Népszava, 1947. november (75. évfolyam, 250–274. sz.)

1947-11-11 / 257. szám

A REJTELMES VÁROS Harmincegy éve, tehát születésem napjától kezdve élek itt, ebben­ a városban, kisebb-nagyobb, önkén­tes, vagy kényszerű megszakítá­sokkal. Ez idő alatt a különböző életszakaszoknak megfelelően, kü­lönböző térképet készítettem szülő­földem városáról, más és más mód­szerek, érzelmek, elgondolások alap­ján. De, számotvetve a helyzettel, meg kell vallanom, hogy valójá­ban nem ismerem ezt a várost. Nem ismerem, holott konokul, ma­kacs módon, a megátalkodottak el nem fáradó szenvedélyével igye­keztem helyrajzi s földrajzi isme­reteken túl a lényegét látni, azt, amit atmoszférikus hatásban meg­nyilvánulni sokszor érzek, de amit pontos címszavakba foglalni nem tudnék. A ködön, a gomolyagon, a házak, az embertenger, az üzletek, a harsány és szelíd színek egyve­legén belül megkeresni a magot, a központi erőt, amely összetartja ezt a százezerfelé induló, milliófelé gondolkodó közösséget, a társadal­mat. , Sok-sok arcát láttam az én váro­somnak. El tudom mondani, hogy milyen a képe novemberi h ónos szürkeségben, ájult esteledésben, vagy pedig tavasszal, reggel a Dunaparton, vagy pedig éppen a hidak közepén és a hidakra túl, valamint fönt, a kilátóról nézve. E nyitány után beszéljünk a té­nyekről, vagyis, hogy mi indított éppen most erre a tűnődésre, hi­szen napilap hasábjain ez is szem­pont­ Az egyik délutáni lap meg­állapítja egy titokzatos gyilkossági eset kapcsán, hogy az elmúlt há­rom héten 86 fiatal nő tűnt el a fővárosból, közülük ötvennyolc 18—26 év közötti leány. Ugyan­akkor felmerülnek a további ada­tok, hogy leánykereskedelmi banda szervezkedik itt, állítólag dunai uszályhajókon. Továbbmenve, a sok-sok bűntény és nyomozási adat következményeként, megállapíthat­juk, hogy rejtélyes gyilkosok jár­nak a városban, hákés­­járókelők képét öltve magukra. Nem akarunk rémületet kelteni, hiszen mindennapi adatokról van szó, de milyen különös és furcsa, amikor egy-egy eset kapcsán ilyen statisztikai adatok összege kerül elénk. Ilyenkor csak erősebbé vá­lik a lírai fogalmazás, hogy való­ban titokzatos, rejtelmes városban élünk, ahol percenként történnek meg olyan dolgok,­­ amelyeket egyébként bűnügyi regényírók kép­zeletének tulajdonítunk. Várjon, a bűnügyi históriák hatnak-e az em­berekre, vagy az emberek-e a ponyvairodalomra­? Nem vagyunk szkeptikusak az emberek iránt, ha mind márt megállapítjuk,­ hogy az utóbbi az igazság. A hétköznapi históriák, kis gyilkosságok és kis öngyilkosságok, apró zsarolások, jelentéktelen szélhámosságok hatal­mas körképét látjuk, amikor egy nagy város erkölcsrajzát akarjuk felvázolni. A kép tovább teljesedik. Egy fiatal nő meséli, hogy az uszodá­ban melléje szegődött valami fi­nomnak tetsző úrihölgy és arra igyekezett rábeszélni, hogy tegyen látogatást egy bizonyos lakáson, ahol disztingvált, diszkrét és jó honoráriumot fizető, nős férfiak társaságába vezeti. Mindehhez hozzáfűzte még a következő hely­zetjelentést: szolid, puritán úri­asszonyok keresik fel e helyeket,­­hogy mai szűkös életkörülményei­ken enyhítsenek. Nem tud erről senki, sem az érdekelt férj, sem a látogató urak feleségei. Az erkölcsrajz egyre félelmete­sebb, keményebb vonásokkal mu­tatja a valóságot. Emberek között élünk, akiknek valódi arcát lárva fedi. Kezet rázunk ismerősökkel, anélkül, hogy ismernék őket. El­tűnődünk egy-egy szón, de nem ismerjük a mondatot. Mohó nyüzsgés, az életvágy szinte beteges bugyborékolása ka­varog a felszínen. A célok ismerő­sök, az esz­közöket nem ismerjük. Találkozunk valakivel,­­ tovább megy, azt mondja: ide vagy oda, s nem tudjuk, igazat mondott-e. A természetesként felfogott mögött ott parázslik a rendkívüli. 