Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-14 / 109. szám
L Suff. 189. sz. Budapest, 1922 május 14. vasárnap Ára 3 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre. . .. 1183 kor. negyed évre 288 kor. fél évre .... 550 kor. egy hóra ... 198 kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 jog. korona. EGYES SZÁM ARA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP M^SIJt^w^i^M^^iiuiu^^^^^m^rTTTrnT^i! 1,1111,1, 1 tii (SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-20 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32) A választás esélyei mások elméletben és mások gyakorlatban.Amiket a választási hadjárat sstratégái otthon kitervelnek, arra még nem lehet mérget venni, hogy rendre valósággá válnak-e. Még akkor sem, ha a tervek nem legális alapokra épülnek, ha az előzetes kombinációknál nem a közakaratot, tehát nem az erőviszonyokat veszik alapul, hanem a közakarat meghamisításának előre megfontolt szándékát. A tervszerű jogfosztás, a választás teehui-Icájának az ellenzék hátrányára való megnevezítése, a közigazgatás egész gépezetének lefoglalása, a kormánypárt számára, a helyi hatóságok sorozatos erőszakoskodásainak hallgatólagos eltűrése, az agitáció megbénítása és a mindaz a sok egyéb anyagi és technikai akadály, amit a kormány a szociáldemokrata párt és az ellenzék működése elé emel, együttesen sem ellensúlyozzák a tömegek lelkében élő azt a megmásíthatatlanná szilárdult akaratot, hogy a kurzust megtagadó, de annak átkos örökségét átvállaló és továbbfejlesztő mai magyar kormányzati rendszert el kell söpörni. A kormánypárt kitűzte a célt: győzni akar. A győzelem lélektani és anyagi alapjait azonban elhanyagolta és csupán erőhatalmi szempontokat vett figyelembe — és ez az alap az, amelyre tartós és eredményes kormányzás neoe építhető föl, ez az, ami már az elindulás pillanatában megbuktatta a kormányt, pártostól, rendszerestől, mindenestől, még abban az esetben is, ha sikerülne kisebb vagy nagyobb számszerű többséget összeerőszakolnia. A kormány nem abból indult ki, hogy mi kell az országnak és az ország népének uralmát, arra akarja fölépíteni, hogy néhány előkelő ur és a köréjük gyűlt, statiszták — az osztályuralom csorbítatlan föntartása érdekében — miből, mit és mennyit hajlandók kegyesen engedélyezni. Ez a hamis kiindulási alap teljesen hamis és groteszk helyzetet teremtett máris s akármilyen többsége lesz is az uj nemzetgyűlésben a kormánynak, minthogy az uj nemzetgyűlés nem lesz ha kifejezője az ország akaratának és hangulatának, nem is fog tudni megbirkózni a reát váró súlyos feladatokkal. Válság válságra fog következni. Bizonytalanság, zavar, kormányzati és törvényhozási terméketlenség lassítja majd tovább az országot a lejtőn lefelé — és ezen nem változtathat sem a kormány abszolutizmusra való hajlamossága, sem az állítólag tervbevett „javító-választások" módszere. Egyetlen út kínálkozik célhozvezetőnek: a szükségletekhez szabott gazdasági, belső és külső politikai program, de még ezt is megelőzően, a háború és az ellenforradalmi kurzus tökéletes likvidálása. Ehhez természetesen nem elegendő és nem alkalmas a demokrácia mai mértéke, ezt nem tudja végrehajtani az uralmon levő és az uralmat fortélyos taktikával és nyers erőszakkal megtartani akaró úgynevezett egységes párt. Ha a kormányban volna annyi jó szándék és érzék az ország érdekei iránt, mint amennyi hajlamosság van benne az erőszakosságra, nemcsak hirdetné, hanem