Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-20 / 84. szám

arcik­keket fogtak a nemzet ellenségeivel, hogy megássák a nemzet sírját". A kormány előtt négy feladat áll. Először meg akarja fékezni a destrukció minden fajtá­ját, másodszor kezébe akarja venni a társada­lom­ gyógyítását, még­pedig gazdasági csator­nákon keresztül. Elsősorban — mondotta a mi­niszterelnök — a kisgazdatársadalm­at kell meg­erősíteni, amely a középosztállyal, az intelli­genciával együ­tt a nemzet gerince. Harmadik feladatának tekinti a kormány, hogy a múlt hibáit kiküszöbölje és megszüntessen minden demagógiát, m­ert addig, amíg az ország a demagógokra hallgat, valóságos konszolidáció nem lehetsé­ges. (Budavári tapsol.) Negyedszer meg kell teremteni az ország külpolitikai horizontját A kormányprogram e négy pontjának részle­teiről a miniszterelnök a következőket mon­dotta: " Ami az első feladatot illeti, megállapítja, hogy a forradalomnak már vége és ez azt je­lenti, hogy mindenféle forradalmi szellemnek is meg kell szűnnie. A szabadságjogokat nem szabad könnyelműen kockára tenni, de nem szabad elfelejteni, hogy a szabadság nem egye­düli forrása a haladásnak, csak eszköz és nem végcél. A cél a kulturális fejlődés. A demokrá­cia az, ami biztosítja, hogy minden néposztály megtalálja a maga érvényesülését az államban, ez azonban nem jelenti a tömegek uralmát (Balla Aladár: „De nem jelentheti a kisebbség előjogait sem!") Az igazi demokráciánál az in­telligencia a vezető, amely azután a legszélesebb néprétegeket is bevonja a közéletbe. (Drózdy Győző: „Ha nem volna romlott az intelli­gencia! ...") Mindezek alapján a kormány lehetően helyre akarja állítani a szabadságjogokat... ele őrködni fog afölött is, hogy ezekkel a jogok­kal visszaélés ne történjék. Itt van a cenzúra kérdése. A kormány el van szánva rá, hogy a sajtószabadságot kellő időpontban helyreál­lítja. (Drózdy Győző: „Mikor"" — Balla Aladár: „Már itt a kellő időpont!") Vissza fogják állí­­tani a sajtószabadságot, amikor megfelelő saj­tótörvény útján a kormány biztosítottnak látja azt, hogy a destrukció már nem nyilvánulhat­­meg a sajtóban. A kormány meg akarja kisé­rellni azt is, hogy a gyülekezési jogot helyre­állítsa. A mostani helyzeten egyelőre ugyan nem változtatnak, de a kormány engedélyeket fog adni gyűlések tartására (Blassay Károly: ...a kiválasztottaknak!") és lehetővé fogja tenni, hogy az egyesületek szabadon működhessenek. (Balla Aladár: „A gutgesinntek!") A kormány tehát meg fogja adni az engedélyeket a gyűlé­sekre és csak akkor él majd hatalmával, ami­kor ezekkel a jog­okkal visszaélnek. A munkásosztállyal szemben a­­kormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. Teljesen tudatában van annak­, hogy sok mindenféle intézkedés áll fönn, amely a­ munkásosztállyal szemben ma már méltánytalan. A kormány minden tekintet­ben enyhíteni fog ezeken és el van tökélve arra, hogy a munkásosztállya­ az érintkezést föltéve, vele ezeket a­ dolgokat megbeszélje és tehetően olyan rendezést teremtsen, amely a munkásosztályt is megnyugtatja. A kormány még három reform beterjesz­tésére vállalt kötelezettséget. Az egyik a vá­lasztójogra, a másik a főrendi­ház átalakítá­sára, a harmadik a közigazgatás reformjára vonatkozik. A kormány vállalja azt a kötele­zettséget, hogy a választójog reformját a nem­zetgyűlés elé terjessze. A főrendiház is re­­formra szorul, mert a régi összeállításában nem tudna együttműködni a nemzetgyűléssel. A közigazgatási reform két okból vált szük­ségessé. Aggályok támadtak a tekintetben, hogy a közigazgatás