Népszava, 1947. január (75. évfolyam, 1–25. sz.)

1947-01-01 / 1. szám

­ Szocialisták csatasorban A munkásmozgalom politikai harcának megindításakor az osz­tálymentes társadalom megvalósí­tására tört. A program szerint a munkásságot öntudatra kellett éb­reszteni és forradalmasítani. Évti­zedek munkája volt szükséges ahhoz, hogy a tömegek fölismerjék osztályhelyzetüket és a fölemelke­dés útját Alapos, mindenre kiter­jeszkedő szervezés és harcos szellem fölébresztésére használták fel az út­törők erejüket Ennek az évtizedes munkának során mindenekelőtt a munkásság gazdasági helyzetét kel­lett jobbra fordítani és hogy ezt in­tézményesen biztosíthassák, a poli­tikai jogok birtokába juttatni őket. * Magyarországon szinte reményte­lennek tetszett a helyzet A hatal­mon levő osztály a maga kiváltsá­gainak biztosítása céljából kire­kesztette a politikai jogok gyakor­lásából a dolgozókat. Mezőgazda­sági és ipari munkások egyaránt nem szólhattak bele a maguk és az ország dolgainak intézésébe, mert nem volt szavazati joguk. A válasz­tásokon — ezernyi erőszak és csa­lafintaság alkalmazásával —, csak a vagyonosok vehettek részt, azok, akik bizonyos megállapított ösz­szegnél nagyobb adót fizettek, tehát vagy vagyonnal, vagy jelentéke­nyebb jövedelemmel rendelkeztek. Még a községi önkormányzatokba sem juthatott be munkásember, bár ezeket szélesebb körű választói jog alapján gyülekeztették. Itt is a tő­kések érdekeinek védelmére, a va­gyonosokat, „virilistákat" helyezték el, hogy esetleges munkáskövetelé­sek jelentkezésekor az uralkodó osztály érdekeit megvédelmezzék és leszavazzák a feltörekvő rétegek jogos követeléseit Sztrájkok, utcai tüntetések, nem egyszer forradalmi erejű megmoz­dulások rázták meg az ország lát­szólagos nyugalmát. A jelszó min­denkor: az általános, titkos, közsé­genkénti szavazati jog. Elérkezett 1914, a világháború kitörésének napja és a magyar munkásságnak még mindig nem volt szavazati joga. A háború már negyedik esz­tendeje folyt, vérpatakok jelezték az elszédített emberek szörnyű mérkőzésének színhelyeit, a ma­gyar parlamentben pedig arról vi­táztak, miként lehet úgy meg­alkotni a választótörvényt, hogy kí­vül hagyhassák a proletariátust. Az urak politikai játéka közben meg­mozdult a nép, megrázta öklét és váratlan hirtelenséggel, 1918 októ­ber 31-én, megajándékozta a ma­gyar történelmet a vértelen forra­dalom nagyszerű tényével. * A munkásosztály képviselői ré­szeseivé váltak a politikai hatalom­nak. Szörnyű hagyatékot, ezeresz­tendős úri harácsolás és négyéves anyag- és vérpocsékolás kártevéseit kellett felszámolniok, miközben az imperialista nagyhatalmak egyre fojtogatóbban gyűrűt vontak az öntudatára ébredt magyar nép köré. Végül is idegen, román fegy­verek segítségével győzött az el­lenforradalom és hogy föltámassza a feudális Magyarországot a de­mokratizálódott Európa közepén, tűzzel-vassal irtott mindent, ami a munkásság politikai hatalmát fenn,­tarthatta volna. Akasztófa, gyilok, börtön vagy számkivetés várako­zott az öntudatosan viselkedő mun­kásokra. Minden fenyegetés és ve­szedelem ellenére a Szociáldemo­krata Párt kitartott meggyőződése mellett: fel kell használnia minden eszközt, a politikai életben való részvételre, hogy a látszatalkot­mány keretein belül dönthesse meg az ellenforradalmat és védhesse meg a munkásság intézményeit és jogait így történt, hogy az ellenforrada­lom győzelme után a második nem­zetgyűlésben és a főváros első tör­vényhatósági bizottságában meg­jelentek vörös szegfüves gomblyu­kukban a szociáldemokrata kép­viselők és városatyák. A parla­mentben a politikai jogokért küz­döttek, a városházán a munkásság .