Népszava, 1942. április (70. évfolyam, 74–97. sz.)

1942-04-08 / 78. szám

6. oldal Ős-Faust — Nemzeti Színház — Irodalomtörténeti érdekesség, a bemutatása azonban teljesen indo­kolatlan. Goethe világhírű művé­nek, a ,,Faust"-nak vázlata, laza összefüggésben álló jelenetsorozat, állandóan az az érzése a nézőnek, h­ogy bekötöttszemű dramaturg vaktában kivágott fontos jelenete­ket a műből és ezért érthetetlen, és folyamatosság nélkül való az egész. Goethe nyilván magában hordta már a ,,Faust" egész kompozíció­ját, amikor ezeket a noteszjegyze­teket készítette, kidolgozott egyes jeleneteket, úgy mondhatnók: váz­latokat készített a leendő műhöz. Irodalomtörténészek számára érde­kes tanulmány anyaga lehet ez a csontváz, színpadra azonban any­nyira nem való, amennyire nem szabad könyvben kiadni egy író­nak készülő regényéhez felvázolt jegyzeteit. Ha a néző nem ismeri a Faust,­mondatép az igazi „Faust"-ot, tanácstalanul és értetlenül áll a színpadon pergő jelenetekkel szem­ben. Tímár József alakította Me-T­histophelest. Ke­mény, gúnyos, okos figurája nagyon jó volt. Uray Tiva­darról nem mondhatjuk ugyanezt. Modern, mai magatartással szerette volna színpadra vinni az ördöggel cimboráló tudós alakját. Nem ment. Szörényi Éva Margit hálás szerepé­ben nem tudta magával ragadni a közönséget, kitörései élettelenek, üresen csengők voltak, a lágy jele­neteket elmosódottan, színtelenül hozta. Gobbi Hilda volt Márta, méltó partnere Tímárnak, vérbő, e­észséges asszonyt mutatott, hiány­talanul adta a rábízott figurát. A többiek: Majőr Tamás, Apáthy Imre, Ungváry László, Rajczy La­jos, Pethes Sándor és a még kisebb szerepek alakítói megtették, amit le kelett pármondatos szerepükben tenniök. A fordítás Jékely Zoltán mun­kás, sok helyen bántóan pongyola, a legkönnyebben adódó megoldáso­kat választotta és ezzel — bár gör­dülő a magyar szöveg — sokszor csaknem a fecsegés határára jut. A díszletmegoldás ötletes. Erdődy János Doktor Kovács István Az új magyar film azzal kezdődik, hogy megjelenik a vásznon Páger Antal, zsinóros magyar ruhában és hosszú be­szédet intéz a moziközönséghez, amely­ben hangoztatja az összefogás fontossá­gát és főleg hosszan kárhoztat valami Tatárékat. Tatárékról a film folyamán, jóval később kiderül, hogy az a bűnük: férjhez akarják adni leányukat doktor Kovács Istvánhoz, a parasztfiúból egye­temi tanárrá lett tudóshoz. Ez a filmsiűrűtlen prológus adja meg a film alaphangját. Nem nagyon beszél­hetünk itt képszerűségről,­­ rendezésről, vizuális hatásokról: fényképezett vezér­cikk, sőt Németh László-cikk az egész. A Cseresnyés-szellem lebeg a film fölött: szociális problémákat „old meg" olya­ténképpen, hogy az egyetemi tanárral feleségül vételi a zsellérleányt és sok viszontagság után úgy dicsőül meg a falusi származású méltóságos asszony, hogy nyilvános ünnepségen maga a miniszter kezet csókol neki. Pirger Aulal alakítja az egyetemi ta­nárt. Sok előadást kell tartania a film során, meglehetősen felismerhetetlen és homályos ízű tételeket hangoztat törté­nelmi előadásai­ban, könnyedén átfestve Jean Giono színeivel. A film szerzője problémákat tüntet el, egyéni sorsokkal­­bűvészkedik és úgy kívánja beállítani az általa alakított sorsokat, mintha igazi társadalomban élnének, nem a filmműterem légüressé tett lombikjában. Ebben a műveletben segítőtársa Páger Anta­l, színészi készségének javát adja hozzá. Tóth Júlia új filmszínésznő, ko­moly tehetség mutatkozik benne, bár érnie kell még, hogy magánéletétől ide­ NÉPSZAVA 1942 .