Népszava, 1929. augusztus (57. évfolyam, 172–196. sz.)

1929-08-01 / 172. szám

NÉPSZAVA 1929 augusztus 1. ­ & Sild Ezek az elvek természetszerűen fejezik ki a világ minden szociáldemokrata pártjá­nak eszmei harmóniáját, mert a világ min­den szociáldemokrata pártja ugyanazon tár­sadalomszemlélet alapján áll. De persze mindezt polgári ésszel nehéz fölérni. Nem is erőlködünk rajta, hogy akár a kormány fél­hivatalos lapját, akár negyedrésznyire vagy háromnegyedrésznyire félhivatalos lapjait meggyőzzük ezekről. Mi a magunk útján haladunk. Éppen ezért nem vesszük túlságo­san tragikusan azt az úgynevezett „osztat­lan fölháborodást, amellyel az egész politikai világ a zürichi határozatot fogadta".­­Az a „politikai világ", amelyik most föl­háborodott, háborogjon csak a burzsoá nagy­hatalmak elnyomó törekvéseivel szemben. Ha jól tudjuk, a trianoni határokat nem a Szocialista Munkásinternacionálé húzta meg,­­de ha a fölháborodott „politikai világ" egy­általán reménykedhet valamiben, akkor ez a valami csakis a Szocialista Munkásinter­nacionálé hatalmas és egyre hatalmasabbá váló, igazságot, békét és rendet teremtő ereje lehet. A kapitalista imperializmus a mostani magyar határokat egyetlen centiméterrel sem tolja kijjebb, mert neki ez a mai status quo a fontos. A háborút csináló polgári kor­mányoknak sem bátorságuk, sem készségük nincs arra, hogy bevallják tévedésüket s az elkövetett hibákat és igazságtalanságokat reparálják. Csak a szociáldemokrácia képes arra, hogy folyton növekedő erejét a népek önren­delkező jogának érvényesülése és Európa új elrendezése érdekében fölhasználja. Ez a szociáldemokrata pártok számára nem a­­ napi politika vagy nem csupán a napi poli­tika, nem is a politikai taktika kérdése, hanem annak az új és minden eddiginél ha­talmasabb etikai erőnek a megnyilatkozása, amely a népek szolidaritásában ölt testet. Ez a szolidaritás nyert kifejezést az Inter­nacionálé határozatában is. Ezt a határoza­tot a legteljesebb elvi tisztaság sugározza át és elhisszük, hogy a magyar polgári sajtó szeme az ilyen világosságtól hunyorog. Sőt káprázik. De mi erről nem tehetünk. A Szocialista Munkásinternacionále ami­kor a népek önrendelkezési jogáért, a népek igazságának érvényesüléséért és egyik nép­nek a másik nép által való elnyomása ellen küzd, akkor ezt az elvet természetszerűen át­viszi az osztályelnyomás területére is, mert hiszen a nemzetiségi elnyomást az osztály­­elnyomástól hajszálnyi rés sem választja el. A Szocialista Munkásinternacionálé elvi f alapon ellensége minden reakciónak, mint amely forrása minden elnyomó törekvésnek és minden erőszaknak. Egy szájból hideget és meleget fújni csak a magyar polgári sajtó képes. Ezt azonban nem követelheti meg a Szocialista Munkásinternacionálétól. * Most pedig nézzünk szemébe a konkrét kérdéseknek. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt májusi pártkongresszusa határozottan, félre­értést nem tűrő módon állást foglalt a bé­kés revízió, a kisebbségek védelme és a le­fegyverzés mellett. A revízió kérdésében azonban kifejezésre juttatta azt az állás­pontját, hogy az ország demokratikus átala­kulása nélkül a békés revíziót nem lehet elérni. Az országos pártválasztmány legutóbbi határozata teljesen hasonló szellemben való állásfoglalást jelentett ezekben a kérdések­ben. Teljes határozottsággal jelentette ki az országos pártválasztmány, hogy demokra­tikus választójog és közszabadságok nélkül i A szociáldemokrata párt nem kisőhet ered­ményesen a trianoni békeszerződés revíziója érdekében. Az Internacionálé határozatának utolsó mondata pedig kihagyások és ferdítések nél­kül így hangzik: „Csak demokratikus és bé­kés Magyarország érheti el az Internacio­nálé teljes támogatását a magyar nép szabad fejlődése érdekében." Tessék ezt a mondatot jól megfogni, ala­posan szemügyre venni és