Népszava, 1950. július (78. évfolyam, 150-175. sz.)
1950-07-16 / 163. szám
HM JÜLIÜS 1«, VASÁRNAP 11 .Részleteznek minden csavart, az időből futja* A Rákosi Művek szerszámgyárában megszületett a magyar „csasztuska" — a „csipkelődő" Cjazera és sajátos »crinikamódsze»-átvételrek gyülekeznek a Ganz Vagongyár kultúrakrtívás üzemük olvasótermében. A munkamódszer átadók: a Rákosi Mátyás Művek szerszámgyárának fáiajságbrigádjában dolgozó kultúrsmunkások. Ezt az elsőkulturális munkamódszerátadást a Vasas Szakszervezet twcneginevezési osztálya kezdeményezte. Célja: ösztönzést adni az üzemi kultúrmunka egyes ágainak, hogy a termeléskérdéseit a maguk sajátos eszközeivel öntevékenyen dolgozzák fel. Ezen a téren új és nagyszerű lehetőségek állnak rendelkezésre. Ezt éppen a Rákosi Művek szerszámgyári kultúraakttíváik érdekes és a maga nemeiben igen nagy jelentőségű kezdtedményezése bizonyítja. Miiből áll ez? Hetenként megjelenő, jól szerkesztett faliújságjuk cikkanyaga alapján, megteremtették az üzemeik életével foglalkozó, változatos és friss műsoranyagírás új módszerét Nem könnyen jutottak el idáig. Erről beszél Csabai Béla évtáre volt szerszámlakatos — most műszaki tisztviselő — a munkamódszerátadó brigád egyik vezetője. Ez év elején kezükbekerültkét szovjet brosúra: »Alattújság, mint a bolsevik agitáció fegyvere« és a »Politikai tömegmunka e gyárban« című füzetek. Elolvasásuk után a pártbizottság egit-prop. titkára, a Szovjetunióban kintjárt Bőrös Gyula elvtárs felvetette a gondolatot: »üzemünkben is a szovjet faliújsághoz hasonlót kellene csinálni, amely bolsevik módon, az éles kritika, a szatira és a humoros karikatúra fegyverével harcol a termelés körúti hiányosságok feltárásáért, megszüntetéséért, a szocialista előrehaladásért.« Először csak ketten írták r á faliújságot. Babácsi Ferenc elvtárs techmikus pedig rajzolással segített. Az üzemi pártszervezettől minden támogatást megkaptak, így elérték, hogy a fiuújjságírók egyre nagyobb sikere lett a dolgozók között. A faliújságnak ma már héttagú szerkesztői brigádja, 34 állandó levelezője van. __ Amikor a brigád látta, hogy a levelezők milyen gazdag anyagot adnak rendszeresen a faliújságnak, áprilisban felvetődött bennük az a gondolat: jó lenne a cikkekben felvetett kérdéseket valahogy megeleveníteni jelenet, dal vagy egyéb formában. A szerszámgyárban így született meg a többi között a szovjet »csasztuskának« eddig legsikerültebb magyar változata, amely az üzem életével kapcsolatos jelenségeket, ismert dallamokra költött, időszerű rigmusokban, versekben, a szatíra eszközével dolgozza fel. E »csasztuskákat« magyarul tulajdonképpen „csipkelődőnek“ nevezhetnénk. Ilyen házilag irt műsoranyagból már néhány műsoros estét rendeztek. Ezekből most előadnak itt a vagongyárban néhány számot. Mielőtt azonban a munkamódszerátadó brigád két másik tagja, Szűcs Sándor és Predák József esztergályos elvtársak megismertetnék hallgatóikkal az 5—6 veres tarkú és sokszorrefrénnel ismétlődő »csasztuskákat«, néhány szóval azokról afaliújságcikkekről beszélnek, amelyek alapján elkészültek a »csasztuskák«. Elsőnek a »Váci-utcán, Váci-utcán, hogy ha egyszer végigmész...« dallamára költött strófák egyike például a beruházási osztályt figurázza ki. iSzerszámgyári emeleten beruházási intézet Pénzt már régen elköltötték, nincs már ottan semmi más A póthitelt nem kaptuk meg, igaz, hogy ezt későn kértük-e Ennek következtében egyes rendelések teljesítésével elkéstek. A gyártástervezés is megkapja a magáét. Egy átszervezés során ugyanis túlbuzgóságba estek: olyan munkadarabok más részlettervet csináltak, amelyeknél felesleges volt. Ezzel időeltolódást idézte elő más munkánál. A »Megismerni a kanászt cifra járásáról...« dallamra írt »csipkelődő« egyik versszakában rámutatnak arra is, hogy a jelenségeknek oka a gyenge politikai képzettség: »Gyártástervezés van nálunk, ezt mind neki tudja, részleteznek minden csavart, az időből futja-Azért hever vagy elveszik nálunk oly sok munka, mert kevesen járnak onnét szemináriumra.« Egy másik »csipkelődőből« megtudjuk, hogy az üzemvezetés fejetlenül, a dolgozókkal való előzetes megbeszélés nélkül látott hozzá a munka átszervezéséhez, a gépek áthelyezéséhez. A »Megy a gyűrű vándorútra« dallamra költött strófák néhány sora is találóan jellemzi ezt: »Megy a gépünk vándorútra, egyik helyről a másikra. Aki tudja, meg nem mondja, merre van a gépünk útja* Perkó György csoportvezetőt a hiányos szerszámellátás miatt csipkedi meg az alábbi strófa. Első sorából kiderül a dallama is. »Sűrű csillag ritkán ragyog az égen, Perkó Gyurka a szerszámgyári nagy késes olyan szépen készíti a, készíti a késeket, hogy minden héten fekéssük a tervünket.