Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-19 / 222. szám

1 Este a párthörhen A teljesen vag yon talán földmivesek föld­bérletre való igényjogosultságátt tudvalevően törvényben szabályozzák és az erre vonatkozó javaslatot nagyatádi Szabó István kedden ter­jeszti be a nemzetgyűlésen. Ugy ennek a ja­vaslatnak. mint egyéb sürgős kisebb jelentő­ségű ügyeknek az elintézése után, valószínűen a jöfő hét végén, a nemzetgyűlés rövid pihe­nőt tart. A bizottságok azonban tovább dol­gosnak a pihenő alatt is és elintézik a költ­ségvetést meer a földreformot. XXXX X X X X X X X X "V jus.r X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X (Itt a cenzúra egy 139 soros cikket törölt) A cseh szociáldemokrata párt kongresszusát elhalasztották. A cseh sajtóiroda jelenti: A cseh szociáldemokrata párt képviselete kéthar­mad többséggel elhatározta, hogy a párt­kongresszust karácsonyig elhalasztja. A kom­munistáiknak az a kis csoportja, amely szét akarja verni a cseh s­zociiálemolkrata pártot, e célból a kommunista szárny kongresszusát Prá­gá­ba szeptember 28-ára és 29-ére egybehívja. Ehhez a kongresszushoz a cseh szociáldemo­krata pártnak nincs semmi köze. („M. T. I.") A jugoszláv alkotmányozó gyűlés összetétele. A „Südslawische Korrespondenz" jelenti. Par­lamenti körökben úgy hírlik, hogy az eddigi statisztikai adatok szerint az alkotmányozó gyűlés 429 képviselőből fog állani. Ebből Szer­biára 157, Montenegróra 8, Horvát-Szlavón­országra 95, Bácskára és Baranyára 25, a Bá­nátra 20, Dalmáciára 21, Szlovéniára 40 és Bosznia-Hercegovinára 63 képviselő jut. Iyiamcsinsz készült megtettek minden előkévü­letet. (Bécs, szeptember 18. — A „Magyar Távirati Iroda" magánjelentése.) Az Arbeiter-Zeitung Berlinből ezt jelenti: Északbaj­orország szociál­demokratái a birodalmi kancellárhoz, sz. bajor miniszterelnökhöz és más helyekre kérdést in­téztek, amelyben utaltak arra, hogy a bajor or­szágos lövésznapon, szeptember 26-án, Luden­dorff, Hindenburg és a volt bajor király­ is megjelennek. Katonai körökben a legapróbb részletekig megtették az előkészületedet kato­nai diktatúra kikiáltására. A miniszterelnök­höz azt a kérdést intézik, mit szándékozik tenni a rend és nyugalom föntartása érdekében. A szociáldemokraták fölhívást bocsátottak ki, amelyben fölszólítják Északbajorország lakos­ságát, hogy semmiesetre sem engedje magát pro­vokáltatni és ne vegyen részt semmiféle gyüle­kezéseken. (Bécs, szeptember 18. — A „Magyar Távirati Iroda," m­agánjelentése.) Az „Extrablatt" Ber­linből a Vorwärts-nek arról a híréről, hogy Rupprecht trónörököst Bajorország királyává akarták kikiáltani, azt jelenti, hogy félhivata­los helyen arra utalnak, hogy Rupprecht trónörökös egyszben határozottan kijelentette, hogy a birodalom egységének érdekében nem hajlandó erre a szerepre. Handás csak munkássajinth Svils? hogy egyik-másik viszontpanaszt emel:^ —" Igen... a mama mindig ígérget és sem­mit se látunk belőle! Erre a szigorú napa mit sem szól, de mintha a szeme azt mondaná, hogy: „ne ígérj nekik, igazuk van!" Ámde a mama nem fogadja meg a taná­csot, ő tovább ígérget. Nem tudom, melyik napon, ismét beleesett ebbe a hibába. — Gyerekek — mondta ragyogó szemével kacsintva —, vasárnap sütök nektek túrós ré­test! Jó lesz-e? A hatás nem maradt el: a kis arcok földerül­tek egy pillanatra, mintha az ínyüket csik­landta volna a képzelet, de aztán viszacsöp­pentek az előbbi fanyar kedvükbe. — Nem lesz abból semmi! — hitetlenkedett Gyuri, a legidősebb. — Én is azt hiszem — hangzott keserűen a Sanyi szájáról. Még a kicsik se hittek a mama szavának: a Sárika tamáskodva lóbázta a keze fej­ét: „a mama csak igér!" A Petike meg unottan hú­zódott egy sarokba, mint akit az efféle ígéret már sokszor megcsalt. Más anya­gán sírva fakadna ennyi gyermeki bizalmatlanságra, de ő ezt is elviseli, a­ Sze­génység, ez a kegyetlen kovács, megedzette őt erre