meg is valósítaná a konszolidációt. Akkor nem állana meg ott, hogy csúfolódó röpiratokat adat ki a kurzus levitézlett vezéreiről, hanem erélyes kézzel megállítaná azt a vér- és könnyfolyamot, amelyet, a kurzus megnyitott. Nem elég kiszerkesztetni a rémuralom értelmi szerzőit: ki kell nyitni a börtönöket, meg kell szüntetni az internálásokat és a rendőri jelentkezéseket, hatályon, kívül kell helyezni a kivételes hatalomról szóló törvényt, vissza kell adni a sok ezer meghurcolt ember kenyerét és becsületét. Ez a gesztus többet jelentene a kormány győzelmi szempontjából, mint Gömbösnek és vezérkarának minden trükkje és erőszaka. Tudjuk, hogy ez hiábavaló lamentáció. A kormány vagy nem akar, vagy nem tud ilyen irányban cselekedni. Nem is lamentálni akarunk. Csak tiszta képet akarunk festeni a helyzetről és érdeme szerint akarjuk érzékeltetni a. .szerteszakadozott kurzuspártok, és a törmelékek egy részéből összetákolt egységes párt törekvéseit és le akarjuk szögezni, hogy a mai rettenetes helyzetből csak úgy lesz menekvés, ha az új nemzetgyűlésbe megfelelő számú szociáldemokrata és demokratikus ellenzéki képviselő kerül be. • A rettentő vásári zsivajból, a voksokat könyörgő vagy követelő hangzavarból, a hazug ígéretek émelyítő keverékéből ezt az egyenes irányt jól jegyezze meg magának az ország dolgozó népe és haladó polgársága. Jól mérje meg a tülekedő pártok súlyát és megbízhatóságát. Szenvedéseinek, üldöztetésének, szörnyű nyomorúságának finom patikamérlegére rakja a pártokat, programjukkat és múltjukat és jól vigyázzon: most ez egyszer, el ne tévessze a helyes megítélést, mert most életre-halálra megy a játék! Még tizenöt nap áll rendelkezésre a választásokig. Ennek a felét a kormány lapunk belső helyén ismertetett rendeletével elvonta az agitációs tevékenységtől. Ez a cselekedete éppen olyan törvénytelen és alkotmányellenes, mint az ezt megelőzők. A kormány, a közigazgatás gépezetén keresztül bizonyára tovább fog „agitálni" a maga javára, az ellenzékre ellenben hallgatást parancsol. Feleletünk legyen: az egyéni agitáció legszélesebb körű szakadatlan gyakorlása! Ehhez hasonló taktikája a kormánynak, hogy a választások egyik részének terminusát munkanapra tűzte ki. Bizonyára arra számít, hogy a munkások, hivatalnokok és kisemberek nem fogják napi tevékenységüket otthagyni, tehát nem fognak szavazni. Ez a taktikai szempontból otrombán átlátszó, nemzetgazdasági szempontból pedig egyenesen bűnös rendelkezés hű jellemzője a mai kormányzat szellemének —, a hozzáfűzött remények azonban nem fognak beválni! Rajta tehát! A még hátralevő időben ne legyen pihenés. Minden szociáldemokrata Szavazat egy-egy téglája lesz a készülő nagy műnek, a demokratacité Magyarországnak, amelynek eljöveteléért a szociáldemokrata képviselők a legelső sorokban fognak viaskodni. Destruktivok munkája A kurzus nagyon egyszerűen csinálta a maga munkáját. Mint minden kontár mesterember, eltulajdonított magának egynéhány sablont s azok után dolgozott, amig birta. Ez egyszerű módszer szerint az ország lakosságát beosztotta két kategóriába: az egyikbe tartoznak a destruktívok, a másikba pedig a keresztényien nemzetiek, illetőleg a nemzetien keresztények. A destruktívak csináltak mindent, ami rossz. Ők csinálták a háborút és ők voltak azok, akik a háború ellen izgattak. Ők voltak okai a szárazságnak és a tavaszi fagyoknak éppen úgy, mint a termést elpusztító hosszas esőzéseiknek. Világos, hogy mindezeket a