Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-11 / 105. szám

1943 május 11. kedd NÉPSZAVA Szociális gondolat " Az egyik déli lap vezércikket közöl a szociális gondolatról. Egy évfordulót ünnepel: tíz évvel ezelőtt Pécsett mozgalom indult meg az intézményes szociális gondoskodás megvalósítására. Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy le akarjuk becsülni a pécsi mozgalmat. Szívesen és készséggel elimerünk minden hasonló irányú kezdeményezést. Meg kell jegyeznünk azonban: különös jelenség az, hogy aszociális gondolat tízéves jubileumáról közölnek vezércikket, éppen abban az esztendőben, amikor országos keretek között való működésük negyvenedik évfordulóját ünnepelték a szakszervezetek, amelyek hasonlíthatatlanul szélesebb körben, nagyobb perspektívákkal és felmérhetetlenül eredményesebben dolgoztak tettel és szóval a szociális gondolat érvényesüléséért, mint bármely helyi jellegű mozgalom. Ennél is különösebb azonban és nem csekély mérvű elfogultságot bizonyít az említett déli lapnak az az állítása, amely szerint negyedszázaddal ezelőtt ők voltak az elsők, akik „a néha kapkodó, bár mindig jóindulatú szociális segítési rendszer" átalakítását sürgették és azt kívánták, hogy ne csak a már meglevő bajokat orvosolják a szociális segítés során, hanem igyekezzenek azokat megelőzni. Amikor az „Új tyemnedék" önmagának és az általa képviselt mozgalmaknak önkényesen adományozza az elsőséget az intézményes szociálpolitikáért folytatott munkában, ismét hivatkozhatnánk a négy évtizede országos keretek között működő szakszervetekre. Ha azonban nem az országos szakszervezeti mozgalmat nézzük, hanem az egyes szakszervezetek szociális propagandáját és az általuk elért szociális eredményeket, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Magyarország munkásságának szabad szervezetei már sokszor annyi idő óta dolgoznak rendszeresen és komolyan a szociális rendszer megreformálásáért, mint amióta a túloldal a szociális gondolatot felfedezte. Mert ők — akár a huszonötéves, akár a tízéves jubileumot nézzük — csak akkor fedezték fel a szociális gondolatot, amikor az már Magyarországon is nemcsak határozott megfogalmazást nyert, de a haladás híveinél hatalmas mértékben tért is hódított. Bizonyos társadalmi osztályok, rétegek és mozgalmak hiába ítélik tehát most önmaguknak az elsőséget a szociális gondolat terén, az egészséges társadalmi átalakulás gondolata nem felülről nőtt, hanem az öntudatos munkásság volt az, amely kiharcolta, hogy elhanyagolhatatlan, egyre inkíbb előtérbe kerülő tényezőjévé váljék a magyar politikai és társadalmi életnek, későbbé válni! Mi a magunk részéről a most leleplezett Weisz-Szécsény-, a fent idézett Ivenyeres-Kaufmann- és a nemrégiben leleplezett Bencsik-Schulhef-ügyön kívül csak egy esetről tudunk, amikor valaki nem törődve zsidó őseivel, a hazai antiszemitizmus pápájává akarta magát feltolni. Mi azonban — készséggel elismerjük — sem a zsidó ősök, sem a jelenlegi nyilas vezetők családi viszonyai tekintetében nem tartjuk magunkat szakértőnek. A „Virradat" azonban, amint a fentiekből kiderül, még egész sorozatát ismeri az olyan eseteknek, hogy zsidók születési bizonyítványukat meghamisítva, nyilas vezetőknek csaptak fel és nyilván még ma is vezető szerepet játszanak az „ahány tag, annyi párt" mozgalmainak valamelyikében. Ne legyenek tehát olyan diszkrétek, főleg, ha már kilátásba helyezték. Kevesebb diszkréciót! A Népszava is beszámolt annak a Weisz Andor nevű autófuvarozónak az esetéről, aki születési bizonyítványát meghamisította és mivel így Szécsény A. István néven „fajkeresztény " lett, első dolga volt, hogy felcsapjon dühödt antiszemitának és nyilasnak s itt vezető szerephez is jutott. Az eset kapcsán az „Újság" szombati száma elmélkedéstközölt, amire a,,Virradat" mérges felhördüléssel válaszolt. A felhördülés lényege az, hogy nem ez az első hasonló eset, ott volt a hírhedt Kenyeres-Kaufmann-ügy is, amikor