Népszava, 1937. augusztus (65. évfolyam, 173–197. sz.)
1937-08-01 / 173. szám
1937 augusztus 1, vasárnap NÉPSZAVA IMIJIIIUHIIM—MMmMlUillHJJ STATISZTIKA, ÓH! ÍRTA: BUCHINGER MANÓ Egyik újságíró kollégánk „duzzadt aktatáskát" látott az államtitkár úr kezében, a táskában a választójogi reform statisztikai anyaga volt, s most már csak az a kérdés, hogy ez a látvány alkalmas-e választójogi reformba vetett reménységeink felduzzasztására? Ne vessenek ránk követ, ha azt mondjuk, hogy a statisztika, amelynek jelentőségét és értékét egyébként mindig elismertük, nem jelent jó és becsületes választójogi reformot is! Magyarországon, sajnos már a múltban is sokszor megértük azt a szomorú tényt, hogy a dús statisztika csak arra kellett, hogy sovány reakciós reformot takarjon. Sajnos, régi tapasztalatok emlékeztetnek arra, hogy talán éppen a statisztikának a választójogi reformtervekkel való vonatkozásai teszik leginkább indokolttá azt az igaziságot, hogy statisztikával mindent és még annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Vannak tehát esetek, amikor a statisztika semmit sem bizonyít! Még a háború előtti kormányok idejéből emlékszünk olyan választójogi statisztikákra, amelyek napnál világosabban bizonyították, hogy az általános, titkos, egyenlő választójogot azért nem lehet megvalósítani, mert veszedelmet jelentene a magyarságra, mert előnyt juttatna a nemzetiségeknek, a nem magyarajkúaknak. Aztán jött az élet, a reális valóság és az alaposnak mondott statisztikai igazságnak sajnos pontosan az ellenkezőjét igazolta. És ma már senki sincsen az országban, aki el nem ismerné, hogy akkoriban éppen az lett volna a nemzetmentő cselekedet, ha a nemmagyarajkúakra vonatkozó dús statisztikát a papírkosárba dobták volna!... De ilyenfajta eredmény mutatkozott akkor is, amikor tengernyi statisztikai adattal mutatták ki, hogy a munkásság választójogát csak írás-olvasáshoz, vagy csak a magyar írás-olvasáshoz vagy írásvizsgához vagy ki tudja, mint más ilyen csavaros feltételekhez lehet csak kötni. De jött a háború, jöttek a forradalmak, szóval jött az élet és a történelem sok vihara és ezt a statisztikai adathalmazt is szétszórta, mint a pelyvát. Ma már megint beismerik, hogy de bizony okosabb lett volna annak idején a munkásosztály jogait tartalmazó tarisznyát kissé lejjebb akasztani és kissé bővebben és nagylelkűbben kimérni a jogok porcióját, nem olyan fukar kézzel, mint ahogy akkor tették. De mit akarnak most a felduzzadt statisztikai adatokkal megint igazolni! Várjon a gyűjtött adatoknak azt kell igazolniok, hogy a becsületes választójogi reform alapján az éppen kormányon lévő párt nem kaphatná meg még a tulajdonképpeni választások előtt, azaz választások nélkül, a száz ,,egyhangú" mandátumot? Ezt úgyis sejtjük, de hiszen a reformnak voltaképpen ez lenne egyik legfontosabb célja! Vagy azt kell kimutatni, hogy mondjuk 250 képviselő közül az éppen kormányon lévő párt nem számíthatna arra, hogy különösebb megerőltetés nélkül, vagy bizonyos fajta erőlködéssel 250 mandátumból 180 vagy mennyi úgynevezett biztos, leltári kerületet szerezne magának? Vagy azt, hogy általános, egyenlő, titkos választójog alapján nagyobb számban juthatnának a törvényhozásba a kisparasztság, a kisiparosság és a munkásság képviselői? Hiszen talán éppen ez volna a kívánatos és ez volna egy becsületes választójogi reform célja! Vagy addig kellene gyúrni és duzzasztani a statisztikát, amíg végre ezeknek a kívánatos eredményeknek az ellenkezőjét lehet a valóságos szükségletekkel szemben kibűvészkedni? Ez bizony nagyon sajnálatos, szomorú és lesújtó eredmény volna! Higgyék el, végre annyi történeti példa után, hogy egy ilyen „alkotást" a bekövetkezendő események nagyon megboszulnak... Okulni ebből akkor azonban már késő lesz... A választójogi reformmal kapcsolatban szerintünk a statisztikának csak egyetlen esetben volna most már jogosultsága. Akkor ugyanis, ha a különböző korrektúrákat és geometriákat alátámasztani szándékoló statisztika mellett kimutatnák statisztikailag a becsületes választójogi reform hiányának eddigi végzetes eredményeit is. A választójogot formáló statisztika minden rovata mellé tehát oda kellene állítani azokat a szörnyű számoszlopokat is, amelyek bizonyítanák, hogy mit jelentett idáig például az alapos agrárreform hiánya, amelyet éppen a parasztmentes parlament okozott, ki kellene mutatni az alapos szociálpolitika hiányának a szomorú következményeit, amely szociálpolitika kiküzdésére a munkásosztálynak a választójog hiánya miatt nincsen ereje; ki kellene mutatni, hogy mit jelentett eddig az ezernyi más igazi reform elmaradása, amely mindazért nem tudott megszületni, mert nem született meg eddig a becsületes választójog sem. Egyszóval a jogok megvalósulásának statisztikából készített drótakadályai mellé oda kellene állítani a felszabadulás szükségességét bizonyító nyomorstatisztikát is. Mert legfeljebb ez a kettő alkalmas a reális valóság megmutatására és igazolására. Ezek nélkül — nagyon félünk tőle — annak a bizonyos duzzadt aktatáskának az adatai csak üres cséplést készítenek elő. Ezek nélkül a mégoly dús statisztikai adattár is csak Prokrustes ágya lenne a régóta nélkülözhetetlen jognak, az álstatisztika által már annyiszor értéktelenné változtatott igazán becsületes reformnak. Hiszen a sajnálatos és az ország szempontjából annyira káros tévedéseknek már annyiszor voltunk áldozatai, hogy már erről is külön , jól felduzzadt statisztikákat lehetne összeállítani! 