Népszava, 1925. október (53. évfolyam, 220–246. sz.)
1925-10-01 / 220. szám
1925 október 2. Milyen indokolással tiltotta be a főkapitány a Kossuth-párt vasárnapi nagygyűlését ? — A 16-kapitány pártpolitikai szempontból osztályozza az ország politikusait és bírói funkciókat gyakorol. Szerdai lapunkban megírtuk,hogy a Kossuthpárt október 4-én, vasárnap a régi képviselőházban nagygyűlést akart tartani. Ezt a megfelelő formáik között még az elmúlt héten be is jelentette a főkapitányságnak, és egy nem közölte, hogy a gyűlés napirendje: „a jelenlegi politikai helyzet ismertetése és méltatása, továbbá az Országos Függetlenségi Kossuthpárt álláspontja az általános politikai helyzettel kapcsolatban", a gyűlés szónokai pedig Rupert Rezső, Nagy Vince, Horváth Zoltán és Rainprecht Antal nemzetgyűlési képviselők, továbbá gróf Batthyány Tivadar, Buza Barna és Vámbéry Rusztem lesznek. A Kossuth-párt bejelentésére a főkapitány szerdán a következő végzéssel válaszolt: A bejelentést tudomásul nem veszem és a nagygyűlés megtartását betiltom. Indokolás: így kellett határoznom, mert a bejelentésben a gyűlés szónokai között olyanok is szerepelnek, akik az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltöttek be. A gyűlés napirendjéből nyilvánvaló, hogy ezen föntebb jelzett szónokok fölszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni, hanem a saját pártjuk álláspontjából és szemszögéből ítélve a helyzetet, inkább a saját fölfogásukat akarják a közfölfogásra ráoktrojálni. Minthogy minden olyan cselekvés, amely nem aközrend és a közbéke megszilárdítását célozza, káros és veszélyes az állami rendre, a gyűlés megtartását be kellett tiltanom. Marinovich s. k., főkapitány. A Kossuth-párt ezt a mi viszonyaink közepette is példátlan indokolással fölszerelt betiltó végzést természetesen megföllebbezte a belügyminiszterhez. A föllebbezés, amelyet a Kossuthpárt nevében dr. Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő készített és amelyet már el is juttattak a belügyminiszterhez, a többi között a következőképen szól: — A főkapitány az egyheti gondolkozás után, közvetlenül négy nappal a gyűlést megelőzően, bejelentésünket nem vette tudomásul és anagygyűlés megtartását betiltotta. Azt mondja a sérelmes határozat indokolása, hogy nagygyűlésünk szónokai között olyanok is szerepelnek, akik „az ország romlását előidéző forradalomban nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányító szerepet töltöttek be". Mi nem vállalkozhatunk felnőttek oktatására, különösen nem az olyan magas állást betöltő hivatali egyének történelemtudásbeli fogyatékosságainak pótlására és a logikus gondolkozás alapelemeinek megismertetésére, mint amilyen magas állású a főkapitány úr, — mégis itt, e föllebbezésben reá kell mutatnunk arra a logikátlan és történelmileg valótlan megállapítására e határozatnak, hogy az ország romlását a forradalom idézte volna elő. Vájjon ezzel szemben mi a véleménye a főkapitány úrnak, a forradalmat megelőző háborúról? Talán a háború és a mmaik már a forradalom előtt való, gróf Tisza István , által is elismert elvesztése nem volt-e előidézője az ország romlásának? Talán a főkapitány úr véleménye szerint a világháborút is az18-as forradalom okozta? Megbecstelenítése ez a főkapitányi határozat Nagyméltóságodék kormányának is, amelynek hosszú időn át tagja volt nagyatádi Szabó