Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-20 / 84. szám
arcikkeket fogtak a nemzet ellenségeivel, hogy megássák a nemzet sírját". A kormány előtt négy feladat áll. Először meg akarja fékezni a destrukció minden fajtáját, másodszor kezébe akarja venni a társadalom gyógyítását, mégpedig gazdasági csatornákon keresztül. Elsősorban — mondotta a miniszterelnök — a kisgazdatársadalmat kell megerősíteni, amely a középosztállyal, az intelligenciával együtt a nemzet gerince. Harmadik feladatának tekinti a kormány, hogy a múlt hibáit kiküszöbölje és megszüntessen minden demagógiát, mert addig, amíg az ország a demagógokra hallgat, valóságos konszolidáció nem lehetséges. (Budavári tapsol.) Negyedszer meg kell teremteni az ország külpolitikai horizontját A kormányprogram e négy pontjának részleteiről a miniszterelnök a következőket mondotta: " Ami az első feladatot illeti, megállapítja, hogy a forradalomnak már vége és ez azt jelenti, hogy mindenféle forradalmi szellemnek is meg kell szűnnie. A szabadságjogokat nem szabad könnyelműen kockára tenni, de nem szabad elfelejteni, hogy a szabadság nem egyedüli forrása a haladásnak, csak eszköz és nem végcél. A cél a kulturális fejlődés. A demokrácia az, ami biztosítja, hogy minden néposztály megtalálja a maga érvényesülését az államban, ez azonban nem jelenti a tömegek uralmát (Balla Aladár: „De nem jelentheti a kisebbség előjogait sem!") Az igazi demokráciánál az intelligencia a vezető, amely azután a legszélesebb néprétegeket is bevonja a közéletbe. (Drózdy Győző: „Ha nem volna romlott az intelligencia! ...") Mindezek alapján a kormány lehetően helyre akarja állítani a szabadságjogokat... ele őrködni fog afölött is, hogy ezekkel a jogokkal visszaélés ne történjék. Itt van a cenzúra kérdése. A kormány el van szánva rá, hogy a sajtószabadságot kellő időpontban helyreállítja. (Drózdy Győző: „Mikor"" — Balla Aladár: „Már itt a kellő időpont!") Vissza fogják állítani a sajtószabadságot, amikor megfelelő sajtótörvény útján a kormány biztosítottnak látja azt, hogy a destrukció már nem nyilvánulhatmeg a sajtóban. A kormány meg akarja kisérellni azt is, hogy a gyülekezési jogot helyreállítsa. A mostani helyzeten egyelőre ugyan nem változtatnak, de a kormány engedélyeket fog adni gyűlések tartására (Blassay Károly: ...a kiválasztottaknak!") és lehetővé fogja tenni, hogy az egyesületek szabadon működhessenek. (Balla Aladár: „A gutgesinntek!") A kormány tehát meg fogja adni az engedélyeket a gyűlésekre és csak akkor él majd hatalmával, amikor ezekkel a jogokkal visszaélnek. A munkásosztállyal szemben akormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. Teljesen tudatában van annak, hogy sok mindenféle intézkedés áll fönn, amely a munkásosztállyal szemben ma már méltánytalan. A kormány minden tekintetben enyhíteni fog ezeken és el van tökélve arra, hogy a munkásosztállya az érintkezést föltéve, vele ezeket a dolgokat megbeszélje és tehetően olyan rendezést teremtsen, amely a munkásosztályt is megnyugtatja. A kormány még három reform beterjesztésére vállalt kötelezettséget. Az egyik a választójogra, a másik a főrendiház átalakítására, a harmadik a közigazgatás reformjára vonatkozik. A kormány vállalja azt a kötelezettséget, hogy a választójog reformját a nemzetgyűlés elé terjessze. A főrendiház is reformra szorul, mert a régi összeállításában nem tudna együttműködni a nemzetgyűléssel. A közigazgatási reform két okból vált szükségessé. Aggályok támadtak a tekintetben, hogy a közigazgatás a földreform