is. A mama kitartó volt. Ha valamit ígért, mindig küzdött a megvalósításáért, de többnyire sikertelenül. Olyan ő, mint a rab­gerlice, amely szabad erdőt, mezőt és ujjongó röpdösést ígér fiókáinak, de ezeket sohasem válthatja valóra, mert abból a nagy kalitból nincs szabadulás, nincs menekvés. Az anyának nem hisz a magzatja, de szen­tek tanulhatnának tőle erényt... A gyerekek nem hittek az ígéretben, de a „hátha" mégis buzdította őket valamelyest. Igaz, hogy a turósrétes váratott magára, mert a jelzett vasárnapon nem került reá sor, de a „talán­"-nak volt mégis némi hatása. A két nagyobbik fiú szívesebben állt sorba, hordott vizet a szomszédból, sőt segítettek az anyjuk­nak fát fűrészelni is, ami ritkaságszámba ment. Közben a rétes gyakran emlegettetett, úgy hogy valósággal a tudatukba lopta magát a gondolat, hogy nem maradhat el. A mama mosolygott­ néhanapján reggel, amikor a napi kosztpénzből egy-két koronást elcsípett, mo­solygott, mint a, szorgalmas, jókedvű napszá­mosasszony, amikor fölemeli és helyére viszi a súlyos épületkövet. Nehéz gond volt az a kis túrósrétes, de örömest viselte. És... a következő vasárnap végre megtör­tént­ a nagy esemény, amire a gyerekek alig tudtak példát találni: a mama elővette a konyhaszekrényből a már szombaton vásárolt túrót, tejfölt és mazsolát és nekifogott, hogy rétest süssön. A gyerekek majd lehúzták őt örömükben és még a szigorú papa is elmoso­lyodott csöndesen. Igen, a mama rétest fog sütni, amint ígérte. A gyerekek körülállták az asztalt és nagy mű­értelemmel nézték a kényes műveletet, mint nyújtja ki a mamna a finom tésztát, hogy szórja le túróval, mazsolával, tejföllel és miképen hömpölgeti be. Oh! milyen gyönyörűség csak nézni is! Amikor azután a tepsi bekerült a sü­tőbe, váratlan dolog történt, vendégeket kap­tak. A sógorok jöttek látogatóba. A jómódú sógor hentesmester, jó üzlete van benn a vá­rosban és, amint mondta, azért jött ki ide a kültelekre, hogy egy sürgősen eladó házat meg­nézzen. A sógor, úgy mondta, továbbá csak kutyafuttába jöttek, mindjárt mennek haza, dehát az illendőség úgy hozta magával, hogy ottmarasszák őket, mert — és ezt mellesleg em­lítjük —, mert a hentes-sógor juttatott nekik már néha egy kis olcsóbb húst. (Igaz, hogy a hús többnyire „szagos" volt, de azért el lehetett volna adni.) Mondom, nem tekintve a sógor­sági viszony orligóját, ott kellett őket f­ogni ebédre, mert az ember azt tanítja: kéz kezet mos. Amikor delet harangoztak, a mama tálalt és a nagyok az asztalnál, a kicsinyek lóca vagy szék elé ülve, ebédhez láttak. A mama burgonyalevest főzött, ezenkívül volt sóskafőzelék is. Amikor a levest föltálalták, a jó húsban levő sógorasszony megszólalt: — Nekünk csak keveset, kedves sógorasz­szony! Tudja, mi nemigen főzünk levest. Még az egész család a levesnél tartott, ami­kor ők már a főzelékkel is végeztek, amelyből szintén keveset ettek, mert mint a kissé elhí­zott sógor mondta: „kár, hogy nem jöttetek be hozzám egy kis húsért! így soványka a főze­lék." A mama azt­ mondhatta volna, hogy „kár, hogy nem hoztatok egy kis húst, ha már el­jöttetek, mert gondolhattátok volna, hogy azt itt nem találtok!" — de nem mondta, hanem kivette a tepsiből a rétest és fölvagdalva oda-­ tette eléjük. — Ennek már van értelme —, szólt a hentes­sóget csettintve. A rétes ellen nem volt szam­ai kifogásuk és addig dicsérték, amíg el nem fogyott a tálról. A négy gyerek ekkor a főzeléknél volt még és szegénykék majd kinézték a szemüket. Az apró gyermeki szemekből fölsírt a néma kö­nyörgés, a szájacskák esdeklést gügyögtek, csak a szegény, jó mama látta ezt. A rétes el­fogyott a tálról. — Köszönő,m — mondta a hentes-sógor elé­gedetten —, többet nem birnék, sógorasszony, ne is hozzon belőle! A jó mama nem hozhatott volna többet, mert az egészet megették Az a tepsi olyan kis csiny volt és egy hentespárnak az étvágya... rettenetes! Amikor elmentek, a