Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)
1920-09-19 / 222. szám
1 Este a párthörhen A teljesen vag yon talán földmivesek földbérletre való igényjogosultságátt tudvalevően törvényben szabályozzák és az erre vonatkozó javaslatot nagyatádi Szabó István kedden terjeszti be a nemzetgyűlésen. Ugy ennek a javaslatnak. mint egyéb sürgős kisebb jelentőségű ügyeknek az elintézése után, valószínűen a jöfő hét végén, a nemzetgyűlés rövid pihenőt tart. A bizottságok azonban tovább dolgosnak a pihenő alatt is és elintézik a költségvetést meer a földreformot. XXXX X X X X X X X X "V jus.r X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X (Itt a cenzúra egy 139 soros cikket törölt) A cseh szociáldemokrata párt kongresszusát elhalasztották. A cseh sajtóiroda jelenti: A cseh szociáldemokrata párt képviselete kétharmad többséggel elhatározta, hogy a pártkongresszust karácsonyig elhalasztja. A kommunistáiknak az a kis csoportja, amely szét akarja verni a cseh szociiálemolkrata pártot, e célból a kommunista szárny kongresszusát Prágába szeptember 28-ára és 29-ére egybehívja. Ehhez a kongresszushoz a cseh szociáldemokrata pártnak nincs semmi köze. („M. T. I.") A jugoszláv alkotmányozó gyűlés összetétele. A „Südslawische Korrespondenz" jelenti. Parlamenti körökben úgy hírlik, hogy az eddigi statisztikai adatok szerint az alkotmányozó gyűlés 429 képviselőből fog állani. Ebből Szerbiára 157, Montenegróra 8, Horvát-Szlavónországra 95, Bácskára és Baranyára 25, a Bánátra 20, Dalmáciára 21, Szlovéniára 40 és Bosznia-Hercegovinára 63 képviselő jut. Iyiamcsinsz készült megtettek minden előkévületet. (Bécs, szeptember 18. — A „Magyar Távirati Iroda" magánjelentése.) Az Arbeiter-Zeitung Berlinből ezt jelenti: Északbajorország szociáldemokratái a birodalmi kancellárhoz, sz. bajor miniszterelnökhöz és más helyekre kérdést intéztek, amelyben utaltak arra, hogy a bajor országos lövésznapon, szeptember 26-án, Ludendorff, Hindenburg és a volt bajor király is megjelennek. Katonai körökben a legapróbb részletekig megtették az előkészületedet katonai diktatúra kikiáltására. A miniszterelnökhöz azt a kérdést intézik, mit szándékozik tenni a rend és nyugalom föntartása érdekében. A szociáldemokraták fölhívást bocsátottak ki, amelyben fölszólítják Északbajorország lakosságát, hogy semmiesetre sem engedje magát provokáltatni és ne vegyen részt semmiféle gyülekezéseken. (Bécs, szeptember 18. — A „Magyar Távirati Iroda," magánjelentése.) Az „Extrablatt" Berlinből a Vorwärts-nek arról a híréről, hogy Rupprecht trónörököst Bajorország királyává akarták kikiáltani, azt jelenti, hogy félhivatalos helyen arra utalnak, hogy Rupprecht trónörökös egyszben határozottan kijelentette, hogy a birodalom egységének érdekében nem hajlandó erre a szerepre. Handás csak munkássajinth Svils? hogy egyik-másik viszontpanaszt emel:^ —" Igen... a mama mindig ígérget és semmit se látunk belőle! Erre a szigorú napa mit sem szól, de mintha a szeme azt mondaná, hogy: „ne ígérj nekik, igazuk van!" Ámde a mama nem fogadja meg a tanácsot, ő tovább ígérget. Nem tudom, melyik napon, ismét beleesett ebbe a hibába. — Gyerekek — mondta ragyogó szemével kacsintva —, vasárnap sütök nektek túrós rétest! Jó lesz-e? A hatás nem maradt el: a kis arcok földerültek egy pillanatra, mintha az ínyüket csiklandta volna a képzelet, de aztán viszacsöppentek az előbbi fanyar kedvükbe. — Nem lesz abból semmi! — hitetlenkedett Gyuri, a legidősebb. — Én is azt hiszem — hangzott keserűen a Sanyi szájáról. Még a kicsik se hittek a mama szavának: a Sárika tamáskodva lóbázta a keze fejét: „a mama csak igér!" A Petike meg unottan húzódott egy sarokba, mint akit az efféle ígéret már sokszor megcsalt. Más anyagán sírva fakadna ennyi gyermeki bizalmatlanságra, de ő ezt is elviseli, a Szegénység, ez a kegyetlen kovács, megedzette őt erre