Népszava, 1945. május (73. évfolyam, 80–103. sz.)
1945-05-03 / 81. szám
Csütörtök, 1945 május 3. NÉPSZAVA ran akarunk küzdeni a közös célokért, hogy igaz és őszinte testvériségben érkezhessünk céljainkhoz. Fogadjuk, hogy ennek a hazának jó és hűséges fiai leszünk, mert ez a Magyarország most már a mi hazánk, a mi otthonunk, régi küzdelmeink színtere és jövő életünk elidegeníthetetlen földje De fogadjuk azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom számunkra a helytállás parancsát jelenti. Helytállunk a nemzetközi munkásmozgalomban is és hű fiai akarunk lenni a szabad Európának. Soha egy pillanatra sem felejtjük el a Kommunista Kiáltvány ragyogó intelmét: Világ proletárjai, egyesüljetek! c íme, ez a mi májusi fogadalmunk és fogadjuk, hogy megtartjuk és megvalósítjuk életünk árán is. A Szociáldemokrata Párt kétévtizedes története egyetlen nagy tanúbizonyság a szervezett magyar proletárság hősiessége és szocialista hűsége mellett. A munkások és parasztok százezreit tanította meg ez a párt az emberiesség eszményére, nevelte az osztályöntudatra és emberi magatartásra. Megteremtette az osztályharc félelmes kádereit, a szakszervezeteket. Harcokat folytatott a munka és a kenyér jogaiért. Véres és hősies küzdelmeket vívott a föld szabadságáért. Börtön és gyilok meg nem rettenthette, üldözés és önkény meg nem tántoríthatta. Büszkén tekintünk vissza ezen a csodálatos napon, a munkásegység hatalmas ünnepnapján a múltra és bizakodva, büszkén nézünk a jövőbe, mert együtt vagyunk testvéreinkkel, együtt vagyunk testvéri szétbonthatatlan közösségben a Magyar Kommunista Párttal. Amíg együtt vagyunk, nem vehet rajtunk erőt a reakció, a fasizmus és semmiféle ellenforradalmi szándék sem zavarhatja meg a magyar újjáépítés nagy művét. Megteremtettük ezt a szövetséget és megtartjuk szociáldemokrata hűséggel és becsülettel. — Éljen a munkásegység! Éljen a munkások és parasztok szövetsége! Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország! Éljen a nemzetközi proletárság, éljen a dicsőséges és győzedelmes Szovjet Unió! * A lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után, amelyet ugyancsak mondatról mondatra szakított meg percekig tartó tapsvihar, Kossa István elvtárs, a szakszervezeti tanács főtitkára határozati javaslatot terjesztett a nagygyűlés elé. A határozati javaslatot — amelyet teljes szövegében lapunk csütörtöki száma közöl — a nagygyűlés közönsége hatalmas lelkesedéssel elfogadta. A magyar munkásmozgalom nagyszerű történetében is példátlanul nagyarányú keretek közt lefolyt nagygyűlés az Internacionale hangjaival ért véget. „Népszava-revű" Kis színházban lelkes közönség előtt lelkes színjátszó-gárda dolgozott: a „Népszava-revű"! Hárs László kis avangard színháza baloldali verseket adott elő a „világszínpad"-ról, orosz, magyar, német, spanyol szocialista verseket, dalokat. Politikai tartalmú kis jeleneteket játszott az ellenállási mozgalom hősi korszakából, amikor már közeledett a szabadság, de a hóhérok még boszorkánytáncukat járták. A legnagyobb sikere volt annak a számnak, amely a letűnt kor lélekbutító, lepénzelt újságjairól énekli meg végre először az igazat. A Népszaváról a hazugságkórus után a Marseillaise dallamára énekel egy bátor hang, a szám végén kiszórják a szövegeket és a közönség együtt énekli a dalt. Senkinek sem jut elég szöveg, az első sorokból hátraszórják a szövegcédulákat és a közönség boldog, büszke mosollyal távozik. Amikor beesteledett, a kis színház rendezősége azzal búcsúzott a közönségtől, hogy a viszontlátásra egy kőszínházban, vagy a jövő május 1-én ugyanitt. * A demokratikus Magyarország egész területén hatalmas tömegek lelkesen ülték meg az első szabad május ünnepét. Városokban, falvakban óriási tömegek vettek részt az ünnepségeken és hallgatták meg a demokratikus pártok szónokait. Az egyes vidéki ünnepségekről következő számunkban számolunk be. Aranyat, ezüstöt, briliánst veszek, eladok. Jegygyűrűt készítek. Javítást vállalok. Schwarz aranyműves, Dohány utca 22. , 4. Legmeghatóbb a Teréz körút 42. számú