Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-16 / 12. szám

••• * m * * Andrássy tárgyalásai Szmriscsánynékkal. — iflable? is tárgyalni fog Andrássyval. Andrássy Gyula párta kilátási tárgyalá­saival kapcsolatban egy esti lap­­már az n.i párt formális megrnlaku­lásáról is hírt adott. E­­hír szerint a péntek esti alakuláson Andrássy szűkebb baráti körén kívül részt vettek volna S­emrecsányiék, a disszidensek, sőt többen az a kormánypártból is, akik mindnyája­n ma­gukévá tették volna az Andrássy által előter­jesztett programot. Hát a hír ilyen formában mean felel meg a valóságnak és némi túlzás van benne. Igaz belőle az, hogy Andrássy po­litikai hívei péntek este is megbeszélést foly­tattak, de formális értekezlet, programelőter­jesztés nem történt. Tény azonban, hogy Andrássy és Szmrecsányiék között létrejött a megegy­ezés. A „liberális" Andrássy é­s a szélsőséges Szmrecsányiék között létrejött, megállapodás ugyancsa­k élénk álknéllkiódlást keltett a politi­kai körökben, amelyek sehogyan sem tudják elképzelni — a legitimitáson kívül — azt a fklözös elvi alapot, amelyen a legújabb szövet­séges társak elhelyezkedhetnek. Andrássy kör­nyezeteiben úgy magyarázzák az új pártala­kulást, hogy az komoly szakemberek össze­fogása, az építő munkára, amelyben Szm­re­csányiék úgy vehetnek részt, hogy fölhagynak eddigi jelszavas politikájukkal. A kétkedőket azzal igyekeznnek meg­nyugtatni, hogy például Bangier Béla is valamikor­­ liberális volt... Azon kevesek sorában, akik előlegezett rokon­szenvvel nézik Andrássy­ék mozgalmát, azt be­szélik, hogy az új párt számbeli ereje nagyobb lesz, mint most gondolják, mert a parlamenti szünet miatt sok olya­n képviselő tartózkodik vidéken, aki még elutazása előtt lekötötte ma­gát az új párt számára Ami pedig a progra­mot illeti: Andrássy és Szimrecsányi között kompromisszum jött létre, tavely szerint Samrecsá­nyiék lemondanak a szélsőségek politikájáról, viszont Andrássy ma­gáévá teszi azokat a pontokat, amelyeket a ke­resztény ös­szefoglaló jelző jelent Haller Ist­ván volt kultuszminiszterről és Ernst Sándor­ról, a keresztény-szociálisok más­ik vezéréről azt közölte az Andrássy-párt megala­kulásáról író esti lap, hogy szintén tárgyalnak­­ Andrássyval, a keresztény-szociáli­soknak az új alakulásiban való részvételét illetően. Haller szombaton este kijelentette a kormánypártban, hogy se ő, se Ernst nem tárgyalnak Andrássyékka­l. Értesü­lésünk szerint Haller cáfolata csupán a múltra vonatkozik, mert legközelebb már ő is tár­gyalni fog An­drássy­nak Gróf Andrássy Gyula, am­ihez az új pártra nézve kérdést intéztek, szombaton a köve­t­ke­zően nyilatkozott: — Se a megal­akullá­s nem történt meg, se a megegyezés. Egyik csoporttal, tehát a Szemre­cs­ínyi-csoportttal sem fejeződött be a tárgya-lás. Pénteken éjjel csupán tanácskoztunk és az új párt alakulására vonatkozó tárgyalást min­denesetre folytatni fogjuk. Andrássyhoz közelálló helyen nem veszik egész bizonyosra az új párt megalakulását. A nagyon is eltérő elveket valló csoportok tárgyalásait furcsának, sőt érthetetlennek tart­ják. Megállilapodás állasítóan két irányban tör­tént­. Mindazok, akik az új párthoz csatlakozni kívánnak, elsősorban Andrássy, kifejezetten „keresztény" politikát akarnak csinálni. A má­sik megállapodás a királyi kérdésre vonatkozik, nevezetese­n az új párt legitimista, lesz ugyan, de amnig az ország önrendelkező jogát vissza nem kapja, a királykérdést az uj párt kikap­csolja programjából. A keresztlány-szociálsok részvétele teljesen bizonytall­an és még azt sem terkintik befejezett dolognak, hogy a­z új alk­alku­lás Andrássy­­vezetésével jönne létre. A nyilvánosság csak azzal lehet tisztában, hogy a­ királykérdés­ben mindegyikük a legiti­mitás álláspontján van és ez a véleményazonos­ság