Népszava, 1942. február (70. évfolyam, 26–48. sz.)
1942-02-07 / 30. szám
6. oldal ENYÉM, TIED, ÖVÉ, VALAMENNYIÜNKÉ NÉPSZAVA NÉPSZAVA 1942 február 7. szombat JilííixÍLz&t * clít&daLam \Judőííidíitp A Szinyei Merse Társaság nyolcadik kiállítása nyílt meg a Nemzeti Szalonban Petrovics Elek kiváló rendezésében: reprezentatív étékek sorozata kerül elénk az elosztásnak azzal a bölcs ökonómiájával, amely kiemeli az egyest a sokaságból úgy, hogy nemcsak az ü is/es hatás művészet nyújtotta örömét kapjuk, de az egyes is örömteli meglepetésként hasson ránk. Ez a rendezés művészete. Az esztétikai öröm, amelyről itt szólunk, fölötte sokrétű élettani, lélektani és társadalmi tényezőnek bonyolott eredménye és ha ezt a problémát itt érinteni szeretnők, a szóbanforgó kiállítás magas színvonala ilyenfajta inflexiókat, kívánatossá is tesz. Talán ezért kell megjegyeznünk, hogy — bár a legjobb nevek állnak is a kiállítók sorába, s bár a kiállítás egy eg,yesület zárt körére szorítkozik — olyan reprezentáns értékek, amelyek e zárt körön kívül is szép számban akadnának a magyar képzőművészet termékeny talaján, teljesebbé tehetnék a meg nem torpant, a fejlődés teljében élő magyar képzőművészekről alkotott benyomásunkat. A lelki élet egyik ösztönös mozgástörvényét a lélektan, tudjuk, az öröm keresésében és a fájdalom kerülésében ismerte fel. A művészi alkotást e mozgástörvény biológiai szintje fölé az a tény emeli, hogy az esztétikai szépnek az etikai szép a végső célja, tehát az a humanisztikus tartalom, amely nem hiányozhat még a legszebb formák mögül sem. Ismerünk kegyetlen századokat, amelyekben az uralkodó osztályok — a művészi dogmatika kialakítói — a maguk fejlett esztétikai szükségleteit, úgyszólván kizáróan a formai szép kiélésével elégítették ki s ha ezek a századok mégis adtak maradandó becsű alkotásokat, ezt nem koruknak, hanem a művész „sorok között olvasható" etikai tartalmának köszönhetjük. Az öröm és a fájdalom, ez az egymást dialektikusan kiegészítő ellentétpár, egyedül az etikai síkon tud egyesülni egy-egy emelkedettebb szintézisben. Ez emelimég fájdalmában is magasra aszenvedő embert s ennek a szenvedő embernek és szenvedő korának együttérző művészete ekképpen szolgálja még a fájdalmakon át is művészi örömkeresésünket. A művészi öröm elsődleges forrása maga a művész, a művész humánuma, ír gondolat, amelyben ez kifejezésre jutni készül, a forma, amely ennek a gondolatnak a mozgását fejezi ki a valóraváltás felé s végül az a diadal, amely örömmel jutalmaz, amikor a gondolat kifejezése sikerült. Ez a győzelem az, amely a műélvezőt is megragadja, ha etikai, most már pontosabban: társadalmi szemlélete a művészével együtt rezdülni tud. Forma és tartalom is egymást kiegészítő dialektikus ellentétpár, a művész egyénisége választja ki őket a formák is tartalmak lehető sokaságából; a művész egyéni nagysága arányos a forma és tartalom összehangolásával, azonban sem a forma, sem a tartalom nem független a kor etikai irányzataitól, amelyekben a társadalmi osztályok megtartó vagy változtatni kívánó akarata jut kifejezésre. A kiállító művészek túlnyomó részét, annak ellenére, hogy egyéni kifejezésmódjuk kiforrott és