Népszava, 1942. augusztus (70. évfolyam, 172–196. sz.)
1942-08-02 / 173. szám
8. oldal NÉPSZAVA 1942 augusztus 6, csütörtök" LEGÚJABB TiiiMmmmni i 'inni—i ii i iTaTTiiwaroiTnf -iwn Felderítő és tüzérségi tevékenység Egyiptomban (Róma, augusztus 1. — „M. T. I.") Az olasz főhadiszállás 795. számú közleménye a következőképpen hangzik.: Az egyiptomi arcvonalon felderítő és tüzérségi tevékenység folyt. Repülőkötelékeink megtámadták az el-Alamein és Alexandria közötti vasútvonalakat és a parti országutat, nagyszámú bombával eltalálták a kitűzött célokat. A repülők felgyújtottak több gépkocsit az ellenség arcvonala mögött. Egy olasz vadászszázad megtámadott egy számbeli fölényben levő ellenséges vadászköteléket és saját veszteség nélkül hat ellenséges gépet lőtt le. Egy másik vállalkozás során a német repülők megsemmisítenek egy Wellingtonmiltájú angol repülőgépet. A toruki légvédelmi tüzérség egy támadás során, két ellenséges repülőgépet lőtt le. A támadás maga nem okozott jelentős károkat. Német repülőgépek Málta sziget fölött lezajlott légiharcokban lelőttek három Spitfire-gépet. A portsaiéi kikötő előtt harci, repülőgépeink súlyosan megrongáltak egy kis kereskedelmi gőzöst. Súlyos veszteséget szenvedtek Rzsevnél a támadó szovjet csapatok (Berlin, augusztus 1. — „M .T. I.") A német távirati iroda értesülése szerint a német csapatok Rzsevtől északra újabb szovjet támadásokat vertek vissza. E harcok során a német gyalogság18 bolseviki harckocsit megsemmisített és négy repülőgépet lelőtt. VASÁRNAPI LEVÉL PIPAFÜST A SZŐLŐBEN A nagyapámtól hallottam először, hogy a szőlő szereti a pipafüstöt. Később a kortársak felvilágosítottak e mélyértelmű mondás mibenlétéről. Most már tudom, azt jelenti ez, hogy akit szőlősgazdának jelölt ki a sorsa, az jól teszi, ha minél többet tartózkodik a szőlőjében. Persze, nem úgy, hogy kényelmesen letelepszik a présház árnyékába és onnan eregeti a pipafüstöt, vagy a zöldelő szőlősorok között tátja a száját a jó termés reménybeli sült galambjára, ami pedig soha nem repül ingyen az ember szájába. Busás árat kell azért űzetni leggyakrabban annyi munkát, hogy az embernek a füle hegye se látszik ki belőle. Ennek gyakorlati felismeréséből szűrték le őseink azt a „tudományos" megállapítást, hogy a szőlő szereti a pipafüstöt. Ezt a tudományt hozta magával — Szabolcsból-e vagy aJászságból — Sándor is, a szőlőkapásom. S ez valóban olyan tudomány, ami a magunkfajta földtúró embereknél elismerésre kötelez. Ezért kineveztem Sándort udvari vincelléremnek. Ha most már úgy mutatkozott be a falusiaknak, hogy „X. Y. szerkesztő úr vincellérje vagyok", ezzel tekintélyt szerzett magának is, meg nekem is. Csakhogy ám rajtunk is beteljesült az ősi átok: „nincsen rózsa tövis nélkül". Nem mondom, hogy Sándor visszaélt volna címzetes vincelléri tisztségével, sőt inkább nagyon is szószerint vette a közmondást, hogy ,.varga maradt a kaptafánál". Attól kezdve ugyanis, hogy a zsebében — vagyis igazában csak a fejében — volt a vincelléri kinevezés, csak egy szentséget ismert: a szőlőt. Hogy a krumplit már meg kellene kapálni, az neki nem voltsürgős. Egyébként is ő szabolcsi gyerek, tudja ő, mikor van itt a krumplikapálás ideje. A kukorica is gazosodik, igaz, de első a szőlőmunka. A tököt meg a babot is el kelleni ültetni, dehát előbb permetezzünk. Különben pedig úgyse szereti a tökfőzeléket. A szénát is már le kellett volna kaszálni régen, mert a fű elvirágzott, a