Népszava, 1941. március (69. évfolyam, 50–73. sz.)
1941-03-01 / 50. szám
1941 március 1. szombat NÉPSZAVA A szakszervezetek, amint már jelentettük, a Szakszervezeti Tanács közvetítésével emlékirattal fordulnak az illetékes minisztériumokhoz. A mármeglévő adatokon és a szolgálni kívánt szempontokon kívül ehhez a készülő emlékirathoz szolgáltattak bőséges adatokat a munkásság, általában a gazdaság helyzetéről azok a felszólalások, amelyek a Szakszervezeti Választmány szerdai ülésén hangzottak el. Ezen az ülésen a Szakszervezeti Tanácshoz tartozó valamenynyi szakszervezet képviselője megjelent és valamennyinek volt mondanivalója, volt panasza és olyan szempontja és javaslata, amelyeknek megvalósulása esetén lényegesen megenyhülne a munkásság helyzete és életteljes, erős ütemben folyhatna tovább a gazdaság, az ipari termelés élete is. A szakszervezetekbe organizált munkástömegek sokat tapasztalt, sokat látó, mély lelkiismerettel és nagy felelősségérzettel gondolkodó képviselői beszéltek, panaszkodtak, javasoltak a Szakszervezeti Választmány ülésén. Ezek a szakszervezeti küldöttek valóban a legjobban tudják, mi történik a gazdasági életben, mi történik a termelés folyamatában és főként tudják és tapasztalják, hogy milyen ma a dolgozó munkásság helyzete. Ők azok, akik — hivatásuknál fogva is — a legszorosabb kapcsolatokat tartják fenn mind a munkássággal, mind a gazdasági élettel. Velük kapcsolatban nem hétköznapi szólásmondás, hanem a legkomolyabb valóság az, hogy figyelmüket, érzéklésüket, mindennapjra megismétlődő kutató tapintásukat ott tartják gazdasági életünk ütőerein. Amit mondanak, vagy amit összejöveteleiken jelentenek, az a valóság. S amit javasolnak, nemcsak arra alkalmas, hogy a munkásság gazdasági helyzetét enyhítse meg, hanem ugyanakkor arra is, hogy a termelési, a gazdasági viszonyok is megjavuljanak. A munkástömegek, a népmilliók tengermélységéből nőttek ki ezek a férfiak, szervezeteiknek választott vezetői, és ha a munkásság érdekeiért küzdenek, ez a küzdelem az ország egyetemes érdekeinek szolgálatát is jelenti. Nem tagadható, hogy ezúttal is nehéz viszonyok közepette tartotta meg ülését a Szakszervezeti Választmány. Ezek a nehéz viszonyok legjobban azokban a felszólalásokban tükröződnek, amelyek az ülésen a szervezetek képviselői részéről hangzottak el. Ezekben a felszólalásokban benne foglaltatott a gazdaság helyzete is, a munkásság helyzete is. Tárgyilagos, komoly és lelkiismeretes felszólalások voltak. Az észlelt jelenségeket egyik sem túlozta el. Mindenki úgy adta elő, úgy ismertette, amint a gazdaság és munkásság életében jelentkeznek. Minden sorra került, minden megbeszélésre került, ami hiányt és nehézséget a munkástömegek tapasztalnak és megéreznek s ami a gazdasági életben is fennakadást, zavart — remélhetően csak átmeneti zavart és fennakadást okozott eddig és okoz a jelenben is. A munkásságnak nagy érdeke a munkafolyamat állandóságának biztosítása. Ennek kapcsán nagy érdeke tehát az is, hogy a nyersanyagbeszerzésben és a nyersanyagelosztás terén megfelelő rendszer és megfelelő szabályozás uralkodjék. Valamennyi szakszervezetnek valamennyi küldötte szóvá tette ezt az ügyet, amiből azt állapíthatjuk meg, hogy ezzel a kérdéssel a dolgozó munkásság minden szakmában aggodalmas figyelemmel foglalkozik. Amilyen fontos azonban az üzemek foglalkoztatása, a munkamenet állandóságának biztosítása, olyannyira fontos, olyannyira a legfontosabb az, hogy a termelés legjelentőségteljesebb tényezőjének, a munkásnak a helyzete mentes legyen a kínzó gondoktól és messze eltávolodjék attól az állapottól, amelyben a kenyérgondok immár nemcsak napról napra, hanem úgyszólván óráról órára megismétlődnek. A közellátás mai rendszere is szóba került az ülésen. Természetes, hogy szóba került. És igazat kell adnunk annak a megállapításnak, hogy nemcsak a munkásság, hanem az ország egyetemes érdeke is megkívánja, hogy a közellátás mai rendjén megfelelő változások történjenek. Megbeszélés tárgya volt a