1944 óta nem büszkélkedem azzal, hogy ismerem városom lakóit. Van­nak időszakok, helyzetek, amelyek a választóvíz szerepét töltik be. Most az ösztönök, az indulatok, az aljas szomjúságok mélyen elbújtak és tulajdonosuk a derék polgár ruháját ölti fel.­ A derék polgár ruhája, persze, lehet egy olyan em­beré (és­ szimbólum is, valóság is), akit sajátkezűl­ég ütött le. Ezek az emberek a kaland, a szabadrablás konokul remélt Kánaánjára vágy­nak. Nem csoda, hogy fészkelőd­nek, hogy suttognak, hogy rém­híre­ket terjesztenek, hogy a legcseké­lyebb visszásságot is végzetesnek igyekeznek feltüntetni. Nem törőd­nek ők családdal, veszteséggel, a háború rettenetes statisztikájával. Morogva, elégedetlenül, titkos re­ményekkel a szívükben ,rá mak­kéin­ek s apró, meg nagyobb bűnök­kel nyugtatják türelmetlenségüket. A rejtelmes város statisztikai adatai mögött merült fel, pokoli átomásként, ez a kép. Vészi Endre Munkáselőadás BELVÁROSI SZÍNHÁZBAN nov. 11-én, kedden este: Pagnol—Nivolas DICSŐSÉG VÁSÁRA MAGYAR SZÍNHÁZBAN­­ nov. 13-án, csütörtökön este: NAVARRAI MARGIT (Bajor—Timár) SPORTCSARNOK VARIETÉBEN november 17-én, hétfőn este: KATJA a medve és a többi világ­atrakció! Szocialista Színházbarátok szelvé­nyeit beváltjuk. Időközi választás és a költségvetés foglalkoztatja a Labour Partyt Londoni tudósítónk telefonjelentése: A munkáspárt vezetése alatt álló Anglia sikerrel állja a „gazdasági Dünkirchent", ahogy a válság letöré­sére vívott élet-halálharcot itt álta­lában nevezik. A legújabb biztató jelentés arról számol be, hogy az acéltermelés olyan magas szintet ért el, amilyenre még nem volt példa a birodalom tör­ténetében: ha a haladás üteme megmarad, akkor évi 15—16 millió tonna között mozog majd az évi termelés, kime­rítve a technikai fejlődés mai állása mellett az ország minden lehetősé­gét. Igaz, hogy ezt az eredményt a konzervatív párt is igyekszik a maga részére kihasználni s hivatko­zik arra, hogy az acélipar magán­kézben van. Hiszen éppen az acél­ipar az, amelynek államosítása kö­rül a döntő harc várható a szocia­lista és kapitalista szemléletű réte­gek között Angliában. A munkás­párt viszont joggal hivatkozik arra, hogy ezt az eredményt az acélipar a szocialista szellemű gazdálkodás jóvoltából a szakszervezetek meg­növekedett befolyásával és egy álta­lános kötött gazdálkodás keretében érte el. Ugyanakkor az államosított szénbányákban is fellendült a terme­lés a legutóbbi időkben. A bekövet­kezett reformok és a­ munkásságnak önkéntes hajlandósága munkaidejé­nek ideiglenes meghosszabbítására máris éreztetik hatásukat. Ezek a gazdasági kérdések ter­mészetesen szerepelnek majd a leg­közelebbi időszaki választáson, amely azért lesz igen érdekes tü­neti jelentőségű, mert azon a munkáspárt a lehető leg­­nagyobb hátrányokkal indul. A kerü­let, amelynek mandátuma megürült, Grawesend. A legutolsó választáson itt a munkáspárt je­löltje kapott többséget a konzerva­tív és liberális jelölttel szemben. Grawesend képviselőjéről azóta