egy ugyancsak zsidó származású kalandorból lett szélsőjobboldali antiszemita politikus, amíg le nem lepleztek. Ezután így folytatja a ,,Virradat": „Ha a szabad elvek hivatalos sajtóorgánuma szeret hasonló csemegékkel foglalkozni, mi szívesen szolgálunk az ilyen egerek egész sorozatával is. Csak kérjen, mi adunk." No-no, a dolog kezd egyre érdes Asszonyom! Ha azt akarja, hogy az előző napról eltett étel olyan ízletes legyen, mintha frissen készült volna, teszyen a főzésnél a vízbe VIVÁT tablettát. Legújabb jelentések a tunéziai harcok végső szakaszáról Bizertától délre beszüntették az ellenállást a túlerővel szemben a tengelycsapatok. A középső szakaszon, Tunisztól délkeletre még tartanak az elkeseredett védekezőimrek. Német hivatalos jelentés a vörös hadsereg kubáni áttörési kísérleteinek meghiúsulásáról Bizerta és Tunisz elfoglalásával a tunéziai hadjárat ugyan még nem fejeződött be, de amint arra a német és olasz fővárosban egyöntetűen rámutatnak, a döntés hétyégében megtölteni és Rommel tábornagy, valamint Arnim vezérezredes csapatai, az olasz kötelékekkel egyetemben, betöltötték azt a feladatot, amelyet a német-olasz hadvezetés a szövetségesek afrikai hadicéljainak meglassítására és a számbeli hátrány ellenére való állandó akadályozására nézve számukra kijelölt. Ennek következtében ismét az európai harci események kerülnek az érdeklődés előterébe és a német fővárosból közvetített hírek valóban arra engednek következtetni, hogy a keleti fronton máris előrevetik árnyékukat a közeljövőben kialakuló hadműveletek. A végső harcose Tritiéz Arbion Amint berlini katonai körökben kiemelik. Bizerta és Tunisz elfoglalásával a tunéziai hadjárat még egyáltalán nem ért véget, amit azok az elkeseredett bircok is mutatnak, amelyek a tengely új védőállásai előtt, a Tunisztól délre és délkeletre fekvő hegyvonulat, mentén folyamatban vannak. Az erre vonatkozó „N. tr. T."-távirat a többi között a következőket mondja: ,,A német és olasz csapatok az utóbbi napok során kisebb területre tömörültel és így részben jelentékeny veszteségeiket ki tudták egyenlíteni. A támadók veszteségei aránytalanul nagyobbak voltak, úgyhogy átcsoportosításokat kellett végrehajtaniok és erősítéseket kellett az arcvonalra dobni. A tengely védővonala most a következő irányban húzódik: A tuniszi öböl déli szögleténél kezdődően délnyugati irányban halad az ottani hegyhát mentén egészen Zaghouanig, onnan pedig délkeleti irányba térve, eléri Enfidaville környékét. E fővédelmi vonal előtt a tengelynek még számos támaszpontja áll harcban és köti le az ellenség jelentékeny erőit. Az angolszászok legutóbbi kísérletei, amelyek során összpontosított támadással akarták áttörni a védővonal néhány különösen fontos pontját, meghiúsultak." Berlinben rámutatnak arra, hogy a német és olasz csapatok ezen a szakaszon mégmindig szervezeti és erélyes ellenállást fejtenek ki és katonai körökben megjegyzik, hogy a Bon félszigeten repülőtér is áll a tengelycsapatok rendelkezésére." A ,,Pest" berlini tudósítója megállapítja, hogy az áttörés következtében kialakult új arcvonal mögött mindenfelé sündisznóázásokban védekező tengelycsapatok maradtak vissza. Ilyen visszamaradt ellenállási szigetek vannak a többi között Dzsebel Askelnél, Ferryvillenél, a Tunisz előtti síkság keleti szélén és Te'oourbánál is. „Tegnap este még arról jöttek hírek — írja a továbbiakban a berlini tudósító —, hogy mindezeken a helyeken eddig az angolszász erők támadásait elhárították. Semmi kétség azonban abban a tekintetben, hogy az említett állások ellenállóképessége csak korlátolt, annyival is inkább, mert kívülről jövő segítségre, vagy utánpótlásra gondolni sem lehet. A tengelyezőknek így vázolt helyzetével szemben különösen súlyosan esik latba az angolszászoknak az a feltétlen fölénye, amelyet itteni illetékes helyek is egészen nagyerejűnek mondanak. További magyarázatokból kitűnik, hogy a szombati jelentésben említett azok