Népszava, 1941. március (69. évfolyam, 50–73. sz.)

1941-03-01 / 50. szám

1941 március 1. szombat NÉPSZAVA A szakszervezetek, amint már jelentettük, a Szak­szervezeti Tanács közvetítésével emlékirattal fordulnak az illeté­kes minisztériumokhoz. A már­meglévő adatokon és a szolgálni kívánt szempontokon kívül ehhez a készülő emlékir­athoz szolgál­tattak bőséges adatokat a mun­kásság, általában a gazdaság helyzetéről azok a felszólalások, amelyek a Szakszervezeti Választ­mány szerdai ülésén hangzot­tak el. Ezen az ülésen a Szakszerve­zeti Tanácshoz tartozó valameny­nyi szakszervezet képviselője megjelent és valamennyinek volt mondanivalója, volt panasza és olyan szempontja és javaslata, amelyeknek megvalósulása ese­tén lényegesen megenyhülne a munkásság helyzete és életteljes, erős ütemben folyhatna tovább a gazdaság, az ipari termelés élete is. A szakszervezetekbe organi­zált munkástömegek sokat tapasz­talt, sokat látó, mély lelkiisme­rettel és nagy felelősségérzettel gondolkodó képviselői beszéltek, panaszkodtak, javasoltak a Szak­szervezeti Választmány ülésén. Ezek a szakszervezeti küldöttek valóban a legjobban tudják, mi történik a gazdasági életben, mi történik a termelés folyamatában és főként tudják és tapasztalják, hogy milyen ma a dolgozó mun­kásság helyzete. Ők azok, akik — hivatásuknál fogva is — a leg­szorosabb kapcsolatokat tartják fenn mind a munkássággal, mind a gazdasági élettel. Velük kap­csolatban nem hétköznapi szólás­mondás, hanem a legkomolyabb valóság az, hogy figyelmüket, ér­zéklésüket, mindennap­­­jra meg­ismétlődő kutató tapintásukat ott tartják gazdasági életünk ütő­erein. Amit mondanak, vagy amit összejöveteleiken jelentenek, az a valóság. S amit javasolnak, nemcsak arra alkalmas, hogy a munkásság gazdasági helyzetét enyhítse meg, hanem ugyanak­kor arra is, hogy a termelési, a gazdasági viszonyok is megjavul­janak. A munkástömegek, a nép­milliók tengermélységéből nőttek ki ezek a férfiak, szervezeteiknek választott vezetői, és ha a mun­kásság érdekeiért küzdenek, ez a küzdelem az ország egyetemes ér­dekeinek szolgálatát is jelenti. Nem tagadható, hogy ezúttal is nehéz viszonyok közepette tar­totta meg ülését a Szakszervezeti Választmány. Ezek a nehéz viszo­nyok legjobban azokban a felszó­lalásokban tükröződnek, amelyek az ülésen a szervezetek képviselői részéről hangzottak el. Ezekben a felszólalásokban benne foglalta­tott a gazdaság helyzete is, a munkásság helyzete is. Tárgyila­gos, komoly és lelkiismeretes fel­szólalások voltak. Az észlelt jelen­ségeket egyik sem túlozta el. Mindenki úgy adta elő, úgy ismer­tette, amint a gazdaság és mun­kásság életében jelentkeznek. Minden sorra került, minden meg­beszélésre került, ami hiányt és nehézséget a munkástömegek ta­pasztalnak és megéreznek s ami a gazdasági életben is fennakadást, zavart — remélhetően csak át­meneti zavart és fennakadást­­ okozott eddig és okoz a jelen­ben is. A munkásságnak nagy érdeke a munkafolyamat állandóságának biztosítása. Ennek kapcsán nagy érdeke tehát az is, hogy a nyers­anyagbeszerzésben és a nyers­anyagelosztás terén megfelelő rendszer és megfelelő szabályozás uralkodjék. Valamennyi szakszer­vezetnek valamennyi küldötte szóvá tette ezt az ügyet, amiből azt állapíthatjuk meg, hogy ezzel a kérdéssel a dolgozó munkásság minden szakmában aggodalmas figyelemmel foglalkozik. Amilyen fontos azonban az üzemek foglal­koztatása, a munkamenet állan­dóságának biztosítása, olyannyira fontos, olyannyira a legfontosabb az, hogy a termelés legjelentőség­teljesebb tényezőjének, a munkás­nak a helyzete mentes legyen a kínzó gondoktól és messze eltávolodjék attól az állapottól, amelyben a kenyérgondok immár nemcsak napról napra, hanem úgy­szólván óráról órára megismét­lődnek. A közellátás mai rendszere is szóba került az ülésen. Természe­tes, hogy szóba került. És igazat kell adnunk annak a megállapí­tásnak, hogy nemcsak a munkás­ság, hanem az ország egyetemes érdeke is megkívánja, hogy a köz­ellátás mai rendjén megfelelő vál­tozások történjenek. Megbeszélés tárgya volt a munkásbiztosítás