Népszava, 1933. november (61. évfolyam, 251–274. sz.)
1933-11-03 / 251. szám
1933 november 3. NÉPSZAVA mm Az építőmunkások általános sztrájkja győzelmesen befejeződött A festő- és mázolómunkások, az állmunkások és vasbetonmunkások strájkja még folyik, de a pénteki egyeztermtárgyaláson előreláthatóan ezekben a szakmákban is létrejön a megegyezés Pontosan három héttel ezelőtt jelent meg a Népszava első oldalán a hír, hogy a budapesti építőmunkások általános sztrájkba léptek. A sztrájk első napján mintegynyolcezer ember tette le a szerszámot és ez a szám a sztrájkstatisztika szerint tízezerre növekedett. Természetesen ilyen nagy tömegben akadtak gyöngébb jellemű emberek is, akadtak olyanok, akik ebben a nehéz harcban nem tudták mindvégig megállani a helyüket, a sztrájkvezetőség kimutatása szerint 483 sztrájkbontó akadt. Ezek nagy része is azonban újra visszatért a sztrájkolók soraiba. Azt lehet tehát mondani, hogy a sztrájkolók óriási tömegének túlnyomó nagy része csodálatos hűséggel, szolidaritással és példátlan fegyelmezettséggel állt meg a harci sorokban. Ez annál is méltánylandóbb, mert hiszen mindenki tudja, hogy milyen rettenetes nyomorúságot éltek végig az építőmunkások a legutóbbi esztendőkben, a szó szoros értelmében lerongyolódtak, mindenükből kipusztultak, úgyhogy csak a puszta létük maradt meg. Amilyen meglepetést — és bizonyos körökben megdöbbenést — keltett az építőmunkások általános sztrájkja, olyan csodálatot váltott ki hősies kitartásuk. Csak az öntudatos, szocialista fegyelem volt képes erre a nagyszerű teljesítményre. Mert különböző oldalakról próbálták megfúrni az építőmunkások kenyérharcát. A munkáltatók a legváltozatosabb híreket terjesztették a sztrájkolók között, magas órabérekkel csábítgatták vissza a sztrájkoló munkásokat, vidékről hozattak fölsztrájkbontókat, tudatlan napszámosokat állítottak az állványokra, hogy azt a látszatot keltsék, mintha teljes gőzzel folyna a munka. Erősen dolgoztak a harcolók soraiban ázsán provokátorok, megpróbálták a sztrájkolók egységét szétszakítani, a polgári sajtó napról napra valótlan híreket közölt és mégis mindezek a próbálkozások sikertelenek maradtak és megtörtek a harcoló építőmunkásság szilárd egységén. Éppen a kezünkben van Pesterzsébet helyettes polgármesterének hirdetménye, amelyben ennek a munkásvárosnak dr Helle nevezetű h.-polgármestere sztrájkbontókat toboroz a kutyaszövetséges munkáltatók számára. Azonban nemcsak Pesterzsébeten folytak ilyen munkásellenes, szemérmetlen machinációk a munkáltatók oldalán, másutt is találkoztunk hasonló „tárgyilagossággal". És mégis, az építőmunkások sztrájkja nem omlott össze, hanem győzelmesen befejeződött. Kedden délután 5 órakor a kereskedelemügyi minisztériumban megtartott egyeztető tárgyaláson kölcsönös megállapodás létesült a Budapesti Kőművesmesterek Ipartestületével és ugyanezen az egyeztető tárgyaláson, amelynek elnöke Kádár Levente miniszteri tanácsos volt. közölte Hammer Géza miniszteri osztálytanácsos, hogy a Budapesti Építőmesterek és Vállalkozók Szövetsége levélben közölte a kereskedelemügyi minisztériummal az új bérmegállapítást, amely október 30-tól lép érvénybe. A kőművesmesterek ipartestületével kötött megállapodás szerint a legkisebb órabér a falazó- és vakolókőművesek számára 54 fillér. Díszvakolóknál 62 fillér, fehér- és rabűtzmunkánál 72 fillér, a lógóállványon dolgozók órabére 76, a létraállványon dolgozók órabére 70 fillér. Állványozók órabére 50 fillér, férfinapszámosok legkisebb órabére 32 fillér, női napszámosok és fiatalkorúak legkisebb