Népszava, 1925. szeptember (53. évfolyam, 195–219. sz.)

1925-09-12 / 204. szám

1925 szeptember 10. NÉPSZAVA Vasárnap, szeptember­­i 13-án délután 8 órakor Előadók: Farkas István nemzetgyűllési Elvtársak! Munkások! Jelenjetek és Pajer Rudolf elvtársak, tömegesen ezen a sieléses, as­pata pedagógusok egy része azt tartja, hogy a testi nevelés az orvostudomány körébe tartozik. A test nevelése ugyan más munkakör, mint a szellemi, de összefügg vele. Minthogy pedig nem gyógyítás, hanem nevelés, tehát a nevelés­tudomány körébe tartozik. Igaz, hogy az orvos­tudomány alapvető ismeretei szükségesek ide, mint az anatómia és biológia, de ez a dolgon nem változtat. Aki a test nevelésével foglalkozni akar, an­nak az egész ember nevelését kell szem előtt tartania. A test nevelését be kell illeszteni az ember nevelésébe. A gyakorlatban a test neve­lése együtt jár a szellem nevelésével. Az orvos munkája ott kezdődik, ahol az élet­jelenségek a rendestől eltérnek, valamely érzékszerv nem működik rendesen. A test fejlesztése, ápolása olyan feladat, amelyet mindenkinek el kell tudni végezni. A nevelésnek az a feladata, hogy a test nevelését is a kultúra szempontjai alá helyezze. A művelt ember máskép gondozza testét, mint a műveletlen. A görögök a harmo­nikus nevelésre törekedtek, a testet a lélekkel akarták összhangba hozni. A test nevelésének eszköze volt a gimnázium, a léleké az irodalom, a költészet, a múzsai nevelés. Amint a mű­velő­dés előrehaladt, úgy haladt előre a testi neve­lés is. Most már nemcsak a test gondozásáról, tisztántartásáról van szó, hanem arról, hogy a test szép és formás legyen. A tömegsportnak azért van nagy jelentősége, mert szinte napi­szükségletnek érezzük, hogy testünkkel is tö­rődjünk. Azért kell kiépítenünk a testi nevelés minden formáját, hogy ez ne a gazdagok sza­badalma legyen, hanem mindenkié. Eljön az ideje annak, hogy a test szabatos, helyes, szép formája legyen, éppen úgy tárgya lesz gondoskodásunknak, mint ma­ az, hogy mindenki tudjon írni, olvasni. A test nevelésé­nek három foka van: ápolás, gyakorlás, a test kultúrája. A szellemi nevelésnek is három foka van: fegyelmezés, jellemképzés, erkölcsi kimű­velés. A kettő közötti kapcsolatot nem fejteget­hetjük ugyan, de ezt megtalálni nem is nehéz. Láthatjuk, hogy az embernevelés olyan esz­közöket és intézményeket tételez föl, amelyek erősen meghaladják a család képességeit. A család a gondozást, védelmet, szeretetet adja a gyermeknek. A jövő iskolájában, amely a munka és szeretet iskolája lesz, a gyermek reg­gel bemegy és ott marad estig. Az iskolának van fürdője, munkahelye, kertje, olvasószobája, tanulószobája. A gyermekek a közösségben él­nek, nőnek föl, megtanulják, hogy a munka az egyedüli érték, az köt bennünket össze. Az is­kola pedig úgy van fölszerelve, hogy teljes testi és lelki nevelést adhat. A gyermeket csak alapos megfigyelés után adják pályára s a pályaválasztás képesség­vizsgálat alapján történik. Nagy vonásokban ezek az eszközök, amelyek segítségével a jövő szociális lelkű embere föl­nevelődik. Sok érdekes és értékes dolog van még a nevelés területén, de nincs terünk rá, hogy ezekkel foglalkozzunk. De a dolgozók tár­sadalmának nem szabad megállnia itt, hanem cselekednie kell. Itt hívom föl a szervezetek figyelmét arra, hogy közös erővel létesítsenek legalább egy Montessori-rends­zerű iskolát (lásd az első cik­ket augusztus 5-én), ahol ezen az alapon in­dulna meg a gyermeknevelés. Keleti Adolf. Minisztertanács — öt miniszter jelenlőtében. A kormány tagjai péntek délelőtt miniszter­tanácsot tartottak, amelyen Vass helyettes miniszterelnök népjóléti miniszter, Rakovszky belügyminiszter, továbbá a földmivelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter és Bud pénzügyminiszter vettek részt, a távollevő minisztereket az álamtitkárok helyettesítették. A minisztertanács után Vass úgy nyilatkozott, hogy kizáróan „folyó ügyeket" tárgyaltak és ez­ során foglalkoztak a nagyszakácsi búcsú­járás ügyével is. (Erről lapunk más helyén számolunk be. — A szerk.) Ezt megelőzően pedig meghallgatták Vértessy pénzügyi állam­titkárnak, a takarékossági bizottság elnökének részletes jelentését, amely azonban a státusz­rendezésre nem terjeszkedett ki. Közölte to­vábbá a helyettes miniszterelnök, hogy a taka­rékossági bizottság előterjesztéséről hivatalos közlést fognak kiadni, ennek megszövegezése azonban egy-két napot igényel. 