Népszava, 1931. június (59. évfolyam, 124–147. sz.)
1931-06-02 / 124. szám
1931 júniusa-NÉPSZAVA 11 A társadalmi rend „erőszakos" fölforgatásáról Törvényszéki tárgyalás. , Ez a pör, amely szombaton zajlott le Cegléden, a Városháza közgyűlési termében, tipikusan ellenforradalmi politikai pör. Hozzátartozik ez a mai idők krónikájához. Ha majd egyszer megírják ennek a korszaknak a történetét, ez és az ehhez hasonló pörök a reflektor fényével világítanak reá arra a fölfogásra, amellyel az uralkodó osztályt az elnyomott és leigázott, de fölszabadulására törekvő földmunkássággal szemben viseltetik. Ez a pör 1929 tavaszán kezdődött azzal, hogy a ceglédi és kartali földmunkások szervezkedni kezdtek. A ceglédi rendőrség és az abonyi csendőrség ezt a mozgalmat „fölfedezte" és megkezdődött a szokásos nyomozás. Az emberek százait zaklatták és vallatták napokon keresztül, amíg végre hosszú nyomozati eljárás után Törtelről három embert, Ceglédről pedig kettőt az ügyészség fogházába szállítottak. A törteliek pár napi, míg a ceglédiek öthónapi vizsgálati fogság után szabadultak csak meg. Hatvanhét ember ellen indították meg az eljárást az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos fölforgatására irányuló vétség miatt, 50 vádlott ellen az ügyészség a vádat elejtette, a 17 vádlott ügyének a letárgyalására pedig a budapesti törvényszék tanácsa, tekintettel a vádlottak nagy számára, kiszállott Ceglédre. A közgyűlési terem megtelik a vádlottak és beidézett tanuk nagy tömegével. A tárgyalási elnök asztala megrakva iratokkal és az elkobzott könyvekkel, amelyek közt egy köteg a Földmunkások Országos Szövetségének a tagsági igazloványai. A többi kötegek pedig kizárólag olyan könyvek, amelyek minden könyvárusnál megszerezhetők. A vádlottak jónéhánya mezítláb áll az elnök elé, nincs semmi lábbelije. Majdnem kivétel nélkül roncyosak, arcukról lem a rettenetes nyomor és szenvedés, amely az egypengős napi kereset következtében osztályrésze ennek a dolgos rétegnek. Az egyik keshedt ruhájában ingujjra vetkőzve, reszketve állt az elnök előtt. Látszik, hogy beteg, szinte önmagával tehetetlen nyomorult. Az ember elgondolkozik. Ezeket az embereket hajszolta napokon keresztül csendőrök, rendőrök és detektívek hada. Ezek akarták „erőszakosan" fölforgatni a mai társadalmi rendet. Az elnök melegszívű ember. Meglátszik rajta, hogy átérzi ennek a pernek túlságosan erőltetett voltát. A vádlottaknak jóakaratúan adja föl sorra-rendre a kérdéseket. Mi volt a céljuk ezzel a szervezkedéssel? Javítani akartunk a helyzetünkön, felelik a vádlottak majdnem kivétel nélkül, mert a keresetünkből nem tudunk megélni. Mennyi a napi keresetük, kérdi az elnök. Napi 1—1.50 pengő, ha van munka. Ebbőlkell magunkat és családunkat, eltartani. Az elnök csak csóválja a fejét. — No meg azt hittük, mondja az egyik vádlott, hogy ha a földmunkásszövetség alapszabályát jóváhagyta a belügyminiszter úr, akkor ennek az egyesületnek a keretében szervezkedhetünk. A vádlottaktól sosra-rendre ezt a feleletet kapja az elnök kérdéseire, egy van csupán, akinek az ügyét szinte szándékosan kavarták össze a szervezkedni akaró földmunkások ügyével, aki következetesen kommunistának vallja magát. Végez is az elnök gyorsan a vádlottak kihallgatásával és megkezdi a nagyszámban beidézett tanuk kihallgatását. — Rettenetes