Népszava, 1925. szeptember (53. évfolyam, 195–219. sz.)
1925-09-12 / 204. szám
1925 szeptember 10. NÉPSZAVA Vasárnap, szeptemberi 13-án délután 8 órakor Előadók: Farkas István nemzetgyűllési Elvtársak! Munkások! Jelenjetek és Pajer Rudolf elvtársak, tömegesen ezen a sieléses, aspata pedagógusok egy része azt tartja, hogy a testi nevelés az orvostudomány körébe tartozik. A test nevelése ugyan más munkakör, mint a szellemi, de összefügg vele. Minthogy pedig nem gyógyítás, hanem nevelés, tehát a neveléstudomány körébe tartozik. Igaz, hogy az orvostudomány alapvető ismeretei szükségesek ide, mint az anatómia és biológia, de ez a dolgon nem változtat. Aki a test nevelésével foglalkozni akar, annak az egész ember nevelését kell szem előtt tartania. A test nevelését be kell illeszteni az ember nevelésébe. A gyakorlatban a test nevelése együtt jár a szellem nevelésével. Az orvos munkája ott kezdődik, ahol az életjelenségek a rendestől eltérnek, valamely érzékszerv nem működik rendesen. A test fejlesztése, ápolása olyan feladat, amelyet mindenkinek el kell tudni végezni. A nevelésnek az a feladata, hogy a test nevelését is a kultúra szempontjai alá helyezze. A művelt ember máskép gondozza testét, mint a műveletlen. A görögök a harmonikus nevelésre törekedtek, a testet a lélekkel akarták összhangba hozni. A test nevelésének eszköze volt a gimnázium, a léleké az irodalom, a költészet, a múzsai nevelés. Amint a művelődés előrehaladt, úgy haladt előre a testi nevelés is. Most már nemcsak a test gondozásáról, tisztántartásáról van szó, hanem arról, hogy a test szép és formás legyen. A tömegsportnak azért van nagy jelentősége, mert szinte napiszükségletnek érezzük, hogy testünkkel is törődjünk. Azért kell kiépítenünk a testi nevelés minden formáját, hogy ez ne a gazdagok szabadalma legyen, hanem mindenkié. Eljön az ideje annak, hogy a test szabatos, helyes, szép formája legyen, éppen úgy tárgya lesz gondoskodásunknak, mint ma az, hogy mindenki tudjon írni, olvasni. A test nevelésének három foka van: ápolás, gyakorlás, a test kultúrája. A szellemi nevelésnek is három foka van: fegyelmezés, jellemképzés, erkölcsi kiművelés. A kettő közötti kapcsolatot nem fejtegethetjük ugyan, de ezt megtalálni nem is nehéz. Láthatjuk, hogy az embernevelés olyan eszközöket és intézményeket tételez föl, amelyek erősen meghaladják a család képességeit. A család a gondozást, védelmet, szeretetet adja a gyermeknek. A jövő iskolájában, amely a munka és szeretet iskolája lesz, a gyermek reggel bemegy és ott marad estig. Az iskolának van fürdője, munkahelye, kertje, olvasószobája, tanulószobája. A gyermekek a közösségben élnek, nőnek föl, megtanulják, hogy a munka az egyedüli érték, az köt bennünket össze. Az iskola pedig úgy van fölszerelve, hogy teljes testi és lelki nevelést adhat. A gyermeket csak alapos megfigyelés után adják pályára s a pályaválasztás képességvizsgálat alapján történik. Nagy vonásokban ezek az eszközök, amelyek segítségével a jövő szociális lelkű embere fölnevelődik. Sok érdekes és értékes dolog van még a nevelés területén, de nincs terünk rá, hogy ezekkel foglalkozzunk. De a dolgozók társadalmának nem szabad megállnia itt, hanem cselekednie kell. Itt hívom föl a szervezetek figyelmét arra, hogy közös erővel létesítsenek legalább egy Montessori-rendszerű iskolát (lásd az első cikket augusztus 5-én), ahol ezen az alapon indulna meg a gyermeknevelés. Keleti Adolf. Minisztertanács — öt miniszter jelenlőtében. A kormány tagjai péntek délelőtt minisztertanácsot tartottak, amelyen Vass helyettes miniszterelnök népjóléti miniszter, Rakovszky belügyminiszter, továbbá a földmivelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter és Bud pénzügyminiszter vettek részt, a távollevő minisztereket az álamtitkárok helyettesítették. A minisztertanács után Vass úgy nyilatkozott, hogy kizáróan „folyó ügyeket" tárgyaltak és ez során foglalkoztak a nagyszakácsi búcsújárás ügyével is. (Erről lapunk más helyén számolunk be. — A szerk.) Ezt megelőzően pedig meghallgatták Vértessy pénzügyi államtitkárnak, a takarékossági bizottság elnökének részletes jelentését, amely azonban a státuszrendezésre nem terjeszkedett ki. Közölte továbbá a helyettes miniszterelnök, hogy a takarékossági bizottság előterjesztéséről hivatalos közlést fognak kiadni, ennek megszövegezése azonban egy-két napot igényel. 