a földreform végrehajtá­sánál nem áll a kormány rendelkezésére. ("Drózdy Győző: „Elsikkasztják!") A belügy­miniszter garanciát vállalt, hogy a, törvénybe­iktatott, földreformot végrehajtja. Tény azon­ban, hogy a törvényhatósági bizottságok, a községi és városi képviselőtestületek összeállí­tása ma már nem megfelelő és reformra szo­rul. A demagógiát azonban a kormány nem fogja beereszteni a megy egy ülésekbe, amelyek tra­dici­óit mindenképen meg akarja őrizni. Második feladata a kormánynak a társadalmi bajok gyógyítása. A középosztálynak gazda­sági téren vissza­­kell adni a vezető szerepet. Ellene van minden lármás antiszemitizmus­nak, és a jogrendről minden körülmények kö­zött­ gondoskodni kell. Ha valamely hatóság túllépi hatáskörét, azt vissza fogják szorítani törvényes hatáskörébe. A jogegyenlőség olyan alapja az országnak, amelyet bántani és érin­teni "nem szabad. (Breich Károly: „Eddig csak a­ zsidóknak volt joguk!") A zsidókérdés meg­oldását abban látja, hogy gazdasági téren nélkülözhetővé kell tenni a zsidókat, ami nekik is érdekük. A kormány fontos feladatá­nak tartja hogy a fölöslegessé vált és mene­kült tisztviselők számára p­ártképzőtani foly­amot létesítsen, hogy ennek elvégzése után más té­ren biztosítsanak számukra megélhetést. A kormány agrárpolitikát fog folytatni és minél előbb helyre akarja állítani a ga­bona szabad forgalmát és a jövő gazdasági évben is fönn akarja tar­tani a szabad forgalmat, de anélkül, hogy a vá­rosi lakosságnak az a része, amely ellátásra szorul, ettől az ellátástól elesnek. Az ellátatla­nok részére tehát, ha csekélyebb mértékben is, mint eddig, biztostani fogják az ellátást. Itt elsősorban azokról a kategóriákról van szó, amelyek föltétlenül ellátásra szorulnak: a köz­tisztviselők és hozzátartozóik, a katonák, a szegények, rokkantak, hadiárvák és­­ özve­gyek (Felkiáltások a szélső­baloldalon: „És a munkások?") és az egész városi ipari munkás­osztály az ellátatlanok között fog szerepelni. Ami a kormány külpolitikai orientálá­sait il­leti, az változatlan marad és az országnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a trianoni békeszerződés reákényszerít. A ki­rálykérdést a kormány egyelőre takancsola és az 1920. évi 1. törvénycikk alapján áll. A ki­rálykérdésben mindennemű propagandát a rendelkezésére álló eszközökkel meg akar aka­dályozni. A kormányprogram részleteiről most nem nyilatkozik, erre legközelebb bőt alkalom nyílik a költségvetési vita során. A pénzügy­miniszter a régi programját állja. A köztiszt­viselők továbbra is megkapják a természet­beni ellátást készülőben van az ipartörvény revíziójáról, a tisztességtelen versenyről, a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyairól szóló törvényjavaslat. A pénzügyi javaslatok után alkalmasint sor kerül az új sajtótör­vényre is és elő van készítve a mezőgazdasági kamarák kérdése. Az állam a békeszerződés értelmében rövidesen kénytelen lesz átszervezni a nem­zeti hadsereget is, az így fölöslegessé váló hivatásos tisztek és­ al­tisztek másutt kapnak majd alkalmazást Köz­egészségügyi téren fontosnak tartja a köz­egészségügyi szolgálat decentralizálását, a fertőző és venereás betegségek, valamint a tuberkulózis ellen való hathatósabb küzdel­met. A szociális törvényhozás terén a kormány elsősorban a betegség ellen szóló kötelező biztosítást akarja kiterjeszteni a mezőgazdasági munkásokra, a szegényebb kis­birtokosokra és kisiparosokra, az önsegély alapján és ha­ a pénzügyi helyzet megengedi, a közalkalmazottakra is ki akarják terjeszteni a kötelező biztosítást. A munkások