Népszava, 1927. január (55. évfolyam, 1–24. sz.)

1927-01-01 / 1. szám

- 1927 január­ 1. NÉPSZAVA az európai diplomáciában. 24. A francia köz­társaság elnöke megkegyelmez a Landauban elitélt németeknek. 25. Megalakul az új Uzm­o­nyics-kormány Belgrádban. A washingtoni kor­mány csapatokat szállít partra Nikaraguában. 27. Újabb német-francia összeütközés a rajnai megszállott területen. 28. Csang-Cso-Lin be­költözik a pekingi császári palotába. 29. Alá­írják a német-olasz barátsági szerződést. Forra­dalom Braziliában. Japánban új mikádó lép trónra. Karabian az orosz kormány megbízá­sából Kantonba utazik. 30. Pangaloszt kizárják a görög hadseregből. Coolidge békebeszédet mond New­ Jerseyben. 31. Coolidge vissza­vonja az amerikai csapatokat Nikaraguából. Jugoszláv-török diplomáciai közeledés. Függet­lenségi mozgalom indul meg Montenegróban. MŰVÉSZET IRODALOM Bécsi zenei levél. A lefolyt két hónap alatt csupán egy újdon­ságot hozott ki az államai Operaház: Verdi feledésbe merült operáját, a „Sors hatalmá"-t amelyihez Franz Werfel, a híres költő írt új szöveget. A régi műnek ez a bemutatója na­gyon érdekes volt, mert Verdit egy átmeneti korszakában állítja elénk, még mielőtt utolsó nagy mesterműveit megírta volna.­­ A Népopera hosszabb szünet után ismét meg­kezdte működését, de nem vitte tovább el­csépelt operák átlagos előadásánál. Egy olasz staggione vendégszerepelt színpadán, de egy­öntetű vélemény szerint megbukott. A zenekari hangversenyek terén több újdon­ságról számolhatok be. A filharmonikus hang­versenyek három művet ismertettek: H. H. Wetzler Shakespeare-nyitányát, amely igény­telen epigonstílusban van írva, továbbá Bern­hard Sekles háromtételes „Nyári vers"-ét, amelyben a szerző Mahler követőjének vallja magát és végül Luigi Mancinelli zenekari seherzóját; a 90-es évek komponistája fénye­sen tudott hangszerelni. — Újdonság volt itt Beethoven utolsó zongoraszonátája is, amelyet Felix Weingartner meghangszerelésében adtak elő! Oly ízléstelen kísérlet­et, amely egyhangú visszautasításra talált. A filharmonikusok egy kamarakoncertet is rendeztek, amelyen Beet­hoven kevéssé ismert művei szerepeltek. Ru­dolf Nik­us, az est dirigense, két érdekes újdon­ságot szólaltatott meg, Malipiero „Impressziók a völgyből" című érdekes és hangulatos szer­zeményét, majd Igor Stravinsky „Kis szvit"­jét. A zseniális orosz komponista ebben a mű­vében régebbi négy kézre írott zongoradrabjait állította össze. Ezeknek merész és groteszk táncjellege a fényes zenekari köntösben még hatásosabban bontakozik ki. Stravinskyt diri­gálta Ernst Badhrich is: a fuvónyolcast, utána pedig Vittorio Rieti fuvóötösét. A fiatal olasz komponista színhatásai tetszettek. A Konzertverein zenekarától most vált meg eddigi karmestere, a hollandi Dirk Foek, aki nálunk nem tudott gyökeret verni. Utódja Leopold Reichwein, az állami Operaház kar­nagya. Dirk Fock utolsó hangversenyén Cor­nelius Czarniawsky egyik jelentéktelen szerze­ményét, majd Ravel „Daphnis és Cloe"-ját, végül a spanyol Caspar Cassado gordonka­versenyművét szólaltatta meg. Noha a pompás gordonkaművész maga játszotta művének m­agánszólamát, annak sikert kivívni mégsem tudott. A Tonkünstler-zenekart Clemens Krauss vezényelte, Marx „Tavaszi zenéjé"-t mutatta be. A gyönyörűen hangzó mű élénk tetszést aratott... Ennek a zenekarnak volt vendége Alfredo Casella is, aki zongorára és zenekarra írt „Partitá"-ját és „A