ház képe volt, amely a nyilasok „hősi helytállása" folytán úgyszólván teljesen romokban hever. A terézkörúti homlokzat egyik ép emeleti párkányán mégis büszkén lengett a vörös zászló, hirdetve élniakarásunkat és szocialista hitünket! Lenagyobb gyermeksikere a tejnek volt, amelyet a munkásapróságok mohón fogyasztottak el. A bábszínház, a ringlispíl és a többi móka is tetszett a kicsiknek, de a tej... Nyilasok: sokszázezer magyar gyermektől raboltátok el szarvasmarhaállományunk elpusztításával az életet jelentő nedűt! Legnagyobb dicséret a felvonuló tömeget és a lelkes rendezőgárdát illeti. A munkástömegek bebizonyították, hogy puskatus és gumibot nélkül, csupán önfegyelemre támaszkodva, a legkisebb zavaró mozzanat nélkül is rendezett egység tud maradni, a rendezőgárda teljesítményét egy tömör mondatban jellemezhetjük: feladatuk magaslatán állottak. Az Andrássy úton két oszlopban hömpölygött a tömeg. A VII. kerületi pártszervezet így körülbelül az Oktogonnál találkozott a csepeli pártszervezet tömegeivel. A VII. kerület ifjai spontán tüntetésbe kezdtek: „Vörös Csepel! Vörös Csepel!" — zúgott végig az Andrássy úton. A csepeli elvtársak meghatottan hallgatták a lelkes ifjúsági gárda üdvözlését, majd az egyik elvtárs a csepeli Szociáldemokrata Párt tábláját átnyújtotta a VII. kerület pártszervezete vezető, elvársnak, akik cserébe átadták a VII. kerület egyik transzparensét. •XAVI. kerületi Pártszervezet székházán ügyes munkáskezek hangszórót szereltek fel és mikrofonon keresztül konferálták a menetet. A Kommunista Párt VI. kerületi szervezete vonult el a ház előtt, amikor megszólalt a hangszóró: „Üdvözöljük a testvérpárt felvonuló elvtársait!" A menetből lelkesen tört fel a kiáltás válaszul az elvtársi üdvözletre: „Éljen a munkásegység, éljen a Szociáldemkrata Párt, éljen Szekasits!" •" A VII. kerületi Szociáldemokrata Pártszervezet hatalmas tömszeinek demonstrációja mellett tettekkel is megünnepelte a május elsejét. A pártszervezet saját nyersanyagából, a kerület üzemeiben, elvtársai munkájával 200 ní rfimkásakintc és Budapest fölébredt. Fölébredt május elseje hajnalán. Már hétfőn este érezhető volt, hogy igazi ünnep készül. Nem olyan, amilyet fölülről rendeznek meg az állam közigazgatási apparátusának igénybevételével, hanem olyan, amilyen csak a néplélek legmélyéről törhet föl mindent elárasztó lázzal és teljes pompájában. Ilyen ünnep volt az első igazán szabad május elseje. A nép egymásra talált és összeforrott egyetlen nagy értelemben: a szolidaritásban. Volt már Budapesten Vörös Május Akkor 1919-et írtunk. Pompás, gyönyörű ünnep volt az is. Budapest akkor is vörösbe öltözött A művészi architektúra csodálatosan szép dolgokat művelt. Dísz és pompa árasztotta el a fővárost. És százezrek meneteltek akkor is a nagy útvonalakon... És mégis ez a mostani szabad május elseje más volt, mint az akkori. Ez a mostani bensőségesebb volt. Ennek a mostaninak megszépítésén nem művészek, nem nagy építészek és szobrászok tevékenykedtek, költségeit nem az államkassza folyósította; egyszerű proletárok csaknem üres zsebéből került össze költsége, egyszerű munkásemberek éjt-napot egybefogó munkája nyomán szépült ünnepiessé Budapest; a nép a maga ötleteit sugározta rá a házfalakra. Fiatalok és öregek, férfiak, asszonyok és lányok odaadó, buzgó és lelkes munkája teremtette meg a gyönyörű keretet, azt a csodálatosan szép kulisszát, amely ennek a hatalmas és most már egészségesen lélegző városnak a színpadán hátterül szolgált és amelyről a munka tiszta zengésű himnusza szállt föl. Sajnos, a színpad kicsinek bizonyult az ünnep több, mint félmilliónyi szereplője számára. A Hősök terén a megébredt város ünneplő seregeinek csak kicsiny része fért el. Százezrek rekedtek a felvonulás útvonalain. Budapest kicsinynek bizonyult. Az ünneplő tömegek nem fértek el benne. Ez a hatalmas áradás, ez a csodálatos mars, a népnek ez a nagyszerű tavaszi ébredése a szabad május elsejét az ünnepen túlemelte s a magyar megújulás politikai síkjára állította. Igen, a szabad május elseje több volt, mint