órabére 28 fillér, a kubikosok órabére 44 fillér. Az építőmesterek és építési vállalkozók szövetsége 50 filléres minimális, 54 filléres átlagos órabért ajánlott föl, a falazó kőműveseknek 57—62 fillért, a díszvakálóknak 66— 72 fillért, a rabitz- és fehérmunkásoknak 66—72 fillért, vasbetonácsoknak 50—54 fillért, férfinapszámosoknak 27—30 fillért, női és fiatalkorú napszámosoknak 27—94 fillért és kötelezettséget vállalt ezeknek a munkabéreknek szigorú betartására. Az egyeztető tárgyalásokon a karikásküldöttek megbízásából Szakosíts Árpád elvtárs azt a kívánságot terjesztette a két minisztérium kiküldöttei elé, hogy találjanak módot az építőmesterek és építési vállalkozók szövetsge által fölajánlott bérek megfelelő biztosítására, mert amennyiben ez meg nem történik, akkor az építőiparban a béke és nyugalom helyre nem állhat, az építőmunkások semmiesetre sem fognak belenvajodni semmiféle bérdiktatúrába és úgy küzdenek majd a ranszuk érdekeiért, ahogyan tudnak, viszont az egész építőipar érdeke az, hogy kölcsönös megállapodásokkal megteremtsék a lehetőségét annak, hogy megszűnjön a béranarchia és a szennyverseny az építőipari területeken. Az építőmunkások a kőművesmesterek békekészségét megfelelő módon honorálják. Az építőmunkások bérharcának jogosságra mellett bizonyít az a tény, hogy még a kutyszövetsész is kénytelen volt elismerni a legkisebb munkabér elvét. Úgy Kádár Levente miniszteri tanácsos, mint Hammer Géza miniszteri osztálytanácsos ígéretet tettek arra, hogy a garancia kérdését megoldják. Az egyeztetőtárgyaláson nem jelentek meg az építőmesterek, az ácsmesterek és a festőmesterek Egyébként az egyeztetőtárgyalás sikeresen befejeződött. Szerdán délelőtt számoltak be az óriási tömegben egybegyűlt sztrájkoló minkásság előtt a tárgyalóbizottság tagjai az egyeztető tárgyaláson történtekről és az elért eredményekről. Szakosíts Árpád elvtárs rámutatott arra, hogy ez a hatalmas megmozdulás a döntő pillanathoz érkezett el, a harcban álló építőmunka sot fölemelt fejjel mérlegelhetik az elért eredményeket. Egy bizonyos, hogy a legkisebb munkabérek kiharcolásával lehetetlenné vált a bérek szégyenletes leszorítása, lehetetlenné váltak az építőiparban a10—35—10 filléres szakmunkás-órabérek. Most már a sztrájkolóknak kell dönteniök, hogy tovább folytatják-e a küzdelmüket, vagy az elért eredmények alapján visszatérnek a munkába, hogy azután tovább küzdjenek az építőipari munkaviszonyok teljes rendezése érdekében. A festőmesterekkel még nem jött létre a megegyezés, ugyanígy nincs megegyezés az ácsiparban sem és a vasbetonmunkások is megegyezés nélkül állanak. Czigler Tamás elvtárs az ácsmunkások helyzetével foglalkozott, Tolnay Lajos elvtárs a további teendőkről beszélt, majd Csatári Balázs elvtárs, az értekezlet elnöke szavazásra tette föl a kérdést, hogy a sztrájkoló építőmunkások a kivívott eredményeik alapján csütörtökön reggel fölveszik-e a munkát, vagy sem? Az óriási tömeg mint egy ember emelte föl a karját s az általános sztrájk beszüntetése mellett döntött azzal, hogy az ácsmunkások és a vasbetonmunkások külön döntenek sorsukról, a festőmunkásokat pedig különben sem érinti ez a határozat, mert ők a kölcsönös megállapodás létrejöttéig a harcot nem adják föl. Ezután az ácsmunkások és a vasbetonmunkások óriási többséggel a harc további folytatását mondották ki. A feszfi-és mázolómunkások, az ácsmunkások és vasbetonmunkások sztrájkja az egész építőmunkásság védelme alatt áll. Csütörtökön délelőtt az építőmunkásszövetség elküldte beadványát a kereskedelemügyi miniszterhez