Népszava, 1940. január (68. évfolyam, 1–24. sz.)

1940-01-03 / 1. szám

1940 január 3. szerda NÉPSZAVA wmmmm­ au Friss zöldségek Az utóbbi időben meglehetősen fan­táziátlanok a nyilasok az új jelszavak kiagyalásában. Mindenki jól emlékszik még a „Szálas! 1938"-ra, azután arra, hogy „1939 a mienk", újévi számában pedig a reggeli nyilas lap azzal igyek­szik biztatni egyre fogyatkozó számú olvasóit, h­ogy „1949 is a mienk". A cikk azzal büszkélkedik, hogy az el­tű­últ esztendőre a nyilas mozgalom nyomta rá a bélyegét, aminek a leg­főbb bizonysága, hogy „a nyilasok internálótáboroknak, statárium és cen­zúra életbeléptetésének voltak okozói", majd bejelenti a „Magyarság", hogy bármit írjanak is a különféle „zsidó lapok" a nyilas mozgalom bomlásáról, az új esztendő még inkább az övék lesz. Nem nagyon hisszük, hogy ez az ígé­ret túlságosan megnyugtatja a mara­dék nyilasokat, még kevésbé tartunk attól, hogy túlságos riadalmat keltene azokban, akik szembenállnak a zöld demagógiával. Azonban őszinte csodá­lattal adózunk annak a „bátorság"­nak, amellyel a nyilas lap a doh­á­n­y­uccai merényletre céloz. Hi­szen a statáriumot — amely a „Ma­gyarság" szerint a nyilas mozgalom egyik legfőbb sikere volt — köztudo­másúlag a dohányutcai bombamerény­let miatt rendelték el, ezt a bomba­merényletet pedig a Kúria megállapí­tása szerint a nyilas hungarista­mozgalom tagjai szervezték meg. A „Magyarság" cikke pedig azt ígéri, hogy ezt a munkát folytatják majd 1910-ben is? Bomlik vagy nem bomlik? A „Magyarság" szerkesztőségében és a nyilas mozgalom vezetőségében egyébként percenként változik az­­ Álláspont, hogy bevallják-e a nyilas mozgalom bomlását, vagy tagadják-e továbbra is. A „Magyarság" szilvesz­teri számában ugyanis közvetlenül a pártbomlást és a súlyos belső bajokat szemrebbenés nélkül tagadó cikk után egy másik cikk következik, amely nyíltan bevallja, hogy „a nyilas­keresztes vonalon bizonyos zavaró jelenségek mutat­kozna­k". A cikknek ez a bevezető mondata azután érthetővé teszi a to­vábbiakat is. Bizony, valóban zavaró jelenségek mutatkoznak a nyilas­keresztes vonalon, olyannyira, hogy a reggeli nyilas lap szerkesztőségében már egészen megzavarodtak. Különben nagyobb fáradságot fordítottak volna annak a bárgyú mesének a kiagyalá­sára, amellyel olvasóik óhajait szeret­nék kielégíteni „a vidéki szociáldemo­krata szervezkedés csődjével". Mint nyilasék általában, ezúttal is óvato­sak voltak és természetesen gondosan óvakodtak attól, hogy az állítólag megtörtént eset helyszínét közöljék, mert így sokkal kevésbé ellen­őrizhető — gondolták — ez a bár­gyú, gyerekes história. A nyilasok azonban nemcsak óvatosak, hanem — főleg a „Magyarság" szerkesztősé­gében — meglehetősen tájékozat­lanok is, pedig ha valakitől, akkor igazán egy nyilas laptól lehetne el­várni, hogy ismerje a zsidótörvényt és tudja azt, hogy zsidó virilis jogon nem lehet k­é­p­v­i­s­e­lő­testületi tag. Nem lehet tehát abban az állítólagos községben sem, ahol állítólag megtörtént az az állítólagos eset, amelynek fő­szereplője és legfőbb mozgatója egy zsidó virilista lenne,­­ ha ilyesmi a II. zsidótörvény után egyáltalán létez­hetnek. Bizony-bizony sok gyakor­latra van még szükségük .Magyar- MEGJELENT­ RÉVÉSZ FERENC tanulmánya: • EHLA Ára 1.50 pengő, szervezett munkásoknak 1.20 pengő Kapható: Népszava-könyvkereskedésben VII, Erzsébet­ körút 35. Telefon: 222-293 és Népszava kiadóhivatalában VIII, Conti u. 4. Telefon: ISON 330. 