Népszava, 1931. november (59. évfolyam, 254–277. sz.)
1931-11-03 / 254. szám
1931 november 3. NÉPSZAVA I W@€Z W IM-IWSTÄIi I ft leaiobb raSmgiiemtt*« EcapBaattó Emlékezésre gyűltek össze szombaton este a munkásmozgalom vezetői, a párt és az üzemek bizalmiférfiai a Vasmunkásotthon dísztermében. Emlékezésre és ünneplésre. Október 11-e volt... * Tizenharmadik fordulója annak az októbernek, amely megváltást ígért a háborúban összezúzott országnak, szabadulást a népnek, a béke demokráciáját mindenkinek. A himnuszból a történelem balladát irt. A tragikus elemek erősebbek voltak az időben, az ország akkori és elmúlt állapotaiban és Európa viszonyaiban, semhogy a kifejlés a forradalom győzelmében teljesülhetett volna ki. Október elbukott, de célkitűzései elevenen és legyűrhetetlenül itt élnek a magyar ugaron és nincs erő, amely elhomályosítani és a lelkekből kitépni tudná azokat az eszméket, amelyek akkor az egész országot hatalmuk alá kényszerítették. Az októberi eszmék megérettebben és teljesebben, ime, tizenhárom esztendő elmúltával szélesebb néprétegeket ölelnek össze, mint bármikor ezelőtt, noha az októberi forradalomra következő ellenforradalom minden erejét arra fordította, hogy örökre megölje a demokratikusan szabad Magyarország, a népi Magyarország eszméjét. A munkásosztály, amely őrzője és élesztője az októberi gondolatoknak, minden esztendőben megünnepelte október 31-ét és ez évben sem mulasztotta el, hogy meghajtsa lobogóit a magyar nép szabadságharcának eme kimagasló és messzire világító históriai ténye előtt. Szombaton este 8 óra tájt a Vasmunkásotthon díszterme szorongásig megtelt a munkásmozgalom funkcionáriusaival. A színpad díszében a vörös selyemlobogói sorakoztak. A szónoki emelvényt vörös drapériával övezték. Ünnepi hangulat uralkodott a teremben, amelynek csöndjébe egyszerre csak fölzúgott a munkásdalárdák éneke. A terem minden kis zugát betöltötte a szocialista himnuszok hangja- Kipirult arcokon a belső láz hevülete és a szemekben az emlékezés és a reménység .. Amikor elcsöndesült az ének és a nyomában felviharzott taps, a szónoki emelvényre lépett Buchinger Manó elvtárs, aki a marxizmus építő köveiből, ebből a szilárd anyagból rekonstruálta az elmúlt októbert és építette föl az elkövetkezendő idők történelmi szükségszerűséggel elkövetkezendő eseménysorozatát. — A háborús kínok és a háborús förtelmek helyett a forradalom békét akart. A régi jogtalanság helyébe jogot akart, a feudalizmus helyébe demokráciát és a nincstelen földművesek számára földet és kenyeret. Modern szociálpolitikát a kizsákmányoltaknak és mindenkinek szabadságot. A meg nem valósult célok könyörtelenül törnek a megvalósulás felé, noha az ellenforradalom máig sem tesz egyebet, mint hogy viaskodik Októbernek nemcsak élő szereplőivel, de szellemével is. Az ellenforradalom annyira retteg és irtózik azoktól a nagy problémáktól, amelyek Októbernek vezető gondolatai voltak, mint ahogyan megborzong a delikvens, ha áldozatának holtteteméhez vezetik. Az októberi program elnyomásában található meg a mai magyar válságnak legmélyebb oka. A demokrácia lett volna az egyetlen erő, amely a háború borzalmas vérvesztesége után az országot talpraállíthatta volna. A demokrácia gondolatának elbukásával ismét azok a társadalmi erők jutottak fölszínre, amelyek az országot másfél évtizeddel ezelőtt pusztulásba és romlásba taszították. De ime, az ellenforradalom megbukott, bukása teljes és tökéletes, már csak élő holttest. Az erők sorakoznak Magyarország demokratikus átalakítására. Nagyobb és szélesebb néprétegek, mint bármikor. A parasztság ma ebben az országban a shakespeari