— Elveszett s 63-as villamoson esty f«­i»t« női Unka dea. SO-án este l'»lö— SUO között, melyben az összes irataim éa havi fizetésem volt. Kérem a becsü­let«« megtalálót, n­ocry legalább az ira­taimat juttassa viasza a címemre. Basz­f»teri W XXL, Mixamvrad JbtL UL ML gazdasági jobblétéért, a nyomor megszüntetéséért és a demokratikus szellem érvényesüléséért harcoltak. Új hang volt a szociáldemokratáké a márvány díszítette pompás ter­meiben, harcos harsogás, alapos, megfontolt követelések rendszeres és félelemnélküli hangoztatása. El­enyésző kisebbség volt a tőkésosztá­lyok képviselőivel szemben, de a mögöttük álló tömegek elveik igaz­ságának hite megsokszorozta erejü­iket A városházán elfogult­an el­vakult, retrográd, klerikális érzelmű többséggel szemben kellett viaskod­niok. Állhatatosságukkal, alapossá­gukkal és harcos kedvükkel meg­döntöttek minden elzárkózást. A szociáldemokratákkal nem bírt a „keresztény" jelszó mögé bújt reak­ció, folyton számolnia kellett ellen­érzésükkel, bírálatukkal, meg nem szűnő támadásaikkal. Ezek enyhí­tése érdekesen sok mindent enge­dett és valósított meg a reakció. De veszedelmes volt a szoc­ál­demokra­ták népszerűsége és hamarosan új fővárosi törvényt hoztak, amely megszűkítette a választójogot és kevesebb lehetősé­get adott a szo­ciáldemokrata bírálatra. Még így sem bírtak velük Újabb fővárosi tör­vénnyel még szűkebbre vonták a választójogot, az önkormányzat jog­körét Mindez­ erőfeszítés ellenére a munkásság képviselői beletanultak a város ügyeinek intézésébe. * Elkövetkezett a második világ­háború és szörnyű rémségek után a felszabadítás és újabb választás. A Szociáldemokrata Párt nem kapta meg ugyan a többséget a vá­rosházán, de politikai múltjánál, küzdelmeinél és érdemeinél fogva olyan súlyt és tekintélyt szerzett magának, hogy a főváros vezető pártja. A szociáldemokraták adták­­ Szakasits Árpád elvtárs személyé-­­ben a főpolgármestert helyettesítő törvényhatósági bizottsági elnököt, az általános népszerűségnek ör­vendő, egyre nagyobb tekintélyre szert tevő Bechtler Péter alpolgár­mestert, a szociálpolitikai ügyeket intéző Pollákné Stern Szeréna ta­­nácsnoknőt, a közegészségügyi in­tézmények élén álló Hahn Sándor tanácsnokot. Személyük varázsa, te­vékenységükben való fáradhatat­lanságuk és puritánságuk hatalmas vonzóerőt gyakorol a főváros min­den tisztviselőjére és alkalmazott­jára. Ma már a városi alkalma­zottak ötven százaléknál nagyobb része a Szociáldemokrata Párthoz tartozik. Ha még nem öntudatos munkások, azokká válnak, mert ál­landóan húsz-huszonöt szemináriu­mon képezik őket hogy megtanul­ják a szocialista gondolkodás alap­jait és elvek igazát. A községpolitikában miben sem változott a párt programja. Köve­teli a teljes önkormányzatot, az al­kalmazottak munkájukhoz mért be­csületes és tisztességes javadalma­zását, a nyomár és szegénység in­tézményes felszámolását, a tanulás és művelődés szabadságát és ingye­nes lehetőségeit, a kultúra terjesz­tését, a közegészségügy biztosítását, az üzemeknek az egész lakosság érdekében való kiterjesztését és in­tenzív kihasználását, a közélelmezés biztosítását, a tőke harácsolásának kikapcsolását a ellátásból, a lakás­ínség megoldását, nem szükséglaká­sok révén, hanem a szociális és kul­turális igények kielégítésé­vel, ará­nyos adóztatást s azt a jogot, hogy Budapest saját bevételei felett sza­badon rendelkezzék. A szocialista községpolitikát senki túl nem szárnyalhatja, senki igazságának erejét meg nem dönt­heti. Éppen ezért érvényesülni is fog, mert a mus­rkás városatyák, a mögöttük­­álló tömegek harcos ked­vétől buzdítva, mindent elkövetnek, h hogy Budapest