Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)
1929-12-24 / 293. szám
ILVil. évfolyam 293. szám, Budapest, 1929 december 24. kedd Ara 16 fütér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőidre 11 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám József 308—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes számára IS, ünnepnap 24, vasárnap 32 Ilisén ,. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. •mixjjl/ 130 fr„ Csehszlovákiában bétk. 150 ík„ vas. 2 ík. , .Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lek / V . iffiu^V' KIADÓHIVATAL: Vm, CONTI-UTCA L SZ. NihlillJ--^ Telefonszám . . . J. 303-30, J. 803-31, J. S0S-3J Kétszázötven utassal elsüllyedt egy kínai gőzös. Két matróz kivételével mindenki odaveszett. (Hongkong, december 23.) A „Litseong” nevű kis kínai gőzös, amelynek személyzete kínai és amely 250 kinai utast vitt, közöttük asszonyokat és gyerekeket, ma éjszaka kevéssel az után, hogy a Kvangtung délkínai tartományban levő Swabue kikötőből távozott, a viharos tengeren elsüllyedt. Az eddigi hírek szerint csak két matróz menekült meg és valamennyi utas ottveszett. (Másik távirat szerint a hajón 300 utas volt. — A szerk.) A kormány az ellenforradalom tizedik karácsonyát sem tartja alkalmasnak a politikai üldözés megszüntetésére. A „szeretet" ünnepén nem lesz általános amnesztia. A szociáldemokrata párt képviselői eljártak a politikai üldözöttek érdekében. A szociáldemokrata párt esztendők óta szakadatlan küzdelmet folytat azért, hogy a kormány szüntesse meg a politikai üldözéseket és likvidálja a forradalmak minden utókövetkezményét. A szociáldemokrata párt követelte és követeli az általános politikai amnesztiát, az emigráció likvidálását, az igazságtalan megrendszabályozások jóvátételét, ami most már nemcsakaz emberiesség és a politikai okosság szempontjaiból szükséges és esedékes, hanem a forradalmak óta elmúlt több mint tíz esztendő is megokolja ezeknek a függő kérdéseknek a végleges megoldását. Még egy követelése volt a szociáldemokrata pártnak, illetve a politikai foglyokat védő bizottságnak, amely néhány hónappal ezelőtt terjedelmes emlékiratot dolgozott ki a büntetőeljárás és a büntetések végrehajtása terén tapasztalható visszásságokról, kérve azoknak a megszüntetését. A szociáldemokrata párt joggal hihette, hogy az idei karácsony, amely a tizedik az ellenforradalom fölülkerekedése óta, alkalmul szolgál majd a kormánynak arra, hogy végre maradék nélkül megoldja ezeket a problémákat és véglegesen pontot tesz az ellenforradalmi üldöztetések után. Ez a jogos föltevés, sajnos, nem vált valóra. Pártunk állandóan sürgette a megoldást, amely egyre késett. Karácsony közeledtével vártuk az általános amnesztiára és az emigránsok pertörlésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek elmaradtak. Ez késztette a szociáldemokrata pártot arra, hogy az igazságügyi kormányhoz kérdést intézzen az ügy állásáról. Hétfőn délelőtt Farkas István, Györki Imre és Propper Sándor elvtársak, országgyűlési képviselők megjelentek az igazságügy miniszternél, aki azonban váratlanul jött más elfoglaltsága miatt nem fogadhatta a küldöttséget. Elvtársaink erre fölkeresték Ángyán Béla igazságügyi államtitkárt, aki — bizonyára a miniszter tudtával és beleegyezésével — közölte a küldöttség tagjaival, hogy „a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban politikai amnesztiára vonatkozóan semmiféle intézkedés nem történt". Közölte még, hogy az egyéni kegyelmi eljárások az egész esztendőben folynak, generális intézkedést azonban a kormány nem tett. Az emigránsok hazabocsátása kérdésében szintén nem történt semmiféle intézkedés. Erre a sérelemre az igazságügyi államtitkár azt válaszolta, hogy ebben a kérdésben az igazságügyminiszter tartotta fönn magának az intézkedés jogát. Elvtársaink erre azt kérték, hogy a minisztérium állítsa össze azoknak a távollevőknek a névsorát, akik ellen a forradalmakból kifolyóan valamilyen büntetőeljárás van folyamatban, illetve, akik ellen nyomozólevél vagy elfogatóparancs van kiadva. Az államtitkár ezt az előmunkálatot, amely föltétlenül szükséges az emigráció likvidálásához, kilátásba helyezte. A fogházrendtartás kérdésében az államtitkár kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt emlékirata alapján új tervezet készült, amely nagyjában teljesíti az emlékiratban foglalt kívánságokat. Ez a beadvány a miniszter előtt fekszik és a közeli napokban valószinűen megtörténik a döntés. Szóvátette még a küldöttség, hogy a legutóbbi éhségsztrájk miatt egész sereg letartóztatottat súlyos fegyelmi büntetéssel sújtottak. Az államtitkár kijelentette, hogy tudomása szerint ezeket a fegyelmi büntetéseket