erkölcsromboló, vallástipró, istentagadó munkát végeztek ezek az emberek. Azt mondta az egyik vádlott, hogy a napokat és a vallást csírájában el kell fojtani. Látszik rajta, hogy betanulta ezt a vallomást, mert szintehadarva beszélt. No meg boldog idejében az a hölgy, aki ezt a vallomást tette, apácavolt. Az elnök szakítja félbe. Egy másik tanú vallomása szerint arról a vörös zászlóról beszélgettek, amelyet állítólag Monoron tűztekki. Kitűnik, hogy ezt a hírt valamelyik lapból olvasták és így adták tovább egymásnak, mint újsághírt. Az egyik tanútól azt kérdi az elnök, hogymiért mondta a vádlottra, hogy agitátor. A tanu a fejét csóválja és csak hajtogatja, agitátor, agitátor. Kitűnik, hogy fogalma sincs róla, mi az. Én csak azt mondtam neki, hogy te se írni, se olvasni nem tudsz, hát ne beszélj. — Hát a varjasi földbérlet hozott bennünket össze és azért szervezkedtünk,hogy azt megkapjuk, mondja nyomatékosan a tanú. Meg azután, ha szervezkedünk, jobb lesz a napszám, meg az aratási szerződés. Igen, a ceglédi határban elterülő néhány ezer old varjasi föld, amely a tanulmányi alap birtoka, s amelyet csak bérbe kapnak meg a ceglédiek keservesen, no, meg a napszám, amely 1 pengő körül jár, az aratási szerződés, amely minimális létet sem biztosíthatja, ez a tengelye ennek a szervezkedési mozgalomnak, amelyből sehogy sem buggyant ki semmiféle társadalomfölforgató tendencia. Amikor az elnökbefejezi a tanuk kihallgatását, ismerteti a lefoglalt iratokat, Kondor Bernát. ..Agitátor élmények". Az elnök is csóválja a fejét, amikor meglátja Garami elvtárs előszavát. Weltner Jakab elvtárs könyve: „Misek egy miatt", ugyancsak az iratok közt van. A társadalomtudományi társaság által kiadott művek is szép számban szerepelnek, no meg egy csomó füzet, amely a Népszava könyvkereskedés kiadásában jelent meg. Az elnök is megjegyzi, hogy ezek kivétel nélkül mind megszerezhetők bármely könyvkereskedésben. Ezekben nincs fölforgató tendencia. Néhány füzet csupán, amely nem kerülhet könyvárusi forgalomba. Ezek a diktatúra maradványai. Amikor az elnök az iratok ismertetését befejezi, föláll az ügyész és bejelenti, hogy 9 vádlott ellen a vádat elejti és vád hiányában a bíróság ezek ellen rögtön meg is szüntette az eljárást, 8 vádlott ellen ítéletethozott a bíróság, mégpedig egyet, aki a Vági-féle mozgalomban is résztvett és nyíltan kommunistának vallotta magát, elítélt 18 hónapra, a többieket pedig fölmentette. Elrendelte egyben a lefoglalt tagsági járulékok, valamint a könyvek kiadását. Az elnök megkérdezi a vádlottaktól, hogy belenyugszanak-e az ítéletbe. Urbán elvtárs csöndes rezignációval jegyezte meg: — Belenyugodni belenyugodok a fölmentésembe, de mi lesz azzal az öt hónappal, amelyet az ügyészség fogházában eltöltöttem és azzal a sok zaklatással, amelyet át kellett szenvednünk! És erről a szervezkedésről írták a 'kurzuslapok napokon 'keresztül. Ahogy bolsevista és kommunista mozgalom, amely lángba akarja borítani az egész országot, az aratási sztrájk megszervezésével. A csendőrség és rendőrség ébersége azonban csírájában „elfojtotta": Szeder Ferenc. A csanádi főispán bebizonyította, hogy neki nem parancsol egy kisgazda miniszter. (Hódmezővásárhelyi tudósítónktól.) Várnai Dániel elvtársnak a képviselőház szombati ülésén elhangzott interpellációja nyomán a