelősegítés véres bélyegét. Kétségtelen: van ebben a törekvésben némi érzelgősség is, amikor különösen most kél szárnyra ez a nagy igyekezet. Most, amikor a reakció egyik vezető orgánuma, a ,,B. H." arra emlékeztet, hogy a forradalom első fölháborodásának Tisza esett áldozatul és hogy ezzel „olya naknak az évfordulójához közeledünk, amely a hazafi keblében mélyebb gyásznak az emlékét kelti föl, mint ama ködös október 6-a, amely megteremtette a magyar Golgotát..." Ismételjük: elhisszük, hogy Tisza István elvesztése nagy fájdalmat jelenthet azoknak, akik elvesztését még 1849 október, 6-ánakveszteségénél —a 13 hős honvédtábornok mártírhalálánál — is nagyobbnak tartják..., mégis minden szentimentalizmusnál mélyebb valóságnak tartjuk azt, hogy itt nem annyira a Tisza személye a fájdalom okozója, mint inkább az, hogy a reakció védelmezi a maga nagy politikai érdekeit. De még ez is érthető, sőt még az is, hogy ebben a törekvésükben a Tisza-siratók arra helyezik a fősúlyt, hogy Tiszának a világháború kitörése körül való szerepével mutassák ki az ő politikai és emberi nagyságát. Ha igazuk volna, akkor rendjén is volna a dolog, ha nincs igazuk — mint ahogy nincs igazuk —, Tisza elvtársainak (az ő szempontjukból) még ezt is meg lehetne bocsátani. De amit nem lehet sem megbocsátani, sem megérteni, sőt ami ellen a legélesebben küzdeni kell, az az a körülmény, hogy a tudomány és a történelem munkásai is ott tartanak már szép Magyarországon, hogy az igazságot és a tényeket már ezek a férfiak is föláldozhatótflak vélik a személyes barátság vagy a reakciós pártállás oltárán. Márpedig Marczali úr, „a történettudós", igenis ezt cselekszi akkor, amikor legutóbb a „Pester Lloyd" hasábjain kiáll, hogy Tisza béketörekvése mellett tanúskodjék. Ezért a derék professzor úr ne vegye rossz néven, ha őt — egy ma divatos szójárás szerint — sokorópátkai tanúnak nevezzük Ha meggondoljuk, hogy Marczali urnak volt bátorsága többek között dr. Roderick Goos könyvére is hivatkozni, akkor azt hisszük, hogy úgyis túlságos enyhén ítéltük meg a professzor úr eljárását. Mert mit bizonyít a valóságban Goos könyve, amely a hivatalos külügyminiszteri akták alapján készült? Ez a könyv olyaan véres vádirat Berchtold volt külügyminiszter és társai és Tisza gróf ellen, amelynél szörnyűbb vádirat ritkán látott napvilágot. Ez a könyv azt bizonyítja, hogy Tisza , a világháború fölidézésében legalább akkora bűnött mint többi társa. Tudatosan azt mondjuk, hogy legalább la