Népszava, 1931. május (59. évfolyam, 98–123. sz.)
1931-05-01 / 98. szám
LIX. évfolyam 98. szám. Budapest, 1931 május l, péntek WlimilllllllH Will IIII II II lllllli MIII1MMWIPIMWMM1 imimi« AZ ELŐFIZETÉS ARA: A, Egyes szám ára 18, ünnepnap 24, vasárnap S2 önet M | I A il7 Ä MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT JÄÄS Ä Ausztriában egy hóram 6 pen|« KÖZPONTI KÖZLÖNYYE Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei SZERKESZTŐSÉG: Vm, CONTI-UTCA L 82. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP KIADÓHIVATAL Vm, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám József 305-50 és J. 303-31 Telefonszám J. 505-30, J. 303-51, J. 303-31 Ára 32 fillér A kapitalista termelés minden eresztékében recseg-ropog. Gigantikus, nagy eszközök állnak a rendelkezésére. Leleményesen megkonstruált nagyszerű gépek, ravaszul kieszelt munkamódszerek a termelés lehetőségeit megszázszorozták. Még ha tagadnák is, akkor is könnyen bizonyítható volna, hogy a jólétnek és a hőségnek olyan csúcsaira vihetnék az egész emberiséget, amelyeket a múlt századokban elképzelni sem tudtak. Minden lehetőség megvan arra, hogy senkinek se kelljen nyomorognia, hogy az élet napsugaras oldalát mindenki megismerhesse. És mégis a fölháborító és bőszítő gazdagság mellett az emberek százmilliói élnek emberhez nem méltó tudatlanságban és nyomorúságban. A kapitalizmus esztelen tékozló módjára bánik azokkal a javakkal, amelyeket az erőszak jogán szerzett meg és nem tudja fölhasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az emberi találékonyság és tudás rendelkezésére bocsátott. Esztendők óta egyre szaporodnak az üres gyártelepek, esztendők óta 1 milliókkal növekedik azoknak a száma, akik hiába kérnek munkát, hasztalanul várnak elhelyezkedésre. A túltermelés réme nehezedik az egész világra. Ez azt jelenti, hogy mindenből sok van, hogy óriási fölöslegekkel rendelkezünk élelmiszerekben és minden más szükségleti cikkben. Nyugodtan beszélnek arról, hogy a válságot a túltermelés okozza és nem is gondolnak arra, hogy milyen borzalmas vádat emelnek önmaguk ellen. Szabad-e túltermelésről beszélni, amikor a tele magtárakkal szemben ott állnak az éhező százmilliók, a dolgozni akaró férfiak, az anyák és a gyermekek? Lehet-e túltermelésről beszélni, amikor az emberiség nagyobbik része rongyokban jár, egészségtelen lakásokban lakik és a legelemibb , kulturális szükségleteit sem tudja kielégíteni? Ki hiszi el, hogy ez az állapot olyan adottság, amelyen nem lehet változtatni, amelyben a birkaközönyével meg kell nyugodni! Ki meri állítani, hogy a termelésnek ez a módja és ennek a termelésnek rendjén fölépülő politikai rendszer megváltoztathatatlan szilárdságú alkotás, amelynél szebbet és jobbat akarni bűn isten és a társadalom ellen. Pedig a kapitalista kizsákmányolás haszonélvezői és mindazok, akiket a fölhalmozott tőkéiknek morzsáiból eltartanak, azt hirdetik, hogy szent és sérthetetlen az a nagyszerű rend, amely egyeseknek annyit juttat, hogy még őrületes pazarlással sem tudják elkölteni, a milliókat pedig arra ítéli, hogy nyomorban és szennyben pusztuljanak el. Ezt hirdetik és ezt tanítják hazug közgazdászaikkal, áltudósaikkal és ennek a rendszernek a föntartását követelik meg politikai hatalmuk segítségével azoktól, akiket az ország kormányzásához segítenek. A szocializmus nagy gondolkodói ott támadták meg az emberiséget megnyomorító kapitalista rendszert, ahol a legfájóbb sebeket ejthették rajta. Kimutatták, hogy a kapitalista társadalmi rend az emberek kizsákmányolásán alapszik, hogy a fölhalmozott tőke a dolgozó százmillióktól elvont értéktöbblet, hogy a termelési eszközök magántulajdona adja meg azt a lehetőséget, hogy a dolgozó munkás alig keresi meg az életfentartására szolgáló eszközöket. A szocialista gazdaságtan nagy tudósai eloszlatták azt a misztikus ködöt, amelybe a termelés menetét mesterségesen beburkolták és a maga nyers, rikító egyszerűségében