3 A Népszövetség megsürgeti a szomszédos államokkal való kereskedelmi szerződé­seket és szükségesnek tartja a szatnuszrendezést A magyar szanálási akció megvitatása Genfben. — Walkó miniszter szerint a népesség min­den osztálya rendkívüli áldozatokat hozott a szanálás érdekében. — Smith főbiztos elismeri az egyenlőtlen adózást A népszövetségi főbizottság után csütörtökön a Népszövetség tanácsa is letárgyalta a ma­gyar szanálási akcióról szóló jelentést és azt tudomásul vette. A külföldi kölcsön hitelezőit természetszerűen nem érdekli, hogy a magyar kormány a részletekre menően miképen hajtja végre a szanálási kísérletet. Ez Magyarország belügye, a külföldi kölcsön hitelezőinek csak az az érdekük, hogy Bethlenék — bárhonnan veszik is — pontosan előteremtsék a külföldi kölcsön törlesztésére szükséges összegeket és minél jobban fölfokozzák a külföldi kölcsön részére lekötött állami bevételeket. Maga a népszövetségi főbiztos is kizáróan ilyen szem­pontból gyakorol ellenőrzést a magyar szaná­lási akció fölött és ilyen szempontból vizsgálja fölül a Népszövetség is a magyar kormány szanálási kísérleteit. Természetes tehát, hogy a Népszövetség ta­nácsülésén megelégedéssel vették tudomásul, hogy noha az eredeti szanálási tervek elkészí­tésekor erre a költségvetési esztendőre 100 mil­liós deficittel számoltak, a kormány mégis 63 millió fölösleget mutat ki. Hogy a kormány­­­zt a fölösleget a nagy, munkanélküliség, az általános gazdasági pangás idején miképen „varázsolja elő", hogy szanálás címén éppen a nincstelen robotos tömegek terheinek kímélet­len, egyoldalú fölfokozásával milyen tömeg­nyomort idéztek föl a megszanált Magyar­országon, azt a Népszövetség már nem teszi vizsgálat tárgyává. Egyébként Walkó miniszter Genfben azzal igyekezett szépítgetni a latifundiumoknak és általában a nagyvagyonoknak privilégiumos előnyöket biztosító magyar adózási rendszert, hogy „a szanálás érdekében a népesség vala­mennyi osztálya rendkívüli erőfeszítéseket fejtett ki és tetemes áldozatokat hozott". Walkó miniszternek az „egyenlő magyar tehervise­lést" dicsőítő kijelentésére maga Smith nép­szövetségi főbiztos is rácáfolt azzal, hogy ,,az adók különösképen a városi lakosságra háríta­nak súlyos terheket". És ugyanakkor, amikor Walkó ideiglenes külügyminiszter Genfben arról szavalt, hogy itt minden néposztály, ki­vétel nélkül, a megszakadásig adózik, itthon maga Bud pénzügyminiszter is — amint erről lapunk más helyén beszámolunk — őszintén bevallotta egy küldöttség előtt, hogy „amíg a vagyonos gazdák és kereskedők csak körülbe­lül 100 millió aranykorona egyenes adót fizet­nek, addig a vagyontalan lakosság adója 500 millió aranykoronát tesz ki". Úgy látszik azon­ban, a magyar kormány számít arra, hogy az ilyen itthon elhangzó miniszteri vallomások nem jutnak el Genfbe, ahol Walkó miniszter háborítatlanul zengte el az „egyenlő magyar teherviselés" dicshimnuszát. A Népszövetség tanácskozásairól egyébként az alábbi félhivatalos genfi táviratok számol­nak be: (Genf, szeptember 11.) A népszövetségi köz­gyűlés főbizottsági ülése után a Népszövetség tanácsa is foglalkozott Magyarország pénzügyi talpraállításának ügyével. Smith népszövetségi főbiztos itt is röviden összefoglalta azt, amit a főbizottságban kifejtett. A tanács ezután a kö­vetkező határozatot hozta: 1. A tanács tudomásul veszi a főbiztos és a pénzügyi bizottság jelentését; 2. tudomásul veszi azt a figyelemreméltó