lucerna is virágjásban van, ne halogassa tovább. Igenis, ő tudja azt, meg is csinálja, dehát előbb a szőlőkötötéssel végez, mert a hajtásokat máris tördeli a szél... így ment ez végig. Közben én is elhanyagoltam fontos dolgaimat, hogy neki segítsek, mert hát két pipából mégis csak több füstöt kap a szőlő, mint egyből. És ha már vincellért tart az ember, úgy dukál, hogy mindent szakszerűen csináljon. Legyen mintaszőlősgazda. A sokféle földmunkáló szerszámokon felül még szerezzen be különféle fokmérőket, amelyekkel megmérjük a hőingadozást épúgy, mint a cukor- és szesztartalmat. Vezessen naplót nemcsak a pénzkiadásról, hanem az időjárásról, a végzett munkáról és a növényzet élettani működéséről. Fő a pontosság és szakszerűség. Kezdjük a nyitással, amely a legelső tavaszi munka. Sándor már előre kerek, tompahegyű kapát vásároltat velem, nehogy másfajta kapával megsértse a tőkéket. A földet a tőkékről lehúzza a sorok közé, egyúttal köröskörül kitányérozza a tövüket, hogy ott a talaj könnyebben fölmelegedjen. Hogy a tányérozást már másnap lehordja a szél ezen a laza futóhomokon, azért még nem lyukad ki a világ feneke. A tőke- és karópótlás, a harmatgyökerezés, a metszés stb. befejezése után úgyis következik az első, úgynevezett mélykapálás, amikor a tőkék tövét is megigazítjuk. A virágzás előtt rég el kell végezni a második — vagyis szakszerű kifejezéssel élve —, az úgynevezett bevágó kapálást, de erre már csak az első két permetezés, a zöldválogatás, az első kötözés után kerülhet a sor. De nehogy azt higgyék, hogy mindez olyan simán megy végbe, ahogyan itt ielesoroltam. Én is, meg a Sándor is békeszerető emberek volnánk, de a permetezésnél mindig kitör közöttünk a gyalázat, vagyis a hadiállapot. A háborús bonyodalom azzal kezdődik, hogy én kezdem magyarázni Sándornak illetékes szakembereink jó tanácsait, amelyek arra adnak feleletet: „Hogyan takarékoskodjunk a rézgálicen?" Sándor azonban nem akarja bevenni a jó tanácsokat. Makacsul érvel, hogy ő annak idején Jászberényben a zsidó szőlőjében így meg úgy csinálta a permetezést és mindenjó volt. Amikor már azt hittem, tudomásul vette, hogy most háború van s így minden anyaggal takarékoskodni kell, akkor jövök rá, hogy fél százalék rézgálic erejéig mégris csak kijátszotta éberségemet. Ezek után nem csoda, ha közöttünk felbomlott a fegyverszünet és egész napestig lőporfüst ízét és szagát éreztük a pipánk füstjében. Na, sebaj — gondoltam —, legalább biztos, hogy munkánk eredményes lesz. Végezzük tovább a második, majd a harmadik kötözést, a hónaljazást, a termőhajtások lekurtítását, majd az úgynevezett keverőkapálást. Ezt gyomirtás céljából megismételjük, végül az utolsó, az érés alá kapálásra került a sor, amelyet a bogyók zsendülésekor végeztünk el. Ez alkalommal újra kitányérozzuk a tőkék tövét, hogy ezzel is siettessük a beérést és elejét vegyük a fürtök besározódásának. Hogy a darazsakkal mennyi bajunk volt, arról csak annyit, hogy sokkal több maradt, mint amennyit elpusztítottunk. A szőlő azonban szép volt, bőséges szürettel kecsegtetett. Egyik augusztusi nap délutánján szürkegalléros, sötét felhőtömegek tornyosultak az égen és veszedelmes kamiban közeledtek. Egy heves szélroham, majd utána kopogás, csörömpölés, itt a jégeső. Pár perc alatt olyan tömegben zúdult a szőlőre, hogy lapáttal lehetett hányni. Azután, amint aki jól végezte dolgát, tovaszállt, akárcsak a pipafüst. Még el sem állt egészen