Népszava, 1949. október (77. évfolyam, 228-253. sz.)
1949-10-01 / 228. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! 177. évi 228. sz. 1949 október 1. szombat PSZAVA Jegyzék a Tito-kormányhoz: A magyar kormány felmentve érzi magát a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés kötelezettségei alól A MAGYA R S Z A K S X Szerkesztőség. Budapest, VII. Miksa ucca 8 E R V E ZETEK KÖZPONTI LAPJA .______ ' ^ __________________ . / ■ .. A. ■ ■...•■■■V-r'i.V. - •. Ara 50 fillér Telefon: 224.817, 224.818, 224-819 Rákosi elvtárs nagy beszéde népi demokráciánk nagy győzelméről, a Rajk-banda megsemmisítésének tanulságairól több mint 506 millió forint azerükölcsön jegyzés első két napjának eredménye . Nagy-Budapest eddig 287 millió forintot jegyzett Felszabadult dolgozó népünk ünnepnapja, amikor Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar dolgozó nép bölcs és szeretett vezetője a szónoki emelvényre lép, hogy beszédében felvázolja a politikai helyzetet, s hogy irányt mutasson a további feladatok megoldására vonatkozóan. A Sportcsarnok, pénteken este, a Nagybudapesti Pártbizottság aktívaülésének idején, mikor Rákosi Mátyás elvtárs mondott beszámolót, szocializmust építő hazánk szíve volt. Már a kép is lenyűgöző! A hatalmas teremben a vörös és nemzetiszínű zászlók díszébe öltözött falak között Nagy- Budapest dolgozó népének legjobbjai, mozgósítói. Pártunk vezetői és funkcionáriusai hallgatták izzó lelkesedéssel és feszült figyelemmel a nagy beszámolót. Felmérhetetlen szeretet, a hűség és a ragaszkodás forrósága áradt Pártunk és Rákosi elvtárs személye felé. A minduntalan feldübörgő tapsviharok, a Sztálint és a Szovjetuniót éltető ütemes kiáltások, a Párt és Rákosi elvtárs nevének egyre áradóbb visszhangzása a magyar dolgozók szeretetének, hűségének hőfokát fejezték ki. A feliratok is méltóak az ünnepi hangulathoz. Az előadói emelvény felett olvashatjuk: »Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és vezére, az imperialista kémbanda blepiezsije, Rákosi Mátyás!* Mijd mellette: »Éljen a felszabadító Szovjetuniói* « Az aktíva forró hangulatában felhangzottak Rákosi elvtárs nyugodt szavai, melyek azonban átforrósodtak, amikor a Szovjetunióról, a Pártról, Sztálinról beszélt. Még akkor is, amikor kifejezést adott a magyar dolgozó nép gyűlöletének az aljas Tito—Rajkbanda ellen, amikor a nép ellenségeiről, a szabadságunkra és függetlenségünkre törő orgyilkosokról szólt. Rákosi elvtárs beszéde az elmúlt hónapok történelmi eseményeiről szóló beszámoló volt. Részleteiben és összefüggéseiben elénk tárta a Rajk-banda perének tanulságait, s az azokból következő kötelességeket. De ugyanakkor — szinte csak felsorolásban — megemlékezett azokról a győzelmekről, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a magyar dolgozó nép kivívott Az alkotmány és abból következőleg az állam és az egyház szétválasztása, a sikeres termésbeadás, a kenyérjegy megszüntetése, szocializmust építő államhatalmunk, szocializmust építő népünk megannyi győzelmi jelentése. Rákosi elvtárs beszédét minduntalan — forró szökőárként — megszakítja az éljenzés, a taps, a hurrá. Az örömteli felfokozottságban új jelszavak, új jelmondatok születnek, melyeket most teremtett, most költött a nép. Mikor Rákosi elvtárs az Ötéves Tervkölcsönről beszélt, az aktíva részvevői felugranak helyüikről s mindjobban erősödő kórusban belekezdenek: »Jegyezzük a kölcsönt! Jegyezzük e kölcsönt!« A hatalmas csarnokban szóló zeng fel, de Csak egy pillanatra, mert mindjárt visszhangozza az egész hallgatóság: »Túljegyezzük a kölcsönt!« És mindehhez újra és újra, mindig visszatérően Sztálin és a Szovjetúnió, a Párt és Rákosi elvtárs éltetése kapcsolódik. A két szeretett név, Sztálin- Rákosi olyan győztesen szólal meg a tömegek ajkán, mintha az egész ország hangja hallatszana ide. A lelkesedés szinte már nem is nyerhet fokozást, amikor Rákosi elvtárs bejelenti a Tervkölcsönjegyzés összegét, az 508 millió forintot. Két nagy érzés uralkodik a csarnokban: A forró hála nagy felszabadítónk, a Szovjetúnió és Sztálin elvtárs iránt, a szeretet érzése Pártunk és Rákosi elvtárs iránt és a sistergő gyűlölet Rajkákkal, Tiróékkal, az imperialistákkal szemben. Az érzések viharzottak, egész dolgozó népünk szíve ott dobogott a teremben, a nagyaktíva utolsó percéig, amikor Kovács István elvtárs a zárószava Itat mondta, az első perctől kezdve, amikor Rákosi elvtárs elkezdte nagy beszédét. Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben aküzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunóban látták népük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetúnióval szemben. Rákosi elvtárs beszél a nagy budapesti pártaktíván Lelepleztük az imperialisták veszedelmes ötödik hadoszlopát — Tisztelt Pártaktiva! Összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak — kezdte beszédét Rákosi elvtárs. — Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták sztratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetúnió vezette békefrontból és az imperialisták táborába vigye át. Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami »Operation X« nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetúnióvezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szovjetúnió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügynölkökből álló banda lett volna, amely, ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából fa’törő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében megvilágította a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk-per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompromittáló adatok a Gestapo irattárából az Egyesült Államok kémszolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végretetta Horthy rendőrségének, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. — Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internálótáborokból. Fény derül ezzel kapcsolatban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiainak Arszo Jovanovicsnak, Zsurovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy A jugoszláv árulók amerikai urai harcisa dobták sztratégiai tartalékukat . A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját, mint sztratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ezidőben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor a jugoszláv árulók amerikai urai a sztratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Rankovics erről nyugodtan azt mondotta Rajknak: »a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagosforradalmiságát a Szovjetunióés a többi népi demokratikus országok felé. Neki — már, mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat a Szovjetúnió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepét betöltő mivoltát fel kellett adnia és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie. Jugoszlávia lett a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna a angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tisz