Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)
1940-05-01 / 98. szám
1940 május 1, szerda NÉPSZAVA ÖTVEN ÉV ELŐTT... _ AZ ELSŐ MÁJUSI MUNKÁSÜNNEP - Verőfényesen köszöntött ránk május első napja 50 év előtt. A tavasz már teljes színpompájában tündökölt. Pedig: hosszú és zord telünk volt akkor és már azt hittük, soha többé nem jön meg" a kikelet. Ám a tavasz nem hagyta magát, megjött és simogató melege hamar feledtette az emberekkel a keserves téli hónapokat. Ez a tavasz átvitt értelemben a magyar munkásmozgalom tavasza is volt, amelyet hosszantartó, virágzó nyár követett. Az új század elején már hatalmas arányokban megnövekedett, egységes, osztálytudatos és harcrakész munkástábor állt szemben a kapitalizmussal és követelte jogait. • Az ellenakció Izgalmas várakozás előzte meg 1890 május elsejét. Az ellentábor rossz lelkiismerete nyugtalanító híreket terjesztett, amelyek heteken át izgalomban tartották a várost. A polgári sajtó is megtette a magáét és hagyományaihoz híven leplezetlenül uszított a munkásság, de különösen a májusi tüntetés ellen. A városon úrrá lett izgalom hatása alatt a kormány is akcióba lépett és nagyarányú karhatalmi intézkedéseket tett „a fennálló rend védelmére". Mindennek, természetesen, az volt a végső célja, hogy zavart és ijedelmet okozzon a munkásság soraiban és így eleve elgáncsolják a nagy seregszemle sikerét. Csakhogy hasztalan erőlködésnek bizonyult a munkásság rosszakaróinak minden praktikája, a riasztó hírek, az uszítás, a gúny, a lekicsinylés és a hatalmi gépezet igénybevétele — a nagy találkozót nem tudták sem megzavarni, sem meghiúsítani. Noha bizonyára ez a szándék lappangott abban az intézkedésben is, amellyel megtiltották az együttes tüntető felvonulást a gyűlés színhelyére és így a különféle szervezeteknek meg szakmai csoportoknak külön-külön és másmás utakon (mellékutcákon) kellett a kitűzött helyre felvonulniok. Zászlókkal, feliratos táblákkal, zenekarok vagy dalárdák kíséretében meneteltek a csapatok. „Törvényes biztosítékokat követelünk egészségünk és anyagi érdekeink megóvására!" Eladdig soha nem látott hatalmas munkástömeg jelent meg a városligeti Aréna (a régi Feldszínház) előtti térségen ,megtartott gyűlésen és határtalan lelkesedéssel kísérte a világszerte megtartott demonstráció jelentőségének méltatásait. Tengernyi zászlót lobogtatott a tömeg feje fölött a májusi szellő. Ámbár a rendőrség útközben itt-ott elvette az egyes csoportoktól a zászlókat vagy föliratos támákat. Sőt a zenekarokat is elhallgattatta. A gyűlésen sok nő is rész vett. (A Népszava vagy 60.000-re becsülte a megjelentek számát.) Május elseje 1890-ben munkanapra (csütörtökre) esett és így általános munkaszünet is volt. A gyűlést dr Csillag Zsigmond nyitotta meg. (Pártunk akkori vezető emberei közül egyedül őt ismertem személyesen.) Ámbár meszszehangzó, csengő orgánuma volt, mégis csak hiányos összefüggésű szófoszlányokat hallottam, mert olyan távolra kerültem társaimmal együtt a szónoki emelvénytől. De arra emlékszem, hogy egyszerre csak nagy nevetés harsogott végig a tömegen. Nem is tudtuk ugyan, hogy min nevetnek az előttünk állók, de azért mi is együtt, nevettünk velük. A kérdezősködésre utóbb az elülállók továbbították a hátsó soroknak a derültség okát. A szónok azokra a