Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)

1921-12-08 / 276. szám

XLBK. évSn 276* ss. Bsufepsst, 18211 eSeseres&er ©3 esiKSsiSk. • 3fcoptma AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ESO kor. | negyed évre 170 kor. fél évre 340 kor. | egy bóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOC­ÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével m­inden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Széles gesztus A nemzetgyűlés szerdai ülésén a miniszter­elnök előterjesztette a rekonstruált kormány munkaprogramját. Ennek keretében ismer­tette a m­uunkáskérdéssel kapcsolatos terveket is és bejelentette, milyen alapon kívánja a kormány a munkásokkal­­való megbékélést szolgálni és létrehozni. idevonatkozó programját igyekezett a mi­niszterelnök mutatós formába öltöztetni, de ha a mélyére tekintünk a dolgoknak, sajná­lattal kell megállapítanunk, hogy a tervbe vett és megígért reformok nem fedik, az igé­nyeket, még kevésbé a szükségleteket. Több belátásra, nagyobb elhatározottságra, sokkal szélesebb keretekre és bővebb tartalomra van szükség, ha egyrészt jóvá akarják tenni a múltak roppant méltatl­ansága­it, másrészt ki akarják irtani a dolgozók lelkéből azt a mér­gező anyagot, amelyet a gazdasági nyomorú­ság, a politikai üldözések, az örökös kivétele­zés halmoznak ott lakásra s teszik lehetet­lenné az egészséges kialakulást. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, álta­lánosságban kell egynémely dolgot tisztáz­nunk. Újból hangsúlyozzuk, hogy a normális állapotok helyreállítása nem par excellence munkáskövetelés. Most a munkásokat sújt­ják a kivételes állapotok, az európai helyzet megteremtése azonban legalább is annyira érdeke az országnak, mint a munkásosztály­nak. Ti Népszava a­­haladás zász? Sorakozzatok böszére. A miniszterelnök arra kéri a munkásosz­tályt: „jöjjön ő is tudatára, hogy épp úgy magyar, mint mindannyian". Erre egyetlen mondatban válaszolhatunk: erre a figyel­meztetésre nincsen szükség! Mert a mun­kásosztály, a maga roppant háborús telje­sítményeivel és szenvedéseivel, gazdasági- és vér­áldozataival, ss éppen elég tanúságot adott és ad ma­gyar mivolta mellett. A szabadságra, jólétre, politikai jogokra és érvényesülésre való jo­gos törekvés, a jó és szép után való vágya­kozás pedig csak nem magyarellenesség? Végül megállapítja a miniszterelnök, hogy a munkásosztálynak érdeke aktív pro­pagandát kifejteni az ország érdekében. Ezt mi jól tudjuk és megállapítjuk, hogy ezen a téren bőséges lehetősége van a szervezett munkásságnak. Ezen még az sem változtat, ha ezt az értel­mezést egyformán akarják és tudják is al­kalmazni. Törvényben biztosított egyesülési és gyülekezési jog kell, kellő biztosítékokkal mindenki részére! A teljes szakszervezeti szabadság korunkban olyan természetes szükséglet, mint a tüdőnek az oxigén. Itt nincs és nem lehet kikötés. Ha pedig azt akarják, hogy a szakszervezetek ne politizál­janak, adják meg a munkásoknak a lehető­séget a­rra, hogy politikai szükségleteit és ambícióit szabadon élhesse ki az erre szolgáló politikai pártszervezetekben. Roppant fontos, és jelentékeny az amnesztia kérd­ése. Itt a börtönajtók kizárását vagyunk bátrak javasolni. Nem először, de reméljük, hogy utoljára. t a Népszavát terjeszteni, m­unkáskötelessége . Itt egy­ben mindjárt azt is leszögezzük, hogy a sza­badságjogokat és az egyenlő polgárjogot ép­pen úgy nem tartjuk árucikknek vagy csere­eszköznek, mint a munkásság kötelességeit az állammal szemben. Ez a kettő csupán ösz­szefügg, a logikus sorrend pedig az, hogy előbb kell becsületes európai állapotokat teremteni, mert enélkül a munkásság se­milyen irányban nem teljesítőképes. Áttérve a részletekre, ismét utalunk arra, hogy a miniszterelnök idevonatkozó pro­gramja hézagos. Nem óvatos méricskélés kell most már, hanem mindent jóvátevő gesztus: egyetlen határozott tollvonás! Az egyesülési és gyülekezési szabadság „bővebb értelmezése" annyi, mint a semmi. M Népszava a demofopfécMéi*,í AavcoSI XiiztnUfésoftt tegyéteSí awössé és hatalmassá tapfftoSzat ! Az internálások kérdésében is gyökeres megoldásra van szükség: meg kell szüntetni a politikai internálásokat. Ez a rendszer nem ebbe a világba való. Ha a rendszer, tehát a lehetőség megvan — a revízió alig használ valamit. Jogállamban különben is megengedhetetlen, hogy közigazgatási úton sújtsanak olyanokat, aki­k­re büntetőjogilag — még a mai drákói bíráskodás mellett sem tudnak büntetendő cselekményt rábizo­nyítani. Ugyanez áll a jelentkezési kényszerre. Egyszer és mindenkorra lehetetlenné kell tenni, hogy fegyelmetlen vagy­ „informálat­lan" helyi hatóságok külön házi fegyelmi jogot gyakorolhassanak. Ez a rendszer mé­lyen megalázó, elkeserítő, amellett egészen haszontalan, mert nem szolgálja azt a célt, amit el akarnak