31, 32 ság"-éknak, hogy azzal a bizonyos sánta kutyával versenyre kelhessenek. Már a „vezér" is? A nyilas „Magyarság" és az ugyan­csak nem baloldali Zsabka Kálmán között néhány nap óta elkeseredett sajtóvita folyik. Zsabka Kálmán egy szélsőjobboldali hétfői lapban most nyilatkozatot, tett közzé, amely­ben kijelenti, hogy a „Magyarság" cikkei elejétől végéig valótlanok, majd a következőket mondja: „Tény­kén­t megállapítom, hogy Roth, a zsidó tőkés a nyilaskeresztes párt­­ve­zérének, Hubay Kálmánnak só­gora, tehát a­­Magyarság­ ott ke­resse Roth kapcsolatait és ne nálam." Szóval, már Hubay is? ... A zsidó választók új igazolása A belügyminiszter rendeletet adott ki­ az 1940. évi képviselőválasztási­ név­jegyzék összeállítása, illetve kiigazítása tárgyában. A rendelet szerint az érde­keltek pótlapot kapn­al,­, amelyen be kell vallan­iuk, hogy a törvény értelmé­ben zsidóknak tekintendők-e vagy sem és ha igen, valamilyen címen mentes­ség illeti-e meg őket ,­ választójogi kor­látozások alól. Aki ilyen mentességgel nem rendelkezik, annak fel kell sorol­nia, hogy szülei, illetve nagyszülei 1867 december 31-ig visszamenőleg Ma­gyarország területén születtek és lak­tak-e. A születést Születési anyakönyvi kivonattal kell igazolni, de be kell csa­tolni a szülők házassági anyakönyvi kivonatát is. Az ittlak­ást­ lakb­onylat­tal, elöljárósági bizonyítvánnyal, adó­könyvvel vagy más közokirattal kell igazolni. Ha ilyen okiratok beszerzése nem lehetséges, akkor az ittlakás más alkalmas igazolványokkal is igazolható, de ezeknek az okiratoknak bizonyító erejét az eljáró hatóságok döntik el. Az ittlakást igazolni nem tudó zsidónak minősülő választókat törlik a névjegy­zékből. A rendelet hatálya nem terjed ki a Felvidékre és Kárpátaljára. Női körzöti mellény meleg gyapjú anyagból, kézimunkával készült, válogatott divatszinekben, n nn mindössze P v^gu Készletünk korlátozott!... Ebből akkor is vegyen, ha most nincs is rá szüksége!... fflffa+^l­tjdMcWnVli Mi lesz holnap? Ma jelenik meg először 1940-es dátummal a Népszava. Az évfor­duló minden esztendőben bizo­nyos „mérlegkészítésre" készteti a politikai és társadalmi világot. Ez idén talán még fokozottabb volt ez a mérlegkészítő láz, mint más évek beköszöntésekor. Mert hatá­rozottan érzi mindenki, hogy az évforduló mögött ott kísért a világtörténelmi forduló is. Az ifis év beköszöntése jó alkalom arra, hogy erről beszéljenek és hogy erről beszéljünk mi is. Halljuk a világtörténelmi forduló kísérő­zenéjét: nyugatról és északról idehallatszik az ágyúdörgés. Váj­jon milyen új világ fogantatását jelenti a háború és mindaz, ami ezzel jár; az általános bizonyta­lanság meggyökeresedett, de nem a természetben, hanem uralkodó rétegek pillanatnyi érdekeiben gyökerezett elvek megrendülése? Az újévi elmélkedéseken keresz­tülzúg jeligeként egy regénycím, H. G. Wells, a­ jobb időkért küzdő szocialista író regényének címe, ami egyben döntő kérdés is: „Mi lesz holnap?" Most, újévi „mérlegkészítéskor" szeretnénk kissé kivonni magun­kat a nehéz ma hatása alól, in­kább a részleteiben még ismeret­len, de törhetetlen szocialista bi­linkben már kibontakozó holnap felé tekinteni. Mert bármilyen súlyosak is a mai gondok — a proletár optimista marad. Mert hisz. Mert tárgyilagosan figyel. És nem épít légvárakat, hanem hideg ésszel vonja le a következ­etéseket. Az a holnap, ami a döntő fordulat átvészelésére erő­sít bennünket, nem az utópiák világa, hanem valóságé, amikép­pen realitás egész programunk, amely nem törékeny gipszönt­vény, hanem márványba faragott szobormű. Tiszta tekintetű munkás­embert ábrázol ez a szobor. Kida­gadnak izmai. Kalapácsot tart kezében, a munka jelképét. Nem visel célszerűtlen ruhadarabokat, magas gallért vagy egyebeket. Szabadon mozoghat. Mert szabad. Szabadságának köszönhető, hogy erős és egészséges. Mint az