valóban egyéni, éppen az teszi figyelemreméltóvá, hogy szüntelen forrongásban saját kereteiket újra és újra áttörni akarják és tudják, folytonos fejlődésben vannak, látszólag ugyanazok és mégis mindig újak. A jövőbe tekintő művészetnek ez az alapfeltétele. S a haladást szolgálja az is, amikor a rajz, a szín, a kompozíció mozgásteljes, a merev formák helyett az élet „zöld aranyfájá"-nak költészetét adó mű akár csak egy virágcsendélet alakjában is megszólal. Az a lényeges, érezzük-e a művész meleg kézszorítását, amint lelkiekben át akar vezetni tűniket válságos korunkon... A kiállításon együvé került művészek nem valamely közös formai „iskola" tanítványai, változatos együttes hatásuknak nemcsak a formai, hanem a tartalmi dinamizmusuk is a titka. És még valami: örvendetesen tanúskodik megabízó hangulatról a sok világos, derűs szín is. A részleteket illetően néhány, már az eliseum árnyai közé tért művész nevét említsük meg elsősorban. Aba Novák Vilmos színdús, képzeletteljes, de immár a legújabb olasz hatás alá került „Álarcfestő" című temperája, Iványi-Grüvnwakl Béla erőteljes, mozgalmas „Virágcsendélet halakkal" című olajfestménye, Kernstok Károly mélytónusú, levegős, hangulatos „Erdő" című olajfestménye és Lux Elek ismert finom, könnyed, nemesivelésű „Táncosnő" című bronza képviseli a, elköltözöttek el nem felejthető üzenetét. Kiemelkedő alkotásokkal szerepel: Bosch Andor, Beck Ö. Fülöp, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Boldizsár István, Csók István, Egry József, Elekly Jenő, Fényes Adolf (megkapó az „Öreg festő téli tájban" című műve), Glatz Oszkár, Hatvany Ferenc, Herman Lipó, Horthy Béla, Kandó László, Koszta Jezsef, Márffy Ödön, Meggyessy Ferenc, Mikola András, Hidrer Ödön, Molnár C. Pál, Pátzay Pál, Réti István, Rudnay Gyula, Sidló Ferenc, Szobotka Imre, Szőnyi István, Szüle Péter, Vass Elemér, Vidovszky Béla, Zádor István. A kiállítás (V. Erzsébet tér) megtekinthető február 16-ig naponta 10-től 1 óráig. szf. Bajor Gizi rosszulléte ellenére végigjátszotta szerepét A Nemzeti Színház pénteken délelőtt tartott főpróbát a most bemutatásra kerülő darabból, Harsányi Zsolt „A bolond Asvayné" című színművéből. Az első felvonás közepén Bajor Gizi, a darab főszereplője, hirtelen rosszul lett, partnere karjaiba ájult. A művésznő rosszulléte olyan jelenetben történt, amikor a színpadon történő események a közönségben azt a benyomást keltették, hogy a rosszullét a szerep egyik mozzanata. A nehéz helyzet megmentését lehetővé tette Jávor Pál, aki néhány rögtönzött mondattal, egyik szereplő behívásával kereken befejezte a jelenetet.. A függöny összecsapódott és rövid szünet után folytatódott a játék. Az első felvonás szünetében terjedt el csak a híre, hogy a felvonás akaratlan két részre tagolódása a váratlan esemény következtében történt. Amint értesülünk, Bajor Gizi rosszullétét az okozta, hogy a művésznő az egész éjszakát nagybeteg édesanyja mellett töltötte és ez idézte elő kimerültségét. A néhány perces roszszullét után Bajor Gizi töretlenül alakította tovább nehéz szerepét. A főpróba közönsége szeretettel fogadta a hősiesen kitartó művésznőt, amikor ismét a színpadra lépett. A darab és