István, aki szintén „nagy hatáskörrel bíró felelős állást és irányadó szerepet töltött be" ugyanabban a forradalmi kormányban. Másik mondata a sérelmes indokolásnak az, hogy „nyilvánvaló, hogy a jelzett szónokok fölszólalásaikban nem a nehezen elért konszolidációt kívánják szolgálni..." Úgy látszik — így szól a továbbiakban a Kossuth-párt föllebbezése —, a főkapitány úr tudatos vagy ösztönös osztálypolitikus, aki a nagyvagyoni osztályt azonosítja magával az állammal és ennek érdekét egynek nézi az államérdekkel. Hogyan szuppenálhat olyasmit a főkapitány úr szónokainkról, hogy ők saját álláspontjukat vagy pártjuk fölfogását „rá akarják oktrojálni a közfölfogásra?" A fellebbezés e tekintetben utal arra, hogy az ilyen gyűléseken egyrészt rendszerint csakis az összehívó párt hívei szoktak megjelenni, másrészt a rendőrség oly nagy apparátussal szokott kivonulni, hogy bármikor föloszlathatja a gyűlést, ha a legkisebb jelenség is merülne föl amellett, hogy a szónokok „oktrojjal" igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Hogyan fér össze a főkapitány úrnak gyűlésünket betiltó határozata a miniszterelnök úrnak a külföldön terjesztett ama tényállításával, hogy Magyarországon demokrácia uralkodik? A főkapitány úr gyűlölködő magatartását mutatja, hogy a történeti tényekkel ellentétesen a forradalmakat és az abban résztvett személyeket teszi meg az ország romlását előidézőinek, holott ilyen bírói ítéletet eddig még ki nem mondtak. A Kossuth-párt fellebbezése ehelyütt emlékeztet arra, hogy éppen Nagy Vince a nemzetgyűlésben indítványt tett a Károlyi-rezsim minisztereinek és főszereplőinek vád alá helyezésére, de ezt az indítványt egyenesen Bethlen miniszterelnök fölszólalására utasította el a nemzetgyűlés. — Felelőtlenül vádol — így szól a továbbiakban a Kossuth-pártnak a belügyminiszterhez juttatott föllebbezése — és könnyelműen gyanúsít a főkapitány úr az ország megrontásával, tehát bizonyára a legsúlyosabb büntetőtörvényszakaszokba ütköző bűncselekménnyel politikusokat, de egyben ezzel borzasztó vádat emel önmaga ellen: a hivatali kötelesség elmulasztásának vádját, mert valóban hat év óta semmiféle nyomozási eljárást nem indított a szabadlábon járó volt Károlyi-miniszterek ellen. És nem folytatta le a főkapitány úr a bűnügyi nyomozást bűnpártolás vagy büntetők földicsérése miatt azok ellen a közéleti tényezők ellen sem, akik Csernoczi hercegprímástól elkezdve, Vassz József miniszter úron, Prohászka Ottokáron, Alcsuthy József főhercegen keresztül egészen őrgróf Pallavicini Györgyig földicsérői voltak a forradalomnak és vezetőinek. A közrendet és a közbékét a szeretet jegyében igazán csak az szolgálja, aki gyűlölség nélkül mindenkit egyesíteni próbál a konszolidáció érdekében. Erre a főkapitány úrnak igazán követendő példát mutatott fölöttes hatósága, maga a Bethlen-kormány, amely gyanúsítások és üldözések helyett kebelébe fogadta és miniszteri székekkel kínálta meg nagyatádi Szabó Istvánt, Mayer János és Vass József minizter urakat, ugyanakkor pártjának oszlopaiul választotta az októberi kormányzat tevékenységében részes főispánok egész tömegét. Ezen az alapon a Kossuth-párt a főkapitány tiltó végzésének megsemmisítését és vasárnapra hirdetett gyűlésének engedélyezését kéri a belügyminisztertől. A Kossuth-párt föllebbezéséhez úgyszólván alig van hozzátennivalónk. Kétségtelen