Népszava, 1945. június (73. évfolyam, 104–127. sz.)
1945-06-10 / 111. szám
Vasárnap, 1945 június 10. NÉPSZAVA A művészet szabadsága és a szabadság művészete Írta: HÁRS LÁSZLÓ A konszolidáció legbiztosabb jele, hogy ebben a félig lerombolt városban itt is, ott is egyre gyakoribb és egyre több szó esik művészetről és irodalomról. Arról az új művészetről és irodalomról, amely nincs, de amelynek lennie kellene, hogy példát és utat mutasson, kivezető utat a káoszból. S hogy megfogalmazza végre azokat az eszméket és gondolatokat, amelyek eddig csupán jelszavakban és jelmondatokban csapódtak ki a zavarból. Kétségtelen: a jazz-revük kürtharsogása, a romokkal környezeti zenés kávéházak cigánymuzsikája közül egyre követelőbb hang szólítja a magyar művészetet egyetlen igaz hivatásuk, a szabadság kivívásának betöltésére. * A művészet néma marad , az írók nem felelnek a hívásra ma sem, éppúgy, mint akkor, amikor a szabadságot nem megvalósítani, de védelmezni kellett volna. Tudjuk: a magyar művészet, s főleg a magyar írók mind számra, mind tekintélyre jelentékeny csoportja a veszély idején cserbenhagyta a szabadság igét, s ha nem is árulta el szavaival, odadobta könnyű prédának, hallgatásával. Ne felejtsük el azonban, hogy igenis voltak, akik kitartottak mindvégig, akik következetesen és meg nem alkuvóan védték azt, ami végleg elveszettnek látszott. Kitartottak a veszély és elnyomatás idején. És most, amikor végre megszólalhatnának szabadon és bátran hallgatnak. De oktalanság lenne azt hinni, hogy hallgatásuk közöny és némaságuk tehetetlenség. A fák tavaszi csupaszsága sem terméketlenség, hiszen az ágakban, a kéreg alatt már bizsereg az új rügy, várva a pillanatot, amelyben megvillantaná zöld sisakját az új fényen. Hallgatnak a magyar művészet és a magyar irodalom legjobbjai is, de a némaság készülődik, s lehet, hogy ma, s lehet, hogy holnap kibukkan az első Új rügy. Az irodalom és művészet nem üvegházi virág, s ha az volt eddig, nem szabad, hogy az legyen ezután. Nem gyorsíthatjuk meg tehát érési idejét, meg kell várnunk, amíg rüggyé s virággá dolgozza fel azokat az anyagokat, melyeket a talajból magába szívott Az elnyomatás volt mindenekelőtt ez az anyag, a maga szörnyű, szorító, farkasguzsaival, kíméletlen tébolyával, értelmetlen rettenetével. S utána a várt és hívott és mégis oly meglepő, csodálatosan érthetetlen felszabadulás. Mindkettőt vártuk, mindkettőre készültünk jóelőre. Az elsőre: félelemmel és elszántsággal, a másodikra: áhítozva és reménykedve. Mindkettő be is következett. Am egyik sem úgy, ahogyan vártuk, ahogy ezer változatát és lehetőségét előre kiszámítottuk. Minden másképpen történt, minden, ami történt, meglepő és új volt a maga szörnyűségében és a maga nagyszerűségében is. Mindezt azonban előbb fel kell dolgoznia az értelem mechanizmusának, hogy kimondhatóvá legyen. Mert nagy az út a gyökértől az ág hegyén ülő levélig, de nagyobb az út a fűtől és a szemtől a szájig. Már tudjuk azt, hogy elnyomatás és tudjuk azt is, hogy szabadság, de még nem sajátunk. Csak tapogatódzunk, szabadságunk határait igyekszünk kitapintani, hogy beszámolhassunk róla. De nem a külvilágban keressük a szabadságot, hanem önmagunkban. Azt kutatjuk, hogy a külső elnyomatás alól felzabadulva, mennyire lettünk valóságosan önmagunkban is szabadok. S ha megtudjuk, ki is mondjuk. Éppen ezért hiába mutatnak elébünk nagy példákat, ezek lelkesíthetnek, de nem szabad, hogy utánzásra csábítsanak, mert az utánzás másolás, a másolás pedig nem művészet. A művészet teremtés. És szabadok is csak akkor lehetünk, ha nem másoljuk, hanem megteremtjük a szabadságot, a művészet szabadságát, és az ember szabadságát egyaránt. Ezek a fogalmak nem testvérek, nem is ikrek, nem mag és lehántható csonthéj a mag körül. Egy test, egy lélek e kettő és nincs olyan fizikai, vagy kémiai reakció, amely egyiket a másiktól különválaszthatná. Éppen az elnyomatás éveiben léptünk örök szövetségre a művészet szabadságával, mert megtanultuk: mentől szolgaibb a művészet, annál több szolgaságot, de mentől szabadabb, annál több szabadságot teremt. S nem azért tanultuk meg, hogy ismét elfeledjük. Tudjuk és valljuk, hogy