mamának fájt a gyerekekre nézni. Mind sirt. — Majd máskor... — sóhajtotta... NÉPSZAVA 1920 szeptember 18. * * Ujabb harcok a litvánokkal. — A lengyelEk Nadizsáknaurega. — Az angol «gyáros©:« fszletet itérnek as oroszokkal. — Az orosz-lett és orosz-litván béke. A „Kurier Varsavszki" közlése szerint a kül­ügyminisztérium azt a h­írt kapta, hogy a békedelegáció első ülését Rigában szeptember 20-ára, hétfőre tűztéke ki. („M. T. I.") Varsói jelentés szerint Kalverjában péntek délután megkezdődtek a lengyel-litván béke­tárgyalások. Az első tárgyalás hangja, olyan volt, hogy rövidesen a békét helyezi kilátásba. A „Warsawszki Kur­ier" jelenti: A lengyel­litván fronton új harcok folynak. Úgy látszik, a litván sereg orosz csapatok támogatásával általános offenzívát kezdett. Litván csapatokat orosz tisztek vezetnek. A „Litván Távirati Iroda" a kal­variai tár­gyalásokról azt közli, hogy a lengyel megbízot­tak a litvániával folytatandó tárgyalás előfel­tételéül azt követelik, hogy a litvánok hala­déktalanul vonuljanak ki Levny és Punszk vá­rosokból. A litván megbízottak ezt elutasítot­ták és kijelentették, hogy hajlandók demarká­ciós vonal megállapításáról tárgyalni azzal a feltétellel, hogy a litván és a lengyel csapatok mostani hadállásukban maradnak. („M. T. I.") Kovnóból jelenti a Wolff-ügynökség. A lit­ván távirati ügynökség közli: A litván hadve­zetőség a külügyminiszternek a lengyel kor­mányhoz intézett jegyzé­ke szerint e hónap 13-án déli 12 órakor az egész harcvonalon be­szüntette a harci tevékenységet. Lengyel rész­ről azonban újabb támadások történtek a lit­ván kézben levő Sej­my város ellen, amire a litvánok kénytelenek voltak védekezni. A harc szep­t­ember 14-én reggel 116 óráig tartott, vagyis addig, am­íg a lengyel parlamentnliek megjelentek. Ettől fogva szünetel a harc az egész lengyel fronton. („M. T. I.") Varsóból jelentik: Az ellenoffenzíva során ejtett zsákmány első részletének megszámlálá­sával csak most készültek el. A hivatalos ada­tok szerint augusztus 15-ike és augusztus 25-ike között a­ lengyel hadsereg összesen 100.000 foglyot ejtett, továbbá 1100 géppuskát és 245 nehéz ágyút zsákmányolt. Angol lapok jelentése szerint a londoni szovjetdelegáció és öt yorkshirei cég szerző­dést kötött, amelyben az angol cégek szövet­szállítást vállalnak Szovjetoroszország részére. A „Times" értesülése szerint a megrendelt áruk értéke 2.000.000 font. A szerződés kifeje­zett rendelkezés szerint a szállításnak három hónapon belül kell megtörténnie. Hir szerint az angol kormány megelégedéssel vette tudo­másul, hogy Kraszin Kamerjev machinációiban nem vett részt és szigorúan gazdasági tevé­kenységre szorítkozik. Az­ angol kormány maga csak bátorítja az orosz gazdasági törek­véseket, aktív beleavatkozástól azonban tartóz­kodik, az angol cégek azonban nagyobb vállal­kozó szellemet mutatnak az Oroszországgal való kereskedelmi forgalom felújításában. Moszkvából táviratozzák. A szovjetek köz­ponti végrehajtó bizottsága ratifikálta az orosz-lett és az orosz-litván békeszerződéseket. („M. T. I.") (Itt a cenzúra egy 110 soros cikket törölt.) A román külügyminiszter londoni tanácsko­zásai. A londoni „Daiy Chronicle" jelenti. A román külügyminiszter szeptember végén lon­doni látogatása alkalmával meg fogja beszélni Anglia résztvételét a román petróleumiparban, Románia részesedését a német hadikártérítíz­ben ,az orosz Fekete-tengeri flotta és a dunai flottilla, újjászervezését angol szakférfiak ál­tal. Szóba kerül majd román csapatok kikül­dése is Ániától­iába, az angol-görög csapatok támogatására. Valószínű, hogy Take Ionescu Londonban találkozni fog Sztambulinszki bol­gár miniszterelnökkel is, hogy vele Balkán­szövetség lehetőségéről tanácskozzék. Az újsá­gok arra számítanak, hogy Lloyd George azt reméli, hogy a román miniszterelnök útján megegyezést közvetít Athén és Szófia között. („M. T. I.")

Next