a dolgozók boldog és szép városa legyen. Nádor Jenő Huszonöt esztendő a munkássakkozás történetéből i£a már nem szorul bizonyításra, hogy a m­unkássakkozás éppen olyan ,fontos része a munkásmozgalomnak, mint bármelyik más kultúrmozgalom, amelyet a dolgozó tömegek határtalan lelkesedése teremtett meg. Most, a Népszava jubiláris számának megjelenésekor, úgy érezzük, meg kell állnunk egy pillanatra, hogy vissza­nézve, lelkiismeretes értékeléssel szá­mot adjunk önmagunknak e kultúra fejlődéséről. A munkásakkozásnak szer­vezett formában való jelentkezése egybeesik az első világháborút köve­tően, 1921 október 2-án a Népszava sakkrovatának megindulásáról. A 25 év előtti meginduláskor e sorok írója, akkor politikai meggyőződéséért üldözött és állásától megfosztott köz­alkalmazott, Maróczy Géza nagymeste­rünk elárvult örökét vette át és adott impulzust egy öntudatos kultúrmoz­ga­lomnak. A sakkot is beállítottuk a tömegnevelés eszközei közé, amely a szórakozás, a játszva tanulás magasabb formájával mutat rá meggyőző erővel az­­ önfegyelem, a kelt­atív szellem szükségére és rávezet a tervekben való gondolkodásra, melyre ma, a tervgaz­dálkodás kiteljesedésének idején min­den munkaterületen nagy szükségünk van. Az elmondottakból önként követ­kezik, hogy a mi sorainkban a sakk többet jelent puszta szóra­kozásnál, mert az a dolgozók meg nem szűnő társadalmi előretörésé­nek egyik megnyilatkozási formája. Ez a fölismerés hozta életre a m­un­kássakköröket mindenütt, ahol munkás­mozgalom van. Ez az egyik tényező, a másik pedig az a fölismerés, hogy minden harcunk sikeres megvívására ezt az eszközt sem hagyhatjuk parlagon heverni. Felismertük, hogy a minden ember énjében lappangó játékszenvedély legideálisabb leve­zetése a sakkozás, e legm­agasabb­­rendű szellemi sport, melyben fel­lelhetők ugyan a játék elemei, de a tudomány és művészet mezsgyé­jén jár, tehát lényegileg nem is játék, de mégis ezt a szót használjuk, mert fogalmának kifejezésére nincs jobb szavunk. A szakszervezetek általában szeretet­tel és megértéssel karolták fel és támo­gatták a munkásság sakkulturális törekvéseit, mert már akkor felismer­ték annak horderejét és szükségét. Nagy sakkélet indult a fások, vasasok, bő­rsök, szabók, cuk­ászok, kereske­delmi alkalmazottak, magántisztviselők szervezeteiben s nem utolsósorban a Magyar Munkás Sakkörben, mely a reakció legvadabb tobzódása idején is e mozgalom középpontjában állott. SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁS A Magyar Színházban Színre kerül a vasárnap délután 4 órakor olcsó helyárakkal. Jegyek a NÉPSZAVA könyvkeres­kedésben, Erzsébet krt 17, S: 223-447 Kiáltásunk a kollektív sakkozásért A munkássakkozás leghatásosabb meg­jelenési és kiélési formáját a csapat­bajnoki rendszer kiépítésében, azaz a kollektív sakkozásban találtuk meg. Ennek a­­formának­ a rendszeresítéséért szálltak síkra a Magyar Munkás Sak­kor vezetői olyan időben, amikor a sakkszövetség irányítói még­­meglehe­tősen nagy idegenkedéssel fogadták az új gondolatot, hogy a sakkozás ne csak néhány kedvtelő „gentleman" szórakozása legyen, hanem a feltörekvő munkásosztály is megtalálja méltó helyét a sakk­kultúrában. De az idő nekünk dolgozott, a kol­lektív sakkozás gondolata, a közvetlen­ szükséglet meggyőző erejével utat tört magának, olyannyira, hogy 1925 óta a főváros és vidék sakkorg­anizációjának ez a gerince. Ma a vasárnaponként kiírt fordulókon a Budapest-kerületi csapatbajnokságért mintegy 1000 eai­kanó márkázik -nymummi. NÉPSZAVA 1947 jan.