Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-08 / 57. szám
LSI, évf. 57« a. ^ BucäagsesS» 1924 március 8, szemtoat Mpol 1O0ŰÍ fcm»ona, ~ BT _ ~~~ AZ ELŐFIZETÉS AEA: Negyed évre 64.030 K — külföldre lM.OOfl K Egy hóra .. 20.000 K — külföldre 69.0flO K Ausstriában egy hóra als.oao magyar K EGYES SZÁM AEA: Magyarországon lOOO kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap ;19M) osztr. kor., vasárnap ZXS osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—S3 és József J M) » VALLÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 6 SZ. (Telefon: József 5—SJós József 3—32) Csak egykis A népjólét erélyes és kedélyes minisztere pénteken kénytelen volt a nemzetgyűlésben nyilatkozni legújabb „népjóléti" intézkedéséről, a visszaható erővel bíró lakbéremelésről, erről a nem sejtett rémről, amely mintegy leshelyből rohan most elő, hogy kétségbeejtse a drágaság mindent elnyelő hullámhegyeivel küzdő lakosságot. Ez a „visszamenőlegesség", mint a mai kormányzati rendszer új és minden téren alkalmazásba kerülő kisegítő módszere, kezd valóban kétségbeejtő lenni. A pénzügyi kormány visszamenőleg emel cukor, gyufa, szesz, olaj, benzin kincstári részesedéseket, a város visszamenőleg emel gáz-, villany-, vízdíjakat és most a kormány jön és a szegény háztulajdonosok számára visszamenőleg emeli a februárban már lefizetett lakbéreket, mert — időközben — leromlott a korona értéke. A népjóléti miniszter formás kis „objektív" beszédben igyekszik megvédelmezni a háztulajdonosok érdekeit és a kormány állásfoglalásának jogosultságát, rámutatva arra, hogy ez a visszamenőleges házbéremelés törvényes alappal bír, mert hiszen az elmúlt évben kiadott és a ma is érvényben levő lakbérszabályrendeletben már benne fog-láltatik, hogy amennyiben a korona értékében változások állanak be, ez a tulajdonoskárára nem szolgálhat. Ez a teljesen homályos meghatározás, amelyből senki sem olvashatja ki azt, hogy a kormánynak a rendelet arra ad jogot, hogy a háztulajdonosokat visszamenőleg kárpótolja egy új rendelettel, ez az erkölcsi alap, amelyre a népjóléti miniszter annyi fölényességgel helyezkedik, megállapítván, hogy nincsen szó semmi, nóvumról, nincsen szó újabb lakbéremelésről, csupán egy már érvényben levő rendelet egyik pontjának végrehajtásáról. Ezzel szemben egész határozottsággal állítjuk, hogy a bérelt lakásokban lakó, az élettel nehéz küzdelmet folytató százezrek, a silány bérekért dolgozó tömegek, az ipari és kereskedelmi élet kisexisztenciái, még ha betanulták is a kormány novemberben kiadott lakbérrendeletét, álmukban sem merték elgondolni azt, hogy el fog jönni egy idő, amikor a nagykeservesen megfizetett lakbérüknek a felét pótlólag és újból kelljen megfizetniük. Nem gondolhattak erre, mert ez a rendeletből világosan ki nem tűnik és ezért hat kétségbeejtően a népjóléti miniszter legújabb háztulajdonosmentése a lakosságra. Ma mindenki érzi és a népjóléti miniszternek meg a kormánynak tudnia kell, hogy a hosszú téli hónapok a vagyontalan lakosságra olyan terhesek voltak, hogy csak a szádjuktól vonhatták el azokat az összegeket, amelyeket február elsején lakbér fejében le kellett fizetniök. Az iparosok és kereskedők a legnagyobb fokú üzlettelenséggel küszködtek, a pénz vásárlóértékének csökkenése a dolgozók millióit érintette a legsúlyosabban, míg a háztulajdonosok vékony rétegének, az ingatlanok hihetetlen áremelkedésével, gyarapodott a vagyoni állapotuk. És ha igaz is az, hogy az ingatlantulajdonosok ebből a vagyongyarapodásból pillanatnyilag nem fordíthatják javukra a