Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-15 / 209. szám
1940 szeptember 15. vasárnap NÉPSZAVA • 5. oldal Tömegek és egyének politikai nevelése (••) A legnagyobb feladat: a tömegek politikai nevelése. Tömegeket nem lehet ugyanolyan módszerekkel nevelni, mint az egyéneket. Az egyének politikai nevelése más eszközökkel, más módszerekkel és lehetőségekkel történik. Az egyén jelleme, világnézete, meggyőződése, politikai véleményalkotása és tudása, mind eredménye az egyéni tanultságnak és a közösségben végzett gyakorlati munkának. Kitartó tanulás, elmélyedés, elméleti és gyakorlati tevékenység az alapja az egyéni képzettségnek. Olyan egyéneket, akik ezen a rögös úton indulnak el, műveltségüket kifejlesztik és megszerzik azt az alapot, amelyből kiindulva meg tudják érteni a társadalmak életét és működését, könnyebb kiválasztani és nevelésüket minden lehető módon elősegíteni. Az egyén ezen az úton jut el a párthoz és a mozgalomhoz. A politikai és társadalmi érvényesülés már ennek az útnak a folytatása és eredménye. A tömegek politikai nevelése nem ilyen egyszerű, sem nem ilyen rendszeres. A tömegeket az események és az azokban való részvétel neveli. A tömegek a szemléltető oktatáson keresztül jutnak közelebb a problémákhoz. Képzelőerejüket az események töltik ki, ők mindent inkább meglátnak, mint megértenek és megemésztenek. Ahogy a tömegeket a film, a mozgókép tanítja, azzal, hogy látják az eseményeket, úgy vannak a tömegek modern korunk történelmével is, csak azt értik meg, amit meglátnak, átélnek. Sokkal nehezebb a dolgokat megérteni, megtanulni, benső gondolkodásban feldolgozni és magunkévá tenni. A tömegek tehát könnyebben értik meg azt, amit látnak, mint azt, amit meg kell érteni és meg kell tanulni! * A tanulságokat gyorsabban vontják le és tovább tartják emlékezetükben, mert az átélt eseményeknek a tömegek majdnem mindig részesei és nagyon sokszor szenvedői is. Gazdasági válságok, jó konjunktúrák, forradalmak, ellenforradalmak és háborúk, mind szemléltető oktatást nyújtanak és fölkeltik a tömegek érdeklődését, sőt fokozott részvételüket is elősegítik. Mégis, igazság van abban is, hogy sem az egyének, sem a tömegek nem szeretik, ha a történelmi események szakadatlan sorozatban töltik ki életüket. A sok nagy eseményt nem lehet megemészteni, a nagyon éles fordulókat nem lehet megérteni, ezek nyomában bizalmatlanság keletkezik, amelynek további következménye a bizonytalanság. Ha a tömegek bizonytalannak érzik magukat, ha elvesztik biztonságérzetüket és valamiben való szilárd fölfogásukat, akkor aratnak a politikai kalandorok és keletjük van a politikai divatoknak. Ha a politikai divatok túl gyorsan hódítanak, a tömegek aggódni kezdenek, mert ez megszokott gondolkodásukat és érzésvilágukat támadja meg. * Normális viszonyok között a tömegek politikai nevelését a politikai pártok látják el. A pártok mérkőzése a szabad véleménynyilvánítás, a parlamentarizmus működése; a pártoknak benne való tevékenysége szintén szemléltető nevelést nyújt a tömegeknek, de ez a szemléltető tanítás már nem oly egyszerű. A tömegekkel a politikai küzdelmeket meg kell értetni, föl kell tárni előttük az összeütközések erőit és okait. Nem elég tehát szemlélniük, részt is kell venniök az eseményekben, amelyeknek céljait ismerniök kell, hogy eldönthessék, milyen álláspontra helyezkedjenek vele szemben. A tömegek politikai iskolázottságukat a pártok harcaiból, a parlamentarizmus működéséből merítik. A pártoknak szükségük van a tömegek részvételére. Nélkülük nem tudják céljaikat megvalósítani. A tömegeknek szükségük van a pártokra, másképpen nem képesek kifejezni törekvésüket. A tömegek ereje, érdeklődése