már elengedték, mindössze két-három olyan esetről tud, ahol még nem engedték el a büntetést. Intézkedni fog azonban, hogy amennyiben ezekben az esetekben újabb fegyelemsértés esete nem forog fönn, úgy karácsonyra ezeknek a fegyelmi büntetését is elengedik. Elvtársaink hangoztatták még,hogy a teljes politikai amnesztia és az emigráció likvidálása olyan probléma, amelyet tovább halasztani nem lehet és a párt a maga részéről a legerőteljesebben fogja folytatni erre irányuló akcióját. A kormánynak ez a merev magatartása méltán kelthet elkeseredést és megdöbbenést nemcsak a legközvetlenebbül érdekeltek között, hanem általában mindenki előtt, aki nem híve a vak politikai bosszúállásnak. Tíz esztendő telt el a forradalmak óta, tíz hosszú esztendő, eseményekben és fordulatokban olyan gazdag korszak, amely elég tanulságul szolgálhatott volna a kormánynak arra, hogy a végnélküli politikai üldözés nemcsak embertelen, hanem belső és külső politikai szempontból is fölötte ártalmas. Példátlan a történelemben az ilyen hosszantartó üldözőhadjárat. Sem a múltban, sem a háború óta lefolyt eseményekben nincsen példa arra, hogy egy évtizeden túl vigyék a bosszúállás és megtorlás rendszerét. Más országokban, ahol szintén voltak győzelmes forradalmak és győzelmes ellenforradalmak, kölcsönösen már régen túlvannak ezen a fájó problémán és alig találunk ma már máshol forradalmi cselekmények miatt börtönben ülő, vagy száműzetésben élő üldözötteket. A szociáldemokrata párt a kormány részéről súlyos baklövésnek tartja ezt a közönyt és a maga részéről a legerőteljesebben folytatja az általános politikai amnesztiáért és az emigráció teljes likvidálásáért a küzdelmet. Békésférvé békétlenkedik, éppen úgy, mint az egész ország. Elkeseredés, harag sustorog mindenütt a nagy nyomor és a kicsiny vagy semmi szabadság miatt. De az elégedetlenség nem mindenütt nyilatkozhatik meg. Az elkeseredés és a harag nem mindenütt törhet föl a vészi harangokig, mert a kormányzat nemcsak uralmának biztonságáról, hanem nyugalmáról is illően gondoskodott. Olyan választójogi törvényeket alkotott, amelyeken csak itt- ott szivároghat át a mélység hangja. Amit pedig nem tudott elérni a választójogi tör-* vényekkel, azt elérte a választási módszerekkel. Ezek a módszerek kicsinyesek, ostobák, de annál durvábbak. A kormányzat szellemének brutalitása szólal meg bennük, meg a néptől való irtózás és félelem. Igaz, hogy mindig arról szónokolnak, hogy a népakarat alapján tartják kezükben az ország kormányzását, azzal dicsekszenek, hogy mögöttük áll a nép, de ezt senki sem hiszi el nekik. A kinevezési és érdekképviseleti rendszer, a burkolt pluralitás, a választókerületi geometria és más egyéb „desztilláló”” szer mind arra való, hogy megtisztítsák a közületi fórumokat a nénitől. Mindamellett a választójogi törvények és a választási módszerek vasbetonján is áttör néhol a népakarat. A kormányt itt-ott éri meglepetés. Ilyen meglepetés érte a kormányt az Alföldön is, különösen Békésmegyében, ahol a vármegyei választásokon hatalmas sikereket értek el az ellenzéki pártok, így a szociáldemokrata párt is. A békési vármegyeháza pókhálós ablakain betört a demokrácia napfénye, nyomában szabadabb és férfiasabb levegő és csodálatos, egyszeriben eltűnt onnan a szolgai megalázkodásnak és gerinctelenségnek díszpolgárokat avató hangulata, eltűnt onnan a szervilizmus s a hajbókolás a kormányreakció előtt. Békés vármegye új törvényhatósága szonétbaton tartotta első közgyűlését és ezen a közgyűlésen cicomás pohárköszöntök helyett a felelősségrevonás, a komoly kritika, az építeni- és javítani a forrás életteljes szavai hangzottak el. A magyar nyomorúság megdöbbentő képei feketedtek ki az egyik szociál- demokrata szónok beszédéből. Ez a megye az, ahol az egyik iskolában a gyermekek 80%-a csak sült tököt kap enni. És hány ilyen megye van és hány ilyen, iskola! Ez az a megye, amelynek kövér földjén ezernyi nincstelen paraszt átkozza azt az órát, ami akkor megszületett. És mennyi ilyen megye van és mennyi ezer semmiföldű mezőgazdasági proletár vergődik szerteszét az országban! Békés vármegye közgyűlési termében megszólalhatott a nyomor és megszólalhatott a nyomorúságban vergődő tömegek követelő szava. Súllyal szólalhatott meg, mert sokan vannak ott a nyomor népének követei. De megszólaltak más hangok is, megszólalt a szabadság utáni vágyakozásnak a hangja is. Egy polgári bizottsági tag szólaltatta meg ezt a hangot. Ez a polgári bizottsági tag arra mutatott rá, hogy a polgárság is nélkülözi a legelemibb politikai szabadságjogokat. Emiatt a polgárság szervezetlen. Kell tehát, hogy a kormányzat biztosítsa a polgárság számára a politikai akciószabadságot, as