Népszava, 1949. november (77. évfolyam, 254-278. sz.)
1949-11-01 / 254. szám
Világ proletárjai egyesüljetek!9 77. évf. 254. sz. 1949 november 1. kedd NÉPSZAVA Újabb üzemek munkai és ajánlásai Sztálin elvtárs születésnapjára Az Újító Kongresszus határozata Szerkesztőség: Budapest, VII., Miksa utca 8 óra 50 fillér Telefon: 224-817, 224-818, 224-819 Megvitatják és ellenőrzik a dolgozók a tervet Az egész világ munkásosztálya készül Sztálin évtárs 70. születésnapjának megünneplésére. Magyarország dolgozó népe, élén a munkásosztállyal, méltóképpen akarja kivenni részét a világ dolgozói szeretett vezérének és tanítómesterévei ünnepléséből. A magyar munkások jól tudják, hogy Sztálin elvtársnak semmivel sem szerezhetnek nagyobb örömet, mint a béke táborának, az új világot építő harcos erőknek gazdagításával. Ezt a célt viszont ez önmagukért beszélő tettek szolgálják, így jutottak a Ganz Villamossági gyár dolgozói arra ez elhatározásra, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára idő előtt befejezik a hároméves tervet, 15 százalékkal emelik a termelékenységet, csökkentik a sefejtet és kiterjesztik, az egyéni versenyt Példájukat követik az üzemek az egész országban. Egyikük sem akar lemaradni. Nem eked olyan gyár, vagy üzem Magyarországon, amelyben beérnék a sereghajtó dicstelen szerepével. Munkásaink és technikai értelmiségünk ki akarnak tenni magukért. Lázas munka folyik e nagy célérdekében az összes üzemekben. Mindenütt azonnal megérezték, hogy a napirenden levő tervismertetések, a műhelybizottsági választások és a hároméves terv befejezésének kérdésee egyetlen csomópontban futnak össze: Sztálin elvtárs tanításainak jellemében, a mi erőnk hozzáadásával is gyarapítani e béke, a szocializmus építésének frontját. Ezt a tényt hangsúlyozza e Szakszervezetek Országos Tanácsa is, amikor a Ganz-gyáriak elhatározásával kapcsolatban megállapítja: »A magyar dolgozói nép örökre szivébe zárta Sztálin nevét és most 70. születésnapjára alegjobbat akarja adni, amit tud: a szocializmus építésének meggyorsítását«. Valóban erről van szó, a szocializmus építésének meggyorsításáról. Ennek azonban a mi országunkban döntő előfeltétele a hároméves terv befejezése, tejesítése és túlteljesítése. E ténynek ki tul domborodnia a tervértekezleteken. A legtöbb üzemben a dolgozók maguk ügyelnek erre. Az egyéni versenykihívások százaival és a felajánlások nagy tömegével gondoskodnak a cél megvalósításáról. Ez a szellem uralkodik mindenütt, ahol a Párt irányításával Lankadatlan szervezőmunka folyik. Miután a dolgozók összessége megértette a hároméves terv sikeres befejezésének fontosságát, az ötéves terv ismertetése megkezdődött a legnagyobb üzemeinkben is. A közeli napokban november 2-a és 8-a között a WM, a MÁVAG, a Ganz Vagón, a Ganz Villamossági gyárban, a Diósgyőri Vasgyárban, és egy sor más nagyüzemben naponta 4—5 műhelyben folytatják le a tervismertető értekezleteket. Voltaképpen az »ismertetés« szó nem is fejezi ki eléggé a tennivaló lényegét. Valójában a terv megbeszéléséről, a terv végső kialakításáról van szó. Az üzem dolgozói behatóan megvitatják, javaslataikkal tökéletesítik, észrevételeikkel gazdagítják a tervet. Nem kétséges, hogy minden sikeresen lebonyolított tervértekezlet magasabb színvonalra emeli a munkakedvét. Napfényre kerül a helyes javaslatok, konkrét módosítások és hasznevehető ötletek egész sora. Ennek következtében fokozódik az üzemi pártszervezetek és üzemi bizottságok öntevékenysége. Az üzemi háromszögek, a műhely, értekezet előadóival együttesen kiértékelik az eredményeket és a hibákat és az így szerzett tapasztalatokat felhasználják a későbbi műhelyértekezleteken. Milyen hibák elkerülésére kell gondot fordítani? Elsősorban kellő időben