Népszava, 1942. augusztus (70. évfolyam, 172–196. sz.)

1942-08-02 / 173. szám

8. oldal NÉPSZAVA 1942 augusztus 6, csütörtök" LEGÚJABB TiiiMmmmni i 'inni—i ii i iTaTTiiwaroiTnf -iwn Felderítő és tüzérségi tevékenység Egyiptomban (Róma, augusztus 1. — „M. T. I.") Az olasz főhadiszállás 795. számú közleménye a következőképpen hangzik.: Az egyiptomi arcvonalon felderítő és tüzérségi tevékenység folyt. Repülő­kötelékeink megtámadták az el-Ala­mein és Alexandria közötti vasút­vonalakat és a parti országutat, nagy­számú bombával eltalálták a kitűzött célokat. A repülők felgyújtottak több gépkocsit az ellenség arcvonala mögött. Egy olasz vadászszázad megtámadott egy számbeli fölényben levő ellenséges vadászköteléket és saját veszteség nél­kül hat ellenséges gépet lőtt le. Egy másik vállalkozás során a német repü­lők megsemmisítenek egy Wellington­mil­tájú angol repülőgépet. A to­ruki légvédelmi tüzérség egy támadás során, két ellenséges repülőgépet lőtt le. A támadás maga nem okozott jelentős károkat. Német repülőgépek Málta sziget fölött lezajlott légiharcokban lelőttek három Spitfire-gépet. A port­saiéi kikötő előtt harci, repülőgépeink súlyosan megrongáltak egy kis keres­kedelmi gőzöst. Súlyos veszteséget szenvedtek Rzsevnél a támadó szovjet csapatok (Berlin, augusztus 1. — „M .T. I.") A német távirati iroda értesülése szerint a német csapatok Rzsevtől északra újabb szovjet támadásokat vertek vissza. E harcok során a né­met gyalogság­­18 bolseviki harc­kocsit megsemmisített és négy re­pülőgépet lelőtt. VASÁRNAPI LEVÉL PIPAFÜST A SZŐLŐBEN A nagyapámtól hallottam elő­ször, hogy a szőlő szereti a pipa­füstöt. Később a kortársak felvilá­gosítottak e mélyértelmű mondás mibenlétéről. Most már tudom, azt jelen­ti ez, hogy akit szőlősgazdának jelölt ki a sorsa, az jól teszi, ha minél többet tartózkodik a szőlőjé­ben. Persze, nem úgy, hogy kényel­mesen­ letelepszik a présház árnyé­kába és onnan eregeti a pipafüstöt, vagy a zöldelő szőlősorok között tátja a­ száját a jó termés remény­beli sült galambjára, ami pedig soha nem repül ingyen az ember szájába. Busás árat kell azért űzetni leggyakrabban annyi munkát, hogy az embernek a füle hegye se látszik ki belőle. Ennek gyakorlati felismeréséből szűrték le őseink azt a „tudományos" megállapítást, hogy a szőlő szereti a pipafüstöt. Ezt a tudományt hozta magával — Szabolcsból-e vagy a­­Jászságból — Sándor is, a szőlőkapásom­. S ez valóban olyan tudomány, ami a magunkfajta földtúró embereknél elismerésre kötelez. Ezért kinevez­tem Sándort udvari vincelléremnek. Ha m­ost már úgy mutatkozott be a falusiaknak, hogy „X. Y. szer­kesztő úr vincellérje vagyok", ezzel tekintélyt szerzett magának is, meg nekem is. Csakhogy ám rajtunk is beteljesült az ősi átok: „nincsen rózsa tövis nélkül". Nem mondom, hogy Sándor vissza­élt volna címzetes vincelléri tiszt­ségével, sőt inkább nagyon is szó­szeri­nt vette a közmondást, hogy ,.varga maradt a kaptafán­ál". Attól kezdve ugyanis, hogy a zsebében — vagyis igazában csak a fejében — volt a vincelléri kinevezés, csak egy szentséget ismert: a szőlőt. Hogy a krumplit már meg kellene kapálni, az neki nem volt­­sürgős. Egyéb­ként is ő szabolcsi gyerek, tudja ő, mikor van itt a krumplikapálás ideje. A kukorica is gazosodik, igaz, de első a szőlőmunka. A tököt meg a babot is el kelleni ültetni, dehát előbb permetezzünk. Különben pe­dig­­ úgyse szereti a tökfőzeléket. A szénát is már le kellett volna ka­szálni régen, mert a fű elvirágzott, a