Népszava, 1949. június (77. évfolyam, 126-149. sz.)
1949-06-01 / 126. szám
femer.A népnevelők pompásan együttműködtek a vidékiekkel. Ezúttal sikerült a Népfront lobbi pártjainak helyi erőit is belvonni a választási munkába, anélkül, hogy ezzel Pártunk vezetőszerepe elhomályosult volna. Minden oldalról halljuk, hogy például a pártonkívüli népnevelők bevonása ja munkába, felvételük az előkészítő iskolákba, rendkívül jó eredményt adott. Ezek a pártonkívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat helyeznek beléjük és lelkesen igyekeztek ennek a bizalomnak megfelelni. Amikor a falvakon kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a népnevelők több helyen kizárólag Pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést.. Csakhamar rátértek azonban arra, hogy a pártonkívüliek udvarán jöttek össze, ami nagyon jó eredményeket adott. 80.000 ilyen kisgyűlést tartottunk. Ezeken és az egyéni agitációkban a szó szoros értelmében a magyar dolgozó nép minden problémájára válaszoltunk. Akit valamilyen kétség gyötört, vagy valami kifogása volt, az nyugodtan elmondotta és megkapta rá a megnyugtató választ. Május 14-i rádióbeszédemben már rámutattam arra, hogy: »A választási harc ezúttal hatalmas poétikai véleménycsere volt, valóságos demokratikus iskola.« Az eddigi agitációnkat főleg az jellemezte, hogy elsősorban mi beszéltünk a tömegekhez. Ennnek a választási kampánynak az volt a jellegzetessége, hogy a szó szoros értelmében eszmecserét folytattunk a dolgozó milliókkal. Először közelítettük meg azt az agitációs módélért, mely annyira jellemző nagy testvérpártunkra, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának tömegm uraktására. Kétségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsósorban ennek is köszönhető. Megjavult a választásokkal kapcsolatban a megyebizottságok, a járási bizottságok és a falusi pártszervezetek egymáshoz való viszonya. El lehet mondani, hogy Pártunk munkája során először hatolt be a legeldugottabb tanyára is. És rátért olyan területekre, melyeket eddig teljesen elhanyagoltunk, mint pl. a vonatagitáció. Nagyban és egészében jó vett az erők elosztása is. A népnevelőket elsősorban odaküldték, ahol ismerősek voltak s ez még fokozta eredményeiket. — A demonstratív nagygyűléseket jól kapcsoltuk össze a kisgyűlésekkel. A május 1-ét, melynél tartottunk attól, hogy elvtársaink nem mindenütt tudják jól beleilleszteni a választás felfelé ívelő vonalába, szinte kivétel nélkül úgy tartották meg, hogy nem zavarta, hanem elősegítette a lendületet. 1945-ben megtörtént, hogy Pártunk helyenként éppen a választások előtti napokban kifulladt. Ilyen jelenségeket még 1947-ben is tapasztaltunk. Ezúttal azonban nem mutatkozott fáradtság és munkánk lendülete a választás napján érte el csúcspontját. Demokratikus honvédségünk, a nők és az ifjúság aktivitása — Külön ki óhajtok emelni néhány új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó szereplése a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvédség és a béke kérdésének összekapcsolása különösen a nők politikai fejlődésének egyik mutatója. A~ .honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy hadserege és a nép között régebte megvolt. Ma viszont a honvédség és a különösen a népből való atisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegyszerűbb ember számára is szinte kézzelfoghatóvá teszi a beállott változásokat. Az,hogy a honvédség ilyen jól szerepelt a választásokon, egyben mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka folyik. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnövekedett aktivitását az MNDSZ jó munkája is mutatja. Az MNDSZ, mint a választások mutatták, városban és falun egyaránt mindinkább a dolgozó nők szervezetévé válik. Ennek megfelelően most gondoskodni kell róla, hogy az elmúlt gyakorlattal szemben a vezetés most már mindeüt a dolgozó nők kezébe menjen át. — A SZIT működése is mutatta azt a fejlődést, melyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztülment. A SZIT jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSZ-t országszerte sikerült talpraállítani és megerősíteni. Jellemző tünete volt a választásnak a dolgozó kispolgárok aktivitása. Aki azt hitte, hogy a szocializmus építése a kispogári réteget egyszerűen ellenzékbe kergeti, az most, a választásokkal kapcsolatban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrácia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akiknek túlnyomó többsége most már lelkesen csatlakozott demokráciánk mellé és ennek a csatlakozásnak eredménye mutatkozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Úttörő-mozgalom lelkes választási szereplésében. — Új szín volt ezúttal az Állami Mezőgazdasági Gépállomások dolgozóinak választási részvétele. Bár még e téren a kezdet kezdetén vagyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállomások nemcsak a hozzájuk fűzött gazdasági, de politikai várakozásnak is megfelelnek. Fennállásuk rövid ideje alatt megszerette őket a falu dolgozó népe, megérti, hogy ők a jobb jövő hordozói a faluban. A gépállomások dolgozói viszont érzik és megértik a rájuk háruló feladatok fontosságát és ez a felismerés önbizalmat, felelősségérzetet, de egyben lendületet is ad munkájuknak. — Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságró is. Általános tapasztalat, hogy a protestáns papok zöme lelkesedéssel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor népnevelőink először kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplatokat, sokak meglepetésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság között is szép számmal vannak olyanok, akik a falu népével együtt, megértik és megbecsülik a népi demokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetésekben, de nyilvánosan is hajlandók voltak kiállni a népi demokrácia mellett, s akiknek ez a fellépése kétségkívül hatott a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel természetesen elősegítették a választás ügyét. Alapszervezeteinket decentralizálni kell . Mikor ennyi jót és pozitívet állapítunk meg a választási munkáról, ugyanakkor természetesen rákell mutatnunk azokra a hibákra, melyeket tapasztaltunk. Helyenként a választási munkát túlorgaraizálták. Egy-egy választót annyian kerestek fel, hogy már-már zaklatásnak volt mondható. A lelkesedésből fakadó túlzás eredményeiképpen nem egyszer egymást agitálták meg az elvtársak. Viszont néhol mechanikusan végezték a munkát és ha a választó abból a célból, hogy megszabaduljon, azt mondta, hogy a Népfrontra szavaz, akkor ezt már készpénznek vették. Feltűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszervezetek munkája nem volt anynyira láttató, mint, mondjuk, a s NÉPSZAVA 1949 június 1 MNDSZ-é, vagy a SZIT-é. A DÉFOSZ pedig messze elmaradt a hozzáfűzött várakozásoktól. Különösen érezhető volt, hogy a munkástagozat, a mi erősségünk a falun, még mennyire nincsen a DÉFOSZ-ban kiépítve. Gyakran volt tapasztalható, hogy a Párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a pártutasítások a jegyzőn és nem a falusi titkáron keresztül jutnak el a tagokhoz, hogy a községháza, jobb híján, a párthelyiség és gyülekezőhely. Ittott találkoztunk a kiskirályok újabb feltűnésével is. A választási munkában az is kiderült, hogy alapszerveink a városban és a falun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a munkába. Megnehezül a közvetlen érintkezés az egyes tag és a vezetőség között. Megnehezül az új káderek felismerése és kiemelésének lehetősége. A választás egyik tanulsága, hogy alapszerveinket sürgősen decentralizálni kell, számbelileg kisebb alapszervekre kell felbontani. Ezt természetesen csak gondos előkészítés után hajtjuk majd végre. A választások tapasztalatai felhívják figyelmünket arra, hogy Pártunk gyengéje még falusi titkáraink egy részének fejletlensége. A megyebizottságok és járási bizottságok egymásközti érintkezésének, munkamegosztásának hibái és hiányai szintén napvilágra kerültek. A választási harc megmutatta, hogy hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártmunkát végezni és nem is tanul. Ez a választás az ellenkezőjét bizonyította. Rákosi elvtárs felsorolt