találgatásokra, rosszindulatú és jóhiszeműen kalandos illírekre mutatott, amelyek a munkásság májusi készülődésével kapcsolatban különösen a fővárosban elterjedtek és nyugtalanították a közvéleményt. Megjegyezte, hogyha a május elsejének valamilyen külön száma volna, akkor a politikai vénasszonyok talán még a lutrin is megjátsszák. Ez a megjegyzése keltette az általános vidámságot. Különben pedig éles szavakkal bírálta dr Csillag azt az intézkedést, amellyel megakadályozták az együttes fölvonulást. , ,, .., 11 tana a csoportosult dalárdák éneke következett. A ,,Marseillaise" hangjai csendültek fel. A gyűlés határozati javaslatát Kürschner Jakab terjesztette elő és indokolta meg hosszabb beszédben. Többek között — amint a Népszava*) 1890 május 4-én megjelent számában olvasható — utalt arra, hogy amikor „a létező visszás állapotoknak megszüntetését követeljük, midőn a társadalmilag, politikailag és jogilag gyengébbnek törvényes védelmét kívánjuk, azt akarjuk, hogy mi, mint munkásosztály, törvényes garanciákat kapjunk erőnk és egészségünk, életünk és anyagi érdekeink megóvására. Ezt pedig csakis teljesen kielégítő munkásvéd-törvényhozással érhetjük el. (A német nyelven elmondott beszédet Ferenczy József tolmácsolta magyarul.) Még két szónok következett: Engelmann Pál és Till elvtárs. (Még 50 év előtt is érezhető volt, hogy ez a város egykor a német nyelvet uralta és sok volt a bevándorolt munkás is, ezért a magyar szónokok beszédét viszont német nyelven kellett elismételni.) A határozati javaslatot a gyűlés óriási taps és lelkes felkiáltások kíséretében egyhangúlag elfogadta. Ezután újra a dalárdák énekeltek és Csillag elvtárs néhány méltató szóval bezárta a mindvégig nagyszerű fegyelmezettséggel és lelkességgel lefolyt gyűlést. A gyűlésre üdvözlő táviratok is érkeztek, többek között Szentpétervárról is. Majd lassan oszladozni kezdett a hatalmas tömeg. A városligetkörnyéki vendéglőknek jó napjuk volt, valamennyi megtelt ünneplő munkásokkal, akik a késő esti órákig együttmaradtak víg énekszó és társalgás mellett. A hatóságnak sehol sem volt oka a beavatkozásra. A nyomdászok, még emlékszem, Zaka Lajos vezetésével a „Zöld vadász”hoz címzett nyári vendéglőbe vonultak. A Népszava tudósítása ezekkel a szavakkal végződik: „A munkásosztály megmutatta, hogy a polgári osztály félelme alaptalan volt, a rendőrségnek és katonaságnak összpontosítása mosolyra bírta a nagy munkás tömeget, amely érettségéről, intelligenciájáról és igazságos ügyének komoly felfogásáról tett e napon fényes, messzireható és fenséges bizonyságot. Még megjegyeznivaló a krónika szempontjából, hogy a gyűlés után a polgári sajtó — mivel a tényeket mégsem tagadhatta le — valóság• Akkor még csak vasárnaponként jelent meg, ára példányonként 5 krajcár volt. Felekis szerkesztője és kiadója, Stailó Ingal föllélegzett és megdicsérte a munkásságot „példás magatartásáért". És idetartozik még annak a megemlítése is, hogy a tüntetés a parlamentben is szóba került Ábrányi Emil interpellációjával. Nagyszebenben ugyanis a rendőrség elkobozta pártunk májusi felhívását és ez ügyben házikutatást is tartott, egy ottani elvtársunknál, akit azzal fenyegettek meg, hogy ötévi börtönt, kap, ha a szóbanforgó felhívást magánál rejtegeti, vagy azt másokkal is közli. Ábrányi