a zivatar, rohantunk végig a szőlősorok között, megnézni, mennyi lett a kár. Bizony, alig maradt ép fürt a veszszőkön, de ami van, az se tud beérni, mert a levelek cafatokban, a hajtások pozdorjává zúzva kókadtak a sárban. Nem jó volt azt nézni. Sándor, szokása ellenére, most hallgatott, csak nézett rám, várta, hogy mit szólok ehhez. De én egy szót se tudtam szólni. Csak egy keserű sóhajtással feleltem: — Hát az ilyen pipafüstöt nem szereti a szőlő. Ez még tavalyelőtt történt. Most is gazdag szüretet ígérnek a tőkék, pedig az, idén csak egyedül füstölögtem benne. Ugyanis Sándor azóta abbahagyta a dohányzást és ha ennek miértjét kérdik tőle, azt szokta rá felelni, hogy a mi szőlőnk nem szereti a pipafüstöt. (t. j.) III« llllUl lli.WJIB Társadalombiztosítási tanácsadás A Szakszervezeti Tanács irodájában (VII. Nagyatádi Szabó utca 26) 0T1- es MABI-ügyekben tanácsot és felvilágosítást kaphatnak a biztosítottak minden kedden délelőtt 10—12 óráig, csütörtökön délután 5—7 óráig, pénteken délelőtt 1®—12 óráig. Más napokon csak halasztást nem tűrő, sürgős esetekben tud a titkárság rendelkezésre állni. MŰVÉSZEII IRODALOM TUDOMÁNY (•) VISSZAÁLLÍTJÁK A MAROSVÁSÁRHELYI IGAZSÁGÜGYI PALOTA FRESKÓIT. A „Magyar Tudósító" jelenti: A román megszálló hatóságok a marosvásárhelyi igazságügyi palota aulájában levő négy freskót, amely Werbőczy István, Deák Ferenc, Mátyás király és Könyves Kálmán életéből vett jeleneteket ábrázolt, befalaztatták. Az illetékes tényezők most elhatározták, hogy az igazságügyi palotát, amely különben is elhanyagolt állapotban volt, restaurálják és a munkások már megkezdték a freskókat borító malterfedők eltávolítását. (•) OPERAHÁZI STATISZTIKA. Az Operaház évkönyvéből vesszük a következő adatokat: Ki tanulta be az elmúlt évadban a legtöbb új szerepet: Szabó Miklós és Járai József, az Operaház két ösztöndíjas tagja; az előbbi 19, az utóbbi 14 új szerepben lépett fel. övék a szór, galui rekord. A rendes tagok közül Littasy György következik utánuk nyolcúj szereppel... A legtöbbször szerepelt, külföldi vendégművész, Sőt, Svanholm; a közkedvelt svéd tenorista kilencszer jelent meg az elmúlt évadban az Operaház színpadán. Utána következik Marki, Caniglia és Ebie Stignani, már csak három-három vendégfelépéssel. Viszont, az Operaház rendes tagjai közül Tutsek Piroska szerepelt leggyakrabban külföldön. A működő örökös tagok száma hét: Basilides Mária, Budanovits Mária, Márkus László igazgató, Némethy Ella, dr Palló Imre, Waller Rózsi és Závodssky Zoltán. A már nem működő örökös tagok száma nyolc: Haselbeck Olga, Medek Anna, Sándor Erzsi, Sebeök Sári, Szende, Ferenc, dr Székelyhíd/Ferenc, özv. gróf Vasquez Lajosné és Venczell Béla. Tiszteleti tagok: Jeritza Mária, Németh Mária, Patak/ Kálmán, Sándor Erzsi és özv. gróf Vasquez Lajosné. Öt karmestert egy karigazgató és tíz korrepetitor támogatja betanító munkájában. (1) SAJTÓHIBAHELYREIGAZÍTÁS. Lapunk szombati zenekritikájába értelemzavaró sajtótkiba csúszott bele. Az utolsó mondata: fejlődést mutatott Endre Béla karmester is, nevezetesen az énekhangi kísérlet irányában. A „kísérlet"* szó helyett természetesen kíséret olvasandó. jövő világversenye: a régi és új nyersanyagokból merítően új árucikkek gyártása Minden lehetőségre kiterjed a „Háborús" Nemzetközi Vásár műanyagkiállítása és ismertető füzete Érdekes és indokolatlan jelenségként észlelhető gazdasági életünkben az a tünet, hogy ma, amikor nap