tényt, hogy a lezárt számadások 63.000.000 aranykoronányi fölösle­get tüntetnek föl 100.000.000 aranykoronányi hiány helyett, továbbá, hogy a magyar korona stabilizálását szerencsésen biztosították, a ke­reskedelem terjedelme fokozódik és az aratás jól ütött ki; 3. tudomásul veszi Walkó Lajos miniszter nyilatkozatait bizonyos kereskedelmi egyezmények megkötéséről és magáévá teszi a pénzügyi bizottságnak azt a nézetét, hogy Ma­gyarországnak előnyére szolgál, ha új egyez­ményeket köt, különösen a szomszéd államok­kal (amelyek egyik-másikával tárgyalások vannak folyamatban) azon az alapon, hogy Középeurópában fokozatosan csökkentsék a fölemelt tarifákat és ilyen módon hozzájárul­janak a szorosabb kereskedelmi kapcsolatok ki­fejlődésének előmozdításához; 4. tudomásul veszi, hogy a magyar kormány legközelebb megvizsgálja a közszolgálati alkalmazottak újjászervezésének tervét. Produktív célokra fordítják-e a beruházá­sokra szánt összegeket? (Genf, szeptember 11.) A Népszövetség máso­dik főbizottságának üléséről pótlóan még a kö­vetkezőket jelentik: Nogar francia delegátus kívánatosnak mondotta, hogy a pénzügyi sza­nálás után a gazdasági tárgyalások mielőbb eredményesen végződjenek. Samuel angol külkereskedelmi miniszter hangoztatta, hogy Magyarországot csak munkával lehet telje­sen rendbehozni. Véleménye szerint a 12% -os kamatozás nagyon magas. Egyben nyomatékosan kiemelte, hogy a magyar hitel emelése szempontjából igen ör­vendetes, hogy Budapest kölcsönének ügyében sikerült megegyezést kötni. Végül hangoztatta, hogy ha Magyarországon magasabb is az adó, Angliában is nagy az adóteher. Avramovics jugoszláv delegátus is gratulált az elért ered­ményhez és kiemelte, hogy Jugoszlávia segít­ségére volt megrendeléseivel a magyar ipar­nak. Ajánlja, hogy a fölöslegek körül óvatosan járjanak el. Kérdi a főbiztostól, váljon a beruházások mind gazdasági célt szolgálnak-e, vagy pedig politikai hátterük van. Smith főbiztos a fölvetett kérdésre válaszolva kijelenti, hogy minden beruházás szigorúan gazdasági célt szolgál és nincs semmiféle po­litikai háttere Bárkinek készséggel megmu­tatja az adatokat, egyébként legközelebbi je­lentésében részletesen beszámol erről. Smith főbiztos elismeri, hogy a szanálás­nak úgyszólván minden terhe a városi lakosságra hárul. (Genf, szeptember 10.) Walkó Lajos miniszter, Magyarország képviselője, a második főbizott­ságban — Smith népszövetségi főbiztosnak Magyarország pénzügyi helyzetéről előterjesz­tett jelentése után fölszólalva — a többi között a következőket mondotta: — A nemzetközi kölcsön segélyével Magyar­országnak sikerült pénzét stabilizálni és az ez­évi költségvetési évben az állam pénzügyi egyensúlyát biztosítani. Ez eredmény azonban csak úgy volt elérhető, hogy a népesség vala­mennyi osztálya (!) rendkívüli erőfeszítéseket fejtett ki és tetemes áldozatokat hozott. Az or­szág valamennyi gazdasági erőforrását és az egész termelést e cél szolgálatába állították, ami magával hozta, hogy a különös gazdasági té­nyezők érdekeit háttérbe kellett szorítani. Most azonban, amikor elérkeztünk a talpraállí­tás jelenlegi szakaszához, kötelesek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy javít­suk a gazdasági helyzetet, annál is inkább, mi­után a pénzügyi és gazdasági helyzet szoros összefüggése következtében Magyarországra is érvényes az az általános szabály, hogy a pénzügyek egyensúlya csak akkor tekinthető biztosítottnak, ha a gaz­­dasági életben ezzel párhuzamosan meg­felelő fejlődés mutatkozik. Az államnak és egyes városoknak beruházási munkálatai minden bizonnyal fölpezsdítik a gazdasági életet. Az állami beruházásokra a Népszövetség fölhatalmazásával 68 millió aranykoronát fordítanik; a városok kölcsönöket kötöttek le és a kölcsönök segélyével indítják meg a beruházási munkálatokat. Ilyen módon az ipari termelés, amely évek óta híján volt állami és városi megrendeléseknek, most

Next