és a belügyminiszterhez, amelyben az egyeztető tárgyalások további folytatását kéri és tiltakozik az ellen, hogy egyes építőmesterek a sztrájkoló munkások ellen, akik a munkába visszatértek, retorziókat alkalmaznak. Csütörtökön délután a kereskedelemügyi minisztérium értesítette az építőmunkások szövetségét, hogy pénteken délelőtt 11 órára öszszehívta az egyeztető tárgyalást és arra meghívta az építőmesterek, az ácsmesterek és a festőmesterek ipartestületét. Megvan a remény arra, hogy ezen az egyeztető tárgyaláson létrejön a béke és ezzel a budapesti 3. oldal miai tUJ&r. morf GO oldal és töleéletet kapható minden újságárusnál. építőmunkások általános, nagy bérmozgalma teljesen befejeződik, hogy azután majd szervezettségük tökéletes kiépítésével készítsék elő azokat a küzdelmeket, amelyeket az építőipari munkaviszonyok teljes rendezettségéért kell folytatniuk. Ezekről a hasábokról szocialista üdvözletünket küldjük azoknak az építőmunkásoknak, akik az eredményes küzdelem után visszatértek munkahelyükre és azoknak is, akik még harcban állnak. Karl Renner cikksorozata a dunai államokról a Népszavában Már tizenöt esztendeje, hogy a borzalmas emlékű világháború ismeretes befejezésével új elhelyezkedést diktált Európa legtöbb országa számára. Az eltelt 15 év óta Európa népei egyre keresik új életlehetőségeiket ebben az új, elszegényedett és nyomorba süllyedt Európában. De máig sem sikerült az új egyensúlyt megtalálni, sőt a nehézségek és válságok egyre nagyobb méretűek, egyre veszedelmesebbek. Világkonferenciák, államcsoportok külön összejövetelei, miniszterek és szakférfiak nemzetközi utazásai mindazt bizonyítják, hogy mindenütt lázasan keresik és kutatják a megoldást így születnek folyton új jelszavak, új tervek és új javaslatok. A legutóbb felszínre került és a magyar közvéleményt is legközelebbről érintő és érdeklő jelszó a dunai államoknak valamilyen formában való gazdasági tömörülése. Ez a kérdés is roppant bonyolult. Amennyire mindenki érzi, hogy ebben az irányban sürgősen kell keresni és találni valamilyen megoldást, annyira sokrétű, szerteágazó és tisztázást igénylő a probléma. Ennek a nagy kérdésnek a tisztázását és megmagyarázását tűzte ki céljául Karl Renner elvtársunk, volt osztrák kancellár, a Népszavában vasárnap meginduló szenzációs cikksorozatában. Renner elvtárs személyét nem kell külön bemutatni. Amikor a háború után az új Ausztria, az osztrák köztársaság kancellári pozíciójába jutott, már a szónak jó értelmében Európa hírességei közé tartozott. Európa nemzetiségi és gazdasági kérdéseinek területén a legelső szakemberek legelső soraiban áll. Karl Renner, aki a Népszavában vasárnap kezdődő cikksorozatában a kis államterületek gazdasági nehézségeiről és bajairól ír le drámai erejű megállapításokat, már 1917-ben írta meg „Háború, marxizmus és Internacionálé" című könyvét, amelyben kimutatta, hogy a világgazdaság mai fokán a népek boldogulását csak a nagyobb gazdasági területek biztosíthatják. Ugyanabban a könyvében Renner elvtársunk megjósolta az állami gazdálkodásnak azóta a legtöbb országban kisebb-nagyobb mértékben már be is következett térhódítását. Renner világos okfejtéssel, szinte szenzációsan ható érvek halmozásával ragyogó és közérthető stílusban tárja elénk ennek a nagy kérdésnek minden részletét. Őszintén örvendünk, hogy a cikksorozatot Renner elvtárs a Népszava számára írta meg, magyar elvtársainak bocsátotta rendelkezésére és mi ezt a nagyjelentőségű közleményt olvasóink elé tárhatjuk. Olvasd a Népszavát és 5 . szerezz új előfizetőket! 4.