­­ 22 A második világháború alatt és az ezt megelőző évtizedekben a sakkszö­vetség akkori vezetőinek legtöbbje sanda gyanúval kísérte a­ osztálytuda­tos munkasakkozók tevékenységét, akik nekigyürkőző akarattal új utakat jártak és világosan tudták, hogy mit akarnak. Közelharcunk a reakcióval A reakciós kormányoknak nem tet­szett a munkásság kulturális föle m­elke­désre irányuló törekvése secailyen irányban sem éa iffj­a sakkörökben is titkolt mozgalmas fedőszerveket szimatolt. A reakciós kormányok idején a min­kássakköröknek iS jutott a megpróbál­tatásokból. Állandó harcot kellett foly­tatni az alapszabályok jóváhagyásáért, ez nem ment minden nehézség nélkül. A reakció uralma alatt is történtek bi­zonyos elhatározó lépések az önálló munkás sakkszövetség megteremtése érdekében, de sajnos, e fontos szervnek legális úton való életrehívása csak a felszabadulás után valósulhatott meg. A Magyar Munkás Sakkor alapszabály ügye valóságos kultúrbotránnyá dagadt A sakkor vezetőit a rendőrségre való idézgetésekkel is zaklatták. A reakció mesterkedéseire a Szociáldemokrata Párt vezetői is fölfigyeltek. Interpellá­ció hangzott el az MMSK ügyében Pikler Emil elvtárs, országgyűlési kép­viselő részéről a „T. Háldan". Meg­bélyegezte a munkáskultúr egyesü­letek­kel szemben megnyilvánuló ellenszenvet. Sajnálatos, hogy csak éppen ebből a nem kívánatos alkalomból eshetett szó először a „T. Ház" nyilvánossága előtt a sakkultúráról. Ezek után már nem lehetett e­.odá®a" a pozitív intézkedést és háromévi küzdi-sem a tán, 1924-ben végre meg­­kapta Jóváhagyóit aLapszabályait • Magyar Munkás Sakkor. Erre azért is nagy szükség vol­v, mert most már egy kis taktikai húzással biz­tosítani tudtuk a alapszabályok nélkül működő együttesek tevékenységét is. Az újjáépítés jegyében A fasizmus fékevesztett vimdan­staustv után, romosak a hidak és épületek he­verte* romokban, de romokban hevert a kultúra is. Amikor a fölszabadulást követően elhagyhattuk a pinceodukat körülnéztün­i a magunk területén, a sakkörök készleteinek, könyvtárának, irattárának nagy részét kifosztva talál­tuk. Akadt azonban néhány rajongója a szükségesnek és jónak, ezek vállalták­ a fasiszta módszerekkel meggyalázott sakkultúra ilatrekeslését is megindult a cselekvőkészség as *ij£vewdá szebbért­ és jobbért. A lelkes kezdeményezők mást akartak, mint ami a múltban volt. Olyan sakkszövetséget akartak, ahol a sakkozó tömegek túlnyomó részé­nek társadalmi rétegeződése adja meg a jelleget és ennek megfelelően a cana­kás sak­k -körök vezetői az irányítók. Ezért har­coltunk az igazságkereeée belső kény­szerétől is ösztökélve a Magyar Dolgo­zók Országos Sakkszövetségének meg­alakításáért és követeltük az évtizedes mulasztások megtorlásául a „Magyar Sakkszövetség" föloszlatását azokkal szemben, akik még nem tudtak, vagy még nem mertek hinni a fejlődés ilyen irányú szükségességében. A MADOS megalakult, az új sakk­szövetség vezetői nagy lelkesedéssel és éselekvő akarással fogtak a szellemi újjá­építés rájuk váró részéhez, az egye­temes magyar sakkélet újjászervezésé­hez. Mindenekelőtt saját otthont terem­tettek a sakkszövetségnek, a versenyeik soha nem látott sorozatát rendezték meg, de érzékeltetni tudták tömegeik­kel, hogy a sakkot nem puszta szórakozásnak tekintik, hanem a nom­kismozgalom részének, a kultúra és írá­si-ltciklii eszközének. Alig másfélévi munka után ma már ott tart a sakkszövetség, hogy a mint­egy 3000 főt számláló tagegyesületeknek csúcsszerve és nemcsak a főváros vi­rágzó sakkéletét szervezte újjá, de öt vidéki kerület biztató, jó úton ha­ladó sakkultúrájára is utalhat. ÍR. új — Orvosi hír. Dr Szegő Sándor szülész-nőgyógyász rendelőjét Ma­dách Imre tér 5. sz. alá helyezte át. R&ndal: 3—6. Új telefona&áma: injöx CO

Next