készüljenek el a részlettervek. Nem szabad előfordulnia olyan eseteknek — mint a Jutagyárban —, ahol a szövőműhely előadója 48 órával az értekezlet előtt még nem ismerte a saját műhelyének részlettervét. Más üzemeinkben idejekorán előkészítették az értekezletet és a műhelybizalmakon keresztül tájékoztatták a munkásokat az értekezlet napirendjéről. Ott, alvói ezt elmulasztották, zavarok léptek fel. A Lodenben például 55 perces előadás keretében 30 percet a külpolitikai helyzettel, 20 percet a beruházással foglalkoztak és csak 5 percet a termelési feladatokkal. Ez teljességgel megengedhetetlen módja a tervértekezletek lebonyolításának. Ózdon is csak nagy vonalakban ismertették a tervet szeni ugyancsak nesze semmi fogd meg jól-Helyes az, ami az Elzett-gyárban történt. Itt a tervet időben bontották fel és időben hozták a munkásság tudomására. Sikerült is az érdeklődést rendkívüli mértékben felkelteniök: a dolgozók teljes létszámban megjelentek az értekezleten, harminc felszólalás, harminc versenykihívás történt és az ismertetett tervet alkotó szellemben megbírálták. A tanácskozást a spontán felajánlások szép számával fejezték be. Mindezek alapján a következő főbb szempontokat kel a tervértekezletek lebonyolításánál tekintetbe venni: az előkészítés felvilágosító munkáját ne csak általános politikai szempontok, hanem főleg az üzen konkrét kérdései szerint végezzék. Nem szabad elfeledni, hogy ezúttal még nem a terv beindításán, hanem a terv elkészítésén, a terv helyességének tömegesenőrzésén, a terv megtárgyalásán van a hangsúly. Nagyon lebecsülik a tervértekezletők politikai jelentőségét azok, akik negyedórás röpgyűlésen, vagy két, háromezer főből álló tömeggyűlésen akarják a tervet »kivitetni«. Az ilyen szervezőknek fogalmunk sincs a feladat nagyságáról és jellegéről Az egyes üzemrészek tervét külön kell megvitatni, jól felkészült előadó vezetésével. Nagy hiba az, ha a beruházások kérdése elnyomja a termelési tevét Tehát: a tervértekezletek főfeladata az ötéves terv első évi részletének széleskörű megvitatása. Természetesen semmivel sem kisebb feladat a hároméves terv befejezésének ügye, majd a műhelybizottsági választások helyes előkészítése és későbbi ló lebonyolítása. Ezek a feladatok szorosan összefüggnek. A magyar dolgozók munkafele rántása, a hároméves terv befejezése és az ötéves terv előkészítése új lendületet ad a szocialista munkaversenyeknek. E versenyek eredményei még erősebbé és még gazdagabbá teszik országunkat. A Sztálin elvtárs iránt érzett hálából és szeretőiből fakadó teljesítményeink népünk boldogulását szolgálják — tettekben megnyilvánuló kiállást jelentenek a béke és a nemzeti függetlenség ügye, valamint a szocializmus építésének programing mellett. A magyar dolgozók, amikor a legnagyobb lelkesedéssel sorakoznak fel a világ öszszes dolgozóinak felszabadtásáért folyó harc irányítója, a lángeszű Sztálin elvtárs mögött, új hazát építenek Magyarországon Visinszkij elvtárs szovjet külügyminiszter az ENSZ politikai bizottságának ülésén nagy beszédet mondott az úgynevezett »görög kérdésről«. Megállapította, hogy az egyeztető bizottság jelentése komoly figyelmet követel, mert olyan lényeges kérdésekről van szó, amelyek az egész úgynevezett görög kérdést eldöntik. A balkáni kérdésben kiküldött különbizottság jelentését szintén komolyan kell elemezni. A szovjet küldöttség az adott esetben abban látja feladatát — mondotta Visinszkij elvtárs —, hogy először is elemezze az egyeztető bizottság és a különbizottság munkáját, értékelje azt és megvizsgálja, mennyiben támaszkodnak a politikai bizottság elé terjesztett következtetések és javaslatok azokra az adatokra, amelyekre támaszkodniok kellett. Az egyeztetőbizottság jelentéséről szólva