ezután egy sor rossz választási eredményt is és kimutatta a hibák okait. — Előre meg lehet mondani, — folytatta Rákosi elvtárs, — hogy az ilyen feltűnő esetek mögött a tárgyi okok mellett pártszervezeteink rossz munkája, vagy valamely általunk eddig nem ismert hibája is rejtőzik. Ezért, ismétlem, sürgősen ki kell azokat vizsgálni és meg kell javítani az ilyen helyeken a pártmunkát, illetve gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek azok az okok, amelyek rossz eredményekre vezetnek. A dolgozó nép országgyűlése — Ezek a kétségtelenül meglevő hibák azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás Pártunknak és a népi demokráciának elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek eredményeképpen most vonul be először a magyar országgyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választások előkészületeképpen — felemeltük az egy képviselőre eső szavazatok számát 14.000-ről 16.000-re, azt reméltük, hogy ezze csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban Goktea több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökkenés csak lényegtelen, ellenben nagyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele. A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százaléka a parasztoké kis híján 29. Együttvéve: a munkások és parasztok 73 százalékát teszik ki az új országgyűésnek. A nők száma 71, kereken 18 százalék. A nők száma tehát az elmúlt országgyűléssel szemben szinte megnégyszereződött és mutatja hogy a nők egyenjogúsítása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 munkásnő és 21 parasztasszony vagy parasztleány. A nők között tehát a munkások és parasztok aránya még jobb, mint e férfiaknál és azt mutatja, hogy az egyenjogúsítás különösen a dolgozó nőket érinti. Végül meg kell emlékezni az új országgyűlés korszerinti összetételéről. Az országgérítésnek pontosan a fele 20 és 40 közötti, szóval a fiatalabb évjárathoz tartozik, köztük 55 képviselő 30 évnél fiatalabb. Egyetlen országgyűlésen még ennyi dolgozó fiatal sem volt képviselve. — összefoglalva: az országgyűlés számszerűen is visszatükrözi a munkások és parasztok szövetségét és a munkások vezetőszerepét.". Visszatükrözi a nők és az ifjak növekvő jelentőségét a demokráciádban. Ebből a szempontból sokkal inkább népképviselet, mint a megelőző két országgyűlés, nem is szólva a régi horthysta országgyűlésről, vagy mondjuk az olyan »demokratikus« voltára büszke kép- viseletről, mint amilyen az amerikai szenátus, ahol tudvalevőleg egyetlen ipari munkás, vagy dolgozó paraszt nem található. Feladataink a választási győzelem után — Mi a teendő most, a választási győzelem után? A legsürgősebb tennivalónk, hogy fellépjünk minden olyan áramlattal szemben, mely a győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni lehet a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi munkatempóból. Az ilyen felfogással szemben teljes erővel fel kell lépni, mert ha az elterjed, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy eredményeink nagy része elsikkad. Éppen a győzelem és velekapcsolatban a felfokozott felelősség kötelez bennünket arra, hogy az eredményt rögzítsük meg, szervezetileg szilárdítsuk meg és fejlesszük tovább. Vonatkozik ez elsősorban a középparasztsságra. Most a választások fényében mutatkozik meg csak világosan, hogy helyes és időszerű volt a középparasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni. Helyes volt elméletben és gyakorlatban leszögezni velük szemben politikánkat, helyes volt egy sor intézkedés, mely kézzelfogható tettekben mutatta meg nekik, hogy a szegényparasztság mellett őket tekintjük a falun szövetségeseinknek és megvédjük a kulákok, a falu kapitalista elemeinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyugtázta. — De ne higgyük, hogy a középparasztság ezzel egyszer és mindenkorra végleg meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni és tűzön-vízen keresztül velünk jön. A választáson ,kétségkívül velünk jött, de nem lennénk Lenin és Sztálin tanítványai, ha elfelejtenék, hogy a középparaszt a termelésben