ki­derült, hogy visszaélt" képviselői megbízatásával és korrupt módon pénzt fogadott el a lapoktól a párt­értekezletről közölt bizalmas infor­mációkért. Emiatt a munkáspárt kizárta tagjai közül és az alsóház megfosztotta mandátumától. Ám­bár a munkáspárt még nagyobb lendülettel vett részt az ilyen visszaélések letörésében, mint a polgári pártok, érthető, ha ebben a kerületben ennek a visszaélésnek­­visszahatásaként a munkáspárt el­vesztette választóinak egy részét, úgyhogy a legutóbbi községi vá­lasztáson Grawesendben is a kon­zervatívok nyomultak előre. Ez az egyik körülmény, amely megnehezíti itt a munkáspárt hely­zetét, a másik az, hogy a liberáli­sok ezúttal elhatározták, hogy nem állítanak jelöltet és lehetséges, hogy a mai gazdasági nehézségek hatása alatt a liberális választó­közönség nagyobbik része is a konzervatív jelöltre szavaz. Mind­amellett a munkáspárt reménnyel néz a gravesendi időközi választás elébe. Különösen érdekes ezúttal a munkáspárti jelölt személye is: Sir Richard Acland, volt képviselő, aki ezelőtt liberálispárti program­mal került be az alsóházba és ott, mint a liberálisok szélsőbalszárnyá­nak képviselője, agitált a háború kitörése előtt a népfront megvaló­sítása érdekében. Acland azután úgy látta, hogy az ő szocialista szellemű gazdasági elgondolásával nem maradhat öreg továbbra a liberális párt keretében és emiatt kilépett, majd csatlakozott a mun­káspárthoz, amely most őt állítja szembe a gravesendi konzervatív jelölttel.. Sir Richard Roland fiatal­ember és ha újra bekerül a kép­viselőházba, bizonyára egyike lesz a szocialista gazdasági átalakulás egyik jelentős sürgetőjének. A­­ kormány a jövő hét szerdáján nyújtja be a költségvetést, amely­nek jellegéről különféle találgatá­sok folynak. Lehetséges, hogy az úgynevezett inflációs tendenciák leküzdése végett a kormány néhány nép­szerűtlen javaslat beterjeszté­sére fog vállalkozni, mint amilyen például a dohány­árak újabb emelése és az élelmi­szerszubvenciók megvonása, ami az élet drágulását okozná. Lehetséges,­ hogy az ilyen intézkedések miatt a munkáspárt balszárnya bírálattal fogja illetni a kormányt, amivel szemben a konzervatív párt és álta­lában a jobboldal a kötött gazdál­kodás fenntartása miatt fog a kor­mány ellen támadást intézni. De az egyes­­ részletkérdésekben megnyi­latkozó véleménykülönbségek elle­nére a munkáspárt mégis szilárdan áll amögött a gazdasági politika mögött, amelyet a kormány kép­visel, mum.­ II, I-I L1 mill I.H'I. MUUM Nem terjesztik, ki a kettős árrendszert A kettős kenyérjegy bevezetésével kapcsolatban egyes fővárosi lapok­ban közlemények jelentek meg a kettős árrendszer kiterjesztéséről. Illetékes hely nyilatkozata szerint sem a Gazdasági Főtanács, sem más kormányhatóság nem foglalko­zik azzal a gondolattal, hogy a kettős árrendszert a lakás vagy a ruházati cikkek árára is kiterjesz­szék.