korsó" című balletjének részleteit mutatta be. Temperamentumos ze­néje megmaradt emlékezetünkben. Mély benyomást keltett az egyik munkás­zenekari hangverseny is, amelyen Antoni von Webern karnagy Mahler fiatalkori művét: „A panaszos dal"-t adta elő, mintaszerűen. — A kuriozitás kedvéért megemlítjük Joachim Albrecht porosz herceg szerzői estjét, amelyen a kedves öregúr szimfonikus költeményeivel megható gyámoltalanságról tett tanúságot. Szerzői estet rendezett a gyorsan ismertté vált fiatal orosz, Alexander Cserepnin is: zon­gorakoncertjének maga játszotta magánszóla­mát és előadta fuvolára és hegedűre írt dupla versenyművét is. A muzsikus szép tehetségét érdekes szerzeményeiből jól megítélhetjük: erős ritmikus érzéke, érdekes harmonizációja bizonyos könnyedséggel és eleganciával pá­rosul. Énekkaros előadások közül megemlítendők Bach „Máté-passziója" és Liszt „Szent Erzsé­bet legendája". Mindkét oratóriumot Wilhelm Furtwängler vezényelte. Érdekes, hogy mind­két előadáson magyar művésznő énekelte az altszólamot: Durigó Ilona és Basilides Mária. Nagy várakozással fogadták Artúr Honegger ,v Dávid király k oratóri­um­áit, amelyet Paul v. Klenau tűzött ki műsorára. Az újszerű, nehéz és érdekes alkotás már a zürichi zeneünne­pélyen keltett méltó föltűnést. Hatása Bécsben sem kisebbedett, noha a sajtó egy része kikelt ellene. Méltányos, hogy a kiváló előadás szó­listái közül megemlítsük a magyar szárma­zású Patakyt is. A szólista hangversenyzők között érdemre első helyen állott Bronislav Huberman, a ha­sonlíthatatlan hegedűművész, aki régi szoká­sától eltérően, ezúttal rászánta magát arra, hogy újdonságot is játsszék. Hontársának, a lengyel Karol Szimano­vskynak finom ver­senyművét juttatta szén sikerhez. Utána kö­vetkeztek az amerikai Jascha Heifetz, a tempe­ramentumos Erica Morini és a hűvös Joan Manén. Megemlítendők még: a mindig első­rangú koloraturstar, Maria Ivogini; továbbá Battistini és végül az exoti­kusói: Heve Heine indiánus énekesnő, aki­ fajának primitív nép­dalait énekli nagyon vonzón; Jovit Fuent­es, a kedves kis­­japán hölgy, aki a Butterfly sze­repében is föllépett és végül a kaliforniai I­na Buenos, aki egészen modern műsorral debütált, sőt Anton v. Webern rendkívül ne­héz dalait is elénekelte. A kamarazene terén föltűnt az agg Leos Janacek pompás vonósnégyese és fúvókísére­tes zongoraversenymű­ve. Az „Új zene nemzet­közi társasága" hangversenyein igen érdekes újdonságokat hallottunk. Szerzőik: a francia Jean Wiener és Hans Eisler, Schönberg Arnold tehetséges tanítványa. Előadásra kerültek Kodály Zoltán dalai és egy fiatal dán zenész, Kundage Rissager hegedűszonátája. Itt hallot­tuk Anton v. Webern és Max Butting már is­mert kitűnő vonósnégyeseit és Theodor Wie­sengrunnd-Adornonak, a frankfurti rendkívül tehetséges radikális komponistának egy új kéttételes kvartettjét is. Darius Milhaud „Zsidó dalai"-t Paulita Dane adta elő, nagyon ízlésesen. Mind e kimondottan modern irány­zatú műveknek sikere — amely több esetben osztat­lan tetszésig emelkedett­­— azt bizo­nyítja, hogy az új zene iránt való komoly ér­deklődés nálunk, ha nem is általános, mégis bizonyos körökben nagyon eleven. Dr. Paul A. Pisk. (*) „Dokumentum." Kassák Lajos hosszú bécsi tartózkodása után végre hazatért. Mi sem természetesebb: a „Ma" volt szerkesztője és több érdekes bécsi röpirat kiadója vissza­jövetele után nyomban lapot­ indított. A „Do­kumentum"-ot... A