előadás méltatására egyébként vasárnapi számunkban térünk vissza. FILMTANÁCSADÓ KÉT SZERELMES ÓRA. Megrázóan emberi francia film, egyike a legjobbaknak, amit az utóbbi időben láttunk. (Nyugat.) MIRE MEGVIRRAD. Jean Gabin mélységesen őszinte filmje. Feltétlenül nézze meg, aki még nem látta és jó filmet akar. (Lloyd.) PINOCCHIO. Mesefilm, a mese minden szépségével és üdeségével és a modern filmtechnika pompás bravúrjaival. (Radius.) VASKORONA. Középkori környezetben játszódó, nagyszerűen rendezett film. Jó színészek. (Forum.) A NAGY KERINGŐ. Felújított film, érdemes megnézni. (Eldorádó.) KÍSÉRTÉS. Magyar, film. Bulla Elina igen jó benne. (Casino, Corvin, Scala.) KISLÁNY, NAGY KALAND, (Broadway.) (*) Meghalt Kováts Andor egyetemi tanár. Kováts Andor, a debreceni tudományegyetem jogtudmányi karának nyilvános rendes tanára, pénteken délelőtt, hosszabb betegeskedés után, hirtelen fellépett tüdőgyulladás következtében 58 éves korában elhunyt. Temetése február 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a debreceni egyetem központi épületének díszudvaráról. (*) Duhamel a francia akadémia főtitkára. Párizsi jelentés szerint a francia akadémia örökös főtitkári tisztére ideiglenesen egyhangúlag Georges Duhamelt választották meg csütörtökön délután. A megválasztás azért nem végleges, mert az alapszabályokban előírt határozatképességet nem lehetett biztosítani, az akadémia tagjainak nagyrésze ugyanis a meg nem szállott Franciaországban tartózkodik. (*) Benamy Sándor felkéri azt a két ismeretlen színpadi szerzőt, akinek modern Harun al Rasid-, illetve pécsi bányásztémájú színdarabjáról a Mártonirodánál annak idején véleményt mondott, hogy közöljék vele postán címüket. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK A BUDAPESTI HANGVERSENYZENEKAR legutóbbi közgyűlésén újabb hat estéből álló ciklus rendezését határozta el. A nagysikerű klasszikus és romantikus sorozat után most a zeneirodalom legszebb műveit vette műsorra „Zenei remekművek" elüjén. Failoni Sergio, az Operaház nagy nevű dirigense eddig négyszer vezényelte a zenekart, az új ciklusban ismét két estét dirigál. . Az egyik olasz est lesz, Rossini, Mascagni, Respighi, Martini műveiből, a másik vegyesműsorú, Beethoven V. szimfóniájával és Debussy műveivel. A többi estét a legkiválóbb magyar karmesterek: Vaszy Viktor, Fricsay Ferenc, Fleischer. Országh vezényli. Vaszy Viktor az egész „Adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak..." 1912 február 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Fővárosi Vigadóban József Attila-est Bevezeti: Darvas József. Közreműködnek: JÓZSEF JOLÁN, Gobbi Hilda, Hont Erzsi, Pápay Klára, Major Tamás, Hollós Melitta, Brassai Viktor (Kolozsvár) stb. Rendező: Hont Ferenc. HANGERŐSÍTŐ FELSZERELÉS! Kedvezményes jegyek kaphatók: Kultúrpropaganda jegypénztárainknál, Erzsébet körút 35. Telefon: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-331, 331, 332. Komédia Orfeum és a Kamara Varieté előadásaira kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 1. Tel.: 130-338, 31. 