lucerna is virágjásban van, ne ha­logassa tovább. Igenis, ő tudja azt, meg is csinálja, dehát előbb a szőlő­kötötéssel végez, mert a hajtásokat máris tördeli a szél... így ment ez végig. Közben én is elhanyagoltam fontos dolgaimat, hogy neki segít­sek, mert hát két pipából mégis csak több füstöt kap a szőlő, mint egyből. És ha már vincellért tart az em­ber, úgy dukál, hogy mindent szak­­szerűen csináljon. Legyen minta­szőlősgazda. A sokféle földmunkáló szerszámokon felül még szerezzen be különféle fokmérőket, amelyek­kel megmérjük a hőingadozást ép­úgy, mint a cukor- és szesztartal­mat. Vezessen naplót nemcsak a pénzkiadásról, hanem az időjárás­ról, a végzett munkáról és a nö­vényzet élettani működéséről. Fő a pontosság és szakszerűség. Kezdjük a nyitással, amely a legelső tavaszi munka. Sándor már előre kerek, tompahegyű kapát vá­sároltat velem, nehogy másfajta kapával megsértse a tőkéket. A föl­det a tőkékről lehúzza a sorok közé, egyúttal köröskörül kitányérozza a tövüket, hogy ott a talaj könnyeb­ben fölmelegedjen. Hogy a tányé­rozást már másnap lehordja a szél ezen a laza f­utóhomokon, azért még nem lyukad ki a világ feneke. A tőke- és karópótlás, a harmat­g­yökerez­és, a metszés stb. befeje­zése után úgyis következik az első, úgynevezett mélykapálás, amikor a tőkék tövét is megigazítjuk. A vi­rágzás előtt rég el kell végezni a második — vagyis szakszerű kifeje­zéssel élve —, az úgynevezett be­vágó kapálást, de erre már csak az első két permetezés, a zöldváloga­tás, az első kötözés után kerülhet a sor. De nehogy azt higgyék, hogy mindez olyan simán megy végbe, ahogyan itt i­elesoroltam. Én is, meg a Sándor is békeszerető emberek volnánk, de a permetezésnél mindig kitör közöttünk a gyalázat, vagyis a hadiállapot. A háborús bonyoda­lom azzal kezdődik, hogy én kez­dem magyarázni Sándornak illeté­kes szakembereink jó tanácsait, amelyek arra adnak feleletet: „Ho­gyan takarékoskodjunk a rézgálic­en?" Sándor azonban nem akarja bevenni a jó tanácsokat. Makacsul érvel, hogy ő annak idején Jász­berényben a zsidó szőlőjében így meg úgy csinálta a permetezést és minden­­jó volt. Amikor már azt hittem, tudomásul vette, hogy most háború van s így minden anyaggal takarékoskodni kell, akkor jövök rá, hogy fél százalék rézgálic ere­jéig mégris csak kijátszotta ébersé­gemet. Ezek után nem csoda, ha kö­zöttünk felbomlott a fegyverszünet és egész napestig lőporfüst ízét és szagát éreztük a pipánk füstjében. Na, sebaj — gondoltam —, leg­alább biztos, hogy munkánk ered­ményes lesz. Végezzük tovább a má­sodik, majd a harmadik kötözést, a hónaljazást, a termőhajtások le­kurtítását, majd az úgynevezett keverőkapálást. Ezt gyomirtás cél­jából megismételjük, végül az utolsó, az érés alá kapálásra került a sor, amelyet a bogyók zsendülése­kor végeztünk el. Ez alkalommal újra kitányérozzuk a tőkék tövét, hogy ezzel is siettessük a beérést és elejét vegyük a fürtök besározó­dásának. Hogy a darazsakkal mennyi bajunk volt, arról csak annyit, h­ogy sokkal több maradt, mint amennyit elpusztítottunk. A szőlő azonban szép volt, bőséges szürettel kecsegtetett. Egyik augusztusi nap délutánján szürkegalléros, sötét felhőtöm­egek tornyosultak az égen és veszedel­mes k­amiban közeledtek. Egy heves szélroham, majd utána kopogás, csörömpölés, itt a jégeső. Pár perc alatt olyan tömegben zúdult a sző­lőre, hogy lapáttal lehetett hányni. Azután, amint aki jól végezte dolgát, tovaszállt, akárcsak a pipafü­st. Még el sem állt egészen a