gyarapodás különbözetét, igaz az is, hogy a háztulajdonosok kilencven százalékának nem megélhetési forrása a háztulajdon, tehát a korona leromlása — amiben nem kis bűne van a kormánynak is — nem támadja meg őket életérdekeikben, mint azokat a lakókat, akik holnap kenyérre kénytelenek fordítani azt, amit ma megkeresnek keserves, verejtékes munkájukkal. Az sem lehet sem alapja, sem indoka a népjóléti miniszter a kormány háztulajdonosmentésének, hogy a korona leromlásával emelkedni kell a bérkereseteknek és fixfizetéses alkalmazottak, iparosok és kereskedők jövedelmeinek. Ezeket az emelkedéseket — eltekintve attól, hogy a munkáltatói érdekeltségek egyáltalán nem sietnek a béremelésekkel — teljesen fölemészti a legszükségesebb élelmiszerek és ruházati cikkek hihetetlen drágulása. A koronaromlás pusztításai legföljebb a következő bét évnegyedig egyenlítődhetnek ki, akkor sem teljesen, csak valami viszonylagosságig, de hogy két hónapi kereset alig valamit jelentő különbözetéből, a szegény, kisjövedelmű exisztenciák visszamenőleg is fizessenek ötven százalék lakbér- különbözetet és a következő bérnegyedben újra fölemelt lakbéreket, ez több, mint amennyit józan ésszel megkövetelni lehet. Nem lehet mentsége a kormánynak az a sokszor hangoztatott közhely sem, hogy a háztulajdonosok ráfizetnek a háztulajdonukra, hogy nem végezhetik el a szükséges javítómunkálatokat és a házak lakhatatlan állapotba jutiak. Nem lehet üzentsége a kormánynak azért, mert a lakóházak karbantartási költségeit ugyancsak megfizetteti a lakókkal a kincstári haszonrészesedés 25%-os adójában. Ha ezt a különadót, amely még az ágyrajáró utcaseprő napszámos embert is sújtja, a házak karbantartására lehetne fordítani, csupa újba öltöztetett lakóházai lehetnének a városoknak és meglenne az az előny is, hogy iparosok ezrei, munkások tízezrei munkához, keresethez jutnának, a lakosság fogyasztóképessége emelkedne és az üzleti forgalom is jobban találná meg a számításait. E helyett a kincstári haszonrészesedés nehéz millióit is beleveti a kormány valamilyen mosoch torkába, amelyről senkii sem tudja, hogy mekkora és a torka milyen rémesen mély. * Bármint igyekezzék is a népjóléti miniszter és a kormány ezen újabb, a sokféleképen kínzott lakosságot sújtó rendeletét mentegetni és igazolni, mi a közbéke és a legmagasabb közérdek nevében tiltakozunk minden ilyen rendelet kiadása ellen, tiltakozunk a nyomorgó milliók nevében, a tejtől, cukortól, a kenyértől megfosztott gyermekek százezreinek nevében, tiltakozunk az ellen, hogy a koronaromlás vészes pusztítását a nincsteleneknél visszamenő házbérfizetésekkel is fokozzák, amikor a kormány arról sem tud gondoskodni, hogy a munkanélküliek tízezrei munkához jutva megkereshessék a holnap betevő falatját. nem nincsenek valorizált bérek, szó a valorizált lakbérekrol sem. fflar«5jBEág: Ssí-artssg toglaSSsozcES a EtexsSdlS la&ibérpótlétc rendelettel, — Farkas EsCvvo S3 gseáfcá Untre envSárssk Kiesen szembehelyéxkecSCei« a rendeleti taton va!6 la&^éremsésssi és figyelmeztetick arra, hogy a «Ss»Emenleges laksbérpótlék kiszámíthatatlan követte ez enénye&StellártecS. Pénteken délután a nemzetgyűlés drágasági bizottsága ülést tartott, amelyen a lakbéremelés kérdését tárgyalta. A bizottság ülésén megjelent Vass népjóléti miniszter, a szociáldemokrata frakció részéről Farkas István és Szabó Imre elvtársak. Az ülésen Heinrich Ferenc elnökölt, aki közölte, hogy a bizottságot Rakovszky Istvánnak és "Rassay Károlynak indítványára hívta össze a lakbérpótlék kérdésének tárgyalása céljából. Weiss