végrehajtásánál nem áll a kormány rendelkezésére. ("Drózdy Győző: „Elsikkasztják!") A belügyminiszter garanciát vállalt, hogy a, törvénybeiktatott, földreformot végrehajtja. Tény azonban, hogy a törvényhatósági bizottságok, a községi és városi képviselőtestületek összeállítása ma már nem megfelelő és reformra szorul. A demagógiát azonban a kormány nem fogja beereszteni a megy egy ülésekbe, amelyek tradicióit mindenképen meg akarja őrizni. Második feladata a kormánynak a társadalmi bajok gyógyítása. A középosztálynak gazdasági téren visszakell adni a vezető szerepet. Ellene van minden lármás antiszemitizmusnak, és a jogrendről minden körülmények között gondoskodni kell. Ha valamely hatóság túllépi hatáskörét, azt vissza fogják szorítani törvényes hatáskörébe. A jogegyenlőség olyan alapja az országnak, amelyet bántani és érinteni "nem szabad. (Breich Károly: „Eddig csak a zsidóknak volt joguk!") A zsidókérdés megoldását abban látja, hogy gazdasági téren nélkülözhetővé kell tenni a zsidókat, ami nekik is érdekük. A kormány fontos feladatának tartja hogy a fölöslegessé vált és menekült tisztviselők számára pártképzőtani folyamot létesítsen, hogy ennek elvégzése után más téren biztosítsanak számukra megélhetést. A kormány agrárpolitikát fog folytatni és minél előbb helyre akarja állítani a gabona szabad forgalmát és a jövő gazdasági évben is fönn akarja tartani a szabad forgalmat, de anélkül, hogy a városi lakosságnak az a része, amely ellátásra szorul, ettől az ellátástól elesnek. Az ellátatlanok részére tehát, ha csekélyebb mértékben is, mint eddig, biztostani fogják az ellátást. Itt elsősorban azokról a kategóriákról van szó, amelyek föltétlenül ellátásra szorulnak: a köztisztviselők és hozzátartozóik, a katonák, a szegények, rokkantak, hadiárvák és özvegyek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: „És a munkások?") és az egész városi ipari munkásosztály az ellátatlanok között fog szerepelni. Ami a kormány külpolitikai orientálásait illeti, az változatlan marad és az országnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a trianoni békeszerződés reákényszerít. A királykérdést a kormány egyelőre takancsola és az 1920. évi 1. törvénycikk alapján áll. A királykérdésben mindennemű propagandát a rendelkezésére álló eszközökkel meg akar akadályozni. A kormányprogram részleteiről most nem nyilatkozik, erre legközelebb bőt alkalom nyílik a költségvetési vita során. A pénzügyminiszter a régi programját állja. A köztisztviselők továbbra is megkapják a természetbeni ellátást készülőben van az ipartörvény revíziójáról, a tisztességtelen versenyről, a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyairól szóló törvényjavaslat. A pénzügyi javaslatok után alkalmasint sor kerül az új sajtótörvényre is és elő van készítve a mezőgazdasági kamarák kérdése. Az állam a békeszerződés értelmében rövidesen kénytelen lesz átszervezni a nemzeti hadsereget is, az így fölöslegessé váló hivatásos tisztek és altisztek másutt kapnak majd alkalmazást Közegészségügyi téren fontosnak tartja a közegészségügyi szolgálat decentralizálását, a fertőző és venereás betegségek, valamint a tuberkulózis ellen való hathatósabb küzdelmet. A szociális törvényhozás terén a kormány elsősorban a betegség ellen szóló kötelező biztosítást akarja kiterjeszteni a mezőgazdasági munkásokra, a szegényebb kisbirtokosokra és kisiparosokra, az önsegély alapján és ha a pénzügyi helyzet megengedi, a közalkalmazottakra is ki akarják terjeszteni a kötelező biztosítást. A