3 A Népszövetség megsürgeti a szomszédos államokkal való kereskedelmi szerződéseket és szükségesnek tartja a szatnuszrendezést A magyar szanálási akció megvitatása Genfben. — Walkó miniszter szerint a népesség minden osztálya rendkívüli áldozatokat hozott a szanálás érdekében. — Smith főbiztos elismeri az egyenlőtlen adózást A népszövetségi főbizottság után csütörtökön a Népszövetség tanácsa is letárgyalta a magyar szanálási akcióról szóló jelentést és azt tudomásul vette. A külföldi kölcsön hitelezőit természetszerűen nem érdekli, hogy a magyar kormány a részletekre menően miképen hajtja végre a szanálási kísérletet. Ez Magyarország belügye, a külföldi kölcsön hitelezőinek csak az az érdekük, hogy Bethlenék — bárhonnan veszik is — pontosan előteremtsék a külföldi kölcsön törlesztésére szükséges összegeket és minél jobban fölfokozzák a külföldi kölcsön részére lekötött állami bevételeket. Maga a népszövetségi főbiztos is kizáróan ilyen szempontból gyakorol ellenőrzést a magyar szanálási akció fölött és ilyen szempontból vizsgálja fölül a Népszövetség is a magyar kormány szanálási kísérleteit. Természetes tehát, hogy a Népszövetség tanácsülésén megelégedéssel vették tudomásul, hogy noha az eredeti szanálási tervek elkészítésekor erre a költségvetési esztendőre 100 milliós deficittel számoltak, a kormány mégis 63 millió fölösleget mutat ki. Hogy a kormányzt a fölösleget a nagy, munkanélküliség, az általános gazdasági pangás idején miképen „varázsolja elő", hogy szanálás címén éppen a nincstelen robotos tömegek terheinek kíméletlen, egyoldalú fölfokozásával milyen tömegnyomort idéztek föl a megszanált Magyarországon, azt a Népszövetség már nem teszi vizsgálat tárgyává. Egyébként Walkó miniszter Genfben azzal igyekezett szépítgetni a latifundiumoknak és általában a nagyvagyonoknak privilégiumos előnyöket biztosító magyar adózási rendszert, hogy „a szanálás érdekében a népesség valamennyi osztálya rendkívüli erőfeszítéseket fejtett ki és tetemes áldozatokat hozott". Walkó miniszternek az „egyenlő magyar teherviselést" dicsőítő kijelentésére maga Smith népszövetségi főbiztos is rácáfolt azzal, hogy ,,az adók különösképen a városi lakosságra hárítanak súlyos terheket". És ugyanakkor, amikor Walkó ideiglenes külügyminiszter Genfben arról szavalt, hogy itt minden néposztály, kivétel nélkül, a megszakadásig adózik, itthon maga Bud pénzügyminiszter is — amint erről lapunk más helyén beszámolunk — őszintén bevallotta egy küldöttség előtt, hogy „amíg a vagyonos gazdák és kereskedők csak körülbelül 100 millió aranykorona egyenes adót fizetnek, addig a vagyontalan lakosság adója 500 millió aranykoronát tesz ki". Úgy látszik azonban, a magyar kormány számít arra, hogy az ilyen itthon elhangzó miniszteri vallomások nem jutnak el Genfbe, ahol Walkó miniszter háborítatlanul zengte el az „egyenlő magyar teherviselés" dicshimnuszát. A Népszövetség tanácskozásairól egyébként az alábbi félhivatalos genfi táviratok számolnak be: (Genf, szeptember 11.) A népszövetségi közgyűlés főbizottsági ülése után a Népszövetség tanácsa is foglalkozott Magyarország pénzügyi talpraállításának ügyével. Smith népszövetségi főbiztos itt is röviden összefoglalta azt, amit a főbizottságban kifejtett. A tanács ezután a következő határozatot hozta: 1. A tanács tudomásul veszi a főbiztos és a pénzügyi bizottság jelentését; 2. tudomásul veszi azt a