Népszava, 1921. október (49. évfolyam, 218–243. sz.)
1921-10-14 / 229. szám
XLIX. évf. 229. sz. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. 160 kor. | negyed évre 100 kor. fel évre a80 kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA Budapest, 1921 október 14. péstiak. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Mini 2 korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Tettelt Keljenek — nem határozatok! A kisgazdapárt szerda esti határozata, amint azt nem volt nehéz előre megjósolnunk, a határozatlanság és jómértékben a megalkuvás jegyében született. Előzően utaltunk arra is, hogy már az eredeti tíz pont sem volt arányban az ország szükségleteivel, de még a kisgazdapárt sokszoros ígéreteitől és programjától is messze elcsatangol. Mit mondjunk most a „módosított" tíz ponthoz? Mindenben fönn kell tartanunk korábbi álláspontunkat. Újból meg kell állapítanunk, hogy a kisgazdapárt többel, sokkal többel tartozik önönmagának és választóinak, az országnak és az ország népének pedig hasonlókép sokkal többre van szüksége, ha ki akar mászni a gazdaságilag meddő, kultúrát pusztító reakció kátyújából. Ha a kisgazdapárt még mindig nem ért el idáig a fölismerésben és az átértékelésben, ha ennek folytán elegendőnek tartja a maga igazolására, a maga jövendőjének a konzerválására a szerda esti határozatot — ám jó, ez a kisgazdapárt legbelsőbb ügye. De az ország, az ország dolgozó és szenvedő népe nem várhat a maga jogos igényeivel addig, amíg valamelyik pártnak „méltóztatik" fölismerni a való helyzetet és szükségleteket. A népnek levegő, szabadság, mozgási lehetőség kell, hogy dolgozhassák. Az országnak erre a munkára szüksége van, mert léte, fönmaradása függ tőle. A munka azonban csak akkor indulhat meg igazán és csak akkor lehet eredményes és termékeny, ha a munkásokat viszszahelyezik emberi méltóságukba és jogaikba. Ezt a kisgazdapárt szerdai határozata nem biztosítja — még akkor sem biztosítaná, ha a határozat mögött egyébként föltétlenül bizonyos és megbízható tettkészség sorakoznék é£ így minden biztosíték megvolna arra, hogy a határozat hamarosan valóra válik. Mert a határozat, amint föntebb már említettük, távolról sem fedi a szükségleteket és kívánságokat. És még nagy kérdés, hogy valóra válik-e egyáltalában a határozat? A kisgazdapárt jó egynéhányszor tett már hasonló lépéseket, sokszor megkísérelte már a közeledést saját programjához, az utolsó pillanatban „azonban mindig meghátrált és önként engedelmeskedve vagy megfélemlítve húzta tovább a reakció szekerét. Ezért jogos az irányában táplált bizalmatlanság. Ezért nembízunk, nem bízhatunk most sem — a kisgazdapárttól függ, hogy ezúttal kivételesen ne legyen igazunk és kellemesen csalódjunk —, ezért kell az ország fölszabadítását a kisgazdapárt állásfoglalásától elválasztanunk. A mai állapot tovább nem tartható fönn: az ország dolgozó népe nem bírja és nem tűri tovább — még határozatlan határozatokkal enyhítve sem. Már az is több volt a kelleténél, ami idáig történt 71 Népszava, a W 71 munkásság munkásságért , a Népszaváért ha előfizetőt szerezhetsz a JVÉPSZM VTI-nak ma, ne fiataszú. Holnapra* Szabadságjogok kellenek! Az újjáéledésnek, a talpraállásnak és érvényesülésnek ezeket a mellőzhetetlen kellékeit ma egyetlen ország népe sem nélkülözi: éppen a megcsonkított, ellenségekkel körülvett Magyarország volna az a kivétel, amely nélkülözni tudja ezeket a kellékeket? Egyesülési, gyülekezési, sajtószabadság: ezek nélkül nincs élet és nincs megújhodás! A nagy nemzetek elnyomták a kis Magyarországot: a kis Magyarországnak belső példákkal kell figyelmeztetnie a nagy nemzeteket eljárásuk helytelenségére — és nem megfordítva! A népnek — roppant háborús teljesítményei és szenvedései után — joga van ahhoz, hogy az önsegély és az önrendelkezés alapán hozzáláthasson a mulasztottak pótlásához. Jétja van ehhez a saját szempontjából és kötelessége ez az ország javára — mert a nép gazdasági talpraállása magát az országot állítja talpra. A mai állapot föntartása nyögdécselő koldusokká vagy hontalan világcsavargókká sülyeszti az embereket, akik pedig bátor szavú, kemény izmú teremtő munkásai akarnak lenni az országnak .. . Hogy mit határoztak a kisgazdák s hogy mivé fog válni ez a határozat a politika varázslópapjainak boszorkányüstjében, majdnem egyre megy: a jól fölismert és értelmezett államérdek azt parancsolja, hogy kése,delem nélkül nyissák meg az egészséges fejődés útját, amely a megértésen és a szabadságjogokon keresztül vezet. A jótékonyságot mi semilyen formában sem tartjuk elégségesnek és megfelelőnek a társadalmi igazságtalanságok kiegyenlítésére. Mi olyan állapotokat akarunk, amelyben mindenkinek, aki a társadalom részére hasznos