32 évadban csak egyszer vezényel Budapesten. A ciklus műsorán szerepelnek még a legszebb versenyművek: Beethoven, Csajkovszkij, Brahms zongoraversenyei, Tartini hegedűversenye Böszörményi Nagy Bála, Károlyi Gyula, Stefániai Imre, Szervánszky Péter előadásában, Bocherini gordonkaversenye Danyi Ferdinánddal, továbbá Vivaldi ritkán hallható, négy hegedűre írt versenye a legkitűnőbb hegedűsökkel. Failoni I. estjén szerepel még Vivaldi concertója két hegedűre és gordonkára, Csajkovstykij, Dvorak, Weber, Mozart, Rimszki.-Korzakov egészítik ki a nagystílű zenekari ciklus műsorát. A ..BORONKAY - LÁNYOK" HUSZON»ÖTÖDSZÖR. Első jubileumához érkezett a: Új Magyar Színházban a ..bboronkay-lányok" című vidám operett, amelynek szerzője Pusztaszeri Margit, zeneszerzője pedig Horváth Jenő. A 26. előadás küszönsége lelkesen ünnepelte a, operett szereplőgárdáját. I.T FRANCIA FILM: „A SZAKADÉK FELETT." A francia összeomlás óta, a háború előtti francia filmgyártás úgyszólván teljesen megszűnt, csak az utóbbi napokban kezd kissé megindulni az élet a francia stúdiókban. A külföldi filmek közül a magyar közönség különös előszeretettel viseltetett a francia filmek iránt, amelyeknek különleges művészi értéke, stílusa, hangulata és a színészek játékának kiválósága, mindig megtalálta az utat a közönség tetszéséhez. Ma már csak kevés olyan francia film van a piacon, amely az összeomlás előtt készült, ezek közé tartozik Michel Simon és Francoise Rosay, a két nálunk is népszerű sztár első együttes filmje, amely „A szakadék felett" címmel kerül bemutatásra a közeljövőben Budapesten. A két népszerű filmsztár mellett a legújabb fölfedezett, Gaby Sylvia játssza a női főszerepet az új francia filmdrámában. A „VABLAK" TESTVÉRFILMJE.KINT emlegetik a filmújságok Kay Francis, Carole Lombard és Vary Grant v.i társadalmi drámáját, amely vei.: „Csak névleg'' a elme. A férj, a hőse a „Csak névleg'* történetének, őrlődik két asszony/ között. Szokatlan meséjű, nagyvonalú színészi alkotásokra felépített film. ÓRIÁSI SIKER A „VASKORONA". Az olasz filiagyártás alkotása, a „Vaskorona" páratlan sikert arat a magyar közönség előtt. A hatalmas filmalkotást mindennap zsúfolt házak előtt játsszák. FEBRUÁ 14-ÉN a Városi Színházban a Marnitz-válalat „Grammofon-revü"-t rendez. Fehér madár Hallgasd... hull a hó. Tépett felleg Fehér dalai simogatják Szomorú arcod. Talán lelked Zenél így, mikor bánatra vágy. Ó, hogy hull a hó! Mennyi pehely Szálldos, kereng, táncol, kavarog! Te látod, hallod. S érzed, teher Ez is: a dal s a pillerajok Minden sötét. Éjjé égtek el Az órahasábok s mint fájdalom, Úgy küzd a fekete végzettel Egy fáradt lámpás a házfalon. Sötétből úgy kisír a fehér, Mint erdőben eltévedt gyerek, Hiszed, hogy a képzelet elér Hozzá, de az érzék megreked. S elolvad, mint a hó. Nem érzel Semmit, csak látod, vízzé változol, Nem szólsz, sírni sem tudsz, összefércel A fagy s nézed, a sok pille hogy bomol. Hallod. Hull a hó. Zenél a hó. Tépett felleg fehér dalait Rúgja füledbe a nyers való. Bizony elolvadsz s nem marad itt Sejt sem belőled. Éjjé égnek el Az órahasábok s e fájdalom Úgy küzd a fekete végzettel. Mint a lámpás ott a házfalon. Ó, hogy hull a hó! Mennyi pehely Szálldos, kereng, táncol, kavarog, Mennyi fehér madár énekel, Pilleként múló pillanatok! Balatoni Sándor