Visinszkij elvtárs leszögezte, hogy a bizottság előtt két fontos kérdés ál, amelyek megoldása annyira nagy jelentőségű, hogy az egész görög kérdés megoldásának kulcsa ennek a két kérdésnek a megoldásában rejlik. Az egyik a területi kérdés, a másik pedig a görögországi belső helyzet kérdése. Visinszkij elvtárs emlékeztetett arra, hogy az ENSZ harmadik ülésszakán a Görögország és északi szomszédai között, kötendő megegyezés fő akadálya éppen a határkérdés volt. Megcáfolta azokat a vádakat, mintha az ebben a kérdésben felmerült akadályok miatt Albániát terhelné a felelősség és rámutatott arra, hogy az athéni kormánynak Albániával és Bulgáriával szemben támasztott igényei akadályozzák a kérdés megoldását. Az athéni kormány még 1946-ban azon lovagolt hogy Albánia és Görögország között hadiállapot van, amelyet azzal kell befejezni, hogy Észak-Epiruszt átadják Görögországnak. Az athéni kormány módszere ugyanaz maradt 1949-ben islet, amely a valódi függetlenség, a valódi területi épség elvével áll kapcsolatban. Világos, hogy ebbe egyetlen önmagát tisztelő állam sem egyezhet bele, önök közül senki sem járna el máskép. A probléma lényege az, hogy megszüntessük a nyugtalanságot, a feszültséget, jó szomszédi, békés kapcsolatokat létesítsünk. Ily módon tehát meg kell állapítani — és ezt meg kell állapítania mindenkinek —, hogy a megbeszélések menete nemcsak Párizsban — amint erről már szó volt —, hanem most is, 1949-ben az egyeztető bizottságban is vitathatatlanul bizonyítja, hogy a határkérdésben csak azért nem sikerült megegyezni, mert a görög kormány ebben a kérdésben nem kíván valódi megegyezést. Görögország nem szégyenli nyíltan hangoztatni Albániával szemben emelt területi igényét, és ezt az álláspontot az Egyesült Államok és Anglia támogatja, nem is szólva Salvadorról és több más független és félfüggetlen államról. Visziszkij ezután rámutatott arra, hogy McNeil a közgyűlés párizsi ülésszakán nem titkolta, hogy Angliának Görögországban sztratégiai érdekei varrnak. Világos, hogy a görög kormány nem a saját maga érdekében cselekszik, ennek a kormánynak egész külpolitikai vonala az angol-amerikai, kapitalista monopóliumok engedelmes eszköze. A szovjet külügyminiszter ezután az athéni kormány hódító törekvéseinek jellemzésére szó szerint idézte Caldarisznak 1946-os szaloniki beszédét, amelyben a monarchofasiszta politikus északi és déli terjeszkedésről beszélt. — Caldarisz tehát, megismétli Hitler vágyálmait —folytatta Visinszkij. Persze, a legelemibb tárgyilagosságot és lelkiismeretességet is el kell veszteni ahhoz, hogy ilyen tagadhatatlan tények mellett valaki azzal vádolja meg Albániát, hogy Albánia meghiúsítja az egyeztető bizottság munkáját. Azzal a san salvadori váddal foglalkozva, hogy az albán kormány nem akar diplomáciai kapcsolatokat létesíteni Görögországgal, Visinszkij megállapította: ezért az athéni kormány felelős, minthogy nem kíván lemondani hódító szándékairól Albániával és egyéb szomszédaival szemben. A Szovjetunió javaslatai lehetővé teszik a „ görög kérdés“ megoldását Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ politikai bizottságában Az USA támogatja a görög fasiszták hódító törekvéseit — Mi egyéb ez — vetette fel a kérdést Visinszkij elvtárs mint idegen terület közvetlen követelése! És nem egyszerű követelés, hanem olyan, amelyet a hadiállapot megszüntetése egyetlen feltételének tüntetnek fel, tehát úgy állítják be, hogy nem lehet béke addig, míg Észak-Epiruszt át nem adják Görögországnak. A görög kormánynak ez az álláspontja — állapította meg a továbbiakban Visinszkij elvtárs — hazug, ami abból is kitűnik, hogy ez a kormány nem tiltakozott a párizsi egyezmény első pontja ellen, amely kimondja, hogy a két állam, Albánia