birnámi erdő. Októbert hiába ölték meg. Ha a birnámi erdő megindul, akkor az ellenforradalom véglegeseíi és ténylegesen sírjába hull. — Mi meghajtjuk lobogónkat Október emléke előtt, a mártírok előtt, meleg szeretetünket küldjük Október száműzöttjeinek, az emigránsoknak és megfogadjuk, hogy vész, vihar és minden üldözés ellenére is harcolni fogunk, dolgozni fogunk, hogy október célkitűzéseit diadalra segítsük. Íme, néhány mondat a nagyszabású beszédből, amelyet az elvtársak lelkesedéssel és szeretettel fogadtak. Ezután a munkásszavalókórusok léptek a színpadra, fiatal hangjuk dübörögve szántott végig a termen, mintha az eljövendő idők küldöttei lettek volna. A munkásdalárda énekével ért véget a nagyszerű ünnep, a távozó elvtársak hangján fölgyúlt a szocialista munkásinduló viharos hangja. A Szocialista Munkásinternacionále üdvözölte a brit munkásosztályt. Az angol szocialisták kiáltották az egyesült reakció támadását. A szocializmusra a közeljövőben nagy feladatok várnak. (Paris, november 2.) A Szocialista Munkásinternacionále végrehajtó bizottsága a francia fővárosban tanácskozásra ült össze. Az Internacionálé vezetőségének ezen az ülésén Adler Frigyes elnökölt, aki megnyitó beszédében a következő kérdésekről beszélt: a szociáldemokrácia jelenlegi világhelyzete, az angol választások eredményének várható kihatásai és a világkrízis szociális és politikai kihatásai. A tanácskozáson Ausztriát dr. Bauer Ottó, Németországot Wels és dr. Hilferding képviselik. A végrehajtóbizottság üdvözlő sürgönyt küldött Hendersonnak, amelyben gratulál neki ahhoz, hogy a reakciós erők rohama ellen a brit szocialista munkások parlamenti blokkját sértetlenül meg tudták őrizni. A végrehajtóbizottság ezenfelül szolidárisnak jelenti ki magát a lengyel szocialista képviselőkkel, akik a bresztlitovszki terror áldozatául estek és kijelenti, hogy a szocializmusra az eddiginél nagyobb feladatok várnak a közeljövőben, mert a kapitalizmus képtelennek bizonyult a jelenkor nagy gazdasági problémáinak megoldására. 3 A pécsvidéki bányamunkások sztrájkjában még nem történt kitselestés Az igazgatóság diszkreditálni akarja a munkások kenyérharcát. Változatlanul tart a pécsvidéki bányamunkások sztrájkja. A bányaigazgatóság a sajtóban különböző híreket helyeztetett el, amelyekkel diszkreditálni igyekszik a munkásság jogos kenyérharcát. Már megint a szociáldemokrata párt „politikai sztrájkjának" akarják ezt a bérharcot kikiáltani. Pécs város lakossága tudja, hogy a sztrájk azért folyik, mert a Dunagőzhajózási Társaság kihasználta az utóbbi évek gazdasági pangását és időközönként egy-egy darabot letört a bányamunkások amúgy is kicsi, sovány kenyeréből. Most ezt akarják a munkások visszaszerezni, ezért lelkesen kitartanak a győzelemig. MacDonald átalakítja a kormányát. Lloyd George a munkáspártta akar együttműködni. Londonból jelentik, hogy MacDonald miniszterelnök írásban formaszerű lemondásra szólította föl valamennyi minisztertársát, hogy teljesen szabad keze legyen a kabinetátalakításában. lloyd George a „Manchester Guardian"-nak adott hosszabb intervjúban foglalkozik az angol választások eredményével és bevallja, hogy nagymérvű pesszimizmusa ellenére még ő sem volt ilyen megsemmisítő konzervatív győzelemre elkészülve. Érthetetlen ostobaságnak tartja, hogy a liberálisok beleegyeztek aválasztásokba. A jövendő tekintetében a liberálisok és a munkáspárt között együttműködést sürget. Az utolsóhetek gazdasági összeomlásai, jelentette ki Lloyd George, bebizonyították a kapitalista rendszer belső hibáit és nem lehet a munkásság számlájára írni, hogy majdnem valamennyi ország pénzügyi és