elemezni és akkor kétséget kizáró módon megállapíthatják be­lőle, hogy valótlanságot írtak, amikor azt ír­ták, hogy a „II. Internacionálé végrehajtó­bizottsága a Trianon ellen folytatott harcot nem támogatja". Ilyet kiolvasni a határozatból csak előre beállított rosszakarattal lehet. Ellenkezően! A határozatban világosan benne áll, hogy „a magyar nép éppen úgy számíthat az Internacionálé támogatására az önrendelke­zési jogáért folytatott harcában, mint min­den más nép". A határozat szerint azonban csak demo­kratikus és békés Magyarország érheti el az Internacionálé teljes támogatását. Hol van itt a dezavuálás és hol van itt a pofon? Vegyen magának fáradságot a kor­mány németnyelvű félhivatalos lapja és hasonlítsa össze az országos pártválaszt­mány határozatát az Internacionálé határo­zatával tárgyilagosan, mindenféle beállított­ság nélkül és akkor nem fog tudni a két határozat között ellentétet konstruálni. * A Magyarországi Szociáldemokrata Párt­nak mindig tiszta álláspontja volt a revízió kérdésében. Soha egy pillanatig sem fordult a revíziós törekvések, hanem mindig csak ezeknek a törekvéseknek legsúlyosabb aka­dálya, a magyar reakciós rezsim ellen, az ellen az osztályuralom ellen, amely idebent az országban a legkegyetlenebb elnyomatás­ban tartja a magyar népet. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártot legutóbbi határozatának meghozatalában semmi más, mint belső meggyőződése nem befolyásolta. Ha a kormányfélhivatalosok annak tulajdonítják pártunk állásfoglalását, hogy „a munkások ezrei elszakadtak a párt­tól, hogy hazafias érzéseiket követve, a revízió szolgálatába álljanak", akkor erre is csak azt mondhatjuk, hogy a tények gonosz elferdítése. A szociáldemokrata párttól sem tíz, sem száz, sem ezer munkás nem szakadt el a revízió tekintetében elfoglalt álláspontja miatt, amelyben változás különben sem állott be. A Népszava egyébként számtalanszor le­leplezte, hogyan csatlakoztak munkások a „Revíziós Ligá"-hoz. Sokkal helyesebb ezek­kel a csatlakozásokkal nem dicsekedni, mert ezek a csatlakozások is híven fejezik ki a magyar reakciós rezsim lelkiségét. * De értjük a dörgést. A magyar polgári sajtó egy részének nem a revízió ügye fáj az nek megóvását jelenti. Az új kormány úgy látja, hogy ezen az alapon valamennyi párt között megegyezésnek kell létrejönnie. A jelen pillanat oly komoly, hogy a francia külpolitika érdekeinek minden más mérlege­lést föl kell áldoznia. A mai viszonyok között nem tartja túlzott kívánságnak, ha háromhónapi fegyverszünetet kér. A hágai konferencia a béke megszervezésének láncolatában fontos láncszem lesz. Kormánya létjogosultságát éppen az adja meg, hogy meg akarja védeni Franciaorszász jogait és érdekeit ebben a nagy vitában. Ez a kormány programja, sőt kizárólagos programja. Ahhoz, hogy ezt a feladatot betölthesse és az ország nevében kellő tekintéllyel léphessen föl, a kor­mánynak a kamara teljes bizalmára van szük­sége. Ennek a bizalomnak teljes mértékben érvényre kell jutnia a szavazásban. Bu­­sson elnök ezután fölolvasta a kormány általános politikája ügyében beterjesztett interpellációkat, majd Frossart szocialista képviselőnek adta meg a szót, hogy beterjessze interpellációja megindokolását. Frossart főleg azt hangoztatta beszédében, hogy a hágai konferencia befejezése után a jelenlegi kormánytöbbséget új többségnek kell fölváltania, mert a békepolitika jegyében dolgozó kormány nem támaszkodhat reakciós többségre. Ezután is­mét Briand miniszterelnök emel­kedett szólásra. Főleg a baloldali pártok lelki­ismeretére apellált. Ezeknek a pártoknak tá­mogatniok kell a kormány békeművét, hiszen a kormány végeredményben a baloldali pártok régi titkos óhajtásának tesz eleget. Németországgal okvetlenül megegyezésre kell jutni — folytatta Briand —, ami csak abban az eset­Internacionálé határozatában, hanem