munkásbiztosítás valamennyi kérdése is. Részletesen megbeszélték azokat a reformokat, amelyek az OTI-val kapcsolatban már rég megérettek a megvalósításra. A segélyek, általában a szolgáltatások fölemelése érdekében mozgalmat indít munkásság és az az óhaja, hogy illetékes helyeken meghallgatásra találjanak kívánságai. Egyébként minden kérdés és minden szempont, ami ma a munkásságot és a termelést foglalkoztatja, belekerül majd abba az emlékiratba, amelyet a Szakszervezeti Tanács készít elő és küld meg rövidesen az illetékes minisztériumoknak. A munkásság, a termelés, az egész ország egyetemes érdekét kívánja szolgálni, őszintén és jószándékkal előmozdítani ennek az emlékiratnak minden egyes javaslata Gondos tanulmányozást remél a munkásság ezzel az emlékiratta kapcsolatban és nemcsak a maga, hanem, ismételjük, az egész ország érdekében várja a kormány sürgős intézkedéseit. Olcsó élelmiszerrel és ruházattal kell ellátni a dolgozó tömegeket! Szakemberekből és a fogyasztók képviselőiből kell központi szervet létesíteni a termelés és elosztás ellenőrzésére. Súlyos helyzetbe hozza a főváros kórházait Pest megye nemtörődömsége A főváros pénteki közgyűlése A főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével ülést tartott. A kegydíjak túl alacsony összegben való megállapítását tette szóvá Lévai Sándor elvtárs egy fővárosi segédmunkás kegydíjügye kapcsán. Orbay Dénes tanácsnok válaszában elismerte, hogy a javasolt összeg alacsony, bejelentette, hogy amint a főváros pénzügyi helyzete megengedi, a kegydíjakat méltányosabban állapítják majd meg. A Stefánia Szövetség orvosai és védőnői A továbbiakban a Zita-alapítványnak a főváros kezelésébe való átvételéről tárgyaltak. Bródy Ernő az át nem vett védőnők kárpótlása érdekében szólalt fel. Bánóczi László elvtárs, mint a Stefánia Szövetség egykori vezetője, mondotta, hiteles tanú arra, hogy a szövetség orvosai és védőnői kitűnő orvosok és védőnők voltak és nekik köszönhető elsősorban, hogy sikerült európai színvonalra leszorítani a katasztrofáliscsecsemőhalandóságot. Jelentős részük van abban, hogy a magyar anya- és csecsemővédelem magas színvonalra emelkedett. Tudja jól, hogy nem a fővároson múlt, hogy az át nem vett orvosokkal és védőnőkkel szemben becsületbeli kötelességét teljesíthesse, most azonban, hogy a gazdasági akadályok elhárultak javasolja — egyébként a polgármester ígéretéhez híven — az át nem vett orvosok és védőnők megfelelő kárpótlását. Szebeny József tanácsnok bejelentette, hogy amint a belügyminiszter jóváhagyja a most tárgyalt közgyűlési határozatot, a polgármester az át nem vett alkalmazottakkal szemben teljes méltányossággal kíván eljárni. Bánóczi javaslatát elfogadta. Bódy László alpolgármester az elnöki székből utólag rendreutasította Peyer Károly elvtársat egy korábbi ülésen Karafiáth főpolgármesterrel szemben elhangzott közbeszólásáért. A fővárosi közkórházak deficitje ügyében előterjesztett javaslat kapcsán Bechtler Péter elvtárs megállapította, hogy a fővárosi kórházakban a legsúlyosabb helyhiány van. A helyhiány oka az, hogy Pest vármegye egész területéről a betegek kénytelenek Budapestre jönni. Pest vármegye vezetősége jól tenné, ha végre a kórházépítés kérdésének is szentelne valami figyelmet. Ezután elfogadták a nemibeteg intézeti orvosi és gondozónővéri személyzet szervezésére vonatkozó polgármesteri előterjesztést és vita nélkül hozzájárultak ahhoz a polgármesteri előterjesztéshez, hogy a Vízművek Thaly Kálmán utcai ingatlanán ügyeletes telepet és alkalmazotti lakóházat építsenek. Rendet az áruelosztásban! A Kisipari Hitelintézet zárószámadása tárgyalásánál Szakasits Antal elvtárs szólalt föl. A zárószámadás adataiból megállapítható — mondotta —, hogy éppen a mi oldalunkról tett javaslatoknak megfelelően igyekszik a főváros támogatni a kisiparosokat és kiskereskedőket. Az Intézet a rendelkezésére álló eszközökkel eredményes működést fejt ki. Azonban a kisipari hitelkérdés megoldása nem kielégítő. Ezekben a nehéz időkben a