rettenetes bűnöket meg kellett torolni és a kurzus nem is maradt adós a megtorlással. Szép konstruktív munkájának ez volt egyik legragyogóbb részlete. Ehhez hasonlókat csak a gyorsított bírói eljárás, az internálások és a különítmények című részleteknél találhatunk. A destruktívak elintézése egyébként szerves és kiegészítő része volt ennek a munkának. Akikre nem lehetett semmiféle, bűntettet bizonyítani, még olyat sem, amelyet a legújabb jogi rendszerek és eljárási módszerek minősítettek annak, arra ráhúzták a destrukció sablonját és annak alapján még alaposabban kitekerték a nyakát, mintha a bíróság intézte volna el az ügyet. Így feküdtek rá a hivatalokra az iskolákra, a felsőbb tanintézetekre, sőt még a főiskolákra, is. Aki többet tudott a tehetetlen, törtető szomszédjánál, akinek az állását el akarta foglalni Valamelyik hirtelen konstruktívvá vedlett senki, akire haragudott valamelyik ,,kollégája", vagy aki valamit tudott valamelyik Paulussá vedlett Saulusról, annak irgalmatlanul pusztulnia kellett. Emellett volt, egy általános sablon is. Akik születési hibában leledzettek, azoknak elsősorban kellett eltűnniök. De ezeknek is megbocsátottak,ha tudásban vagy jellemben selejtesek voltak. Aki vállalkozott arra, hogy besúgással, denunciálással szolgálja a kurzust s akinek a tudománya nem volt veszedelmes, azt megtartották a hegyén, ha destruktív születésű volt is. De ezekeiglen üldözték és mindenben romlására törtek annak, akinek a tudásától félniök kellett a tudás és jellem nélkül való senkiknek s akiknek a jellemessége nem bírta, á-'t az ő újsütetű erkölcseiket. Ezeknek nem kegyelmeztek, ha ezerszer fajmagyarnak születtek is. Igy kerültek ki a hivatalokból a" legjobb", legképzettebb és legmunkaképesebb tisztviselők. Igy fosztották meg az iskolákat a legjobb tanítóktól, igy távolítottak el az egyetemről európai nevű tudósokat. Az eljárás, amelynek alapján mindezt megcselekedték — arról ,jó nem is beszélni. Azokat, az igazoló és álfegyelmi eljárásokat, amelyeket néhol lefolytattak, néhol nem, még ők maguk sem merik szabályszerű eljárásnak nevezni, hiszen egyes miniszterek már revízióról is beszéltek, sőt egyes esetekben ilyen revíziót véerre is hajtottak. De arról sem mernek tán már beszélni, hogy mindez az „érthető és megbocsátható" első fölinduláshevében történt. Dehogy is csinálták ők a dolgaikat a fölindulás hevében. Ellenkezően, nagyon is higgadt megfontolással és számítással dolgoztak. A leghidegebb számítással dobtak ki a nincstelenségbe, a kenyérnélküliségbe ezer és ezer becsületes embert, és mondtákki az éhhalál szentenciáját ezer és ezer családra. S hogy munkájuk teljes legyen, elzárták előlük minden jogorvoslatnak, a reparáció minden lehetőségének az útját. S hogy milyen kiszámítottsággal dolgoztak, hogy menynyire egyedül az exisztenciák elpusztítása volt a céljuk, azt bizonyítja, az, hogy a kurzus egyik főlapja még a napokban is azon botránkozott meg, hogy akad hely, ahol a jogtalanul kidobottaknak munkát és kenyeret adnak. A munkájuktól és kenyerüktől így megfosztott, emberek eddig semmit sem tehettek a maguk értekében. Tűrniök kellett a jogfosztást, a megaláztatást s örültek, ha valahol kenyeret tudtak szerezni éhezésre itett családjuknak. És nem tehettek az érdekükben semmit azok sem, akik tudták és érezték, hogy itt nem csak egyéneken történt sérelem és jogtalanság, de mindenekfölött a közérdeken. Mert ezeknek a kidobásoknak az volt az eredménye, hogy meg