április 8. szerda Jlit La&azzt * 31^ada Lam­­j Aid&mannp gen szerep feladatát is meg tudja ol­dani. Sinsor Erzsi és a többiek betöltöt­ték szerepüket. A filmet a Royal Apolo, City és Alb­um mutatta be. (Vily­­s) Kerámiák a Tamás Galériában Kovács Margit iparművész érdekes kerámiáit mutatja be a Tamás Galéria. Dús képzelőerőre valló, művészi becsű, fölötte változatos és egyéni munkák ezek, szemben a művészi kerámia címén széltében elterjedt tömegárukkal. Az utóbbiak között is sokszor akad olyan, amely a kevésbé igényes közönség ízlé­sének nevelésére alkalmas — a kiállító művész alkotásai azonban már a magyar kerámia fejlett színvonalát mutatják meg. Részben szobai dísztárgyakat lá­tunk, főként zsánerjellegű­ kisplasztikát, díszítő vázákat, edényeket, másrészt pedig gyakorlati alkalmazásiakat, csem­péket, virágcserepeket, épületet díszítő reliefeket, fali képeket. Az alakmegoldá­sok és a színek fölötte változatosak és stílus dolgában is széles skálával talál­kozunk a román, a gót, a bárok, a hirdu és a modern megoldások alakjában. Erő­teljesek gótikus szobrai, sötét, nyers agyagmegoldásai és a Klinker-téglába égetett díszítőképei. Tárgyát a művész leginkább az egyházművészeti témakör­ből meríti, egyéb tárgyköre is a számára irányadó közönség ízléséhez alkalmazko­dik. Napjaink egyéb időszerű tárgykörét nem érinti. A kiállítás megtekinthető (V. Akadémia utca 8) április 13-ig be­záróan. sz. s. C) A MADÁCH SZÍNHÁZBAN hét­főn este a kormányzóhelyettes és fele­sége végignézte Felkai Ferenc „Nero" című színművének előadását, az elő­adás után tetszésüket és elismerésüket fejezték ki a színház igazgatójának. C) „A RÉGI JÓ KIRÁLY SZÍNHÁZ" jegyében folyt le vasárnap este a Zene­művészeti Főiskola zsúfolt nagytermé­ben az a hangverseny, amelyen Rátkai Márton konferált a századforduló és a valódi békeidők magyar operettkultúrá­járól. Mi — sohasem titkoltuk — nem tulajdonítunk nagy fontosságot a kizáró­lag szórakoztatni vágyó operettszerzők­nek és műveiknek. Tisztán látjuk, hogy a műfaj megalapítója — Offenbach — mást, többet akart: aktivista volt és vidám keretben komolyan ostorozta kor fonákságait; torzító tükrében is igazi visszképét nyújtotta a maga idejé­nek Johann Strauss operettjeiben magasabbrendű életörömmé szellemül át a puszta mulatnivágyás. Lehár Ferenc darabjaiban a demokrácia szimbóluma­ként szerepel a szerelem s ennek társa­dalmi ellentéteket áthidaló, leromboló ereje élteti legtöbb szövegét... Tény, hogy a kimagasló éjjerettek mindenkor túlnőttek a merő élvh­ajhásláson, mert szerzőik az emberi eszmék húrjait pen­gették. Ez a felismerés vezette annak idején Beöthy Lászlót, a Király Színház kiváló igazgatóját, akiről Srátkai Márton szívből fakadt szavakkal emlékezett meg. A régi jó Beöthy-műsor slágerszámai­ból énekelt szemelvényeket a közre­működők sikeres gárdája: három kitűnő primadonna, Dobay Lívia, Harmath Hilda és Orosz Júlia, továbbá Csikós Rózsi, a jelenkori és Somogyi Nusi, az eredeti szubrett. Utóbbival Rátkai Már­ton is táncra perdült és mindenki lát­hatta, hogy lábai mit sem­ vesztettek rugékonyságukból. A derűs hangulathoz Kiss Manyi, Latabár Árpád és Kálmán tréfái járultak hozzá. A komoly férfi­szólamot Jámbor László képviselte. (-.-) (*) TÁNCOSOK ÉS TÁNCMŰVÉSZEK második estjüket tartották meg hétfőn a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben, amely nem versenyezhet ugyan a hivatásos színpadokkal, de a Vigadó­nál mindenesetre alkalmasabb dobogót nyújt az effajta célokra. Helyesnek tartjuk, hogy a táncművészet külön­böző irányzatai ily közös keretben ke­rülnek most egymás mellé; hasznosnak tartjuk ezt már a nagyközönség fo­galomkörének tágítása miatt is. Eddig ugyanis minden egyes irányzatnak megvolt a maga törzsközönsége, amely szigorúan mellőzte a többieket, de így most akarva - nem akarva kénytelen a többiek teljesítményéről szintén tudo­mást szerezni s a látottak alapján nem