munkát végez, biztosítva legyen a megélhetése, a technika mindenkori fejlődöttségi fokáinak megfelelően. Azt akarjuk, hogy a javak elosztása olyan legyen, amely megszünteti a nyomort, lehetetlenné teszi a mértéktelen vagyonfölhalmozást és ezzel fölöslegessé a jótékonykodást is. Azt akarjuk, hogy azokról, akik akármilyen okból munkaképtelenek, a társadalom intézményesen gondoskodjék és így ezekre nézve is fölöslegessé váljék a jótékonyság. Ez a mi elvi álláspontunk a jótékonyság kérdésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma, amikor mindez még nincsen meg, amikor tízezrek nyomorognak saját hibájukon kívül, amikor aggok és csecsemők, betegek és munkaképtelenek várják a segítő kezet, ne ismernék el a jól megszervezett és pártatlanul működő segítőakciók jogosságát és szükségességét. Középeurópa népe a háború után egyenesen rá volt szorulva a külföldi segítségre és mindenki csak hálával és a legteljesebb elismeréssel gondolhat azokra, akik áldozatkész munkával igyekeztek a háború pusztításait, amenynyire lehetett, enyhíteni. És éppen ezért megdöbbentenek bennünket azok a hírek, amelyek a külföldi segítőakciók beszüntetéséről szólnak. Mert ha valóban be fogják szüntetni a segítést, akkor az ország nyomorgó, szenvedő része fog újra szenvedni azoknak a hibájáért, akiknek a bűne az is, hogy még mindeddig nem sikerült itt kedvezőbb megélhetési viszonyokat teremteni. Ismételjük, mi legjobban szeretnők, ha minden jótékonyságot, minden segélyezési akciót teljesen nélkülözni lehetne, de ma még Magyarország népének nagy része rá van szorulva a segítésre és azért a külföldi segítő akciók beszüntetését csapásként fogja érezni. Ée ez is csak egy láncszeme az egész rendszernek, amely csapásként nehezedik az ország dolgozó részére. Ez a rendszer, amely egy egész új világot hirdetett, valóban annyira új állapotokat teremtett, hogy egészen idegenül állunk az egész, még „meg nem újhodott" világ közepette. Ez a rendszer elzárt bennünket a világtól, ez képtelen volt egyetlen lépést tenni, hogy munkát, becsületes keresetet adjon azoknak, akik ma csak a dolgozók terhén élnek. És még arra is képtelen volt, hogy a külföld rokonszenvét megszerezze és megtartsa az országnak. Mert bármivel is indokolják a külföldi segítő akciók megszüntetésének a tervét, az bizonyos, hogy döntően az itteni közviszonyok váltották ki ezt az elhatározást Sokszor és sokat hallgattunk kényszerűségből is, meg azért is, mert magunk sem éreztünk kedvet hozzá, hogy ilyen dolgokat föltálaljunk. De hiába, a hazug és hamis dicsériádák , nem födik el a való tényeket. Mindenki tudja, hogy a külföldi adományok szétosztása a legtöbbször nagyon pártos módon történt. Tudjuk, hogy a gyermekétkeztetés, a gyermeknyaraltatási akciókból kizárták a munkások közreműködését, a munkások ellenőrzését Mindezen fölül pedig a külföld rossz néven veszi azt, hogy itt nem teljesíti mindenki a kötelességét tehetsége szerint. Amikor a külföld óriási nagy apparátussal segítségére siet az itteni nyomorgóknak, akkor azt tapasztalja, hogy itt nincs érzékük az embereknek embertársaik nyomora iránt A magyar gazdáik, a kicsik úgy, mint a nagyok, nem voltak arra kaphatók, hogy a főváros jó élelmet napfényt és tiszta levegőt áhítozó gyermekeit magukhoz vegyék egynéhány hétre, ugyanakkor, amikor a külföldre állandóan vittek ki magyar gyermekeket A magyar főurak, a magyar főpapok, a bankhatalmasságok mind elmaradtak a segítőakcióktól, akkor, amikor külföldről folyton érkeztek a szállítmányok és a magyar középosztály, gyermekei külföldön nyaraltak és teleltek. Nem kell csodálkozni, ha mindezek láttára a segélyt nyújtó külföldiek elkedvetlenedtek. De viszont minden becsületesen segíteni akaró embernek az a kötelessége, hogy fölvilágosítsa az elkedvetlenítetteket hogy kedvetlenségüknek rossz helyen és rossz formában adnak kifejezést Ne szüntessék be munkájukat de mondják meg nyilt, becsületes szóval azoknak, akiket illet hogy így nem lehet folytatni az emberszeretet művét. Mondják meg nekik, hogy az igazi emberszeretet nem nézi senkinek mam a vallását és nem bünteti az apák bűneit a nyomorgó gyermekeken. Mondják meg, hogy nemcsak a tegnapi ellenségnek, de a mai honfitársnak is vannak kötelességei a bajbajutottakkal szemben. De folytassák emberszerető művüket folytassák azok érdekében, akik rászorultak és gondoskodjanak róla, hogy a segítség az igazán rászorultakhoz jusson. A dorogi kerületben november 6-án választanak. Amint a „Magyar Távirati Iroda" jelenti, a belügyminiszter az esztergom megyei dorogi választókerületben elhalálozás folytán szükségessé vált időközi választás napját november 6-ára tűzte ki. Fogom ilssze Alisig és kitartás és a népszava ©r©sei5i3 Igse, mint valaha!