mint nap újabb korszakos jelentőségű mesterséges anyagok feltalálásáról hallunk s amikor szemeink láttára háborúban és békés használatban ezek az anyagok fényesen kiállják a próbát, vásárlóközönségünk jelentős része még mindig bizalmatlanul kezeli az új anyagokat. Műanyagoknak, sőt pótanyagoknak szokták őket nevezni, ezzel eleve kifejezésre juttatván, hogy az új anyagokat, kisebb értékűeknek, kevésbé használhatónak tekintik az eddig megszokottaknál. Ez a magatartás pedig annál is kevésbé helyénvaló, mert a szakemberek véleménye szerint a vegyészeti ipar, sőt a nyersanyagokat feldolgozó legtöbb iparág jövője ezekben az új anyagokban van, így az ezektől való idegenkedés nem józan konzervativizmust, hanem maradiságot, a haladástól való elzárkózódást jelent. A hazai vásárló közönség körében a műanyagok iránt tapasztalható idegenkedés eloszlatására az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a vásár igazgatósága s a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara külön kiállításon mutatja be a legfontosabb korszerű mesterséges anyagokat. Ez a kiállítás szemléltető módon szellemes ábrák segítségével mutatja be, hogyan lesz a hazai földön is megtalálható egyszerű, nyersanyagokból, a szénből, fából, kősóból, olajos- és rostos növényekből nagyértékű ipari alapanyag. Részletesen megismerkedünk a kiállításon elméletben és gyakorlatban a különböző bakelitfélékkel, a világhírű mesterséges gumival, a Jókai által megálmodott, mégis könnyen faragható és formálható mesterséges üveggel, a különféle műrostokkal és műgyantákkal és a csodálatosabbnál csodálatosabb új anyagok egész sorával, örömmel tudjuk meg azt is a kiállítás anyagából, hogy hazánk mesterséges anyagok gyártására alkalmas alapanyagokban milyen gazdag. A felvidéki és erdélyi területek visszatérése ezen a téren egészen új, beláthatatlan távlatokat nyitott országunk számára s így jóformán csak érdeklődésünkön múlik, hogy a hazai anyagforrások felhasználásával hazánkban is az ipar fejlődésképességét és rugalmasságát biztosító virágzó, mesterséges anyagokat gyártó ipar fejlődjön ki. Az új anyagok kiállításával kapcsolatban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara népszerű tájékoztató könyvecskét állít össze a vásár vezetőségének felkérésére abból a célból, hogy a hazai alapanyagokból gyártható legfontosabb mesterséges anyagokat a közönséggel részletesen megismertesse. A könyvecske, amely a vásáron propagandaáron kerül szétosztásra, külön-külön foglalkozik a hazai fából, szénből, kőolajból, földgázból, bauxitból, kősóból, rostos és olajos növényekből előállítható újabb anyagokkal. Az új anyagok kiállításával és úz ismertető füzetből az a nagy nemzeti tanulság szűrhető le, hogy fokoznunk kell hazánkban a mesterséges anyagok gyártását. Csak ez teheti lehetővé most, a háború folyamán, a tengerentúli nyersanyagoktól elzárt ipar anyagellátásának biztosítását, iparunk ellenállóképességének fokozását. A tűzvonalban küzdő honvédek méltó támogatásának ez az útja iparunk számára. Az a tény, hogy ma már az összes vezető ipari államok minden eszközzel igyekeznek a mesterséges anyagok gyártását fokozni, arra mutat rá, hogy nemcsak a háború kimenetele függ össze az új anyagok gyártásának gyors meghonosításával, de a jövőben, a háború után is, ettől fog függeni iparunk versenyképessége, az ország gazdasági ereje és remélt fellendülése s ezen át a magyarság középeurópai hatalmi állása is. (X)