kisemberek különösen rá vannak utalva, hogy minél gyorsabban olcsó kölcsönhöz juthassanak. A kisiparosoknak ezekben az időkben nincs módjuk a készletek elraktározására. A közület kötelessége, hogy segítségükre siessen. A termelési hitel rendszerét tovább kell fejleszteni. Az Intézetnek intenzívebben kell belekapcsolódnia az exportáló kisiparosok támogatásának, ügyébe. Ezen a téren még áldozatokat is érdemes hozni. A fedezet nélküli kölcsönösszegek felső határát 500 pengőről 1000 pengőre kell felemelni. Ha a kisiparosság hely,tenni és ezáltal a patakmenti lakosok nyugalmát és vagyonbiztonságát viszszaadni, illetve a jövőre biztosítani. Becske Kálmán tanácsnok válaszában emlékeztetett arra, hogy az idén kétszer olyan nagy víztömeg keresett lefolyást a patakon, mint amekkora tavaly, holott már az is lényegesen meghaladta a normális mennyiséget. A védekező munkák a számottevő károkat elhárították. A szabályozás pénzügyi okokból szünetelt, a polgármester azonban rövidesen megfelelő fedezetet kér a szabályozás befejezésére. A választ a közgyűlés tudomásul vette. A közgyűlés egyébként titkos szavazással döntött a Közmunkatanácsban megüresedettt tagsági hely betöltéséről. A többség 81 szavazattal Bocsáry-Spur Kálmánt választotta meg Harrer Ferenccel szemben, aki 71 szavazatot kapott. A közgyűlés este hét órakorvéget ért 3. oldal zetéről szólunk — folytatta ezután Szakasits Antal elvtárs — szólni kell az elosztásról is, mert ez az iparosokon és kereskedőkön kívül erősen érinti a fogyasztókat, az ország egész gazdasági helyzetét. A fogyasztók követelik az anyag- és áruelosztás igazságos rendjét. Szóvátette ezután az áruk kiosztásánál a Baross Szövetség szerepét és ezen a területen is igazságosságot és rendet követel. Szükséges, hogy a főváros hívja fel a kormány figyelmét: sürgősen alakítsa meg az Országos Gazdasági Tanácsot, amelyben a szakemberek mellett a fogyasztók képviselői is helyet foglaljanak. Gondoskodni kell a dolgozó tömegek olcsó élelmiszer- és ruhaellátásáról, munkával való ellátásáról. Müller Antal fölszólalása után a polgármester javaslatát a közgyűlés elfogadta. A napirend többi pontjait hozzászólás nélkül fogadták el. Ezután az interpellációkra került a sor. Szabályozzák végre a Rákospatakot! Pásztor Imre elvtárs megállapította, hogy az utóbbi évtized során minden egyes költségvetési vitában sürgettük a Rákos patak szabályozását, majd a megkezdett szabályozás befejezését. Nemcsak árvízvédelmi érdekből, de közegészségügyi és gyermekvédelmi érdekből is követelően szükséges volt a patak szabályozása a XIV. kerület területén is. Ezen a részen a patak eliszaposodott, tele van szeméttel és ezt a veszedelmes vizet használták nyaranta főként a gyermekek strandolására, amiből nem egyszer terjedtek el veszedelmes gyermekbetegségek a kerületben. Már a múlt évben is kiáradt a Rákos patak, azonban az akkori tanulságokat nem vették kellően figyelembe, úgyhogy az idén is kilépett a patak a medréből, elárasztva kisemberek házait, megrongálva ingóságaikat. Rákosfalvától a Rákosi rendezőpályaudvarig egyetlen tenger volt a patak környéke. Igaz, hogy a főváros hatóságai a veszély pillanatában megfelelően intézkedtek és erészben elismeréssel kell szólnia a tűzoltóság bátor és odaadó magatartásáról is, amely a nagyobb veszedelmet elhárította. Miért nem történtek azonban megelőző intézkedések az árvízzel szemben, amikor láthattuk, hogy a patak szabályozott részének környékén nyoma sem volt a veszedelemnek? Végül a következő interpellációt terjesztette be: Van-e tudomása a polgármesternek arról, hogy a XIV. kerületen keresztülfolyó Rákos patak évek óta veszélyezteti a közeli lakosok élet- és vagyonbiztonságát és, hogy február 10-től 17-ig az áradás az uccákat és a lakóházakat annyira elöntötte, hogy a hatóság kénytelen volt a veszélyeztetett területekről kilakoltatásokat végezni? Hajlandó-e a polgármester a Ciákos-pataknak általunk esztendők óta sürgetett szabályozó munkálatait még ez évben elrendelni és befejez