Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)
1929-03-01 / 50. szám
2 csak az építőipari termelésben tengeti életét. Nem foglalják magukban ezek a számok a segédmunkások tízezreit és az építőiparral kapcsolatos szakmák munkásait és kisiparosait. Mintegy százezer ember exisztenciájáról van itt szó és a kormányzat olyan „bölcsmérséklettel" kezeli ezt az ügyet, hogy az már bőszítő. De nemcsak az építőipar szenvedi a tétlenség nyomorúságát, hanem a többi iparágakban is napról-napra való hanyatlást látunk. Pedig nem igaz az, hogy nem lehetne segíteni, hogy nincs mód a borzalmas munkanélküliség enyhítésére. Bizonyos az, hogy ez a kormányrendszer nem tudja megoldani és nem is akarja megoldani a gazdasági élet súlyos problémáit. A kapitalizmus képtelen is arra, hogy kiküszöbölje a folyton megismétlődő válságokat, hogy megszüntesse azt az anarchiát, amely voltaképen legfőbb lényege. Egy feudalizmussal súlyosbított kapitalizmus még képtelenebb erre. De itt már nem is egy periodikusan vissza-visszatérő termelési zavarral, hanem állandósult tömegnyomorúsággal állunk szemben, amely méreteiben egyre növekszik és hovatovább fölbomlasztja az egész ország gazdasági életét. Ezt a bomlási folyamatot, amely a nagytömegeket a kétségbeesésbe és a pusztulásba kergeti, ez a most uralkodó rendszer képtelen föltartóztatni, de az mégis csak köteles- sége és meg is vannak hozzá az eszközei, hogy lassítsa ezt a folyamatot, hogy enyhítsen a munkanélküliségen, hogy legalább időlegesen megakassza a szörnyűséges gazdasági züllést, hogy legalább egy időre magukhoz térjenek a dolgozó tömegek. Igen, kötelessége s ezt a kötelességét teljesítenie kell. Nincs ma fontosabb és nagyobb problémája ennek az országnak, mint a munkanélküli-ség, mint a tömegnyomor és ha úgy kezelik ezt a kérdést, mint eddig, bürokratikus módon vagy sehogy se, ankétezésekkel vagy ígéretekkel, akkor ebből igen nagy bajok származnak. A kormánynak, a városoknak, a községeknek nem lehet most sürgősebb feladatuk, mint a közmunkák megindítása. A főváros vezetőségének is szakítania kell az eddigi tempóval. Gyorsabb tempót kérünk! A főváros rendkívüli közgyűlésén meg kell mondaniuk, hogy akarják-e a gyorsabb tempót, akarnak-e segíteni. Ilyen borzalmasan nehéz tél után el kell következnie gyorsan, nagyon gyorsan a cselekvések idejének. Nem nyomorenyhítő, kegyes akciókat várunk, hanem munkát a munkátlanok számára! Annyiszor hallottunk a túloldalról „a dolgozni akarók védelméről", hogy most számon kell kérni tőlük: miért nem sietnek a dolgozni akarók védelmére? Százezerszámra élnek ebben az országban dolgozni akaró munkások. Miért nem védik meg őket az elveszejtő nyomorúságtól, miért nem segítetnek rajtuk? De ezek csak amolyan papiroskérdések, nem várunk rá választ, mert tudjuk a választ. Hanem arra a kérdésünkre mindenesetre választ követelünk, mégpedig nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. Mi lesz a közműnnkákkal s ezek sorában a Máv-beruházásokkal? Mi lesz a munkanélküliek állami és községi támogatásával? Mi lesz azzal a két év előtti miniszterelnöki ígérettel, hogy most pedig jön a gazdasági élet szanálása? Munkát! Munkát! Munkát! NÉPSZAVA 1929 március 1. &ladmBd Umm&my bővebb fülvilágosítást követel. Az utfrechtii lap szerkesztője valódiaknak mondja a leközös okmányokat. (Berlin, február 28.) A „Lokalanzeiger" amsterdami távirata szerint a holland kormány nem fog megelégedni a francia-belga titkos megállapodás ügyében közzétett francia, belga és angol cáfolattal, hanem további lépéseket fog tenni Parisban, Brüsszelben és Londonban az ügy teljes tisztázása, érdekében. A holland kormány azzal a konkrét kérdéssel fordul majd a három érdekelt kormányhoz, mennyiben azonosítják magukat az 1927. évi szerződés ismeretes végrehajtási határozmányaival. A párisi, londoni és brüsszeli holland követ nem fogja elmulasztani annak megemlítését sem, hogy az „Utrechtsch Dagblad" leleplezései a holland közvéleményben határtalan izgalmat keltettek. (Hága, február 28.) Az „Utrechtsch