ünnep. Több, mint demonstráció, több, mint a két nagy munkáspárt testvéri összeforrásának napja- a dolgozó Magyarország ébredt ezen a napon politikai és társadalmi öntudatra. Mert nemcsak Budapesten áradt túl a megszabott kereteken és remélt mireteken a szabad május elsejének ünnepe, hanem mindenütt a budapestiéhez hasonló és szinte elemei erővel jelentkező hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy táborba szálljanak az új Magyarországért. Munkásünnepnek hirdettük, a két munkáspárt és a szakszervezetek ünnepének és a szabad Magyarország ünnepévé emelkedett. A munkások, a parasztok és a szabadértelmiségiek milliós tömegei ezen a napon vallomást tettek a szabad és független Magyarország, az igazi demokrácia és az ország gazdasági, társadalmi és szellemi újjáépítése mellett. Ezért mondjuk, hogy ez az ünnep túlnőtt keretein, a magyar nép öntudatra ébredésének ünnepévé vált, a dolgozó osztályok megbonthatatlan szolidaitásának ünnepévé. Ezen a napon a magyar nép kinyilatkoztatta, hogy tudatában van történelmi hivatásának és kész arra, hogy rombadőlt országát, meggyalázott házadat, derékba tört életét újjáépítse, megtisztítsa és helyreállítsa. A szabad május elseje izzóan vörös iniciáléja a magyar história új fejezetének. Ez a fejezet egy nagyra hivatott, de a sír szélére kergetett nép újjászületéséről szól majd. Boldogok vagyunk, hogy megérhettük ezt a gyönyörű napot ekét és 2 vagon mezőgazdasági gépalkatrészt gyártatott le. Az áldozatos munkával elkészített csillogó fényű mezőgazdasági eszközöket hatalmas kocsikra rakták és felvonultatták a május elsejei menetben. „Munkás a munkásért" volt a felirat. Az ekéket és alkatrészeket a most földhöz juttatott földmunkásoknak adta át a VII. kerületi szervezet, hogy termeljenek vele kenyeret, életet Budapest dolgozóinak. * Vörössel díszített mozdony állt a Hősök terének bejáratánál az ünnepségek alatt. A magyar vasút munkásai állították oda a füstölgő, pöfögő masinát. A mikrofon külön megemlékezett róla, s megkérte a vezetőjét, hogy tolasson hátrább, mert elzárja a felvonulás útját. A kis mozdony nemcsak Budapest közellátásából vette ki részét (ez a „füstös" vontatta a krumplisvagonokat a körúton), hanem az ünnepségekből is. A VII. kerületi Pártszervezet tagjainak hatalmas tömege előtt a pártszervezet ifjúsági csoportja vonult fel. Ötven vörös zászlót és a vöröskalapácsos ember jelvényét vitték magukkal. A politikai rendőrség épülete előtt elvonulva az egyik elvtárs észrevette, hogy nincs vörös zászló az épületen. Hatalmas tüntetésbe kezdtek, aminek meg is lett az eredménye: néhány perc múlva ott lengedezett a vörös lobogó a rendőrség második emeleti ablakában. A feldíszített Andrássy út egyik legnagyobb meglepetését ugyancsak a VII. kerületi pártszervezet készítette elő: hat méter magas fából faragott vöröskalapácsos embert helyeztek el az útvonalon. A pártszervezet munkásainak kéthetes fáradhatatlan munkájának eredménye volt e művészileg is párját ritkító remekmű. * A mentők erős forgalmat bonyolítottak le. Három új autó és tizennégy kézikocsi állott rendelkezésükre, városszerte számos segélyhelyet állítottak munkába. A Hősök terén 111-ig mintegy 180 „esetük" volt, percenként 68 embert szállítottak a Szépművészeti Múzeum előtti segélyhelyükre, akik rosszul lettek a hatalmas tömegben. * Felszólítjuk az elvtársakat, hogy a május elsejéről készült felvételek negatív anyagát legsürgősebben adták le a Népszava szerkesztőségében Vámos elvtársnak, a május elsejei emlékfüzet kiadása végett. 