a tár­sadalom — a holnap társadalma —, amelynek ő lesz az alapja. A dolgozó ember. És ha előrenézünk, komoly el­határozásokkal, régi hitünkkel telve, akkor könnyebben éljük át a nehéz jelen és legközelebbi jövő sok baját, baját. A történelem megtanított bennünket arra, hogy nem farsangi mulatság nagy idők tanújának lenni. Márpedig mi és kortársaink nagy időkbe szület­tünk, olyan korba, amikor sok gyenge emberen, sok egyedülál­lón, sok szerencsétlenen gázol ke­resztül a történelem. Mert sietős az útja és robog. Már nem vitor­láshajón és postakocsin utazik, hanem motoroson és villanyos­mozdonyon. Az új idők korszak­alkotó találmányai, a szédítő­sebességű közlekedési eszközök és a hatalmas teljesítőképességű gé­pek sürgetik, hogy a gazdasági berendezkedés, a társadalmi és a politikai élet úgy alakuljon át, ahogyan azt megköveteli a ter­melés gyorsasága és a bősége. Mert igenis bőség lehetne min­denütt a világon, ha mindazt, amit munkáskezek által irányí­tott gépek termelnek, igazságosan osztanák fel az emberek között. A történelem olyan átalakulást sürget — most már nem halvány égi jelekkel, de repülőgépzúgás­sal —, amely megteremti az össz­hangot a termelés lehetőségei és a társadalom berendezkedése kö­zött. És a termelőeszközök felett úrrá teszi a munkát. Természetes és úgyszólván ha­gyományos hangulata az új évnek a vár­akozás, a remény. A jobb jövő várásának jegyében kezdő­dik ez az esztendő is, de a mun­kásság, amikor remél, nem álmo­kat kerget, hanem iparkodik a lehetőségekre, a történelmi való­színűségekre alapítani reményeit. NÉPSZAVA 3. oldal ,,Munkáslégiók lépteinek tompa dobogását hallom'" — mondotta a múlt században Lassalle. Akkor még csak jövőbelátó, jövőt meg­érző kijelentés volt ez. Ma már valóság. Amikor a dolgozók légiói összetalálkoznak a történelemmel és összeforrnak azzal, az lesz az új világ megszületésének perce. Ma még zavaros táncot jár a vi­lág, különböző természetű erők és érdekek mérkőznek, de ezek csak az előtérben állanak, nem pedig a középpontban. Amiként a föld gyomra izzik, úgy tüzesedik a társadalom méhében az az eszme, az az erő is, amely egy napon át­veszi a vezető szerepet a történe­lemben. Énekes boxbajnok halálos öngyilkossága Levetette magát a harmadik emeletről Énekes István. MÁV tisztviselő, aki a los angelesi olimniászon a bokszbajnokság könnyűsúlyú világ­bajnoka lett, a MÁV-kórház Pod­maniczky utca 117—119. számú épü­letének harmadik emeletéről ked­den réggvel 6 órakor levetette magát. Haldokolva vitték a kórterembe, ahol délelő­t fél téz órakor, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, kiszenvedett. Énekes István másfél hónapja fe­küdt a MÁV-kórházban vesebaj­jal. Orvosai nem tudták meggyőzni képzelt föltevéséről, boszú gyomor­rákja van. Az utóbbi időben szót­lanság és búskomorság lett rajta úrrá. Valószínűleg gyógyíthatatlannak hitt, beteg­ségre miatt követte el végzetes tettét. A kiváló sortember tragédiájának híre sportkörökben nagy részvétet keltett. Az 1932. évi los angelesi olimpiász utolsó versenynapján vívta az ökölvívó döntő mérkőzésen döntő győzelmét a mexikói Caba­nas fölött és ezzel Magyarország ré­szére megszerezte a 3. egyéni győ­zelmet. Azóta állandóan tréning­ben állt és további reménysége volt a magyar ökölvívásnak. Ha az arcszíne fakó, szürkés­sárga és tekintete bágyadt, ha han­gulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, mert makacs székszorulás, a bél túlságos rothadási folyamatai, gyomorégés és epepangás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel fölkeléskor egy-egy pohár természetes „Ferenc József" keserű­vizet innia. Kérdezze meg orvo­sát,! (X)

Next