Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-13 / 107. szám

lyiú május 13, csütörtök NÉPSZAVA A tengelycsapatok elreteszelték a Bon félsziget hídfőállásába való betörést — jelenti Berlin Az egymástól elválasztott harccsoportok folytatják ellenállásukat A keleti fronton kölcsönös nagy légitevékenység folyik­ ­. A tunéziai harcokat illetően berlini távirat rámutat, hogy a Bon félszigeten a németek és ola­t­zok még mindig keményen ellen­állnak az angolszász támadásnak,­­noha kétségtelen, hogy helyzetük a k keddi harcok következtében még sú­lyosbodott. Bizerta kiürítése után Alexander tábornoknak ugyanis módjában volt Bizertától délnyu­gatra harcoló csapatait elszállítani és harcba vetni őket a tengelycsapa­tok utolsó védelmi állásai ellen. En­nek következtében, berlini közlések­­szerint, az angolszász csapatoknak sikerült előretörni Tunisztól a part­menti országúton és behatolni a Bon- félsziget szorosabb értelemben vett hídfőállásába. A védőcsapatok­nak azonban sikerült ezt a betörést elreteszelni. A harcok részleteiről Berlinben a következőket közlik: Bon félszige-tén és a félszigettől délnyugatra levő hegyek között a német-olasz csapatok még mindig ellenállást fejtenek ki. Közvetlenül Tunisz vá­rosának elfoglalása után a szövet­ségesek hadvezetősége azt hitte,­­­hogy az éppen kéznél levő kötelé­kekkel néhány óra alatt lerohan­hatja a tengelycsapatok maradvá­nyait is. A tengelycsapatok azon­ban — noha tisztá­ban voltak hely­zetük kilátástalanságával — szom­baton és vasárnap valamennyi im­provizált támadást visszavertek, úgyhogy az angolszász főparancs­nokság kénytelen volt friss páncé­los- és­ gyalogoskötelékeket harcba­vet­ni és az új támadásokat — első­sorban ismét nagy tüzérségi és légi­erők alkalmazásával — módszere­sen előkészíteni. A szövetségesek nyomasztó fölénye mellett termé­szetes volt — hangsúlyozzák Ber­linben —, hogy hétfőn sikerült mé­lyen betörni a német-olasz állá­sokba Hamman Lif helységtől dél­keletre. A délután folyamán és a keddre virradó éjszaka a szövetsé­ges csapatok Szolimán helységen át, Hammamel városáig törtek előre a félsziget délkeleti partvidékén és ezzel elvágták a Zaghouantól ke­letre és északkeletre a hegyekben harcoló tengelycsapatokat a félszi­get védőitől. Az egymástól elválasz­tott harcosok pillanatnyilag még folytatják ellenállásukat, de ez az ellenállás — hangoztatja a berlini távirat — „már csal­ rövid ideig tarthat, amíg utolsó töltényüket is el nem lövik, mert az ellenséges blokád teljesen körülzárta a félszi­getet és az angolszász tengeri és légierők minden utánpótlást lehe­tetlenné tesznek." A tengelycsapatok elszánt ellen­állásáról közöl jelentést a „Pest" berlini tudósítója is, aki erre vonat­kozóan a következőket írja: „Isme­retes, hogy a véderőfőparancsnok­ság tegnapi jelentésében nem tájé­koztatta a nyilvánosságot a cap­rioni fejlemények részleteiről. Ille­tékes katonai magyarázók most arról a válságos fordulatról adnak értesítést, hogy a szövetséges had­erőknek sikerült betöriök a cap­boni hídfőállásokba. Az olasz hadi­jelentés közli is, hogy a védőcsapa­tok eddig sikeresen tartott egysége a Hamman Liftől a szemközt levő Hamamametig történt áttörés követ­keztében megszűnt. Ezzel most már nyilvánvalóvá lett, hogy a tengely­csapatoknak eddig is rendkívül ve­szedelmes helyzete az áttöréssel elő­állott szerteszakítás következtében reménytelenné vált. Mindezek elle­nére itteni illetékes tényezők hatá­rozottan megmaradnak a véderőfő­parancsnok­ság jelentésében is kife­jezésre jutott megállapítás mellett, hogy a német csapatok ellenállása változatlan elszántsággal folyik to­vább." A berlini tudósító a továbbiakban a következőket írja: „Terjedelmesen és behatóan foglalkoznak a német illetékes körök — természetesen a sajtó is — Attlee-nek a tuniszi had­járattal kapcsolatos fejtegetéseivel, amelyeknek a tengelyhatalmak csa­pataira és különösen a német csa­patokra vonatkozó megállapításait részben a legélesebben cáfolják, részben a legerélyesebben vissza­utasítják." A „N. S. T.