egyszer enged előítéleteiből, türelme­mesebbé és megértőbbé válik... A ba­lettet ezúttal főként Bordy Bella, az operaházi együttes kitűnő tagja és Kor­szakova-Biróczy Ludmilla, a Troyanoff­csoport tagja képviselte. Dr Dienes Va­léria h orkesztikai intézetének új tánc­kompozícióiban Geguss Kornélia, Beöthy Olga, Herschberg Erzsébet és Kovács Éva keltett legtöbbb figyelmet. Szentpál Olga mozgásművészeti csoportja meg­ismételte sikeres „Munkatánc"-át és „Metamorfózis" című lírai táncjátéká­val érdekes próbáját adta az úgyneve­zett abszolút, vagyis nem annyira tárgyhoz "kötött, hanem inkább csak általános hangulati értékeket kifejező táncstílusnak. Lőrincz György, a négy­tételes táncjáték tehetséges fiatal szer­zője „Kánkán"-jéban is bebizonyította egyéni ötletbírségét. Szentpál Mária szépvonalú „Mária siralmá­"-val adott művészi benyomást... Külön rész ju­tott végül Feleky Kamillnak és akroba­tikus táncnövendékeinek. Közülük Med­nyánszky Ági és a kis Vágvölgyi Pipi tetszett leginkább. (..—) (*) TANGÓHARMONIKAHANGVER­SEN­Y. A Marnitz-féle tangóharmonika­hangversenyeknek ma már éppen olyan törzsközönségük van, mint bármely ha­sonló zenei eseménynek. Hétfőn este is zsúfolásig megtelt nézőtér fogadta a Magyar Művelődés Házában szereplő művészeket. Volt minden, ami szüksé­ges ahhoz, hogy a napi gondokat két három órára feledtesse az emberekkel. A műsor hosszú és változatos volt s önkéntelenül adódott a kívánság: több­ször és a nagy tömegek részére jobban hozzáférhetővé kell tenni az ehhez ha­sonló estéket. (*) WELLS SÚLYOS BETEG. Lissza­bonból érkező­ jelentés szerint. H. G. Wells, a világhírű angol regényíró influenzában súlyosan megbetegedett. Kora és betegségének súlyossága miatt állapotát reménytelennek tartják. (*) PÉRELI IMRE FESTŐMŰVÉSZ VISSZANÉMETESÍTETTE A NEVÉT. A hivatalos lap sorozatosan közli azok­nak a magyar állampolgárságú egyé­neknek névsorát, akik régebben meg­magyarosított családi nevüket német hangzásúra visszaváltoztatják. A vasár­napi számban szerepel a Pereli Imre néven ismert festőművész is, aki Herzre változtatta családi nevét. Művészkörök­ben érdeklődéssel várják, hogy mennyi­ben befolyásolja kedvezően ez a lépés Herz Imre művészi pályafutását. (*) A RÁICOSPALOTAI MUNKÁS­KÉPZŐ EGYLET április 12-én, vasár­nap délután 14 órakor a rákospalotai városháza dísztermében rendezi meg a február 22-re tervezett és elmaradt iro­dalmi délutánt, amelynek keretében Hódy Gitta, Gyarmathy Anikó, Gábor Miklós, Halász Kálmán színművészek és a Vándor-kórus Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Vajda János, Ady Endre, József Attila műveiből ad­nak elő. Közreműködik még az Első Zuglói Dalkör mandolinzenekara. Be­vezetőt mond Szakasits Árpád. A feb­ruár 22-re megvásárolt jegyek érvénye­sek. (*) A PETŐFI TÁRSASÁG FEL­OLVASÓ Ü­­LÉSE. A Petőfi Társaság április 12-én, vasárnap délelőtt Vili óra­kor felolvasó ülést rendez a Tudomá­nyos Akadémián. Kornis Gyula elnöki megnyitója és Gáspár Jenő főtitkári je­lentése után Agyagfalvi Hegyi István költeményeiből mutat be néhányat, Gáspár Jenő Petőfi centenáris éveiről számol be, Dutka Ákos költeményeket szaval, végül Onódy Ákos, a Nemzeti Színház tagja ad elő Petőfi-költeménye­ket. SZÍNHÁZI ÉS FILMKÖZLEMÉNYEK MÁZSÁS SZIKLADARABOK ZUHANNAK ALÁ dübörögve, porzik a szikla, zúgva gör­dülnek a fák, bokrok, kövek , h­egy­esttaramlás! És hajszálon múlik, hogy a kő­zuhatag be nem temeti a hegyoldal mellett reszketve álló tiroli asszonyt, két kicsi gyermekével. Ezzel az izgalmas jelenettel indul és drámai jelenetek drámai jelenetre halmozódnak a „Hamis eskü" című új né­met filmben, amely a tiroli emberek bűnös, szerelmes és izgalmas életiről szól. A „Ha­mis esk­ü­" a Corvin