3. oldal flé&cmg jiéida Guuttmiloljias tedilcipö kis hibával 29-54 IS-4-1 P. I.so 90 as\j.go Soluizar par jó ....... ... minőségű fahér.fekete,barna Kutonfelp t›«k borjuantilo]i,V0rjui‹›K női ajyespardivaUrjuj. Oijothöi-n. Hloderlek rtófajtók.. iránytű]aiui-Varraw olaön. |tm».kck ~ divat.zandálok. Varrott férfi a)aaleiul cijwU., fettér-barnával.frarna esokalé, boxcalf Gaidnsaqi cifie.fekale tsi.ro» hőr-95 2. pár ) 58 na (liamest rayi 39 kombiné. I Jómbidsigű. I férfi zokni • B 11 • (lói # I ' mú^UjamiarUmta I kislíibával • aarlróg 6« kishibdval, sílázzc meg kúakakúnkat, érdamcsi Ulindon kitalál n magfelelötl wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm DEMOKRÁCIA ÉS DIKTATÚRA KÖZÖTT (Párizs, július 27. — A Népszava tudósítójától.) Amíg Európa figyelmét a Távol-Keleten lezajló japánkínai háború és a Közel-Keletnek Palesztina-kérdése köti le legerősebben a spanyol kérdés mellett, addig, a legközelebbi keleten, Európának azon a keleti sávján, ahol a demokrácia erős diktatórikus áramlatokkal ütközik össze, érdekes és fontos események játszódnak le. Harc Pilsudski hamvai és eszméi közül Kelet-Európa legfontosabb államában. Lengyelországban két esemény izgatja különösen a közvéleményt. Az egyik: Pilsudski hamvainak elszállítása. Sapieha érsek elrendeli, a köztársaság elnökének kifejezett akarata ellenére, Pilsudski hamvainak a Wavel-székesegyház királysírjaiból a székesegyházon kívül eső kriptába való elszállítását. A pilsudskisták felzúdulnak erre. Harcot hirdetnek az érsekség, a konkordátum ellen. A Vatikán félti az állam és az egyház között létrejött megállapodásnak, a konkordátumnak sorsát, a lengyel állam és a lengyel katolicizmus közti jó viszonyt. Közbelép és Sapieha érsek bocsánatkéréssel kénytelen visszavonulni. A másik esemény: a Koc ezredes ellen intézett bombamerénylet. Koc ezredes a lengyel hadsereg vezetője, Rydz-Smigly bízta meg a nemzeti egyesülés táborának megszervezésével. A tettesről kiderül, hogy a nemzeti demokratákhoz tartozik. A nemzeti demokrata elnevezés alatt a lengyel nacionalizmus szélsőjobboldali, fasiszta pártja húzódik meg. A két esemény között nyilván nincs kapcsolat. De összefüggnek a Pilsudski eszméi körül folyó küzdelemmel. Koc ezredes feladata lett volna Lengyelországban egységes nemzeti tábort teremteni. Olyan pártot, amely a szélsőjobboldaltól egészen a baloldalig terjedt volna. Amely magába foglalta volna a lengyel nemzetnek különböző fölfogású tagjait. A szélsőjobb Koc. terveire elutasító választ adott. A szélsőjobb konzervatív szárnyának befolyása alatt állott Sapieha érsek, aki borsot akart törni a lengyel politikai életben uralkodó ezredescsoport orra alá. A szélsőjobb túlzó elemeinek sorából került ki a merénylő. Nemzeti demokrata merénylő oltotta ki annak idején Narutowitz elnök életét. A nemzeti demokraták legkülönbözőbb elemei és csoportjai folytatják a pilsudskisták elleni küzdelmet. De Koc ezredes kísérlete kudarcot vall a baloldallal szemben is. A baloldali szövetség a szocialisták és a parasztpárt blokkja nem kér Kocék félfasizmusából. Úgy a százszázalékos fasiszták, mint a lengyel demokraták az ezredes-csoport politikájával szembefordulnak. Az ezredes-csoportnak a demokrácia és a diktatúra között lebegő belpolitikája csődöt mond. Minő sikere van a külpolitikájának? A lengyel külpolitika egyik legjelentősebb fordulata az 1934-es németlengyel egyezmény. Úgy látszott, hogy ezt az egyezményt háttérbe szorítja Lengyelország újabb francia orientációja. Az az ezredes-párt, amely a belpolitikában Németország és Franciaország között ingadozik. A francia orientációt megint elhajlás követi a Harmadik Birodalom felé. A Harmadik Birodalomhoz való viszonyt azonban az utóbbi időben nagyon elmérgesíti a nemzeti kisebbségek kérdése. A Harmadik Birodalomban lakó lengyelek panaszkodnak, hogy a nemzeti fasizmus elnyomja a lengyel iskolákat. Bárha Wieser szenátor, a német nemzeti kisebbség lengyelországi képviselője, ennek a kisebb- Árban, minőségben vezet az augusztus elején megnyitjuk a 111. számú fűszer- és a 112. számú mészárszékfiókunkat