valamennyi kérdése is. Részlete­sen megbeszélték azokat a refor­mokat, amelyek az OTI-val kap­csolatban már rég megérettek a megvalósításra. A segélyek, álta­lában a szolgáltatások fölemelése érdekében mozgalmat indít munkásság és az az óhaja, hogy illetékes helyeken meghallgatásra találjanak kívánságai. Egyébként minden kérdés és minden szem­pont, ami ma a munkásságot és a termelést foglalkoztatja, belekerül majd abba az emlékiratba, ame­lyet a Szakszervezeti Tanács ké­szít elő és küld meg rövidesen az illetékes minisztériumoknak. A munkásság, a termelés, az egész ország egyetemes érdekét kívánja szolgálni, őszintén és jószándék­kal előmozdítani ennek az emlék­iratnak minden egyes javaslata Gondos tanulmányozást remél a munkásság ezzel az emlékiratta kapcsolatban és nemcsak a maga, hanem, ismételjük, az egész ország érdekében várja a kormány sür­gős intézkedéseit. Olcsó élelmiszerrel és ruházattal kell ellátni a dolgozó tömegeket! Szakemberekből és a fogyasztók képviselőiből kell központi szervet létesíteni a termelés és elosz­tás ellenőrzésére.­­ Súlyos helyzetbe hozza a főváros kórházait Pest megye nemtörődömsége A főváros pénteki közgyűlése A főváros törvényhatósági bizott­sága pénteken délután Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével ülést tartott. A kegydíjak túl alacsony összegben való megállapítá­sát tette szóvá Lévai Sándor elvtárs egy fővárosi segédmunkás kegydíjügye kapcsán. Orbay Dénes tanácsnok válaszában elismerte, hogy a javasolt összeg ala­csony, bejelentette, hogy amint a fő­város pénzügyi helyzete megengedi, a kegydíjakat méltányosabban állapítják majd meg. A Stefánia Szövetség orvosai és védőnői A továbbiakban a Zita-alapítványnak a főváros kezelésébe való átvételéről tárgyaltak. Bródy Ernő az át nem vett védőnők kárpótlása érdekében szólalt fel. Bánóczi László elvtárs, mint a Stefá­nia Szövetség egykori vezetője, mon­dotta, hiteles tanú arra, hogy a szövet­ség orvosai és védőnői kitűnő orvosok és védőnők voltak és nekik köszönhető elsősorban, hogy sikerült európai szín­vonalra leszorítani a katasztrofális­­csecsemőhalandóságot. Jelentős részük van abban, hogy a magyar anya- és csecsemővédelem magas színvonalra emelkedett. Tudja jól, hogy nem a fő­városon múlt, hogy az át nem vett orvosokkal és védőnőkkel szemben be­csületbeli kötelességét teljesíthesse, most azonban, hogy a gazdasági akadá­lyok elhárultak javasolja — egyébként a polgármester ígéretéhez híven — az át nem vett orvosok és védőnők megfelelő kárpótlását. Szebeny József tanácsnok bejelen­tette, hogy amint a belügyminiszter jóváhagyja a most tárgyalt közgyűlési határozatot, a polgármester az át nem vett alkalmazottakkal szemben teljes méltányossággal kíván eljárni. Bánóczi javaslatát elfogadta. Bódy László alpolgármester az elnöki székből utólag rendreutasította Peyer Károly elvtársat egy korábbi ülésen Karafiáth főpolgármesterrel szemben elhangzott közbeszólásáért. A fővárosi közkórházak deficitje ügyében előterjesztett javaslat kapcsán Bechtler Péter elvtárs megállapította, hogy a fővárosi kórházakban a legsúlyo­sabb helyhiány van. A helyhiány oka az, hogy Pest vár­megye egész területéről a betegek kény­telenek Budapestre jönni. Pest vármegye vezetősége jól tenné, ha végre a kórház­építés kérdésének is szentelne valami figyelmet. Ezután elfogadták a nemibeteg inté­zeti orvosi és gondozónővéri személyzet szervezésére vonatkozó polgármesteri előterjesztést és vita nélkül hozzájárul­tak ahhoz a polgármesteri előterjesztés­hez, hogy a Vízművek Thaly Kálmán utcai ingatlanán ügyeletes telepet és alkalmazotti lakóházat építsenek. Rendet az áruelosztásban! A Kisipari Hitelintézet zárószám­adása tárgyalásánál Szakasits Antal elvtárs szólalt föl. A zárószámadás ada­taiból megállapítható — mondotta —, hogy éppen a mi oldalunkról tett javas­latoknak megfelelően igyekszik a fővá­ros támogatni a kisiparosokat és kis­kereskedőket. Az Intézet a rendelkezé­sére álló eszközökkel eredményes műkö­dést fejt ki. Azonban a kisipari hitel­kérdés megoldása nem kielégítő. Ezek­ben a nehéz időkben a kisemberek különösen rá vannak utalva, hogy minél gyorsabban olcsó kölcsönhöz juthassanak. A kisiparosoknak ezekben az időkben nincs módjuk a­ készletek elraktáro­zására. A közület kötelessége, hogy se­gítségükre siessen. A termelési hitel rendszerét tovább kell fejleszteni. Az Intézetnek intenzívebben kell belekap­csolódnia az exportáló kisiparosok támogatásának, ügyébe. Ezen a téren még áldozatokat is érdemes hozni. A fedezet nélküli kölcsönösszegek felső határát 500 pengőről 1000 pengőre kell felemelni.