vele érni. A sajtócenzúra kérdésében végre határo­zott a kormány. Eltörli a kiváló intézményt. Helyes! Ezt az álláspontot mi képviseltük legelőször. A miniszterelnök elhatározásá­ban tehát nemcsak a sajtószabadság szük­séges és természetes eljövetelét, hanem ál­láspontunk győzelmét is látjuk. Hanem­­ itt terminus kellett volna. A cenzúra eltör­lése inkább ma következzék be, mint holnap! A program gazdasági részeinek megbeszé­lésére külön alkalmat fogunk keríteni. Még csak azt említjük meg, hogy sok problémát nem is érintett a miniszterelnök. Így ho­mályban maradt a munkások önkormányza­tának biztosítása és tiszteletben tartása a sajátosan munkásintézményekben. Nem kaptunk teljes és érthető programot szociál­politikai téren sem. Ha ez onnan ered, hogy ez a nemzetgyűlés ilyenekkel már nem fog­lalkozhatik, ebbe belenyugszunk. Végül föl kell vetnünk a kérdést: mennyi az őszinteség a programban s az a kevés, amit a miniszterelnök tervbe vett, mikor, válik valóra? Senki se vegye tőlünk rossznéven ezt a bizalmatlanságot. A korábbi beváltatlan ígé­retek és megvalósítatlan programok nem­­csa­k jogunkká, de kötelességünkké is avat­ják a szkepszist. De megokolttá teszi az a kísérő melódia is, amely akkor játszódott le, amidőn a miniszterelnök programot adott. Az történt ugyanis, hogy miközben a minisz­terelnök a nemzetgyűlésben a békülékeny­ség olajágát lengette, kint kínos vexatura alá vették a nyomdászszakszervezet vezető­fér­fiait. Házkutatással molesztálták a leg­régibb, legnagyobb, legjelentékenyebb szak­szervezet vezetőit a hitvány besúgások alap­ján. Mindez bizony nem alkalmas a szüksé­ges bizalom fölkeltésére és nem mutat olyan kormányzati összhangra, amely szükséges ahhoz, hogy a mesterségesen alaposan össze­bogozott munkáskérdés sikeresen és gyorsan megoldható legyen. Erre nézve sürgős ma­gyarázatra van szükség, máskülönben azt kell hinnünk, hogy az egész kibékülési je­lenet nélkülöz minden komolyságot. Egyébként a munkásság bizalmatlanságára gyors cselekvéssel adhatja meg a kormány a legkielégítőbb választ. & kisratánysaSS eivsfc a ragacs snaradttiaS:, a SiorsnáraysSs azonban megvASSoxSatják ... — A fecrxiány eifcapia a cencsarátg SsíSí erjeszt? az amtttasaí-tást, ravssií» alá veszi az internáltsk ng^St és csesn gSriSli akorJáSjjolteffit a „pogfö&a­mentes" szakszervezeti mUteSSdés @Sf­. — csajtat Sgéren a t­in fccsoss&n­y panaszaival: orvasl£s£9'a. • A miniszterelnöke fölfogása a A hangulat nem volt valami élénk a szerdai kormánybemutatkozón. Sőt. Nehezen gyűltek egybe a képviselők és valami nagy élénkség sem volt, amíg a folyosókon ács­orogtak. És kü­lönösen kevesen voltak a kisgazdapártiak. Nagyatádi híveit mintha kimarkolták volna a baloldali mezőről. A kereszténypártiak azonban annál többen voltak. Bethlen beszédét az ellen­zéki közbeszólások erős zápora verte. Bottlik alelnök kevéssel Vali óra előtt nyitotta meg az ülést. Fölolvastatta a kormányzó s a miniszterelnök kéziratát az új kormány kine­vezéséről, majd bemutatta Méhely és Benedek újonnan­ megválasztott képviselők mandátu­mát. Ezután jelenti, hogy a pénzügyminiszté­rium ideiglenes vezetésével megbízott minisz­terelnök az ingatlan vagyonváltságról szóló törvény módosítására két törvényjavaslatot terjeszt elő. A törvényjavaslatot kinyomtatják s letárgyal­ás végett az albizottságokhoz uta­sítja. Bemutatja azután több képviselő men­telmi jogának felfüggesztésére­­ vonatkozóan beérkezett kérelmeket. Különböző ügyészségek becsületsértés és rágalmazás vétsége miatt An­daházy-Kasnya Béla, Fálfy Dániel, Nagy Pál, Lingauer Albin és mások kiadását kérik. Egy utólagos rendreutasítás következett ez­után. Benkő Gábor képviselőt a detronizációs törvényjavaslat tárgyalásakor tett ismert köz­beszólásaiért utasítja rendre az elnök. Az indítványkönyv fölolvasása után, amelybe Temesváry Imrének a vagyon­váltságról szóló törvény módosítására vonatkozó­­indítványa van­­bejegyezve, Rubinek István előadói jelen­tése következett Ra­kovszkyék ügyében. Rubi­nek kéri, hogy a három napi határidőtől elte­kintve, az ügyet a pénteki ülés napirendjére tűzzék ki. Elnök jelenti, hogy a királypuccsal kapcsolatban letartóztatott képviselők védői kérvényt, adtak be a nemzetgyűléshez a men­telmi ügyek sürgős elintézése tárgyában. Ezt a beadványt a mentelmi ügyekkel kapcsolato­san tárgyalják le. Majd Bethlen bemutatkozó beszéde következett. Bethlen b nandaprogramot ad. Gróf Bethlen miniszterelnök: A parlamenti szokásoknak megfelelően, legyen szabad hozzá­járulásomat bejelenteni a mentelmi bizottság előadójának előterjesztéséhez. Szükségesnek tartom az ügy sürgős letárgyalását, noha ez­által a kormány bemutatkozása és a kormány programja fölötti vita halasztást szenved. Minthogy a kormány amúgy is indemnitást fog kérni, azt kérem, hogy a kormány pro­

Next