zivatar, rohantunk végig a szőlősorok kö­zött, megnézni, mennyi let­t a kár. Bizony, alig maradt ép fürt a vesz­szőkön, de ami van, az se tud be­érni, mert a levelek cafatokban, a hajtások pozdorjává zúzva kókad­tak a­ sárban. Nem jó volt azt nézni. Sándor, szokása ellenére, most hall­gatott, csak nézett rám, várta, hogy mit szólok ehhez. De én egy szót se tudtam szólni. Csak egy keserű sóhajtással feleltem: — Hát az ilyen pipafüstöt nem szereti a szőlő. Ez még tavalyelőtt­ történt. Most is gazdag szüretet ígérnek a­ tőkék, pedig az, idén csak egyedül füstö­lögtem benne. Ugyanis Sándor az­óta abbahagyta a dohányzást és ha ennek miértjét kérdik tőle, azt szokta rá felelni, hogy a mi szőlőnk nem szereti a pipafüstöt. (t. j.) III« llllUl lli.WJIB Társadalom­biztosítási tanácsadás A Szakszervezeti Tanács irodá­jában (VII. Nagyatádi Szabó utca 26) 0T1- es MABI-ügyekben tanácsot és felvilágosítást kap­hatnak a biztosítottak minden kedden délelőtt 10—12 óráig, csütörtökön délután 5—7 óráig, pénteken délelőtt 1®—12 óráig. Más napokon csak halasztást nem tűrő, sürgős esetekben tud a tit­kárság rendelkezésre állni. MŰVÉSZEII IRODALOM TUDOMÁNY (•) VISSZAÁLLÍTJÁK A MAROS­VÁSÁRHELYI IGAZSÁGÜGYI PA­LOTA FRESKÓIT. A „Magyar Tudó­sító" jelenti: A román megszálló ható­ságok a marosvásárhelyi igazságügyi palota aulájában levő négy freskót, amely Werbőczy István, Deák Ferenc, Mátyás király és Könyves Kálmán életé­ből vett jeleneteket ábrázolt, befalaztat­ták. Az illetékes tényezők most elhatá­rozták, hogy az igazságügyi palotát, amely különben is elhanyagolt állapot­ban volt, restaurálják és a munkások már megkezdték a freskókat borító malterfedők eltávolítását. (•) OPERAHÁZI STATISZTIKA. Az Operaház évkönyvéből vesszük a követ­kező adatokat: Ki tanulta be az elmúlt évadban a legtöbb új szerepet: Szabó Miklós és Járai József, az Operaház két ösztöndíjas tagja; az előbbi 19, az utóbbi 14 új szerepben lépett fel. övék a szór, gal­ui rekord. A rendes tagok közül Littasy György következik utánuk nyolc­­új szereppel... A legtöbbször szerepelt, külföldi vendégművész, Sőt, Svanholm; a közkedvelt svéd­­ tenorista kilencszer jelent meg az elmúlt évadban az Opera­ház színpadán. Utána következik Mark­i, Caniglia és Ebie S­tig­na­ni, már csak három-három vendégfelépéssel. Viszont, az Operaház rendes tagjai közül Tutsek Piroska szerepelt leggyakrabban kül­földön. A működő örökös tagok száma hét: Basilides Mária, Budanovits Mária, Márkus László igazgató, Némethy Ella, dr Palló Imre, Waller Rózsi és Závodssky Zoltán. A már ne­m­ működő örökös tagok száma nyolc: Haselbeck Olga, Mede­k Anna, Sándor Erzsi, Sebeök Sári, Szende, Ferenc, dr Székelyhíd­/Ferenc, özv. gróf Vasquez Lajosné és Venczell Béla. Tisz­teleti tagok: Jeritza Mária, Németh Mária, Patak­/ Kálmán, Sándor Erzsi és özv. gróf Vasquez Lajosné. Öt kar­mestert egy karigazgató és tíz korrepe­titor támogatja betanító munkájában. (1) SAJTÓHIBAHELYREIGAZÍTÁS. Lapunk szombati zenekritikájába érte­lemzavaró sajtótkiba csúszott bele. Az utolsó mondata: fejlődést mutatott Endre Béla karmester is, nevezetesen az ének­hangi kísérlet irányában. A „kísérlet"* szó helyett természetesen kíséret olva­sandó. jövő világversenye: a régi és új nyers­anyagokból merítően új árucikkek gyártása Minden lehetőségre kiterjed a „Háborús" Nemzetközi Vásár műanyagkiállítása és ismertető füzete Érdekes és indokolatlan jelenségként észlelhető gazdasági életünkben az a tü­net, hogy ma, amikor nap mint nap