gazdasági nehézségekbe, került. A helyzet ma olyan, hogy munkások és liberálisok még nagyon sokáig dolgozhatnak együtt, amíg a köztük fönnálló elvi különbség elválaszthatná őket, annál is inkább, mert hiszen előrelátható, hogy az óriási konzervatív többség, amely most az alsóházba kerül, előbb vagy utóbb aláírja a szabadkereskedelem halálos ítéletét Az alsóház mandátumainak végleges megoszlása a következő: munkáspárt 52, konzervatív párt 473, Sir Herbert Sámuel liberális csoportja 43, Sir John Simon liberális csoportja 29, Lloyd George liberális csoportja 4, MacDonald munkáspárti csoportja 13, pártonkívüli kormány támogató 2 és független pártonkívüliek 3 mandátum. győzelem a gombai és a perbáli községi választáson. Gomba pest megyei községben, ahol közel háromezer lakos van, péntekre meg az időszaki községi v^g^rist lista indult: a szociáldemoW^^ főjegyzői hivatalos lista és a rt ^azközségi listája. A szavazás időjei a szociáldemokrata párt szavazói, hála a lelkes agitációnak, már nagy tömegben sorakoztak föl a községháza előtt. Amikor a főjegyző pártja ezt látta, lázas buzgalommal kísérelte meg a módosabb gazdaszavazók fölvonultatását. Azonban, mint az idők jelét, sajnálattal kellett tapasztalniok, hogy a módosabb gazdák legnagyobb részének hirtelen bokros elfoglaltsága támadt, ki a határba, ki a szomszéd községbe ment dolga után. Késő esti órákban hatalmas tömeg jelenlétében hirdette ki a választás eredményét a választási biztos. Pártunk listája valamennyi fölött abszolút többséget kapott. Ennek alapján a képviselőtestület rendes tagjai lettek: Elek József kovácsmester, id. V. Tóth Sándor, Szabó Miklós, Rapó Bálint, K. Major József, id. Hajdú József, id. Czegléni József és B. Kiss István földműves elvtársak. Póttagokul: Ács András, id. Ádám Ferenc, P. Ordasi Sándor és Szemők Gusztáv földműves elvtársakat választották meg. A választás mindvégig teljesen rendben folyt le. Perbai közel kétezer lakosú község a biai járásban. Lakosai német anyanyelvűek, részben ipari munkások, túlnyomórészben kisgazdák. Ugyancsak pénteken tartották meg a perbáli községi választást is, amelyen elvtársaink önálló listával indultak a küzdelembe. Erős harc folyt a hivatalos listával szemben, a község lakosságának túlnyomó része azonban nagyszerű lelkesedéssel állott pártunk mellé. Rövid idő volt csak a választás kiírásától a szavazásig, ezt azonban elvtársaink fölhasználták az agitációra, aminek sikere nem is maradt el. A szociáldemokrata listán a képviselőtestület rendes tagja lett: Novozádek Pál, Beer József, Klinger József, ifjú. Wentzel József, Zinck József, ifj. Scheibli Antal elvtársak. Póttag: Krizsák József, id. Stigler Tamás és ifj. Baumgartner Ferenc elvtárs. A választás eredménye az egész községben óriási lelkesedést keltett. A választás mindvégig nyugodtan folyt le. Ugy Gombán, mint Perbálon elvtársaink most először jutottak be a képviselőtestületbe. A nemzeti szocialisták fogsütei ésBFitsasi is előretörtek Berlinből jelentik, hogy a vasárnap megtartott mecklenburg-schwerini kerületi és községtanácsi választások ismét a szélsőséges pártoknak kedveztek. Főleg a nemzeti szocialisták értek el újabb nagy sikereket. Az1930 szeptember 14-i birodalmi gyűlési választásokhoz képest a nemzeti szocialista jelölőlistákra leadott szavazatok száma lényegesen megnövekedett. A nemzeti szocialisták szavazatnyeresége átlag 20%-os, vannak azonban kerületek, ahol a párt megkettőzte szavazatai számát. A kommunisták szavazatainak száma 10-25%-kal emelkedett a szociáldemokraták hátrányára. A polgári pártok húsztól hetven százalékig terjedő szavazatveszteséget szenvedtek.