volna az a tál lenese, amit Andrássy hozo­mányul kapna a nem kívánatos menyasszony­tól. Azonban a politikában legkevésbé az ízlés lehet valaminek az akadálya és igy nem lehe­tetlen, hogy Andrássy—Szmrecsányi vezérségjé­vel mégis megalakul az új párt. Ez, többféle szempontból —­ némely érdekek számára­ — talán sajnálatos lehet, de vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy nem egészen logikátlan. Mert az eset nyilván azt a címet nyerhetné, hogy „Egy politikai vándorút a Lovesentől Szmrecsányi Györgyig..." léte a két stációt egészen logikus vonalvezetés kötné össze. Mégis azonban... a kettő között történt egy és más dolog (ha nem is mindegyik Andrássy részéről), ami alapos meggondolásra, megfontolásra és nyugodt körültekintésre kész­tethetné gróf Andrássyt, mielőtt a legitimista menyasszonynak bekötné a fejét. Különben az egész az ő dolga. A fölnőtt férfiak azt csinál­hatják, amit ők tartanak jónak. * A készülőben levő és mindenfelé szenzációt keltő politikai egybekelésről szombaton nyilat­kozott — Friedrich István is... megállapítván, hogy „pártja" örömmel üdvözli „Andrásssy elő­térbe nyomulását". A szabad királyválasztás hívei viszont ide­gességgel fogadják az Andrássy—­Szmre­csányi-féle pártalakító mozgalmat, mert abban a legitimisták erőgyűjtésének jelét látják.­ Ennek ellensúlyozására sokan a szabad királyválasztók egyesítését óhajtják és igy me­rült­­ az a terv, h­ogy a szabad király­választók ligában tömörüljenek. Vezetőik azonban, így Rubinek Gyula, nagyatádi Szabó és Meskó Zol­tán egyelőre fölöslegesnek tartják ilyen liga megalakítását, miutá­n a kormánypártban hang­adó kisgazdapárt — egy-két kivétellel — amúgy is egyesíti a szabad királyválasztó Moviselőlk­et A kisgazdákat pedig, amint a­ soraikban beszé­lik, ezidő szerint a "gabonabehajtás k­örü­l esett „sérelmek" és a szabad forgalom jobban ér­deklik, mint bárminő alkotmányjogi ké­rdés... • NÉPSZAVA 1921 január 16. a fdlfSggessteftt és ei^@gsát©ff tanitéScitale ! * * SsBnjék meg az QldSzSelést — Mentsék m­eg a nyomorba taszított családokat! Az amnesztiarendelet nem jótékonysági ak­tus, hanem a társadalmi szükségességtől dik­tált lépés volt. A társadalom mindem rétegében érzü­k, hogy elérkezett volna a kiengesztelődés ideje. Cs­alódást okozott a rendelet — sok min­dentől eltekiintve — abban is, hogy a fegyelmi vétségek miatt eljárás alá vont tanu­tóka­t és tanárokat teljesen figyelmem kívül hagyta. A tanítók, helyzetüknél fogva, minden kor­mányztattna­k engedelmeskednek. Ők végig szol­gálták a szabadelvű, koalíciós és munkapárti kormányokat és engedelmeskedtek a diktatúrá­nak i­s. A fővárosiban sok kamtot iskolavezető­nek neveztek kii. A vidéken pedig, mint a nép­hez legközelebb állói, direktóriumi taggá te­t­ték. Ezért sokan azt a következtetést vonták le ebből, hogy a tanitók a bolsevizmus , karjaiba vetették magukat. Pedig a tanuitók sok jó szol­gálatot tettek ekkor is a köznek. Megőrizték az ő is­kolák fölszerelését és enyhítették a diktatúra hatását tanárt függesztettek föl, az ideigleneseket pe­dig vizsgálat nél­kül elbocsátották. A fölfüg­gesztettek törzsfizetésük egyharmadát kapták csa­k, ami 80—180 koronát tett ki. A fölfüg­gesztettek közül egy régebbi kimutatás szerint 95-öt bocsátottak el eddig. Az államnál a föl­függesztettek és elbocsátottak száma kétszer­háromszor ekkorára tehető. A följelentéseik­ folytán az internált tá­bor­aikban állandóan 120 tanítót és tanárt tar­tottak nyilván. E táborokban hosszabb-rövi­debb időt töltött tanítók száma 3­00-ra tehető. "A fővárosban "400 -300 tanítót és Az új cseh ciunkásbiztositó törvény. * Itfra szerv&&fé8t a m&rr.Jkdt&HSxt&sitésf­örs&ar*mámyzati aZarpozi. (Saját tudósitónktóL) A mwn&ásbSKtositást Csehszlovákiában ujonmam szabályo®ó törvény­javaslatot december 