népjóléti miniszter ismertette ezután a lakbéremelő rendelet tervezetét. Azt próbálta bizonygatni, hogy a korona romlása következtében a háztulajdonosok „érzékeny" hátrányt szenvedtek. Utalt arra, hogy a 7777. számú rendelet kimondja, hogy a korona romlása következtében előálló különbözetet később a háztulajdonos javára meg kell állapítani. Novembertől február 1-éig a korona esett, figyelembe kell venni, hogy a február 1-én fizetett lakbérösszeg március 15-én lényegesen kevesebbet ér. Oly értelmű előterjesztést tesz a péntek esti minisztertanácson, hogy a februári negyedre fizetett lakbér után 50% lakbérpótlék fizettessék. A házfelügyelőkre nézve az eddigi kulcs megmarad, az 50%-os emelés után azonban 6%-os díjazásban részesültek. Ezután beható vita indult meg, amelyen elsőnek Rassay Károly szólalt föl. Fölhívta a miniszter figyelmét arra, hogy az érvényben levő lakásrendelet szerint az üzlethelyiségek 1925 május 1-én fölszabadulnak, erre való tekintettel sok háztulajdonos már most küldözget 1925 május 1-ére fölmondólevelet, hogy kikényszerítsék a megrémült üzlettulajdonosoktól az arányparitásban követelt boltbér elfogadását. Vass miniszter kijelentette, hogy ez a kérdés törvényhozási úton nyer majd"szabályozást és így majd módjában áll a törvényhozásnak, amennyiben nem fogadja el a rendeletnek 1925 május 1-i terminusát, intézkedni aziránt, hogy a kikényszerített egyezségek is érvényteleníttessenek. Az üzlethelyiségek fölmondásának 1925 május 1-i határidejét valószínűen ki kell tolni. Rassay ezután folytatta beszédét. Tiltakozott az ellen, hogy a februári negyedre visszamenően béremelést állapítsanak meg. Az alaprendelet, amelyre a miniszter hivatkozik, csupán a jövőre nézve engedélyezi a lakbérek fölemelését. Ha a februári negyedre magasabb lakbért akar juttatni a kormány a háztulajdonoknak, akkor már januárban kellett volna kiadni megfelelő rendelkezést Most már csak május 1-ére lehetne jogosan megállapítani emelést. Utána , Farkas István elvtárs fölszólalása következett, aki a miniszterrel szemben azt vitatta, hogy a kormánynak nincs joga és fölhatalmazása arra, hogy rendelet alapján visszamenően hátbérpótlékot állapítson meg. A kormány a miniszter kijelentései szerint már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lakásrendeletben megszabott lakbéremelkedés és lakásfelszabadítás kérdését törvényhozás útján kívánja szabályozni. Magával ezzel a ténnyel megdől a miniszternek az az áláspontja, hogy a novemberben kiadott rendelet alapján a házbérpótlékot visszamenően megállapítsa. Amikor eme rendelet egyes intézkedéseinek végrehajtásánál a kormány maga is úgy érzi, hogy a lakáskérdést törvényhozási úton kell szabályozni, akkor nem lehet a rendeletnek más, kardinális intézkedéseit végrehajtani a törvényhozás hozzájárulása nélkül.A rendelettervezet, amelyet a kormány ki akar adni, nemcsak jogi szempontból képtelenség, hanem szociális szempontból is és még akkor sem volna szabad ezt a rendeletet kiadni, ha jogilag nem volna megtámadható, mert hiszen olyan súlyos gazdasági viszonyok közepette határozta el magát a kormány a házbérpótlék rendeleti úton való megállapítására, hogy lehetetlennek kell tartani ennek a kérdésnek közmegnyugvásra való elintézését, lehetetlennek kell tartani azt is, hogy ebből nem származnak a legsúlyosabb bonyodalmak. A koronaromlással a drágaság rohamosan emelkedik naprólnapra, de a dolgozó osztályok fizetései és munkabérei ezzel lépést nem tartanak A tömegnyomorúság olyan nagy, hogy a tervbe vett hátbérpótlékot amúgy sem hívják