3. oldal 4 Május 1 az Állatkertben A keddi nap nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is felejthetetlen élményt hozott. Azzá tették ezt számukra a Nemzeti Segély és a Gyermekbarátok szervezetei, amelyek körülbelül harmincezer gyermeket láttak vendégül az Állatkertben Már a koradélelőtti órákban egymásután gördültek az Állatkert bejárata elé a gyermekekkel megrakott teherkocsik. Tej, sajt, túró, kifli és zsemlye tízórai után a gyerekek alaposan kiélvezték, hogy ma minden az övék. Miután az állatok közül csak egy pár maradt életben, ezek kellő megcsodálása után a gyerekek szanaszét széledtek. Felmásztak a legmeredekebb sziklára is, bebújtak a barlangokba, ketrecekbe, sőt még a majomketrecbe is került egy pár. Ugrálásukkal, hintázással fintorogtak és főleg nagy lármával élethűen pótolták kívül kacagó társaiknak a majmokat. Majd megették a kis vizilovat és nagyon sajnálták a zsiráfot, „akit" kibombáztak. Ilyen nagy és hangos élet már régen volt az Állatkertben. Szegény és gazdag gyermek egyaránt boldogan hempergett a zöldelő fűben és mi is igen hálásak vagyunk a rendezőknek, hogyha csak egy napra is, de visszaadták az örömet, a szabad játékot gyermekeinknek. A Népszava mvészdélutánja Nagyszámú közönség lelkes tapsai közepette tartották meg a Zeneakadémia nagytermében a Népszava művészdélutánját. Erdődy János rövid bevezetője után legkiválóbb művészeink előadásában szóltak a haladás költői a közönséghez. Az elődadás legkimagaslóbb része kétségtelenül Fellegi Teri, Ascher Oszkár és Lendvai Andor szavalatai, illetve énekszáma volt. Fellegi Teri tökéletes technikájú sanszonéneklése, a színpadra visszatérő Ascher Oszkár utánozhatatlan hanghorodzású előadásmódja különösen a prózai számok tolmácsolásánál és az ugyancsak visszatérő Lendvai Andor diadalmasan feltörő hangja felejthetetlen emléke marad ennek a délutánnak. A betegségéből felgyógyult Somlay Artúr művészien adta elő Vörösmarty „Vén cigány" című költeményét, Gobbi Hilda pedig vért pezsdítően szavalta Ady és Petőfi forradalmi versét. De meg kell dicsérnünk a fiatal Kenedi Katalint tiszta drámai légkört teremtő előadásáért, Neményi Lilit szépen csengő énekszámaiért, Baló Elemér szavalatát és a délután többi művészeit is. A Népszava megmutatta, hogy nemcsak lapjában, hanem a színpadi dobogón is hamisítatlan irodalmat nyújt közönségének. Budai tífuszoltások A tífuszoltást kötelezővé tették. A Szociáldemokrata Párt járványvédelmi állomásai párttagok és azok családtagjai részére e héten Budán végzik a védőoltásokat, mégpedig: május hó 3-án, csütörtökön, délután 15től '47-ig, valamint május hó 6-án, vasárnap délelőtt 10—12-ig Kapás utca 46. szám alatti párthelyiségben. A három oltás díja: 20 pengő. Tömeggyilkosok és fosztogatók a népbíróság előtt A népbíróság tanácsai számos ügyet tárgyalnak. A többi között pénteken a Gálfalvy-tanács tárgyalja Tér István csendőrőrmester ügyét. A lelketlen ember a Teleki téren több ellenálló munkást és zsidót kivégzett. A Piry-tanács csütörtökön tárgyalja Szilágyi Sándor munkás bűnperét, szociáldemokratákat és zsidókat jelentett fel, ezenkívül résztvett tíz üldözött kivégzésében. A magyar rádió csütörtöki műsora 12 Harangszó, hírek. — 12.13 Operettegyvelegek. Hanglemezek. — 12.35 Egészségügyi tanácsadó. Egy tömborvos tapasztalatai. Dr Vikár Vazul előadása. — 12.50 Hanglemezek. — 13.45 Rendeletek ismertetése. — 14 Hírek. — 16 A rádiózenekart vezényli Polgár Tibor. — 16.15 „Ne higyj magyar a németnek.'' Kemény István előadása. — 16.40 A rádiózenekart vezényli Kerencsik János. — 17 Hirek. — 17.15 Tersánszky Józsi Jenő beszél az új Angol Parkról. — 17.40 Friss Antal gordonkázik, zongorán kiséri Nagy Olivér. — 18 Hírek. — 18.15 Baló Elemér szaval. — 18.30 Hanglemezek. — 19 Hírek. — 18.15 Az irodalom halottai. Szabó Dezsőről beszél Tamási Áron — 19.40 Selymes Péter zongorázik. — Bővült a posta-, távírda- és telefonforgalom. Május 1-én megkezdte üzemét három nagy automata távbeszélőközpont: az Erzsébet, a Belváros és a Lágymányos. Megindult Budapestről vidékre és vidékről Budapestre a levélpostai forgalom is. A távírda és interurbán telefonforgalom egyelőre csak a kormány, a kormány szervei, a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült politikai pártok, valamint a szakszervezeteknek áll rendelkezésre. Megindult a helyi expresszlevélforgalom is Budapesten. Elveszett április 28-án a Mária Terézia téren megtartón gyűlésen Ságvári Ágnesnek mások számára értéktelen táskája fontos levelekkel. Kérik a megtalálót, hogy a MADISZ titkárságán (VIII. József körút 10. adja le.