is. A mama kitartó volt. Ha valamit ígért, mindig küzdött a megvalósításáért, de többnyire sikertelenül. Olyan ő, mint a rabgerlice, amely szabad erdőt, mezőt és ujjongó röpdösést ígér fiókáinak, de ezeket sohasem válthatja valóra, mert abból a nagy kalitból nincs szabadulás, nincs menekvés. Az anyának nem hisz a magzatja, de szentek tanulhatnának tőle erényt... A gyerekek nem hittek az ígéretben, de a „hátha" mégis buzdította őket valamelyest. Igaz, hogy a turósrétes váratott magára, mert a jelzett vasárnapon nem került reá sor, de a „talán"-nak volt mégis némi hatása. A két nagyobbik fiú szívesebben állt sorba, hordott vizet a szomszédból, sőt segítettek az anyjuknak fát fűrészelni is, ami ritkaságszámba ment. Közben a rétes gyakran emlegettetett, úgy hogy valósággal a tudatukba lopta magát a gondolat, hogy nem maradhat el. A mama mosolygott néhanapján reggel, amikor a napi kosztpénzből egy-két koronást elcsípett, mosolygott, mint a, szorgalmas, jókedvű napszámosasszony, amikor fölemeli és helyére viszi a súlyos épületkövet. Nehéz gond volt az a kis túrósrétes, de örömest viselte. És... a következő vasárnap végre megtörtént a nagy esemény, amire a gyerekek alig tudtak példát találni: a mama elővette a konyhaszekrényből a már szombaton vásárolt túrót, tejfölt és mazsolát és nekifogott, hogy rétest süssön. A gyerekek majd lehúzták őt örömükben és még a szigorú papa is elmosolyodott csöndesen. Igen, a mama rétest fog sütni, amint ígérte. A gyerekek körülállták az asztalt és nagy műértelemmel nézték a kényes műveletet, mint nyújtja ki a mamna a finom tésztát, hogy szórja le túróval, mazsolával, tejföllel és miképen hömpölgeti be. Oh! milyen gyönyörűség csak nézni is! Amikor azután a tepsi bekerült a sütőbe, váratlan dolog történt, vendégeket kaptak. A sógorok jöttek látogatóba. A jómódú sógor hentesmester, jó üzlete van benn a városban és, amint mondta, azért jött ki ide a kültelekre, hogy egy sürgősen eladó házat megnézzen. A sógor, úgy mondta, továbbá csak kutyafuttába jöttek, mindjárt mennek haza, dehát az illendőség úgy hozta magával, hogy ottmarasszák őket, mert — és ezt mellesleg említjük —, mert a hentes-sógor juttatott nekik már néha egy kis olcsóbb húst. (Igaz, hogy a hús többnyire „szagos" volt, de azért el lehetett volna adni.) Mondom, nem tekintve a sógorsági viszony orligóját, ott kellett őket fogni ebédre, mert az ember azt tanítja: kéz kezet mos. Amikor delet harangoztak, a mama tálalt és a nagyok az asztalnál, a kicsinyek lóca vagy szék elé ülve, ebédhez láttak. A mama burgonyalevest főzött, ezenkívül volt sóskafőzelék is. Amikor a levest föltálalták, a jó húsban levő sógorasszony megszólalt: — Nekünk csak keveset, kedves sógoraszszony! Tudja, mi nemigen főzünk levest. Még az egész család a levesnél tartott, amikor ők már a főzelékkel is végeztek, amelyből szintén keveset ettek, mert mint a kissé elhízott sógor mondta: „kár, hogy nem jöttetek be hozzám egy kis húsért! így soványka a főzelék." A mama azt mondhatta volna, hogy „kár, hogy nem hoztatok egy kis húst, ha már eljöttetek, mert gondolhattátok volna, hogy azt itt nem találtok!" — de nem mondta, hanem kivette a tepsiből a rétest és fölvagdalva oda- tette eléjük. — Ennek már van értelme —, szólt a hentessóget csettintve. A rétes ellen nem volt szamai kifogásuk és addig dicsérték, amíg el nem fogyott a tálról. A négy gyerek ekkor a főzeléknél volt még és szegénykék majd kinézték a szemüket. Az apró gyermeki szemekből fölsírt a néma könyörgés, a szájacskák esdeklést gügyögtek, csak a szegény, jó mama látta ezt. A rétes elfogyott a tálról. — Köszönő,m — mondta a hentes-sógor elégedetten —, többet nem birnék, sógorasszony, ne is hozzon belőle! A jó mama nem hozhatott volna többet, mert az egészet megették Az a tepsi olyan kis csiny volt és egy hentespárnak az étvágya... rettenetes! Amikor