erélyes szavakkal ostorozta a hatóság eljárását, rámutatott a felhívás békés hangjára és védelmére kelt a személyes szabadságnak. megrendszabályozása vagy feloszlatása nem állíthatta meg, mert a szocializmus világító szövetnöke már olyan hévvel lobogott a munkásság lelkében, hogy az üldözés nem téríthette le a munkásságot arról az útról, amelyen a magáraeszmélés nagy pillanatában megindult. És végigzúgott a világon az általános választójog követelése. A politikai hatalom urai annak a fölismerésére kényszerültek, hogy immár nem hagyható számításon kívül a gyárak és mezők robotoló népe... Összes márkás rádiók legnagyobb választékban, részletre is királyi udvari hangszergyár Rákóca út 60. Árjegyzék ingyen 12 dohánygyáron kívül egy kis fiókgyár is működik a Nemzetközi Vásár ideje alatt, az készíti a közönség előtt a pompás BNV-Memphist. Nikotex-minőség is lesz belőle. (X) 3. oldal PHILIPS A magvetés után... Amitől a kapitalizmus urai álmatlan éjszakákon féltek, nem következett be, nem került sor „a fennálló rend védelmében" a hatalom beavatkozására — mégis mindenki érezte, hogy történelmi megmozdulás volt az első májusi ünnep, amely új korszakát nyitotta meg a magyar munkásmozgalomnak. Az egymásratalálásnak, a tele tüdővel való fellélegzésnek nagy napja volt számunkra az első május, amely céltudatos tettekre serkentő, közös gondolatban egyesítette a magyar munkásságot. Nyomán új élet sarjadt a munkásmozgalomban, egymásután alakulnak meg a modern szakmai szervezetek, vagy alakulnak át ilyenekké a régiek, hogy fölrázzák a még tespedő lelkeket és a fölszabadulás vágyát, a becsületes emberi léthez való jog tudatát oltsák beléjük. A görnyedt munkásházak fölegyenesedtek és a reménytelenség lomha területét fölváltotta az önérzet és öntudat villámló tüze a szemekben és szerte az országban magasba szökő hullámokat vert a munkásság ébredése. A másik oldalon megriadnak és ennnek hatása alatt az erőszak eszközeivel próbálják megfélemlíteni a munkásságot és ezzel akadályozni a fejlődés iramát. De ez céltévesztett kísérlet volt. A történelmi folyamatot sem a vezetők üldözése, sem a szakmai egyesülések Szebb és emberibb életet akarunk... Áldozatos harcot kellett megvívnunk minden talpalatnyi térhódításért és még mindig messze vagyunk attól a céltól, hogy minden dolgozó embernek az emberi méltóságnak megfelelő élet jusson osztályrészül, de 50 esztendővel ezelőtt még távolabb voltunk ettől a céltól. Akkor még csak szórványos föllángolások, a munkásság nagy tömegeitől elszigetelt kiállások jelentik a szocializmus tanító hatását. A szakmai egyesülések élete is kezdetleges volt. A megújhodás szellemét az első május hozta meg és az a nemzedék fejlesztette tovább, amely félszázaddal ezelőtt a magasba lendítette a szocializmus zászlaját. Immár megritkultak az akkori nemzedék sorai, bízvást kevesen maradtunk még itt azok közül, akik akkor összesereglettek május elsején a Városligetben. Az évtizedek hosszú sora, a világháború végigkaszált rajtunk. De akik még öregek itt felejtődtünk, töretlen hittel hiszünk a győzelemben és a régi lelkesedéssel kiáltjuk május elsején újból világgá: — Szebb és emberibb életet akarunk! Marczevicz Lajos I TAVASZI KÖTÖTTÁRÚ ÚJDONSÁGOK HERNYÓ SELYEM HARISNYÁK, DIVAT KEZTYŰK, ÚRI-NŐI FEHÉR NEMŰEK ÍJJJJWI