tárták oda a munkások elé az igaz helyzetet, azt a tényt, hogy a munkájuk eredményének nagyobbik része azoké lesz, akik a munkaerejét megvásárolják és fölhasználják. De elméleti megállapításokkal nem lehet meggyőzni azokat, akik az adott helyzetből előnyöket szereznek. Az érvényesülés eszköze a harc, a fölszabadulás lehetőségét csak a munkás tömegek SZÍVÓS, kitartó küzdelme hozhatja meg. Szembe kell állítani, egységbe kell kovácsolni a kapitalistákkal szemben az elnyomott proletárokat, hogy kierőszakolják a jobb élet lehetőségeit. Ezért a szocializmus úttörői nem maradtak meg az elméleti megállapítások területén, hanem megjelölték azokat a módszereket is, amelyeknek a segítségével a munkásosztály a fölszabaduláshoz juthat. A kizsákmányolás nemzetközi, tehát a harcnak szükségeszerűen nemzetközinek kell lenni. Az elnyomó osztályokkal szemben minden országban sorakozniok kell az elnyomottaknak és a kérlelhetetlen osztályharccal lévő pésről lépésre arra kell őket kényszeríteni, hogy a javakból és a jogokból nagyobb részesedést juttassanak. A küzdelemnek azonban nem ez a végső célja. A gazdasági és politikai harc erejével meg kell szerezni minden államban a munkások döntő befolyását, hogy idővel a kapitalista termelést kicserélhessük a szocialista termelés rendjével. Amíg a termelőeszközök magántulajdonban vannak, addig a kizsákmányolás nem szüntethető meg. A gigászi gépek és a termelés minden nagy eszközei csak akkor szolgálják az egész emberiség jólétét, ha nem egyesek gazdagodását segítik 115, ha nem az egész társadalom szükségleteit. A párisi kongresszus 1889-ben mondta ki azt a döntő határozatot, hogy a világ miunkásainak minden esztendőben május elsején munkaszünettel kell tüntetniök a kapitalista kizsákmányolás ellen, hogy minden esztendőben meg kell számolniuk a soraikat, fogadalmat kell tenniök, hogy a szociáldemokrata mozgalom gazdasági, szociálpolitikai és politikai törekvéseiért sohasem lankadó erővel dolgoznak. Nincs állam, amelyben a munkásság anynyit szenvedett volna, mint a magyar dolgozó osztályok. Alig van ország, ahol az üldözésnek azzal a mértékével kellett volna megküzdeni, mint a tizezerholdas nagybirtokosoknak, a feudális maradványokhoz ragaszkodó vármegyéknek, arisztokratáknak és szolgabíráknak ebben az országában. És mégis csodálatos szívóssággal mentünk előre a haladás útján, mert a háborút megelőző időkben százezrek fölvonulása tette emlékezetessé a munkások vérével kiküzdött májusi tüntetéseket. És a forradalmak után, amikor vásuaiba- dúltak az országra az ellenforradalom vérszomjas különítményei, csak nagyon rövid ideig tudták elnémítani a munkások tömegeit. Azt hitték, hogy gyökereiben tudják megtámadni a szocialista mozgalmat, hogy hírmondó sem marad a szervezett munkád sokból. És ime, annyi nyomorúságon és szenvedésen, annyi megpróbáltatáson átjutva, megint itt vagyunk, harcra készen, sohasem lankadó meggyőződéssel, hogy hirdessük az igazságot, hogy odaforduljunk az elnyomottakhoz biztató szavakkal, hogy segítsük a szenvedőt, hogy hirdessük: a szocializmus az igazság, a szocializmus az élet, amelyért érdemes harcolni, mert győznünk kell. De nem vagyunk egyedül! Amikor együtt leszünk a Millenáris-pályán, hogy megtartsuk ünnepélyünket és fogadalmat tegyünk eszméink mellett, akkor mindenütt az egész világon milliók és tízmilliók hasonló tüntetetése nyugtalanítja a kapitalista rend hatalmasait Minden világrészben tüntető és ün-neplő tízmilliók. A szabadság és a béke harcosainak nagyszerű menetei sorakoznak mindenütt szemben azokkal, akik eltorlaszolják a fejlődés útját. És hiába állítanak ezekkel a tömegekkel szembe szuronyos hadseregeket, az öntudatosság és a meggyőződés ereje győzelemhez segíti a szocializmust, hogy a nyomor és jogtalanság helyett az igazság és az élet jogaihoz jusson. A Világ munkásai, egyesüljetek! e Budapest és környéke minden szervezett munkájajus elsején délelőtt a Millenáris pályán legyen!