a tengelycsapatok, amelyek Bizerta és Tunisz között védekeznek, Porto Farina előtt hídfőállásszerű ellenállási helyet alakítottak. A tengelyerők főrésze azonban a Cap Bow földnyelven foglalt állást, amelyet a szárazföld felől elreteszeltek. Az itteni hadműveletek helyét földrajzi szempontból abból lehet megállapítani, hogy a jelentések Dzsebel Ouzdnál megakadályozott áttörésről tettek említést. A 8. brit hadsereg támadóhullámai most az Enfidavilletől északra levő tengelyállások ellen nyomulnak és hatásuk különösen Hammamet irányában érezhető. A Cap Bon félszigeten levő tengelyerők helyzetére nézve még külön fontosnak tartják annak kiemelését, hogy a tenger felől a szövetségesek erős flottája számára, a szárazföld felől pedig erős tüzérség és légierő számára nem nagy feladat ezeknek legyőzése. Ezért nem látszik lehetetlennek a hősi ellenállás után a megadás feltételezése sem, amire bizonyos alapot nyújt a német rádiónak éjféli adásában közölt egészen kivételes, nagy méltatás különösen, az itt küzdő német csapatok hősi bátorságáról, amit különben a napi jelentés is kiemelt. Ennek a hősi ellenállásnak értékét a hivatalos méltatás során azzal is kiemelik, hogy a tunéziai hídfő védelmi? „tökéletesen betöltötte hivatását s a tengelyhadvezetés hadműveletei szempontjából továbbra már úgyszólván alig van jelentősége". A harcok további alakulásáról az olasz főhadiszállás és a német véderőfőparancsnokság hivatalos közleményei számolnak be. Az olasz hivatalos jelentés — a német jelentéssel egybehangzóan — közli, hogy „Bizerzától délkeletre az ellenség újabb páncélosegységek tömeges harcbavetésével és hatalmas légialakulatok támogatása mellett vasárnap is folytatta támadását az olasz-német erők ellen. Az arcvonalnak ezen a szakaszán vitézül küzdő olasz-német csapatok elszántan harcoltak, amikor azonban a küzdelemben minden erejük kimerült, amikor már nem volt többé harcképes ágyújuk és harckocsijuk és amikor minden lőszerük kimerült, az ellenséges erők lehengerelő tömegével szemben végül is kénytelenek voltak ellenállásukat beszüntetni." A hivatalos jelentés a továbbiakban kiemeli, hogy a déli arcvonalon a 8. brit hadsereg rendkívül heves tüzérségi előkészítés után indított ismételt támadásait visszaverték a tengelycsapatok. Ide iktatjuk azt a veszteségkimutatást, amelyet a „Forze Armata", az olasz véderő lapja közöl a halottakról és sebesültekről. Eszerint az olasz szárazföldi hadsereg a háború eddigi folyamán a különböző arcvonalakon a következő veszteségeket szenvedte: Nyugati arcvonal (Franciaország ellen): elesett 435, megsebesült 3551. Balkáni arcvonal: elesett 22.728, sebesült 49.826. Afrikai arcvonal: elesett 15.362, sebesült 23.588. Szovjet arcvonal: elesett 6674, sebesült 36.303. Hazai arcvonal: elesett 494, megsebesült 468. Az olasz véderő lapjának ez a veszteségkimutatása a háborút kitörésétől ez év április 30-ig terjed, a legutóbbi tíz nap tunéziai csatáinak veszteségei tehát ezekben nincsenek feltüntetve. A kimutatás szerint tehát az olasz szárazföldi hadsereg — az eltűnteken és hadifoglyokon kívül — a háború eddigi folyamán 16.193 halottat vesztett és 113.736 sebesültje volt. A keleti hadszíntér A hétfői német hivatalos jelentés első helyen emlékezik meg a keleti front harcairól és ezek közül is azokról a sorozatos támadásokról, amelyeket a vörös hadsereg kötelékei napok óta intéznek a kubani hídfőállás pillérei ellen. Közli a német hivatalos jelentés, hogy a szovjet csapatok támadásait — amelyeket nagyszámú páncélos- és nagy légierő támogatott — visszaverték és az áttörési kísérleteket meghiúsították. A német fővárosban a kubani hídfőállást „lekötő és anyagpusztító arcvonalnak" nevezik. Meg- 3. oldal MUUÓTA KÍMÉLETESEN TISZTÍT. hogy szívesen szolgálnának az ilyen esetek sorozatával. Az ország közvéleményét ugyan már egyre kevésbé érdeklik a nyilasok ügyei, de azért a zsidóból lett nyilas vezetők esetei mégis keltenének némi érdeklődést.