21-ém a szzemiátus is el­fogadta, ugy hogy e fontos törvény 1921 január 1-én már életbe is lépett Az új törvény az ön­kormányzat alapján épül föl s úgy a kerületi, min­t az országos pé­nztár önkormányzatában a munkásságnak 80 százaléknyi, a munkálta­tóknak pedig 20 százaléknyi képviseletet biz­tosit Az igazgatóságok 10 tag­ból államaik, eb­ből 8 tagot a munkások, kettőt a munkáltatók választanak. A felügyelő választmányba azon­ban a munkáltatóik választana­k 8 tagot, 2 tagot pedig a munkások. Az ellenőrzést a pénz­tárnak ügyvitele és kezelése fölött tehát na­gyobb mértékben biztosítja a munkáltatóknak, mint a közvetlen, rendelkezést. Biztosításra kötelezettek az össze­s mező­gazdasági m­unikásoik és a házi cselédek is, úgy betegség, mint baleset esetére. A választott bírósági intézményeket az új törvény meghagyta, de itt is úgy a betegségi, valamint baleseti ügyeknél döntő befolyást biztosít a munkások képviselőinek. és akik Ivost­yi Oszkár és Stesfner Mihály. A „Magyarország" irja: Két érdekes eltűnési eset foglalkoztatja most a rendőrséget. Az egyik: Iványi Oszkár munk­á­sbiztosító hivatal­nok, aki a József-körúton lakott körülbelül három hónappal ezelőtt eltűnt lakásáról és azóta nyoma veszett. A rendőrségi nyomozás ezideig megállapította sast hogy a József­körúti lakásáról két egyén (?) vitte el őt állító­lag a Gellért-szállóba, ahol őrizetbe vették. Iványi hozzátartozói érdeklődtek másnap a Gellért-szállóban működő hatóságnál és ott azt az információt kapták, hogy Iványi ellen csem­pészés miatt folyik az eljárás. Bár a család tudta, hogy Iványi semmiféle árdrágítási és csempészési ügylettel nem foglalkozott, ebbe a felvilágosításba belenyugodott (?). Időközben megszűnt a Gellért-szállóban működött hatóság, de Iványi nem adott életjelt magáról. Ekkor a család feljelentést tett a rendőrségen, amely, nagy apparátussal indította meg a nyomozást de a mai napig sem sikerült megállapítani, hogy mi történt voltaképen Ivámyival. (Mi úgy tudjuk, hogy Iványit nem három hónappal ezelőtt hanem a diktatúra bukását követő harmadik hónapban hurcolták el A másik eltűnést eset néhány nappal ez­előtt történt Steiner Mihály 24 éves budapesti kereskedő, aki szüleinél Rákospalotán lakik, december 20-án bejött a fővárosba, hogy a Nemzeti­ kávéházban egy üzlettársaival meg­beszélést folytasson. Az üzlettárs pontos idő­ben megjelent a kávéházban, sokáig várt Steinerre, de amikor hiába várt, kimen­t Rá­­k­os­­palotára és értesítette a szülőket hogy auk­­ nem jött el a kávéházba. Ettől az időtől kezdve Steiner Mihálynak nyoma veszett. A rendőrség erélyesen megindította a nyomozást de mind­eddig nem tudta megállapítani Steiner hol­létét. Nézzen utána a kultusza­iniszter!... Hiva­talosam elintézett dologról van szó; olyanról, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium már ítélettel befejezett és az ítéletet még sem hajtják végre. A fővonozó tanítók fe­gyelmi ügye ez. Több estb­en megtörtént , hogy a minisSZiter STEm egé­szen megváltoztatta vagy enyhítette a főváros Ítéletét Vissza­helyezett az állásáiba olyanokat, akiket a fő­város elbocsátásra ítélt Az ítéletek sok eset­ben már hónapok óta hevernek a városnál, anél­k­ül, hogy az illetőket állásukba vissza­helyezték volna. Nem tudjuk, micsoda titok­zatos erő vagy szövetség az, amely így foly­ton akadályozza a miniszter intézkedésének a vég­rehajtását Nézzen tehát utána a közokta­tásügyi miniszter, hogy mi az vagy aki az, ami vagy aki ennyire elamer­ikázza a rendelkezé­seit... sőt egyáltalában tudomásul sem veszi. Rettentó nyomorban élne­k — egyharmad „fizetésen" — a fölfüggesztett tanítók. ­ A miniszter szempontjából sem jelentéktelen d­o­log az, hogy megtudja: ika­ az, aki vele szem­ben nagyobb hatalmat játszik ártatlan embe­rek rovására.

Next