Dagblad" főszerkesztője kijelenti, hogy a lapjában közzétett okmányokat teljes meggyőződéssel ma is valódiaknak vallja. Hozzáfűzi, hogyha komolyan tovább kételkednek az aláírások valódiságában, akkor az, aki neki az okmányokat megszerezte, hajlandó az okmányokat a Népszövetség elé terjeszteni az aláírások megvizsgálása végett. A holland külügyminisztert a közzététel egyáltalán nem lepte meg, mert már január vége óta tudott az okmányok tartallmáról. A holland kormány nemcsak az okmányok tartalmáról tudott, hanem informálva volt arról is, hogy ezek az okmányok közzé fognak tétetni. A nyilatkozat, további része elmondja, hogy az okmányok a katonai tényezők brüsszeli találkozásán létrejött megállapodásokat foglalják magukban, hivatalos papíron íródtak és az összejövetel résztvevőinek aláírásával, valamint a belga miniszteri pecséttel vannak ellátva. Sk gáztámadás ellen nem lehet védekezni. A Népszövetségi Unióban a jövő háború borzalmait ecsetelik. • (London, február 28.) Az angol népszövetségi unió ülésén lord Halsbury a legsötétebb színekben felvetelte a polgári lakosság várható szenvedését a jövő háborújában. A legtöbb hatalom — mondotta — óriási bombavető repülőgépekkel rendelkezik, amelyekkel hadviselés esetén rögtön nyílt városokat bombázhatnak bizonyította, hogy egy határozott támadási területet nem lehet teljes biztonsággal megvédeni. A borzalmak elhárítására csak egy eszköz van: elég erős légi haderő tartása, amelynek segítségével a rögtöni megtorlással lehessen fenyegetni, akkor majd kétszer is meggondolja az ellenség, mielőtt ártatlan polgárok életét tömegesen kioltaná. A megtorlással való fenyegetés hatályosságára fölemlítette, hogy ő maga 1916 karácsonyáján egy repülőrajjal a Vogézekben tartózkodott, amidőn a németekegy elfogott angol kémet ki akartak végezni. Arra a fenyegetésre azonban, hogy az angolok rögtön tönkrebombázzák a legközelebbi német városokat, nem merték egy hajaszálát sem bántani. I Könyvek egy könyv körül. Földi Mihály. — Irta Révész Béla. — I. Földi Mihály uj könyve, „A láthatatlan út", novelláskönyv. A regényíró novelláskönyve. Különös gyűjtemény, mert többfelől kínálja originalitásait, nemcsak az olvasó felé fordultan, de elénk sodorja az írói jellegzetességeket is, amiknek megvizsgálására célbeli vonzódással hajlunk. Problémás már az is, hogy a születetten ,epikus emlésű regényíró hogyan tudta elfogadni a novellakeret fegyelmét? Földi Mihály legtipikusabb írásai: nagy területű könyvek, események hömpölygése, amelyek gát nélkül, áradva vonulhatnak át a fejezeteken, a befejezés deltájáig, ám a novella körülhatárolt akadályosság, pláne, ha területes könyvek matériáját akarjuk elhelyezni benne. Nagyon érdekes Földi Mihály novellagyűjteménye ilyen szempontból is. 1. A regényíró a témák elé került, amikor érezte, hogy a kevés több, mint a sok. Az anyag, komprimáltan inkább villódzik, megjobban, tűztaraját fölveti, mintha föloldó részletezés-Bei regén-t írna a mondanivalóból. A novella nem alkuszik, patikárius adagolással vegyíti a motívumokat és ha tökéletes a laborálás, bizonyos, hogy a legtetejét adja az írásnak. Szépen megáhított gondolatait sokszor úgy gondolja el az író, mint a költő a szonettet és ilyenkor irt Balzac novellát, Shakespeare szonettet. Földi Mihály könyvében vannak elbeszélések, amelyek kiválóságai a rangos magyarnovellairodalomnak; az epikus feszülő ereje marasztalni tudta magát a keret mögé és annálvehemensebb, amit koncentrált megmarkolással ráhajít az olvasó képzeletére, idegzetére. Majd rámutatunk ezekre a novellákra. De a regényíró írta ezt a novelláskönyvet. A forma áttörik, a méret tovább száguldana, a zárópont ij fejezetek elé emelkednék és a viharzó töredékek külön könyve felé kívánkoznak ... 