­­ Rattner Á. Ádámné Csordás Má­ria elvtársnő hosszas szenvedés után 71 éves korában november 9-én meghalt. Az elhunytban Rattner Rezső elvtárs, a XIII. ker. üzemszervezés titkára, édes­anyját, gyászolja. Temetése­ csütörtökön d. e. fél 12 órakor lesz a rákoskeresz­túri temetőben. Újra tárgyalja az UNO a tagfelvételi kérelmeket (Lake Success. — Reuter.) Fran­ciaország hétfőn a Biztonsági Ta­nácsban új tagoknak az Egyesült Nemzetek szervezetébe való felvéte­lénél, Nagy-Britannia­ és az Egye­sült Államok példájára, lemondott vétójogáról. A francia kiküldött hozzáfűzte, a már visszautasított felvételi kérelmeket a Biztonsági Tanácsnak újra meg kellene vitat­nia és erőfeszítéseket kellene tennie, hogy ezek ügyében megoldást ta­láljon. Azok az országok, amelyek az Egyesült Nemzetek soraiba való felvételüket kérték, a következők: Albánia­, Ausztria, Bulgária, Erie, Finnország, Magyarország, Olasz­ország, Külső-Mongólia, Portugália, Románia és Transzjordánia. Gromiko a Biztonsági Tanácsban a francia kiküldött után felszólalva, kijelentette, hogy a Szovjet­ Unió­nak nincs ellenvetése az ellen az indítvány ellen, hogy az öt nagy­hatalom tanácskozzék az új tagok felvételéről, az Egyesült Államok nyilatkozatáról azonban, amely a felvételek kérdésében a vétót ha­tálytalanítani akarja, azt mondta, hogy a Szovjet­ Unió nem szándé­kozik ezt a példát követni. Megegyezés a külügyminiszterhelyet­tesek hétfői ülésén (London. — „MTI") A külügy­miniszterhelyettesek hétfői ülésén megegyezés jött létre abban a vo­natkozásban, hogy a külügyminisz­terhelyettesek közösen megvizsgál­ják és a lehetőség szerint pontosan összeállítják a november 25-én kez­dődő külügyminiszteri értekezlet tárgysorzatát. , a londoni rádió diplomáciai tudó­sítója szerint a megegyezés újabb lépés a külügyminiszteri értekezlet munkájának megkönnyítésére. Brit és amerikai részről először az oszt­rák kérdéssel kívánnak foglalkozni, hogy azután minden erővel­­a né­met probléma megoldása felé for­dulhassanak. — Új székházba költözött a GF és a Tervhivatal. November 10-én, hétfőn a Gazdasági Főtanács a Kereskedelmi Bank épületeiből a Nádor ucca II. szám alá, az Országos Tervhivatal a főkapi­tányság nádoruccai épületéből pedig a Gazdasági Főtanács volt helyiségeibe költözött. — Hibaigazítás. „Technika és erkölcs" című vasárnapi cikkünkbe többrendbeli sajtóhiba került. A kijavított két mon­dat a következőképpen hangzik: „Érde­kes Benedetto Croce állásfoglalása szemé­ben azzal a felfogással, hogy a tech­nika­­ a morális értékeket fenyegetik Óvakodjunk — mondja —, hogy féljünk saját árnyékunktól." — „Allah hatal­mas és Abu Hanaik segít neki" című vasárnapi cikkünk második hasábjának egyik mondatából kimaradt egy .,nem­" szó. A mondat helyesen így hangzik: ,De egyrészt nem érdeke, hogy feltárja a valóságot, másrészt minden arab ra­jong a meséért s ennyiben Glabb igazi arabbá lett." — A hét hete pusztító egyiptomi ko­lerajárványnak eddig már 10.130 hal­ál­os áldozata van. A megbetegedettek száma meghaladja a húszezret. — Újabb hadifogolyvonat érkezett Debrecenbe Máramarossziget felől. Ez­úttal 429 fogoly érkezett. Közülük 30 polgári személy, 5 tiszt, a többi legény­ségi állományú. ­ ayógyszerészek­ figyelmébe ! Megjelent a Népjóléti Miniszter tt. rendelete a gyógyszerészek részére léte­sítendő Országos Nyugdíjintézet felállí­tásával kapcsolatos előzetes adatszol­gáltatás tárgyában. A rendelet az 1947 október 29-i Magyar Közlönyben 222.500/ 1947. N. M. szám alatt található meg. Nyomatékosan felhívjuk kortársa­ink figyelmét arra, hogy a rendelkezés ér­telmében a kérdőíveket mielőbb igényel­jék és kitöltve juttassák el a GYOJA-hoz (V. Alkotmány u. 10. ). Igényeni lehet a GYOJA-nál, az Or­szágos Gyógyszerész Egyesületnél. Hegedűs Sándor u. 17. és a Budapesti Gyógyszerész Testületnél, Aggteleki utca 8. ' 00

Next