és Görögország nincs hadiállapotban. Caldarisz 1946-ban az Egyesült Államok szenátusának határozatára hivatkozott, amely azt ajánlotta, hogy Észak-Epiruszt csatolják Görögországhoz. Ez tehát azt jelenti, az Egyesült Államok látnaezeket a hódító törekvéseket, hogy gatja — íme, tehát igazam van — folytatta Visinszkij —, midőn azt állítom, hogy ezt a vonalat az Egyesült Államok vezetésével és ösztönzésével jelölték ki és folytatták. A szovjet külügyminiszter ezután leszögezte, hogy az egyeztetőbizottságban a megállapodás egyik legfontosabb akadályát az athéni kormány eszeveszett hódító tervei jelentették. Az egyeztetőbizottság valóban nem tudta befejezni munkáját, minthogy az athéni kormány miniszterelnöke október 18-án adott sajtónyilatkozatában — amelyet a New York Times közölt és amelyet mindeddig nem cáfoltak meg — kijelentette, hogy Görögország semmi módon sem mondhat le Észak-Epiruszra vonatkozó igényeiről A Szovjetunió az athéni kormány eszeveszett hódító tervei ellen — Mit ajánl a Szovjetunió? — folytatta Visinszkij elvtárs. — Eléggé egyszerű, világos és békeszerető fogalmazást javasol, amely elvágja a területi igények útját. A szovjet kormány azt javasolja - mutatott rá Visinszkij elvtárs —, hogy Albánia és Görögország kormánya ismerje el véglegesnek a jelenlegi albán-görög határt, a görög kormány és védelmezői azonban éppen ezt nem akarják bevenni a szövegbe. Az egyeztető bizottság két olyan változatot javasol, amelyek lényegében az athéni kormány régi állásfoglalásának rosszul álcázott formáját jelentik. A görög kormány nem akar beleegyezni abba, hogy a szövegbe bevegyék: a fennálló határ végleges. Ez az első változat alapgondolata. A második változat azt mondja, hogy Görögország hajlandó lemondani a határ megváltoztatása céljából alkalmazandó erőszakról. — Mi azonban azt mondjuk — folytatta Visinszkij elvtárs — mondjanak le szándékukról, hogy a határt megváltoztassák. Éppen ez az azonban, amit nem akarnak. Cohen nem akarja ezt mondani és McNeil — És nincs azon semmi meglepő, tisztelt salvadori küldött úr — mondotta Visinszkij, hogy a Szovjetünk Albánia védelmében síkra száll. A Szovjetunió továbbra is védelmezni fogja Albániát, ha Albániának igaza van. Védelmezni fog bármely kisállamot, melyet szomszédai, erősebb államok kívánságát teljesítve, megsértenek. A Szovjetunió minden ilyen is hasonló esetben tiltakozni fog az igazságtalanság ellen a megsértett állam védelmében, bárhogy is próbálják ellenségei és rosszakarói rágalmazó módon feltüntetni álláspontját. Visinszkij elvtárs kiemelte, hogy mivel Görögország nem a saját akaratát teljesíti, hanem az akaratát irányító amerikai uralkodókörökét, a felelősség az egész kérdésben az Egyesült Államokra és Angliára hárul. Az Egyesült Államok a főszervezője mindannak a zűrzavarnak és kalandnak — mondotta —, amely Görögországban sok esztendő óta magára vonja már a világközvélemény figyelmét. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Albániának nincsenek igényei idegen, görög területre, viszont az Egyesült Államok és Anglia bujtogatja Görögországot, hogy tagadja meg a jelenlegi határ véglegességének elismerését Visinszkij elvtárs ezután rátért Görögország belső helyzetének kérdésére, rámutatva arra, hogy a Szovjetunió 1919 május 10-i javaslatai alkalmasak a görögországi helyzet rendezésére. Bebizonyította, hogy Görögország belső helyzetének és Görögország északi szomszédaival való viszonyának kérdése között szerves kapcsolat van, aki komolyan kívánja megoldani ezt a sem akarja, hogy a görögök ezt mondják. Azt állítják: ezlehetetlen. Azt mondják: valami régifajta elmélet az, hogy az államok határai örökök. Ez valóban igen régi elme- A Szovjetunió védelmezi a kisállamok jogait