tény, hogy jogállamban az államrendőrség főkapitánya nem csaphat föl pártpolitikusnak, nem szegődhet leplezetlenül egy pártdiktatúra szolgálatába. A legkevesebb, amit az ország az államrendőrség főkapitányától elvárhat, hogy minden pártpolitikától mentesen intézze funkcióit és ne különböztessen meg első- és másodrendű polgárokat. Ez nem is a demokrácia, hanem a jogbiztonság legelemibb követelése. Jogállamban a bűncselekmények megállapítása és megtorlása a bíróságok feladata. Ha tehát a főkapitány tud olyan állampolgárokról, olyan politikusokról, akik joggal vádolhatók „az ország romlásában való részvétellel", úgy kötelessége az illetők ellen a bíróságnál följelentést tenni. De nem arrogálhatja magának a főkapitány azt a jogot, hogy birói funkciókat gyakoroljon és politikusok vagy az ország bármilyen lakosa fölött az erre hivatott birói fórumok helyett maga hozzon ítéletet. Jogállamban az államrendőrség pártpolitikai szempontból nem tehet különbséget állampolgárok és állampolgárok között, nem helyezkedhetne szembe a jogegyenlőség legelemibb követelésével, mert ezzel egyenesen a közbiztonságot veszélyeztetné, amelynek megőrzésére és föntartására hivatott. A Kossuth-párt fellebbezésében annak a reményének ad kifejezést, hogy a belügyminiszter jóváteszi a főkapitány végzését és ha a belügyminiszter az ország sokat hangoztatott konszolidációs érdekeit nem akarja teljesen figyelmen kívül hagyni, úgy kétségkívül nem is cselekedhet másként. Ellenkező esetben a belügyminiszter kétségtelen bizonyítékát produkálná annak, hogy a kormány immár teljesen leplezetlenül a nyílt pártdiktatúra színterére lépett és ennek szolgálatába állítja a dolgozó tömegek adóiból föntartott államrendőrséget is. NÉPSZAVA ll. Mezeifioldasok szerint az afléirüssei Salven Maya aurtrolmali külön gsiralom jár. A rekordtermészfil „sújtott" nagybirtokosok síráma. Az Omge tiltakozik az ellen, hogy az ország robotos tömegei olcsóbb külföldi húshoz és zsírhoz juthassanak. A kormány a mezőgazdasági hitel kérdésében is a legmesszebbmenően honorálta a nagyagrárok követeléseit Az ezerholdasok szakszervezetének, az Origónak igazgató-választmánya szerdán délelőtt gróf Somssich László elnöklésével ülést tartott, amely egyrészt alkalmul szolgált arra, hogy a kormánykörök részéről agyondédelgetett és kiváltságos bánásmódban részesített agráriusok újból elsírják panaszaikat „mostoha" helyzetük miatt és amely másrészt világosan megmutatta, hogy a kormány minden irányban a legkészségesebben siet kedvenc agráriusainak védelmére. Az ülésen az agráriusok szakegyesületének igazgatója, Mutschenbacher Emil terjesztette elő jelentését. A jelentés elismeri, hogy jó termés volt, de hangoztatja, hogy az értékesítés terén „nehézségek" merültek föl, továbbá a termelési költségek is emelkedtek. A népszövetségi főbiztos beleegyezésével a kormány 22 millió aranykoronát hajlandó a mezőgazdaság részére adni, 25 évi törlesztésre. A kölcsön feltételei azonban, úgymond a jelentés, olyan súlyosak voltak, hogy azokat a gazdák nem fogadhatták el. A nagy agrárius kívánságoknak megfelelően a kormány most már az előbbieknél kedvezőbb föltételek mellett bocsátja ki néhány napon belül a kölcsönt. Ez az előző 25 évvel szemben 35 évre fog szólni és a törlesztés föltételeit a kormány időközben enyhíteni fogja. E hosszúlejáratú kölcsönön kívül a gazdák rövid hiteleket