elmentek, a mamának fájt a gyerekekre nézni. Mind sirt. — Majd máskor... — sóhajtotta... NÉPSZAVA 1920 szeptember 18. * * Ujabb harcok a litvánokkal. — A lengyelEk Nadizsáknaurega. — Az angol «gyáros©:« fszletet itérnek as oroszokkal. — Az orosz-lett és orosz-litván béke. A „Kurier Varsavszki" közlése szerint a külügyminisztérium azt a hírt kapta, hogy a békedelegáció első ülését Rigában szeptember 20-ára, hétfőre tűztéke ki. („M. T. I.") Varsói jelentés szerint Kalverjában péntek délután megkezdődtek a lengyel-litván béketárgyalások. Az első tárgyalás hangja, olyan volt, hogy rövidesen a békét helyezi kilátásba. A „Warsawszki Kurier" jelenti: A lengyellitván fronton új harcok folynak. Úgy látszik, a litván sereg orosz csapatok támogatásával általános offenzívát kezdett. Litván csapatokat orosz tisztek vezetnek. A „Litván Távirati Iroda" a kalvariai tárgyalásokról azt közli, hogy a lengyel megbízottak a litvániával folytatandó tárgyalás előfeltételéül azt követelik, hogy a litvánok haladéktalanul vonuljanak ki Levny és Punszk városokból. A litván megbízottak ezt elutasították és kijelentették, hogy hajlandók demarkációs vonal megállapításáról tárgyalni azzal a feltétellel, hogy a litván és a lengyel csapatok mostani hadállásukban maradnak. („M. T. I.") Kovnóból jelenti a Wolff-ügynökség. A litván távirati ügynökség közli: A litván hadvezetőség a külügyminiszternek a lengyel kormányhoz intézett jegyzéke szerint e hónap 13-án déli 12 órakor az egész harcvonalon beszüntette a harci tevékenységet. Lengyel részről azonban újabb támadások történtek a litván kézben levő Sejmy város ellen, amire a litvánok kénytelenek voltak védekezni. A harc szeptember 14-én reggel 116 óráig tartott, vagyis addig, amíg a lengyel parlamentnliek megjelentek. Ettől fogva szünetel a harc az egész lengyel fronton. („M. T. I.") Varsóból jelentik: Az ellenoffenzíva során ejtett zsákmány első részletének megszámlálásával csak most készültek el. A hivatalos adatok szerint augusztus 15-ike és augusztus 25-ike között a lengyel hadsereg összesen 100.000 foglyot ejtett, továbbá 1100 géppuskát és 245 nehéz ágyút zsákmányolt. Angol lapok jelentése szerint a londoni szovjetdelegáció és öt yorkshirei cég szerződést kötött, amelyben az angol cégek szövetszállítást vállalnak Szovjetoroszország részére. A „Times" értesülése szerint a megrendelt áruk értéke 2.000.000 font. A szerződés kifejezett rendelkezés szerint a szállításnak három hónapon belül kell megtörténnie. Hir szerint az angol kormány megelégedéssel vette tudomásul, hogy Kraszin Kamerjev machinációiban nem vett részt és szigorúan gazdasági tevékenységre szorítkozik. Az angol kormány maga csak bátorítja az orosz gazdasági törekvéseket, aktív beleavatkozástól azonban tartózkodik, az angol cégek azonban nagyobb vállalkozó szellemet mutatnak az Oroszországgal való kereskedelmi forgalom felújításában. Moszkvából táviratozzák. A szovjetek központi végrehajtó bizottsága ratifikálta az orosz-lett és az orosz-litván békeszerződéseket. („M. T. I.") (Itt a cenzúra egy 110 soros cikket törölt.) A román külügyminiszter londoni tanácskozásai. A londoni „Daiy Chronicle" jelenti. A román külügyminiszter szeptember végén londoni látogatása alkalmával meg fogja beszélni Anglia résztvételét a román petróleumiparban, Románia részesedését a német hadikártérítízben ,az orosz Fekete-tengeri flotta és a dunai flottilla, újjászervezését angol szakférfiak által. Szóba kerül majd román csapatok kiküldése is Ániátóliába, az angol-görög csapatok támogatására. Valószínű, hogy Take Ionescu Londonban találkozni fog Sztambulinszki bolgár miniszterelnökkel is, hogy vele Balkánszövetség lehetőségéről tanácskozzék. Az újságok arra számítanak, hogy Lloyd George azt reméli, hogy a román miniszterelnök útján megegyezést közvetít Athén és Szófia között. („M. T. I.")