2. Abszolút novellák, földobbanó skizzek, elakadt regények, huszonnégyszer próbálják ki és főként mérgezett gázokkal fognak támadni. A London fölött megtartott légi gyakorlat beaz olvasó figyelmét ebben a könyvben. Huszonnégy téma, a nagy könyvek mellett. Földi Mihály regényei föltárják az író képzeletvilágát, megmutatják a birokramenő vértezetét, gondolathorizontjainak határait, a dimenziók határtalanságáig, de valahogy érezzük, a megnyilatkozásnak még fölfűtöttebb vágya nyalábolhatta össze „A láthatatlan út" írásait. Földi Mihály tovább fogja írni a regényeit, de a nagy porciók lehengergetése után és előtt, a vérbeli író Narkissos-kedvével, sietve, újra és újra, annyi felől kitakaródzóan, így is, megmutatni akarja magát. A regényíró bizonyára kitűzte már energiája elé a témaproblémát, amiért egyirányú meneteléssel, annyi ideig kell törni, áldozni, kitartani, ám körüljárják a más sugallatok, más motívumok és közbül: novella, skizz, töredék lesz a regénymatériákból, mert kevés az egy élet annak, aki zsúfolt életek zaklató históriáit hordozza magán. Különös novelláskönyv. Súlyosabb, mint a másfajta elbeszéléskötetek. Talán illusztrációs albumnak is lehetne mondja-, a regényíró köré, aki becsvággyal kívánja, hogy pillantsák meg, tudják őt körülfogottan a témazúgással, amíg az egy témát írja... 3. Földi Mihály új könyvének ez a témazajlás, a legkarakteresebb tulajdonsága. Nem arra gondolunk, mennyire literatura, ami gondolat, mennyire erő, ami szenvedélyesség, mennyire élet, ami megfigyelés, erről írtunk fönt és írunk lent, de azt akarjuk észrevenni, mennyire egységes szellem jelöli meg Földi Mihály témáit, jellegzetesség, ami különválasztja alakját a mai magyar írók galériájában. Magyar író, akinek nemzetközi a szemlődése, egyetemességre gondol a gondolata és ami érzés mozdul rajta, mindenkiért mozdul. Persze, hogy lelkedzett a magyar író, Földi Mihály. A hangszerelése hajlékony és barbár; lírát és brutalitást tud fölcsendesíteni a ki nem pallérozott szókincsből. A tónusai, amelyek fölkomorlanak, kihevülnek az alakjai körül, magyar napfényből, rekkenőből kerülnek a palettára, de a témái, csaknem valamennyi, túlszélednek a faji határokon. Körülbelül az egyetlen író közöttünk, akinek érdeklődése olyformán kutatja az embert, hogy nincs geográfiai színezete, csupán ember, nemzetközi, másképen: emberi. Pénz, Család, Morál, Művészet, Nemiség, Karrier, Társadalom és a többi internacionális élet jelenségek termékenyítik meg Földi Mihály írói képzeletét; mondanivalói épp úgy mintázzák a német, a francia embert,mint az embert, aki olasz ,vagy magyar miliőben él; földerítései, ítéletei a mindenki lelkét világítják, kifordítják és a fölharsogatott figurái, ha magyarul megszólalnak, mondhatnák az emberi eredót angolul vagy oroszul is. Nagyon is idetartozik Földi Mihály munkamódja. A mód, az állapot, a mentalitás, az írói megszállottság, amivel a fiatal Földi könyvtárnyi könyveit megírta és írja. Új típus a magyar írók galériájában. Nálunk az öregecske írónak is egy-két könyv, a fejealja, amire aludni tér. A harmincnégyéves Földi Mihály mögött már emelik a gúlát a nagy regényei és acélos tolla előtt a könyvek dandárja, amiket okvetlen meg fog írni, ha annyi regényt komprimál bele az egy darab novellás könyvébe. A francia írókra gondolunk, de a művészekre is, Rodin vállalt nagyszerű robotjára, amellyel fölteremtette maga körül a múzeumokat és telik alkotásaiból a külföldi múzeumokszámára is, Bourdellere, aki tíz műtermében dolgozik és teleszórja tízméteres monumentumaival a metropolisok tereit. Ebben a hazában írják, az írók, a ciklusokat is. Zolát emlegetjük, de még inkább Balzacot, akihez hasonlítjuk Földi Mihály termelő svungját. Balzac fiatalsága produkálta úgy a könyveket, mint ahogyan a fiatal Földi írja a regény után a regényt. Balzac magánélete torlaszokkal az útját állta, hogy a belepett író kedve szerint dolgozzék, de áttört az akadályain. Földit lefogja a redakciós könyörtelenség, a tíz kezét is, ha több volna, mint kettő, elzsákmányolná a muszáj és átszakítja magát a gátakon. De hasonlít Balzachoz úgy is, hogy a témája csupán az ember, a minden fajtát reprezentáló ember, akinek színezetén túl, beljebbről, feltükröződik a psziché: Morálról, Családról, Pénzről, Karrierről, Társadalomról és a többiekről. (Befejező közlemény következik.)