földművelésügyi miniszter távirat útján intézkedett, hogy a Földmunkásszövetség hódmezővásárhelyi csoportjának elnökét és vezető tisztviselőjét a törvénynek megfelelően hívják meg a Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara vasárnapi közgyűlésére Kecskemétre. A kamara igazgatósága erről ugyancsak táviratban értesítette az érdekelteket, így azután Posztós Sándor elnök és Erdei István titkár elvtársak meg is jelentek a kamara közgyűlésén, abban a hiszemben, hogy végre a hódmezővásárhelyi földmunkásság képviselőiként a kamara közgyűlésén gyakorolni fogják törvényadta jogaikat. De nem így történt. Kiderült ismét, hogy nálunk intézkedhet a miniszter, de a főispán, ha neki úgy tetszik, egyszerűen nem hajtja végre a miniszter intézkedését. Ezt bizonyította vitéz Purgly Emil csanádi főispán, aki egyszerűen nem vett tudomást arról sem, hogy a földművelésügyi miniszter ez esetben mint a mezőgazdasági kamarák legfőbb fellebbviteli hatósága járt el. Amikor ugyanis a kamara kecskeméti közgyűlését Purgly Emil, mint elnök megnyitotta, bejelentette, hogy a kamara a miniszter távirati utasítása alapján meghívta ugyan hódmezővásárhelyi elvtársainkat is, de ő a miniszterrel szemben úgy döntött, hogy elvtársaink éppen csak hogy részt vehetnek a közgyűlésen, de — tanácskozási és szavazójog nélkül. A jelentéshez először Kovács Jenő földbirtokos, a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági bizottság elnöke szólalt fel, aki ugyancsak tiltakozott az elnöki önkény ellen és követelte, hogy a kamara respektálja a földművelésügyi miniszter döntését és ennek megfelelően ne kobozza el a földmunkások küldötteitől a tanácskozási jogot, amely őket a törvény szerint is megilleti. Hasonló szellemben beszélt Benke Imre elvtárs is, aki választás útján, a hódmezővásárhelyi földmunkások bizalmából tagja a kamarának. Benke elvtárs még elnöki rendreutasításban is részesült, amikor önérzetesen tiltakozott a kamara elnökének a törvényt és a miniszter intézkedését sem respektáló eljárása ellen. Purgly Emil elnök erre egyszerűen kijelentette, hogy ezt a kérdést pedig tárgyaltatni nem engedi és azzal a kéréssel fordult a sajtó képviselői felé, hogy ezt az ügyet egyáltalán meg se említsék. A továbbiakban arról volt szó a kamara ülésén, hogy néhány mezőgazdasági munkást, akik 40 esztendőt töltöttek el robotban, 50 pengővel elismerésképpen „megjutalmaznak". A kamarai igazgató jelentéséhez először Kátai Sándor kisgazda szólt hozzá, aki megállapította, hogy ma már minden harmadik kisgazda ingatlanára árverés van kitűzve. A kisgazdák nem bírják tovább a jelenlegi adóterheket. Kovács Jenő ugyancsak a progresszív adórendszer bevezetését sürgette és felháborodásának adott kifejezést, hogy közvetlen aratás előtt akarják megejteni a választásokat, ami a mezőgazdasági népességre nézve újabb jogfosztást jelent. Benke Imre elvtárs sajnálattal mutatott rá, hogy a kamara területén mindössze három helyen állapították meg a legkisebb napszámbéreket.. Kifogásolta, hogy a legkisebb napszámbéreket nem teszik közzé a kamara hivatalos lapjában. Munkáslakások sürgős megépítését kívánta. Véget ért tehát a közgyűlés, anélkül, hogy a földművelésügyi miniszter távirati intézkedésének érdemleges eredménye lett volna, mert a hódmezővásárhelyi földmunkásság képviselői ezúttal sem vehettek