­­ Ha a kisiparosság hely­,­tenni és ezáltal a patakmenti lakosok nyugalmát és vagyonbiztonságát visz­szaadni, illetve a jövőre biztosítani. Becske Kálmán tanácsnok válaszában emlékeztetett arra, hogy az idén két­szer olyan nagy víztömeg keresett lefo­lyást a patakon, mint amekkora tavaly, holott már az is lényegesen meghaladta a normális mennyiséget. A védekező munkák a számottevő károkat elhárítot­ták. A szabályozás pénzügyi okokból szünetelt, a polgármester azonban rövi­desen megfelelő fedezetet kér a szabá­lyozás befejezésére. A választ a közgyűlés tudomásul vette. A közgyűlés egyébként titkos szava­zással döntött a Közmunkatanácsban megü­resedettt tagsági hely betöltéséről. A többség 81 szavazattal Bocsáry-Spur Kálmánt választotta meg Harrer Fe­renccel szemben, aki 71 szavazatot ka­pott. A közgyűlés este hét órakor­­vé­get ért 3. oldal zetéről szólunk — folytatta ezután Sza­kasits Antal elvtárs — szólni kell az elosztásról is, mert ez az iparosokon és kereskedőkön kívül erősen érinti a fogyasztókat, az ország egész gazdasági helyzetét. A fo­­­gyasztók követelik az anyag- és áru­elosztás igazságos rendjét. Szóvátette ezután az áruk kiosztásánál a Baross Szövetség szerepét és ezen a területen is igazságosságot és rendet követel. Szükséges, hogy a főváros hívja fel a kormány figyelmét: sürgősen alakítsa meg az Országos Gazdasági Tanácsot, amelyben a szakemberek mellett a fo­gyasztók képviselői is helyet foglalja­nak. Gondoskodni kell a dolgozó tömegek olcsó élelmiszer- és ruhaellátásáról, munkával való ellátásáról. Mü­ller Antal fölszólalása után a pol­gármester javaslatát a közgyűlés el­fogadta. A napirend többi pontjait hozzászólás nélkül fogadták el. Ezután az interpellációkra került a sor. Szabályozzák végre a Rákospatakot! Pásztor Imre elvtárs megállapította, hogy az utóbbi évtized során minden egyes költségvetési vitában sürgettük a Rákos patak szabályozását, majd a meg­kezdett szabályozás befejezését. Nemcsak árvízvédelmi érdekből, de közegészség­ügyi és gyermekvédelmi érdekből is követelően szükséges volt a patak sza­bályozása a XIV. kerület területén is. Ezen a részen a patak eliszaposodott, tele van szeméttel és ezt a veszedelmes vizet használták nyaranta főként a gyer­mekek strandolására, amiből nem egy­szer terjedtek el veszedelmes gyermekbetegségek a kerületben. Már a múlt évben is ki­áradt a Rákos patak, azonban az akkori tanulságokat nem vették kellően figye­lembe, úgyhogy az idén is kilépett a patak a medré­ből, elárasztva kisemberek házait, megrongálva ingóságaikat. Rákosfalvától a Rákosi rendezőpálya­udvarig egyetlen tenger volt a patak környéke. Igaz, hogy a főváros ható­ságai a veszély pillanatában megfele­lően intézkedtek és erészben elismerés­sel kell szólnia a tűzoltóság bátor és odaadó magatartásáról is, amely a na­gyobb veszedelmet elhárította. Miért nem történtek azonban megelőző intézkedések az árvízzel szemben, amikor láthattuk, hogy a patak szabályozott részének kör­nyékén nyoma sem volt a veszedelem­nek? Végül a következő interpellációt terjesztette be: Van-e tudomása a polgármesternek arról, hogy a XIV. kerületen keresz­tülfolyó Rákos patak évek óta veszé­lyezteti a közeli lakosok élet- és va­gyonbiztonságát és, hogy február 10-től 17-ig az áradás az uccákat és a lakóházakat annyira elöntötte, hogy a hatóság kénytelen volt a veszélyezte­tett területekről kilakoltatásokat vé­gezni? Hajlandó-e a polgármester a Ciákos-pataknak általunk esztendők óta sürgetett szabályozó munkálatait még ez évben elrendelni és befejez­

Next