munkások számára biztosítani akarják az aggkori és rokkantsági ellátást. A munkásbiztosítási reform — mondotta a miniszterelnök —, amely most fekszik a törvényhozás előtt, sajnos, visszavonandó lesz átdolgozás és kiegészítés végett oly célból, hogy a lefektetett elvek az önkormányzattal és a "nemzeti érdekekkel összhangba hozassanak. Törvényjavaslatot, fog a kormány beterjeszteni a gyermekvédelemről és a kiskorú munkások munkafeltételeiről és az ország kötelességének tartja, hogy végül a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és árvákról gondoskodás történjék. A kormány koalíciós alapon jött létre. (Szilágyi Lajos: „Koalíciós, de diktatórikus úton!") Kéri a kormányprogram megvalósításához a nemzetgyűlés támogatását. Még Hegedűs pénzügyminiszter terjesztette be a pénzforgalom ideiglenes szabályozásárólszóló törvényjavaslatot, amelyet a pénzügyi bizottsághoz tettek át, azután öt perc szünet következett. Megindul a vita. Szünet után Hermann Miksa a kisgazdapárt nevében szólt a kormányprogramhoz. Nem bírálta a munkatervet; az ellentétek eddig se a programokból keletkeztek, hanem azok végrehajtásából. A részletes bírálatot a párt föntertja magának arra az időre, amikor a kormány a programjának megfelelő javaslatokat a nemzetgyűlés elé terjeszti. A kormánynak a kiváli kérdésben elfoglalt álláspontját a kisgazdák megnyugvással veszik tudomásul, ámde biztosítékot kérnek arra nézve, hogy a jövőben nem ismétlődhetnek meg olyan vállalkozások, mint volt IV. Károly bejövetele. Cáfolta: mintha kisgazdapárti osztályérdekekért küzdene, a párt, — mondotta — a köz érdekében minden igaz ügyet magáévá tesz. A kisgazdáik támogatják a kormányt. Fáy Gyula a disszidens-csoport megbízásaiból kijelentette, hogy ő és elvbarátai támogatják a kormányt, amelynek programját az ország érdekében valónak tartják. Lovász János azzal kezdi, hogy ő az „igazi kisgazdák" nevében szólal föl. Arra kéri a pénzügyminisztert, óvja meg a gazdatársadalmat attól, hogy az úgynevezett csizmásokból csizmátlanok váljanak. A honvédelmi miniszter figyelmét, fölhívja a behívások és leszerelések körül történő sérelmekre. Sietteti a földreform végrehajtást, amit addig kell megcsinálni, amíg a népnek bizalma van hozzá. Utána Kerekes Mihály szólalt föl. A kormányt nem támogatja az ő pártja, a független kisgazdapárt. A kormány összetétele gyanúsan kaszinójellegű. A miniszterelnök elismerte, hogy a múlt politikusai sok hibát követtek el, de nem említette, hogy ezekért a hibákért az illetők felelősséggel tartoznak. Az ország romlása a háborúval kezdődött és nem lehet mindenért a forradalmakat okozni. Szükség van arra, hogy a kormány megfelelő munkaalkalmakról gondoskodjék, mert e téren nem megoldás az, hogy a dolgozók egy részét Zalaegerszegen tétlenségre kárhoztatják. A szociális kérdésekkel kapcsolatosan kérdést intéz a miniszterelnökhöz, hogy várjon ezeket úgy értelmezi-e, mint Benárd, a megboldogult népjóléti miniszter. (Nagy derültség.) Kívánja, hogy a kormány a szociáldemokrata, párttal is tárgyaljon, mert arról nem beszélt nyíltan a miniszterelnök, hogy a munkások alatt a szociáldemokrata munkásságot is érti-e vagy pedig ugy , amirt ez eddig szokás volt - csak a keresztény-szociálisokat. Amit a miniszterelnök a demokráciáról mondott, az kissé megkötött értelmezése a demokráciának. Az értelmiség sem veheti át erőszakkal a vezetést és véleményét senki a tömegre rá nem erőszakolhatja. (Somogyi István: „Maga a vonatot vezette!" — Balla Aladár: „Az is volt olyan fonttos, minit a lövészárok." ) Éppen ezért lehetetlenség, hogy amikor a MUVIN MRVN .»RK.