a művészet szabadságából sohasem fakadhat elnyomás, csak még nagyobb szabadság. Mert csak egyfajta művészet van, amely szép, igaz és szabad. S ha minden áron utat akarunk mutatni a művésznek — mutassuk meg neki a Végtelent, s a Végtelen határán csillogó háromságot: a tökéletes Szépség, a végleges Igazság, s a teljes Szabadság háromságát. Aki erre függeszti tekintetét, az ember, az szabad, az művész. De aki hátat fordít ennek a háromságnak, azt vessük el kímélet nélkül és köpjük ki szánkból a langyosat. Legyünk türelmesek a türelmetlenekhez és türelmetlenek a tunyákhoz és szolgalelkekhez. S ha így teszünk, megismerjük majd a titkos tudományt, a logikus rejtélyt, az érthető csodát, a szabadság művészetét, amelyet nem lehetett megtanulni az elnyomatásban, amire csak maga a forró, eleven Szabadság oktathat minket. Csak tőle tanulhatjuk meg: a szabadság művészete a legkeményebb Önfegyelem, amelyhez képest a hindu yogik és a flagellánsok önmegtartóztatása léha szórakozás csupán. A szabadság művészete az önként vállalt korlátozások birodalma, amelyben önmagunk jelöljük ki határainkat úgy, hogy azok mentől tágabbak legyenek, anélkül azonban, hogy az általános szabadság rovására határsértést követnénk el. A szabadság művészete: ezeket a határokat betölteni valóságos, bensőnkből áradó szabadsággal, amely nem mások elnyomására, hanem felszabadítására tör A művészet szabadsága elképzelhetetlen a szabadság művészete nélkül. Oly szövetkezés ez, amelyben a művész önként határolja körül szabadságát, hogy az ne fajulhasson szabadosságig. S amelyben az olvasó, a hallgató, vagy a politikus önként tartja tiszteletben ezeket a határokat, mert tudja, hogy a szabadság művészete érzékenyebb, semhogy éppen kibírná a művészet szabadságának megsértését. Ennyit követelünk a szabadság művészete nevében ,a művészet szabadságától és ennyit a művészet szabadsága nevében a szabadság művészetétől. Enynyit és nem többet. Mert tudjuk, hogy több-kevesebb lenne, s ha az egyiket tágítanák, a másik szűkülne összébb. És mert tudjuk, hogy nem az a jó kertész, aki bicskájával esik a fának, hogytürelmetlenül utat vágjon a — szerinte — túl lassan fakadó rügynek, hanem aki szeretettel és tudással gondozza fáját, leszedegetvén róla a kártékony hernyókat, felesleges vadhajtásokat, hogy majdan ép és ízes gyümölcsöket hozzon. Azonnal állítsák fel a határrendőrséget • jönnek vissza a nyilasok! Ezt is helyeslő fejbólintások fogadták. A rémhírterjesztés az egész határvidéken nagyban folyik. A visszatérő nyilasok fennen hangoztatják, hogy a háború még nem fejeződött be. A németek győzelméről még nem tettek le és arról beszélnek, hogy Steyerországban még hatalmas német seregek harcolnak orosz csapatok ellen. Tekintettel arra, hogy az újságok csak szórványosan jutnak el Kőszegre és környékére, sokan vannak, akik el is hiszik ezeket a butaságokat A határon és az egész Dunántúlon nincs karantén ezen a vonalon. Sem egészségügyi, sem szellemi, sem rendőri. Győr előtt a kupéba felszállt egy vasutas-karszalagot viselő fiatalember. Beszédbe elegyedve a szomszédaival, elmesélte, hogy internálva volt, de kiengedték. „Együtt voltam szegény Budinszky doktor úrral, az igazságügyminiszterrel" — mondotta. — „Sokat szenvedett szegény, erősen dolgoztatták, pedig ő igazán nem volt ilyenhez szokva. Na, ha kiszabadul, majd ellátja egy pár ember baját." A visszaköltöző nyilasokat nem nagyon érdekli Budapest sorsa. Ha hallanak a romokról, a felrobbantott hidakról, egykedvűen felelik: „Hja, , ez a háború." Az egész úton mást nem hallottunk, mint a németek dicsőítését — fejezi be beszámolóját a budapesti orvos. Felhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét ezekre a jelenségekre. Magunk is tudjuk, hogy százával özönlenek viszsza nap mint nap a nyilasok Németországból. Senki sem ellenőrzi, hogy milyen csomagokat és szellemi málhákat hoznak magukkal. Pesten azután könynyen eltűnnek a nagyváros forgatagában. Útközben mérgezik a lakosság közhangulatát, terjesztik a rémhíreket Azonnal intézkedni kell, hogy a határon mindenütt szoros ellenőrzés fogadja a „testvéreket". Nyomban intézkedni kell, hogy kellő számú