részt a kamara, tanácskozásán, törvényes jogaikat az elnöklő Purgly főispán most sem volt hajlandó respektálni. Hogy ehhez mit szól majd Mayer miniszter, tudomásul veszi-e majd egyszerűen, hogy ő nem utasíthat egy főispánt arra, hogy a törvényeket betartsa, azt mindenesetre, kíváncsian várja Hódmezővásárhely földmunkássága. Ii Európaszerte forradalom van a gazdasági életben A felsőház kartellvitája. A felsőház gőzerővel dolgozik, hogy a képviselőház föloszlatása küszöbén a maga részéről is elfogadja azokat a kormányjavaslatokat, amelyeket a képviselőház nyíltszavazásos többsége az utóbbi hónapokban megszavazott. A hétfő délelőtti ülésen negyedóra alatt nem kevesebb, mint tíz javaslatot fogadtak el vita nélkül, azonkívül több jelentést. A kartelljavaslatnál felszólalt báró Szterényi József, aki hangoztatta, hogy a szabályozásnak nem szabad a gazdasági életre való belenyúlást jelentenie. A mezőgazdaság válságán elsősorban nemzetközi agrárkartell segíthetne. A kontingentálás alapján kötött magyar-osztrák és magyar-olasz kereskedelmi szerződéseket csak kartellekkel lehet keresztülvinni. Európaszerte forradalom van a gazdasági életben. Nemzetközi vonatkozásban a kartellek politikai veszedelmet is jelenthetnek a nemzetközi tőkében rejlő hatalomnál fogva. Az állam beavatkozása csak addig terjedhet, — mondotta — amíg nem veszedelmezteti a tőke biztonságát. Súlyos hiba, hogy a kartellügyeket a kereskedelmi miniszter helyett a közgazdasági miniszter hatáskörébe utalták. A kartelltörvényhez nem fűz gyakorlati reményeket. A javaslatot elfogadta. Fellner Henrik (GyOSz) nem fogadta el a javaslatot, mert az a lehetetlenséggel határos feladatra vállalkozik, amikor az iparcikkek árát kívánja szabályozni. A javaslat bizonytalanságot visz az ipari életbe. Kartell és vámvédelem nélkül ipart egy országban nem lehet fönntartani. Az iparcikkek ára a törvények segítségével nem befolyásolható. A külföldi tőke azokat az országokat keresi föl, amelyekben a kartelltörvény teremtette esélyeknek nincs kitéve. A javaslat politikai, iparellenes agitáció eredménye. Tiltakozik olyan beállítás ellen, hogy a búza és az iparcikkek eltérő árképződése a nép kifosztását jelenti. Ő is kifogásolta, hogy a törvény végrehajtását nem a kereskedelmi miniszterre bízzák. A törvény egyébként nem fogja enyhíteni a mezőgazdasági válságot, csak az ipari termelésre lesz hátrányos. A felsőház legközelebbi ülését kedd délelőtt tartja. s Iliah A TÉBE pécsi körzete vasárnapülést tartott- Volt ott pohárköszöntő, kormánytámogatásra való fölhívás, de volt egyéb is. Hegedűs Lóránt tartott előadást, ahol azt magyarázta, hogy milyen szerencsésdolog az osztrák és a magyar gazdasági élet szétválása és hogy az utódállamok gazdasági megítélése tekintetében Magyarország vezet. Hegedűs Lóránt elfelejtette megmondani azt, hogy a bankokrácia pillanatnyilag megingathatatlannak látszó hiatalmi súlyamögött milyen valóságos gazdasági erők húzódnak meg és hogy a magyarbankvilág iránt bizonyos fokig tényleg meglévő külföldi bizalmat az ország fogyasztóközönségének, iparnak és a kereskedelemnek, a munkásnak és alkalmazottnak milyen áron kellett megvásárolnia. Nem szólt azután arról sem, hogy a nemzetközi bizalom miért nem jelentkezik olyan hitelnyújtásban, amellyel a magyar gazdasági életet föl lehetne támasztani.