figyelemreméltó tényt, hogy a lezárt számadások 63.000.000 aranykoronányi fölösleget tüntetnek föl 100.000.000 aranykoronányi hiány helyett, továbbá, hogy a magyar korona stabilizálását szerencsésen biztosították, a kereskedelem terjedelme fokozódik és az aratás jól ütött ki; 3. tudomásul veszi Walkó Lajos miniszter nyilatkozatait bizonyos kereskedelmi egyezmények megkötéséről és magáévá teszi a pénzügyi bizottságnak azt a nézetét, hogy Magyarországnak előnyére szolgál, ha új egyezményeket köt, különösen a szomszéd államokkal (amelyek egyik-másikával tárgyalások vannak folyamatban) azon az alapon, hogy Középeurópában fokozatosan csökkentsék a fölemelt tarifákat és ilyen módon hozzájáruljanak a szorosabb kereskedelmi kapcsolatok kifejlődésének előmozdításához; 4. tudomásul veszi, hogy a magyar kormány legközelebb megvizsgálja a közszolgálati alkalmazottak újjászervezésének tervét. Produktív célokra fordítják-e a beruházásokra szánt összegeket? (Genf, szeptember 11.) A Népszövetség második főbizottságának üléséről pótlóan még a következőket jelentik: Nogar francia delegátus kívánatosnak mondotta, hogy a pénzügyi szanálás után a gazdasági tárgyalások mielőbb eredményesen végződjenek. Samuel angol külkereskedelmi miniszter hangoztatta, hogy Magyarországot csak munkával lehet teljesen rendbehozni. Véleménye szerint a 12% -os kamatozás nagyon magas. Egyben nyomatékosan kiemelte, hogy a magyar hitel emelése szempontjából igen örvendetes, hogy Budapest kölcsönének ügyében sikerült megegyezést kötni. Végül hangoztatta, hogy ha Magyarországon magasabb is az adó, Angliában is nagy az adóteher. Avramovics jugoszláv delegátus is gratulált az elért eredményhez és kiemelte, hogy Jugoszlávia segítségére volt megrendeléseivel a magyar iparnak. Ajánlja, hogy a fölöslegek körül óvatosan járjanak el. Kérdi a főbiztostól, váljon a beruházások mind gazdasági célt szolgálnak-e, vagy pedig politikai hátterük van. Smith főbiztos a fölvetett kérdésre válaszolva kijelenti, hogy minden beruházás szigorúan gazdasági célt szolgál és nincs semmiféle politikai háttere Bárkinek készséggel megmutatja az adatokat, egyébként legközelebbi jelentésében részletesen beszámol erről. Smith főbiztos elismeri, hogy a szanálásnak úgyszólván minden terhe a városi lakosságra hárul. (Genf, szeptember 10.) Walkó Lajos miniszter, Magyarország képviselője, a második főbizottságban — Smith népszövetségi főbiztosnak Magyarország pénzügyi helyzetéről előterjesztett jelentése után fölszólalva — a többi között a következőket mondotta: — A nemzetközi kölcsön segélyével Magyarországnak sikerült pénzét stabilizálni és az ezévi költségvetési évben az állam pénzügyi egyensúlyát biztosítani. Ez eredmény azonban csak úgy volt elérhető, hogy a népesség valamennyi osztálya (!) rendkívüli erőfeszítéseket fejtett ki és tetemes áldozatokat hozott. Az ország valamennyi gazdasági erőforrását és az egész termelést e cél szolgálatába állították, ami magával hozta, hogy a különös gazdasági tényezők érdekeit háttérbe kellett szorítani. Most azonban, amikor elérkeztünk a talpraállítás jelenlegi szakaszához, kötelesek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy javítsuk a gazdasági helyzetet, annál is inkább, miután a pénzügyi és gazdasági helyzet szoros összefüggése következtében Magyarországra is érvényes az az általános szabály, hogy a pénzügyek egyensúlya csak akkor tekinthető biztosítottnak, ha a gazdasági életben ezzel párhuzamosan megfelelő fejlődés mutatkozik. Az államnak és egyes városoknak beruházási munkálatai minden bizonnyal fölpezsdítik a gazdasági életet. Az állami beruházásokra a Népszövetség fölhatalmazásával 68 millió aranykoronát fordítanik; a városok kölcsönöket kötöttek le és a kölcsönök segélyével indítják meg a beruházási munkálatokat. Ilyen módon az ipari termelés, amely évek óta híján volt állami és városi megrendeléseknek, most