számára biz­tosítani akarják az aggkori és rokkantsági el­látást. A munkásbiztosítási reform­ — mondotta a miniszterelnök —, amely most fekszik a tör­vényhozás előtt, sajnos, visszavonandó lesz át­dolgozás és kiegészítés végett oly célból, hogy a lefektetett elvek az önkormányzattal és a "nem­zeti­ érdekekkel összhangba hozassanak. Tör­vényjavasl­a­tot, fog a kormány beterjeszteni a gyermekvédelemről és a kiskorú munkások munkafeltételeiről és az ország kötelességének tartja, hogy végül a hadirokkantakról, hadi­özvegyekről és árvákról gondoskodás történ­jék. A kormány koalíciós alapon jött létre. (Szilágyi Lajos: „Koalíciós, de diktatórikus úton!") Kéri a kormányprogram megvalósítá­sához a nemzetgyűlés támogatását. Még Hegedűs pénzügyminiszter terjesztette be a­ pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról­­szóló törvényjavaslatot, amelyet a pénzügyi bizottsághoz tettek át, azután öt perc szünet következett. Megindul a vita. Szünet után Hermann Miksa a kisgazdapárt n­evében szólt a kormányprogramhoz. Nem bí­rál­ta a­ munkatervet; az ellentétek eddig se a programokból keletkeztek, hanem azok végre­hajtásából. A részletes bírálatot a párt fön­te­rtja magának arra az időre, amikor a kor­mány a programjának megfelelő javaslatokat a­ nemzetgyűlés elé terjeszti. A kormánynak a kiváli kérdésben elfoglalt álláspontját a kis­gazdák megnyugvással veszik tudomásul, ámde biztosítékot kérnek arra­ nézve, hogy a jövőben nem ismétlődhetnek meg olyan vállal­kozások, mint volt IV. Károly bejövetele. Cá­folta: min­tha kisgazdapárti osztályérdekekért küzdene, a párt, — mondotta — a­ köz érdeké­ben minden igaz ügyet magáévá tesz. A kis­gazdáik támogatják a kormányt. Fáy Gyula a disszidens-csoport megbízásaiból kijelentette, hogy ő és elvbarátai támogatják a kormányt, amelynek programját az ország érdekében valónak tartják. Lovász János azzal kezdi, hogy ő az „igazi kisgazdák" nevében szólal föl. Arra kéri a pénzügyminisztert, óvja meg a gazdatársadal­mat attól, hogy az úgynevezett csizmásokból csizmátlanok váljanak. A honvédelmi minisz­ter figyelmét, fölhívja a behívások és leszerelé­sek körül történő sérelmekre. Sietteti a föld­reform végrehajtást, amit addig kell meg­csinálni, amíg a népnek bizalma van hozzá. Utána Kerekes Mihály szólalt föl. A kor­mányt nem­ támogatja az ő pártja, a függet­len kisgazdapárt­. A kormány összetétele gya­núsan kaszinójellegű. A miniszterelnök elis­merte, hogy a múlt politikusai sok hibát kö­vettek­­ el, de nem említette, hogy ezekért a hibákért az illetők felelősséggel tartoznak. Az ország romlása a háborúval kezdődött és nem lehet mindenért a forradalmakat okozni. Szük­ség van arra, hogy a kormány megfelelő mun­kaalkalmakról gondoskodjék, mert e téren nem megoldás az, hogy a dolgozók egy részét Zalaegerszegen tétlenségre kár­­hoztatják. A szociális kérdésekkel kapcsolatosan kér­dést intéz a miniszterelnökhöz, hogy várjon ezeket úgy értelmezi-e, mint Benár­d, a megbol­dogult népjóléti miniszter. (Nagy derültség.) Kívánja, hogy a kormány a szociáldemokrata, párttal is tárgyaljon, mert arról nem beszélt nyíl­tan a miniszterelnök, hogy a munkások alatt a szociáldemokrata munkásságot is érti-e vagy pedig ugy , am­ir­t ez eddig szo­kás volt - csak a keresztény-szociálisokat. Amit a miniszterelnök a demokráciáról mon­dott, az kissé megkötött értelmezése a demo­kráciának. Az értelmiség sem veheti át erő­szakkal a vezetést és véleményét senki a tö­megre rá nem erőszakolhatja. (Somogyi István: „Maga a vonatot vezette!" — Balla Aladár: „Az is volt olyan fonttos, minit a lövészárok." ) Éppen ezért lehetetlenség, hogy amikor a M­UVIN MRVN .»RK.