-TR£FCÍLCSQ.|*ÓRN ÖL.** -val parancsszóra fölmegy a kereskedelmi miniszterhez, akkor a miniszter a legdurvább módon megsérti emberi érzésüket, legázolja emberi önérzetüket és becsületüket,, azt mondván nekik, hogy ne prédikáljanak, hanem dolgozzanak. Ernst Sándor: Ez nem sértés! Rassay Károly: Nem is miniszteri bölcsesség. Kerekes Mihály: A szolgálati szabályzat is azt mondja, hogy tilos az alkalmazottakat önérzetükben megsérteni és ez aminiszterre, nézve is kötelező. Aggodalmasnak találja a kormány választójogi programját is és reméli, hogy a választójogot csak a női szavazati jog terén fogják szűkíteni. Nagy baj volna, ha újra a vagyoni cenzust hoznák be. Attól tart, hogy a dolgozó néprétegek nem fogják kibírni azokat a súlyos terheket, amelyek rája várnak és fizetésképtelenekké, lesznek. A Kormány visszavonja a munkásbiztosításról szóló törvényjavaslatot. A vita félbeszakítása után gróf Bethlen miniszterelnök bejelentette, hogy a Kormány föntartja az összes törvényjavaslatokat, amelyeket az előző kormány terjesztett be, kivéve a munkásbiztosításról szóló törvényjavaslatot, amelyet átdolgozás végett visszavesz. Indítványozza, hogy a szerdai ülés napirendjére tűzzék ki a kormány bemutatkozásáról szóló vita folytatását és amennyiben idő marad, a vagyonváltságra vonatkozó törvényjavaslatot. Ezzel szemben Ralsay azt ajánlja, hogy folytassák azt a vitát, amely gróf Telekinek IV. Károly magyarországi útjáról tett nyilatkozata fölött megindult, viszont Huszár Károly nem tartja többé szükségesnek, hogy ez a vita továbbfolytatódjék. A miniszterelnök felszaladása után az elnök azt indítványozta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán tartsa, amelynek napirendjén szerepeljen a miniszterelnök programja fölötti, vita folytatása és a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat. Gróf Bethlen miniszterelnök indítványozza, hogy a régi kormány alatt bejegyzett interpellációkat töröljék. — A Ház az elnök és a miniszterelnök indítványát elfogadta és ezzel az ülés 2 órakor véget ért. szép szava 1921 április 20. • Törvényjavaslat a pénzkicserélésről. A pénzügyminiszter — amint lapunk más helyén megírtuk — a nemzetgyűlés keddi ülésén nyújtotta fe a pénzkicserélésről szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek azt a részét, amely a békeszerződés szerint Magyarország bankjegyforgalmának megfelel, ugyanilyen névértékű államjegyekkel cserélik ki. Ezenkívül államijegyeket lehet kibocsátani a postatakarékpénztár által kibocsátott pénzek kicserélésére és az új állami jegyintézet ügyleteinek lebonyolítására legföljebb két milliárd koronát. Az államjegyek kibocsátását és forgalmát a nemzetgyűlés ellenőrzi. Az állam az államjegyek bevonására megszabott határidő után legföljebb 6 éven belül váltja be az államjegyeket. A törvényjavaslat, második fejezete az állami jegyintézet fölállításáról szól. A javaslat harmadik szakasza az átmeneti intézkedéseket tartalmazza és a többi között utasítja a pénzügyminisztert, hogy minél előbb tegyen előterjesztést a pénzforgalom, állandó jellegű szabályozása érdekében. ost leieret wieg! | axdfalista agitációs iratok 20. száma a szakszervezetek működése a háború idején. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács által összegyűjtött adatok alapján földolgozta GÁL BENŐ. Arab korona. Kapható a Népszava-könykereskedésben, Budapest VII Erzsébet körút 35, a kiadóhivatalban, VIII. Conti-ntca 4 valamint az összes árusítóknál.