korszellem fontos doku­mentumainak tekinthetők már Bécsben meg­jelent füzetei is, amelyekben a szeizmográf érzékenységével reagált jelenünk minden idő­szerű akarására, minden figyelmet keltő stí­luskísérletére, a fiatalok minden őszinte tar­talmi és formai újítására. Kassák Lajost félre­értik azok, akik azt hiszik, hogy ő a tökéletes kialakultság pretenció­jával nyújtja felénk közleményeit. Ő teljesen tisztában van azzal, hogy átmeneti korban élünk és hogy számos közleménye éppen csak ennek az átmeneti kor­szaknak területeként értelmezhető és értékel­hető. De Kassák tisztában van annak az igaz­ságnak súlyával is, miszerint a kortünetek a nyilvánosság elé valók. Joguk van közönségre és a közönségnek joga van megismerésükre! Utóvégre jogunk, de kötelességünk is afelől tájékozódni, hogy kortársaink mire törekednek és hová igyekeznek. Kassák Lajos — a szer­kesztő — éber érzékkel járja be a nagyvárost. Akár Bécset, akár Budapestet. Nem tesz mást, mint lerögzít. Lenyomtatja azt, ami nézete sze­rint jellegzetesen fejezi ki közszellemünk vajú­dását. Dokumentumokat gyűjt. Folyóiratát tehát már természeténél fogva is hasznos, sőt sok tekintetben mellőzhetetlen kultúrtörténeti adattárnak tervezi. Nagyon higgadt és okos élőbeszédben meghatározza a „Nyugat"-hoz való viszonyát: „Nem mondjuk, hogy meghalt s nem nyugtalanít bennünket, hogy él." És igy van rendjén. Ily dolgokban csakis a nyu­godt és önérzetes szim­ultanizmust fogadhatjuk el. A többi majd elválik magától... Kassák Lajos lapjára szükségünk van. Oly hangot üt meg újra nálunk, aimely — mialatt másutt, le­tisztult — mifelénk egészen elcsuklott. Az új akarásnak ma nincs nálunk igazi fóruma, megfelelő rangú folyóirata. Kassák Lajos tehát fontos feladatot teljesít, amikor ezt a keservesen nélkülözött fórumot, mint lehető­séget megadja. A most­ megjelent első szám főmunkatársai: Déry Tibor, Illyés Gyula, Nádass József és Németh Andor. (J. S.) (*) A gyerm­ekelőadás jegyei a helyszínen megválthatók. Ma, újév napján és holnap, vasárnap délután órai kezdettel kerül is­mét színre Forgács Rózsi Kamaraszínházában a nagy sikert aratott mulatságos mesejáték, az „ Ala­din csodalámpá­ja". Ha gyermekünk­nek kellemes szórakozást akarunk nyújtani, a­kkor vigyük el a Révay­ utcai gyermekszín­házba. Aki bármi oknál fogva nem válthatta meg kedvezményes jegyét eddig, az a hely­színen is megválthatja azt az előadások kez­dete előtt a titkárnál. (*) A Fővárosi Zenekar január 2-án, vasár­nap délután 5 órakor a Vigadóban Grieg­hangversenyt rendez. A hangverseny mű­sora: 1. Sigurd ,sorsalfar. I. A király csarnoká­ban, II. Borghilde álma, III. Hódolati induló. 2. I. Peer Gynt szvit. I. Menyasszonyrablás, II. Arabs tánc, III. Peer Gynt hazatérése a viharos tengeren. 3. a) Solvejg dala, b) Eros, c) Szerettek, énekli: F. Dunst- Margit, opera­énekesnő. 4. I. Peer Gynt szvit, I. Reggeli han­gulat, II. Åse halála, 111. Anitra tánca, IV. A hegyi szellem barlangjában. 5. Honfoglalás — férfikar—­ baritókszólóval, nagy zenekar- és orgonakisérettel. Énekli: „Acélhang" Dalegy­let, Elektromos Művek énekkara, Ganz - Danu­bius Gyári Dalkör 200 tagú deszkara. 6. Szinfó­nikus táncok. Vezényel: Müller Károly kar­nagy. — A munkásság 50%-os árkedvezmény­ben részesül. Jegyek aOOO koronától. A kedvez­ményes jegyek váltására jogosító utalványok a­ központi párttitkárságban, valamint a párt-és szakszervezetekben kaphatók. 9

Next