filmszínházban néhány nap múlva bemutatásra keríti. A „MOHRO CASTLE" ELSÜLLYEDÉSE FILMEN. A háború előtt világszenzáció volt a Stewyork és Havana között közte- kedő luxushajó, a „Morro Castle" titokzatos elsüllyedése. Az óceánjáró gőzös a nyílt ten­geren ismeretlen okokból kigyulladt és az utasokkal zsúfolásig megtelt hajóról alig néhányan tudtak csak megmenekülni. Ez a tengeri szerencsétlenség kiindulópont­ja a „Csodatevő szerelem" című olasz film­nek, amely megdöbbentő élethűségnel és drámai­sággal eleveníti meg a hajó elsüllyedésé­nek egész sereg apró tragikus jelenetét. Conchita Montes alakítja a női főszerepet és Amadea Kazarrn a partnere a „Csodatevő szerelem­"-ben, amelyet az Esperia mutat be a magyar közönségnek. Szegeden új rendszert vezetnek be a koldus­ellenőrzés terén (Szeged, április 7.) Szegeden felmerült annak a terve, hogy ismét új eljárást vezetnek be a koldusellenőrzés terén. Elsősorban fokozzák az ellenőrzést és minden olyan esetben, amikor valakit kolduláson érnek, külön felhívják reá a népjóléti ügyosztály figyelmét. Akikre pedig rábizonyítható a munkakerülés, azok ellen internálási eljárást indíta­nak. Természetesen ezzel a rendszerrel sem lehet megoldani a kolduskérdést, amit az illetékes tényezők is nagyon jól tudnak. Két évvel ezelőtt vezette be Szeged város hatósága az úgynevezett „koldus­adót". Ez a módszer nem lépte át a tár­sadalmi segélyakció keretét és a gya­korlatban nem is alakult át „adóvá". A koldusok ma is megjelennek a sze­gedi utcákon. Ez a jelenség világosan bizonyítja, hogy a kérdést nem lehet sem egyszerű segélyezési, sem pedig rendőri problémává tenni, mert itt sok­kal mélyebb társadalmi problémáról van szó, semhogy ezt akár rendőri úton, akár segélyezési akcióval meg lehetne oldani. A „koldusadót" jelenleg mindössze 9—10.000 adófizető szolgáltatja be — ön­kéntes felajánlással. A legtöbb adomány havi 20—40 fillér, van azonban 10 filléres „koldusadó" is, a havi egypengős vagy ennél magasabb felajánlás egészen ritka. Ezzel szemben a városnak mint­egy 2000 személyről kell goru­oskodnia, amihez még hozzájön a szeretetház és a népkonyhák ellátása. A városnak 16.Off­ pengőjébe kerül a koldusok és ellátatla­nok ellátása, amivel szemben csak 1s 5000 pengőt, vesz be. A probléma tehát igen fogós és a be­vezetett hatályosabb rendőri ellenőrzés a probléma mélyére nem hatol. Zsaroló házaspárt fogtak a fiumeiúti temetőben Mándoki János sa­jt- és vaskeres­kedő, akinek a József körút 77/79. szám alatt van üzlete, pár nappal ezelőtt névtelen levelet kapott, amelyben felszólították, hogy a fiumeiúti temetőben, az 53-as kriptánál a virágtartóba helyez­zen el egy borítékban 600 pen­gőt. Ha a pénz nem lesz a kripta virág­tartójában, feljelenti a kereskedőt a valutaügyészségen. Másnap a zsaroló férfi telefonon felhívta a kereskedőt, majd is­mét levelet kül­dött, amelyben sürgette a pénzt. A kereskedő a rendőrséghez for­dult és a rendőrség tanácsára a megjelölt időpontban egy számoló­cédulákkal telt borítékot helyezett el az 53-as kripta virágtartójába. Két detektív kőművesmunkás­ruhába öltözött és az új ravatalozó ürítési munkálataihoz közel rejtő­zött el. Onnan láthatták az 53-as kriptát. A közeli OTI-épület órája 12 órát mutatott, amikor taxiból a temetőbejárat előtt kiszállt egy elegáns nő és egy­­férfi, a nő egyenesen az 53-as kriptához ment és kivetta a vi­rágtartóból a borítékot. A férfi a temetőbejáratnál várako­zott. Amikor a nő felbontotta a borítékot, előkerültek a detektívek és megfogták a nőt, aki éppen dühösen dobta el 1i szám­otócédulás borítékot. Elfogták a férfit is, aki­ről kiderült,­ hogy Till Lajos ma­gántisztviselő. Az elegáns nő a felesége. Mindkettőjüket letartóz­tatták.

Next