a ma­gyar kormányzati rendszer megbélyegzése. Erre vall az is, hogy a kormány német­nyelvű félhivatalosa súlyos izzadságcsöppek­kel a homlokán igyekszik bizonyítani, hogy, a magyar kormányzati rendszer voltaképen nem is antidemokratikus. Hanem?! Azt még a németnyelvű hazafiság sem tudná bebizonyítani, hogy ebben az ország­ban demokrácia van. Csak ne tessék félre­magyarázni! Az Internacionálé nem azért tartja a Bethlen-rezsimet reakciósnak, mert a bolsevizmus ellen küzd, hanem azért, mert minden szabadságtörekvést a legkegyetleneb­bül elnyom, mert mereven elzárkózik az általános, titkos választójog megvalósítása elől, mert az egyesülési és gyülekezési jogot és a sajtószabadságot elzárja a nép elől, mert a közigazgatási törvényben megölte a ma­gyar nép önrendelkező jogát, mert a magyar adórendszer teljes mértékben kifejezi a nagybirtokosok és nagytőkések osztályural­mát, mert a magyar mezőgazdasági munkás­­ság nem szervezkedhetik, mert a Mária­kongregáció fölvonulhat, de a szociáldemo­krácia nem vonulhat föl, mert még ma is, a magyar földreform, után is, épségben varrnak a tízezer holdak, mert megsemmisítették a munkásbiztosítóban a munkások önrendel­kező jogát, mert a vasúti munkások nem szervezkedhetnek, a villamosalkak­ruszottak pedig csak kormányellenőrzés alatt, mert..­ igy folytathatnánk hasábokon át. Ezek miatt tartja a Szocialista Munkás­internacionále reakciósnak a magyar rezsi­met és a bolsevizmus ellen való küzdelem­mel nem lehet a demokrácia uralmát bizo­nyítani. * A Szocialista Munkásinternacionálé na­gyon világosan és tisztán látja a helyzetet, nem indul ki tévedésből és nem jut el téve­désekhez. Ez a kormányfélhivatalosok privi­légiuma. Nem feléjük szól tehát, hanem a tisztességes magyar polgári közvéleményhez, a demokratikus érzésű értelmiséghez szól a szavunk: ne engedjék magukat félrevezetni, meg­téveszteni a kormánypárti újságoktól. A re­víziónak nem az Internacionálé, hanem a mai reakciós magyar rezsim áll útjába. A magyar reakciót kell leküzdeni, a belső Trianont kell lerombolni, a magyar népet kell fölszabadítani először a belső elnyoma­tás bilincseitől, hogy azután nemzetközi vi­szonylatban is szabaddá lehessen tenni.­ben lehetséges, ha a német tartozások mobi­lizálása révén Franciaországnak nem kell többé állandóan sürgető hitelezőként föllépnie. Ezzel azután egész Európában megszűnik a feszültség. Am­i az Európai Egyesült Államok gon­dolatát illeti, tagadhatatlan, hogy súlyos gazdasági nehéz­ségekkel kell számolni, de nem­ szabad elfelej­teni, hogy itt a béke nagy művéről van szó. Ezt a problémát már négy év óta tanulmá­nyozza. Terveit részletesen ismertette mind­azokkal, akiket illet és megbizonyosodott arról, hogy az új gondolat mindenütt helyeslésre talált. — Ami a Rajna-vidék kérdését illeti — folytatta Briand —, erre vonatkozóan a szer­ződés szakaszai mérvadók, amelyek teljesen világosak. A francia kormány ebben a tekin­tetben mindenesetre nagy jóakaratot fog­ tanú­sítani s reméli, hogy a túloldalon is hasonló jóakarattal fog találkozni. Briand is­mét az Európai Egyesült Álla­mokra való utalással fejezte be beszédét.­­ Az európai államszövetséget csak Fran­ciaország és Németország együttes jóaka­ratával lehet megteremteni. Ez az államszövetség nem irányulhat senki el­len, legkevésbé pedig az Amerikai Egyesült Államok ellen. Briand beszéde után a radikális párt elnöke, Daladier bejelentette, hogy pártja tartózkodni fog­ a szavazástól. Az elnök ezután elrendlte a szavazást. A leadott szavazatok megolvadása után megállapította, hogy a kormány mellett 325-en, ellene 136-an szavaztak. A kormány ellen a szocialisták, a kommunisták, valamint a radikális párt és a Magi­not-csoport néhány tagja szavazott A ra­dikális képviselők legnagyobb része tartózko­dott a szavazástól. (Folytatás az 1. oldalról.)

Next