újabb korszakos jelentőségű mesterséges anyagok feltalálásáról hallunk s amikor szemeink láttára háborúban és békés használatban ezek az anyagok fényesen kiállják a próbát, vásárlóközönségünk jelentős része még mindig bizalmatlanul kezeli az új anyagokat. Műanyagoknak, sőt pótanyagoknak szokták őket nevezni, ezzel eleve kifejezésre juttatván, hogy az új anyagokat, kisebb értékűeknek, kevésbé használhatónak tekintik az eddig megszokottaknál. Ez a magatar­tás pedig annál is kevésbé helyénvaló, mert a szakemberek véleménye szerint a vegyészeti ipar, sőt a nyersanyagokat feldolgozó legtöbb iparág jövője ezek­ben az új anyagokban van, így az ezek­től való idegenkedés nem józan konzer­vativizmust, hanem maradiságot, a ha­ladástól való elzárkózódást jelent. A hazai vásárló közönség körében a műanyagok iránt tapasztalható idegen­kedés eloszlatására az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a vásár igazgató­sága s a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara külön kiállításon mutatja be a legfontosabb korszerű mesterséges anya­gokat. Ez a kiállítás szemléltető módon szellemes ábrák segítségével mutatja be, hogyan lesz a hazai földön is megtalál­ható egyszerű, nyers­anyagokból, a szén­ből, fából, kősóból, olajos- és rostos növé­nyekből nagyértékű ipari alapanyag. Részletesen megismerkedünk a kiállítá­son elméletben és gyakorlatban a külön­böző bakelitfélékkel, a világhírű mester­séges gumival, a Jókai által megálmo­dott, mégis könnyen faragható és for­málható mesterséges üveggel, a külön­féle műrostokkal és műgyantákkal és a csodálatosabbnál csodálatosabb új anya­gok egész sorával, örömmel tudjuk meg azt is a kiállítás anyagából, hogy h­azánk mesterséges anyagok gyártására alkal­­­mas alapanyagokban milyen gazdag. A felvidéki és erdélyi területek vissza­térése ezen a téren egészen új, belátha­tatlan távlatokat nyitott országunk szá­mára s így jóformán csak érdeklődésün­kön múlik, hogy a hazai a­ny­a­gf­orrások felhasználásával hazánkban is az ipar fejlődésképességét és rugalmasságát biz­tosító virágzó, mesterséges anyagokat gyártó ipar fejlődjön ki. Az új anyagok kiállításával kapcso­latban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara népszerű tájékoztató köny­­vecskét állít össze a vásár vezetőségé­nek felkérésére abból a célból, hogy a hazai alapanyagokból gyártható legfon­tosabb mesterséges anyagokat a közön­séggel részletesen megismertesse. A könyvecske, amely a vásáron pr­opa­gandaáron kerül szétosztásra, külön-kü­lön foglalkozik a­ hazai fából, szénből, kőolajból, földgázból, bauxitból, kősó­ból, rostos és olajos növényekből elő­állítható újabb anyagokkal. Az új anyagok kiállításával és úz ismertető füzetből az a nagy nemzeti tanulság szűrhető le, hogy fokoznunk kell hazánkban a mesterséges anyagok gyártását. Csak ez teheti lehetővé most, a háború folyamán, a tengerentúli nyersanyagoktól elzárt ipar anyagellá­tásának biztosítását, iparunk ellenálló­képességének fokozását. A tűzvonalban küzdő honvédek méltó támogatásának ez az útja iparunk számára. Az a tény, hogy ma már az összes vezető ipari államok minden eszközzel igyekeznek a mesterséges anyagok gyártását fokozni, arra mutat rá, hogy nemcsak a háború kimenetele függ össze az új anyagok gyártásának gyors­­ meghonosításával, de a jövőben, a háború után is, ettől fog függeni iparunk versenyképessége, az ország gazdasági ereje és remélt fellendülése s ezen át a magyarság kö­zépeurópai hatalmi állása is. (X)

Next