­" legújabb jelentése szerint a tengelycsapatok a Cap Bon felé vivő úton továbbra is le­kötik az 1. és 8. brit hadsereg pán­cél­oskötelékeit. Szolimantól keletre az 1., Ham­mamettől keletre pedig a 8. brit hadsereg van mozgásban. A német és olasz csapatok olyan keményen védekeznek, hogy például a déli parti úton Kourba irányában előnyomuló 8. brit hadsereg az erős ellenállás miatt kénytelen volt megkerülni a Hammamet öböltől északra Na­beul helységet­ végső . A tunéziai hadjárat­­ szakaszának fejleményei újra a Földközi tenger problémáit állít­ják az érdeklődés előterébe. Az egyik svájci lap legutóbbi számá­ban részletesen foglalkozik a Föld­közi tenger nyugati medencéjének olasz ellenőrzés alatt álló részében létesített védelmi berendezésekkel és ezzel összefüggésben megálla­pítja, hogy a szicíliai tengerszoros a kapu a Földközi tenger nyugati­­és keleti része között. A szicíliai Lilibée és a tunéziai Bon fok kö­zött a távolság 10 kilométer. Azok­nak a hajóknak, amelyek nyugat­ról keletre át akarnak haladni a Földközi tengeren, előbb át kell ha­ladniuk­­ezen a csatornán. Ennek megkerülése csak úgy volna lehet­séges, ha ezek a hajók Szicília kö­rül akarnák megtenni az utat, eb­ben az esetben azonban a szardíniai megerősített támaszpontok, majd a m­essinai tengerszoros ugyancsak olasz részről védett állásai előtt haladnának el. A svájci lap szerint Olaszország 1­­37-ben és 10­18-ban rendkívüli mó­don megerősítette Pantelleria szige­tét, amely a szicíliai Marsalától­­­­5 tengeri mérföldnyire, Tunéziától pedig 50 tengeri mérföldnyire fek­szik. Ez a vulkanikus talajú kis sziget mindössze 11 kilométer hosszú és 8 kilométer széles, s mintegy 1000 ember él rajta. A nevezett időponttól kezdve a szigeten ütegállásokat rendeztek be és ezek uralkodnak most a dombok fölött, az egykori szántóföldek he­lyét pedig repülőterek foglalták el. A sziklák között víztartályok, to­vábbá a szaggatott part mentén mindenütt tengeralattjárók, hidro­plánok állomáshelyeiül szolgáló be­rendezéseket­ létesítettek. A szige­ten elhelyezett tüzérség igen széles területekre kihatóan védelmezni tudja a partot, amely különben is nehezen megközelíthető. A svájci lap cikke szerint Pantelleria védői mély betonfedezékeik védelme alatt és a felhalmozott készletek segítsé­gével hosszú ideig képesek lennének szembeszállni mindenféle ostrom­zárral. Legföljebb ejtőernyősök se­gítségével végrehajtott inváziós kí­sérlet révén lehetne az ellenállást leküzdeni, ez azonban a támadó szá­mára nagy kockázattal és veszte­séggel járna. A tudósítás további részében a svájci lap cikkírója kifejti, hogy Szicília külső képe is teljesen meg­változott a hadiesemények és az ott létesített legmodernebb német védelmi berendezkedések és repülő­támaszpontok felállítása következté­ben. Itt is rendkívül sok­­ütegállás, repülőtér és kísérőt sorakozik egy­más mellett. Kalábria partjain, ahol az újonnan épített utakon egymásután robognak át a páncél-vonatok, hasonló természetű mun­kák folynak. 3. A kubani hídfőállásnál — amint berlini jelentések köz­lik — a harcok a legutóbbi napok­ban e­lanyhultak. A szovjet csapa­tok legutóbb már csak helyi táma­dásokat indítottak, amelyeknek nyilván az volt a céljuk, hogy a német arcvonal erősségét kitapo­gassák. Ezt a körülményt Berlin­ben annak tulajdonítják, hogy a vörös hadsereg támadásainak súlya .1. oldal RÉZ BÁLINT REGÉNYE HATALMAS ÍRÓI ALKOTÁS EZ A KÖNYV: A TÉVELYGŐ LELKEK CSODAVÁRÓ REGÉNYE HŐ­SEBEN, A NÉVTELEN APOSTOLBAN, AMINT A KERESZTÉNYSÉG HAJNALÁN KERESI AZ IGAZI UTAT,­ MAI KORUNK EMBERÉRE IS­MERÜNK, AKI MEGTÉPETT LELKÉVEL A KI­ENGESZTELŐ MEGVÁLTÁS UTÁN ÁHÍTOZIK. ÁR­A KÖTVE P. 15 5 4 3 OLDAL PALLADIS KIADÁSA

Next