-TR£FCÍLCSQ.|*ÓRN ÖL.** -val parancsszóra fölmegy a kereskedelmi mi­niszterhez, akkor a miniszter­­ a legdurvább módon megsérti emberi érzésüket, legázolja emberi önérzetüket és becsületüket,, azt mond­ván nekik, hogy ne prédikáljanak, hanem dolgozzanak. Ernst Sándor: Ez nem sértés! Rassay Károly: Nem is miniszteri bölcsesség. Kerekes Mihály: A szolgálati­ szabályzat is azt mondja, hogy tilos az alkalmazottakat ön­érzetükben megsérteni és ez a­­miniszterre, nézve is kötelező. Aggodalmasnak találja a kormány választójogi programját is és reméli, hogy a választójogot csak a női szavazati jog terén fogják szűkíteni. Nagy baj volna, ha újra a vagyoni cenzust hoznák be. Attól tart, hogy a dolgozó néprétegek nem fogják kibírni azokat a súlyos terheket, amelyek rája várnak és fizetésképtelenekké, lesznek. A Kormány visszavonja a munkásbiztosí­tásról szóló törvényjavaslatot. A vita­ félbeszakítása után gróf Bethlen mi­niszterelnök bejelentette, hogy a Kormány föntartja az összes törvényjavaslatokat, ame­lyeket az előző kormány terjesztett be, kivéve a munkásbiztosításról szóló törvény­javaslatot, amelyet átdolgozás végett visszavesz. Indítvá­nyozza, hogy a szerdai ülés napirendjére tűz­zék ki a kormány bemutatkozásáról szóló vita folytatását és amennyiben idő marad, a va­gyonváltságra vonatkozó törvényjavaslatot. Ezzel szemben Ral­say azt ajánlja, hogy foly­tassák azt a vitát, amely gróf Telekinek IV. Károly magyarországi útjáról tett nyilatko­zata fölött megindult, viszont Huszár Károly nem tartja többé szükségesnek, hogy ez a vita­ továbbfolytatódjék. A miniszterelnök fel­sza­ladása után az elnök azt indítványozta, hogy a Ház legközelebbi ü­lését szerdán tartsa, amelynek napirendjén szerepeljen a miniszter­elnök programja fölötti, vita folytatása és a vagyonváltságról szóló törvényjavaslat. Gróf Bethlen miniszterelnök indítványozza, hogy a régi kormány alatt bejegyzett inter­pellációkat töröljék. — A Ház az elnök és a miniszterelnök indítványát elfogadta és ezzel az ülés 2 órakor véget ért. szép szava 1921 április 20­. • Törvényjavaslat a pénzkicserélésről. A pénz­ügyminiszter — amint lapunk más helyén meg­írtuk — a nemzetgyűlés keddi ülésén nyújtotta fe­ a pénzkicserélésről szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek azt a részét, amely a békeszer­ződés szerint Magyarország bankjegyforgalmá­nak megfelel, ugyanilyen névértékű államje­gyekkel cserélik ki. Ezenkívül államijegyeket lehet kibocsátani a postatakarékpénztár által kibocsátott pénzek kicserélésére és az új állami jegyintézet ügyleteinek lebonyolítására legföl­jebb két milliárd koronát. Az államjegyek ki­bocsátását és forgalmát a nemzetgyűlés ellen­őrzi. Az állam az államjegyek bevonására meg­szabott határidő után legföljebb 6 éven belül váltja be az áll­am­jegyeket. A törvényjavaslat, második fejezete az állami jegyintézet fölállí­tásáról szól. A javaslat harmadik szakasza az átmeneti intézkedéseket tartalmazza és a többi között utasítja a pénzügyminisztert, hogy mi­nél előbb tegyen előterjesztést a pénzforgalom, állandó jellegű szabályozása érdekében. ost leieret wieg! | axd­falista agitációs iratok 20. száma a szakszervezetek működése a háború idején. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács által össze­gyűjtött adatok alapján földolgozta GÁL BENŐ. Ara­b korona. Kapható a Népszava-könykereskedésben, Budapest VII Erzsébet­ körút 35, a kiadóhivatalban, VIII. Conti-ntca 4 valamint az összes árusítóknál.

Next