elfoglalt helyzetéből kifolyólag ingadozó, ingadozik a munkásosztály és a kapitalisták között. Minden hibánkra, vagy minden felmerülő nagyobb nehézség láttára ingadozni fog, vissza fog esni, ha talán nem is az egész réteg, de legalább is egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés a jelenleginél sokkal szélesebb területre fog kiarjedni. Ezt is előre kell látni: dolgozó középparasztot a kul&fS elhatárolja. .. ... — Most, a választások alkalmával is tapasztalhattuk, hogy sok helyen a kulák tüntetőleg kiállt a népi demokrácia mellett, helyenként külön szavazóurnát követeltek raguknak, vagy erősnek erejével nyíltan akartak szavazni. Ennek eredményeképpen, néhol már újra hallhatjuk a »jó kulák« dícséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok közt is van jó és rossz és természetesen a jót kímélni kell. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen »megkülönböztetés«, amely eltekint a kulák szociális funkciójától, eltekint attól, hogy a kulák ki" Zsákmányoló, a régit visszakívánó, a városi kapitalisták szövetséges® és képviselője a falun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy jó jól vagy rossz az egyes kulák, meg,felelően küzdeni kell ellene. — Ismétlem, változatlanul és fokozott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szövetség a középparasztságnál tovább erősödjön. Minden módon támogatni kel a kulikkal szemben a középparasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomások számát, a falu gazdasági megsegítését, iskoláztat,iáért és a világért nem elégszünkmeg azzal a ténnyel, hogy a közép.. parasztság most a választásokon ránk szavazott. Erősítsük szövetségünket a középparasztsággal ! Mi a választásokon tudatosan nem hallgattuk el a szövetkezés kérdését, bár nem volt számunkra titok, hogy a középparasztság jelentékeny része még ellenségesen, vagy félelemmel vegyes bizonytalansággal áll vele szemben. Választási sikereink a középparasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hallgatás félelmet keltett volna bennük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tiszták, ezért hallgattunk róla. Ha azt akarjuk, hogy a középparasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, mely felvilágosítással, iskoláztatással, kézzelfogható tényekkel, gazdasági megsegítéssel bizonyítja a középparasztság felé, hogy tovább is törődünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szövetséget. Továbbra is szívósan és átgondoltan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a proletariátus szövetségesét, a falu és város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákokra rendkívül fontos, mert hiszen a kulák mindent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszthoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, ami a Állandósítsuk a népnevelés új munkamódját ! Hasonlóképpen nem szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, melyet a választással kapcsolatban a dolgozó nők között tapasztaltunk, visszaessen, vagy valamiképpen elapadjon. Fokozni kell azokat a rendszabályokat — elsősorban a nőknek felelős munkakörbe való előléptetését és az egyenjogúsítás következetes végrehajtását —, melyek eredményeképpen a megelőző két választással szemben ezúttal a nők a demokráca oldalára állottak. . — Ugyanez áll az ifjakra is. Négy esztendő szívós harcának eredményeképpen megnyertük végre az ifjúságot. A lelkes úttörőktől az egyetemi ifjúságig mindenütt tapasztalható , ez a fordulat. És nem fogjuk kímélni a munkát és fáradságot, hogy ez a fordulat állandósuljon, eredményei megszilárduljanak. Hogy az ifjúság, mely a 25 éves Horthy-rend- szer és a fasiszta métely hallása alatt kezdetben ellenünk fordult, most következetesem, eltántoríthatatlanul haladjon tovább a jó úton,amelyre rátért. : ■ f" Ugyanez vonatkozik az értel- .. miségiekre is, akiket hosszabb-rövidebb kritikus várakozás után, saját, tapasztaltuk győzött meg arról, hogy a szocialista- népi demokrácia anyagiakban és szellemiekben hasonlít fiataljaital többet tud nekik nyújtani, mi a kapitalizmus. Az értelmiség állása