rendőrség szervezhessék meg a Dunántúlon és ha valamelyik visszavándorló nyilasnak sikerül átcsúszni a határellenőrzésen, fogják el őket útközben. Vigyázzunk nagyon! Németországból testi és szellemi járványt hurcolnak vissza közénk! Ha ez így megy tovább, holnap talán Szálasi a koronával a hóna alatt a pesti Körúton fog üzleteket Napokban jött vissza Budapestre egy közismert orvos Kőszegről, oda egy betegéhez utazott. Azelőtt legalább egy amerikai út kellett ahhoz,, hogy a tapasztalatokról újságcikk íródjék, ma azonban Kőszeg messzebb van Budapesttől, mint valaha Amerika. Az út is legalább annyi időt vesz igénybe. Kőszegen a bencések rendházában volt Szálasi Ferenc rezidenciája. A szerzeteseket kilakoltatták, helyükre betelepedett a „nemzetvezető" teljes kíséretével. A rendházban éjjel-nappal folyt a pezsgő, a bor. Hangos tivornyák zaja verte fel a csendhez szokott falakat, a nyilas vezető testvérek állandóan részegek voltak. Szökésük után alig győzték összetakarítani a barátok a mulatozások nyomát és a rengeteg üres fiaskót és butéliát. Szálasi egy fekete tokban állandóan magával vitte a koronát. Ha asztalhoz ült, a tokot maga melé tette a földre. A rendházból Szálasi nem mert kimozdulni, a kapuban egy szakasz géppisztolyos nyilas állt őrt. Még így is állandó rémlátásai voltak a hős vezérnek, óránként rendezett hisztériás jeleneteket. Ausztria felől csapatostól jönnek viszsza Magyarországra az elmenekült nyilasok. Ausztriában kocsit, lovat élelmet kapnak a lakosoktól, mert azt hazudják magukról, hogy deportált baloldali magyarok A határon semmiféle ellenőrzés nincs és így a felpakkolt kocsikkal nyugodtan szivárognak vissza. A kocsit-lovat Szombathelyen jó pénzért eladják a hazatérők, azután vasútok folytatják útjukat Pestig. Persze mindegyik megrakodva jön pénzzel, ékszerrel, műtárgyakkal. Visszahozzák azt, amit „kimentettek" magukkal. Az egész úton nincs rendőri igazoltatás, nyugodtan jönnek vissza a nyilasok Budapestre. A vonaton hazafelé — mondja az orvos — nem is titkolják németbarátságukat. Abban a kupéban, ahol ő is utazott, az egyik visszavándorló kijelentette, hogy „az egész bajt a zsidók okozták. Valamennyit ki kellett volna irtani, akkor most nem vádaskodhatnának reánk". A kijelentést a fülke valamennyi visszaszivárgója egyhangúan helyeselte. Egy másik arról beszélt, hogy a németek milyen rendesek és hogy Ausztriában milyen olcsóság van kölni. A hazát már eladta, most a ho.„Persze, nálunk a szocik, meg a kom- rónát fogja árulni, munisták tönkre teszik az országot" Hámori László S. oldal si.i/itir Army, ékszer vétel, eladás Dr Bajmócziné Wintermantel Teréz, Budapest, VII, Rákóczi út 10, X. 2. MESTERÉRE BIZD A GÉPET, ROSSZ RÁDIÓD UJRA ÉLED KEMÉNY, VI, Szondy utca 9. Róna államilag vizsgázott fogász fogorvosi gyakorlatát újra megkezdte VIII, Baross utca 133, I. 2. Miifogak. Címre ügyelni. Foglylák. Férfiöltönyszöveteket és textilárut vásárolunk. MOLNÁR ÁRUHÁZ, VII. Rákóczi út 22. Cipésziparosok Talpbéléshasítás, parafa, faszeg, feneke K A R P A T I börkereskedésnél, V. Pannónia utca 17. FOTÓCIKKEK SZEMÜVEGEK Napszemüvegek FOTÓSZAKKÖNYVEK Zlatschek és Farkas ANDRÁSSY UT 31. RÁKÓCZI UT 80. AMATŐRMUNKA-KIDOLGOZÁS ikát...? Jáhntól lISS IV, Petőfi Sándor utca 17 ENYV I. PAPÍRFELDOLGOZÓK, KÖNYVKÖTŐK ÉS FESTŐK RÉSZÉRE minden tételben KAPHATÓ. V. Aulich u. 7 Mindenféle szőrmeáruk vétele és eladása. Szőrmenagykereskedés, VII. Madách Imre tér 5, félemelet. Villanymotorok, GÉP, szerszám, gépszíj, műszaki cikk vétel és eladás VOLFOR D, Vas utca S. d. u. 2—4-ig. Herz- és perzsabundáért legmagasabb árat fizetek. Szőrmekereskedés, VII. Madách Imre tér 5, félemelet. ELSYN cipő- és fogkrém-lerakat, mosószappan, varró- és géptű, susztergéptű és még sok egyéb kapható Braun közszükségleti üzletében, Aggteleki utca 4. Varró- és géptűt, zsilettpengét, ceruzát stb., kis tételben is vesz. Vidéki kereskedők és kis viszonteladók olcsó bevásárlási forrása. Muililflu VÉDEKEZZ A JÁRVÁNYOK ELLEN! Biztos hatású szer rühesség, viszketegség, tetvek ellen. Egyedárusító: Braun, Aggteleki utca 4. üzlet. Ára 16 pengő. Huszárzsír helyett is jó. Viszonteladóknak árengedmény.