is fognak kapni az agrárius-szövetkezetek révén, vetőmag- és inséghitelt pedig már eddig is kaptak. Az igazgatói jelentés behatóan foglalkozik a gazdákra „nehezedő" közterhekkel is. Megállapítja, hogy a gazdák körében nagy a fölzúdulás a földadó emelése (??) miatt, de itt — nyugtatta meg a háborgó agrárkedélyeket — tulajdonképen nincsen szó adóemelésről, csupán az aranyszorzószám megváltozásának érvényesítéséről. A pénzügyminiszter kedvezmények helyett ,,súlyosbította" a föltételeket. A vallomási íveket a gazdák nem értik meg. A pénzügyminiszter szerint a gazdaközönség 90%-ától nem lehet jó adóvallomást várni. Az Orge kívánsága az, hogy a pénzügyminiszter adjon kedvezményeket azoknak a gazdáknak, akik híven töltik ki adóvallomási évüket. Beszámol a jelentés arról, hogy az agráriusoknak sikerült kiverekedni, hogy az adófölszólamlási bizottságokban agrárius szakértők foglaljanak helyet, akik biztosítani fogják a gazdák részéről emelt fölszólamlások kedvező elintézését. Ezzel azonban az Orige szerény tagjai nem elégedtek meg, követelik a szeptember 30-iki fellebbezési határidőnek október 15-ére leendő kitolását. Kitér a jelentés a külkereskedelmi szerződések dolgára is és megállapítja, hogy a legutóbbi tárgyalások „nem a kormány hibájából hiúsultak meg". Kitűnik továbbá a jelentésből, hogy a nagyiparosok szakszervezete, a Gyosz átiratban kínálta föl az ezerholdasoknak a kölcsönös érdekek védelmére irányuló fegyverbarátságot. Az egymásbaborulás részleteinek megállapítására az agráriusok bizottságot küldenek ki. Az Orige jelenítése foglalkozik a vasúti díjszabások kérdésével is és egész stílszerűen elismerően nyilatkozik a Kelety-féle kurzusrezsim alatt nyögő államvasutakról, amelyek 100% erejéig honorálták a mezőgazdasági érdekeit. A jelentés előterjesztése után vita kerekedett, amelynek során dühös lelkesedéssel fogadtak el oly értelmű indítványt, hogy az Oniffo nyomatékosan tiltakozik a kormánynál az itthoninál olcsóbb argentiniai hús és a külföldi zsír behozatala ellen. A jelentést természetesen tudomásul vették. * Az agráriusoknak adandó mezőgazdasági hitel ügyében kedd este a pénzügyminisztériumban Bud pénzügyminiszter elnöklete alatt az agráriusérdekeltségek és a bankvilág képviselői tanácskozást tartottak. Bud pénzügyminiszter közölte, hogy a külföldi mezőgazdasági kölcsön ügyében folytatott tárgyalások még nem vezettek ugyan eredményre, de a külföldi hitelezők és a kormány álláspontja között közeledés történt. Hogy kedvében járjon az agráriusoknak, be sem várja a külföldi tárgyalások befejezését, hanem az e célra rendelkezésre álló 22 millió aranykorona fölhasználásával a kormány már most megindítja a pénzintézetek útján a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelt. A kormány igyekszik a gazdák részére a hitelt mennél olcsóbbá tenni. A részletes feltételeket csak ezután állapítják meg, de az már elintézett ügy, hogy a gazdák a hitelt 35 évre, 7.5%-os kamatra, előreláthatóan 86.5% elszámolási árfolyamon fogják kapni. A gazda tőketörlesztés, kamat és kezelési költség címén évenként együttvéve mintegy 10,5%-ot fog fizetni. Ezenfelül lényegesen mérséklendő illetéktételeket kell csak fizetnie. A tanácskozáson a bankok emberei kötelezően kijelentették, hogy a gazdáknak a fentieknél kedvezőtlenebb feltételek mellett nem fognak hosszúlejáratú hiteleket folyósítani.