és részvétele, a pártok talapzata, ez adja meg létjogosultságukat. Mennél nagyobb tömegeket meghódítani és politikai nevelésben részesíteni, azután velük együtt harcolni — ez minden politikai tömegpárt főtörekvése. A politikai pártok nem szeretik az olyan tömegeket, amelyeket könynyen hódítanak meg, mert joggal tartanak attól, hogy ezeket könnyen el is vesztik. Elhódítja tőlük a közömbösség, vagy az ellenpártok ügyesebb agitációja. A tömegeknek mindig nyújtani kell valamit. Alkotó erejük érvényesülését lehetővé kell tenni. Ha ez sikerül, akkor a politikai nevelés is könnyebb. A tömegek részvétele, alkotó tevékenysége megszilárdítja politikai fölfogásukat, világnézetüket és megerősíti hűségüket. * A politikai pártoknak tehát nevelni és tájékoztatni kell híveiket, ez kötelességük is, érdekük is. Az adott viszonyokat figyelembe kell venni és a meglévő lehetőségek határain belül kell tagjaik politikai neveléséről gondoskodniuk. Feladatuk kettős: meglévő párthíveiket állandóan tájékoztatni, a fiatalabb nemzedéket pedig meg kell hódítani, mert elveszett az a párt, amely nem gondoskodik a maga utánpótlásáról s amelynek eszméi nem élnek újból és újból az ifjabb nemzedék gondolkodásában és érzésvilágában. Az ifjabb nemzedék föladata, hogy az elődök harcát folytassa ugyanazokért az igazságokért és ugyanazokért a célokért. Minden új nemzedék föl akarja ismerni a maga problémáit. Egyetlen nemzedék sem elégszik meg azzal, hogy pusztán csak átvegye a régiek törekvéseit! Minden új nemzedék maga akarja felfedezni, a visszatérő problémákon keresztül, azokat az igazságokat és törekvéseket, amelyekért a régiek is küzdöttek. Ezen a megismerésen, és fölfedezésen keresztül tanulja meg voltaképpen minden nemzedék korának problémáit. A megvitatás szabadsága ad lehetőséget a nagy kérdések megismerésére. A szabadság, önbizalmat nyújt, ebben formálódik ki a szilárd meggyőződés és világszemlélet. Kettős a feladat tehát: a régieket megtartani és az újakat meghódítani, s mind a két tömeget, az újat és a régit, egyformán politikai nevelésben kell részesíteni és bevezetni a társadalmi kérdések megismerésébe. Tartalmat és célt kell adni életüknek, hogy egy emberéleten keresztül dolgozzanak és küzdjenek magasabbrendű emberi célokért és nagy igazságokért. A párt keretein belül minden szervezetünknek egy feladata van: a párt őszi munkájában résztvenni és a tömegek politikai nevelését elősegíteni. Ez most a legfontosabb feladatok egyike. Ki volt Kneipp ? A nagyvilág mint híres egészségapostolt ismerte. A tudomány történetében mindenkor egyszerűen Kneipp lesz a neve. Kneipp a természetszerinti élet modern tudományának leghatalmasabb előharcosa. Kneipp az emberiség jótevője. Nevét mindenki ismeri. Hiszen még a kitűnő Kneipp malátakávét ie ő adta nekünk. Nézzétek csak az arcát ! Méltóságteljes, kemény arc. Mennyi jóság sugárzik le róla! Ismeritek már? Természetesen. Hiszen ott látjátok képét ezer meg ezer konyhában. Mindenütt, ahol jó háziasszony szorgoskodik, aki minden reggel Kneipp malátakáVÉ-t főz a családjának. Minden kávésdobozon ott van a képe és aláírása is. Ez igazolja a malátakávé kiváló minőségét. Gondoljatok mindig őreá is, ha az a Kneipp malátakávéját isszátok, ezt a valóságos »gyógyforrást«, ahogyan Kneipp maga is emlegette néha. Ez a malátakávé a tápláló árpa keményítőtartalmú magvaiból készül és ezeknek az áldott magvaknak köszönifűszeresen zamatos illatát és tökéletes ízét. Az árpa ennél az erőteljes malátakávénál mindaddig tökéletes épségben marad, míg bele nem kerül a kávédarálóba. A belőle készített ital olyan, mint a folyékony, elevenerejű kenyér, mintha valósággal kenyér lenne a kávéscsészében. " "