« A Ganz-gyáriaknak igen tetszik az egyes kérdésekkel, hosszú strófákon keresztül foglalkozó »csipkelődő«. Ráismernek ezekben a maguk problémáira- Minduntalan felzúgó tapssal jutalmazzák Szűcs és Prédák elvtársak jókedvvel és színészi játékkal előadott énekét. Az ezután következő »Bob úrfi, hej...« dallamára arról énekelnek, hogy a már előző »csipkelődőkben«megbírált hibák miatt sok pönálét kellett fizetni.A szerszámgyárban van bőven munka és minden munkán pönále. Minden rendelés elkésve készül és elromlik a renomé. De míg a termelési osztály, amely nálunk már négy főosztály mindezzel semmit sem törődik, addig ezt velünk fizettetik.« De sorra kerül a norma csalás és a darabbér kérdése is, a »Tele vana csipkebokor virággal« című népdal változata elmondja: »Tele volt a gyárunk normacsalással, mindig veszekedtek a kalkulánssal. De mióta darabbér van minálunk, azóta mi is tisztábban látunk■« Még hosszan idézhetnénk részleteket a »csasztuskákról«, amelyek, mint abrigád tagjai elmondják, rendkívül jó hatással, a hibáik felszámolásával jár’ nak. Ezek után megindult a munkamódszerátvevők részéről a kérdezés: hogyan lesz tulajdonképpen egy cikkből »csasztuskca«? Csabai elvtárs és Bohácsi elvtárs felváltva magyarázzák: ennek alapja e -kollektív munka. A cikket először megvizsgálják abból a szempontból, amire alkalmas : „Csasztuskára", jelenetre vagy egyébre. Ha »csasztiskára«, akkor kikérsük a jellegének legmegfelelőbb dallamot. Csabai elvtárs, a cikkből megírja a nyers versformát, a brigád tagjai közöl ki-ki beleadja a masna savát-bonsát. Ezután következik Juhász bácsi Ta-tsnaki tisztviselő, a gyár kedvenc költője, aki a dal ütemeinek megfelelően_ megírja a végleges vensionmólú dalszöveget. Ezután elmondják, hogyankészült egy faliújság cikk alapján »Az önkritika« című jelenet, amelyet először külön-külön hárman írtak meg, azután kollektív munkával összedolgozták. Igen szellemes az a prózai műsorszám is, amely az üzemi bürokrácia útvesztőjében elveszett gyártási lapokról szól. A lényegében jól sükerült munkamódszer átadási összejövetelnek volt hiányossága is. A Ganz Vagon gyárnak az összejövetelt nem szervezték meg kelőképpen és e miatt az ügy jelentőségéhez és a Ganz-gyárikultúraktívák számához viszonyítva, elég kevesen vettek részt rajta. " Ami az előadott műsor tartalmát, színvonalát és összeálítását illeti, dicséretet érdemel a szerszámgyári faliújság-brigád. Rá kell azonban itt mutatnunk néhány további hiányosságra. A különböző műsorszámokból nem érződik eléggé, vagy teljesen hiányzik az üzemi pártszervezet szerepe, amely minden helyes bírálatnak és dicséretnek iránymutatója és forrása. Ezért hiányzik a nagy „politikai ’kérdések és az üzemi problémák szoros összefüggésének megmutatása A műsorszámok nem foglalkoznak közvetlenül a munkaversenyteljesítményekkel, túlzottan a negatívumokra, a kritikára vannak beállítva és kevés a pozitív, a példaként állítható jelenség vagy esemény. E hibáknak kiküszöbölése jelentős színvonalemelkedést és eszmei elmélyülést eredményez majd. A »csipkelődők« formáját ki kellene bővíteni a szovjet »csasztuskákhoz« hasonlóan párbeszédes, társalgó, vitázó, változó szólamú dallamokra, így válik majd műsoruk még gazdagabbá, az ezután következő munkamódszerátadásuk még eredményesebbé. , Szenes Imre "A szín koromsötét. Barta Béla csapata jön be. Bányászlámpájuk világítja meg az ácsolatot, egy-két csillét. Munkaruhájuk vizes, gumicsizmájuk sáros. Szótlanul lépnek be. Karbidlámpájuk kampóját belevágják a támfákba. A heverő gerendákra, saját csákányaikra ülnek le. Kényelmesen elhelyezkednek, egyik-másik rágyújt, tüzet adnak egymásnak. A fejtést azért hagyták el, mert robbantás, „lövés” volt. (A szín benépesülése közben tompa dörrenések is jelzik ezt.) Meg kell várni, amíg a füst eloszlik. Ez a »füstre várás”. Lassan, kis szünetekkel indul a beszélgetés. Papkalára: No, azt hiszem, minden lövés jól elmegy. Hanes: Meghiszem azt Papkalára: Lesz szén rogyásig. Barta: Hát legyen is. Papkalára: No, azért a keleti szárnyon (kezével mutatja az irányt) még két lyukat kellett volna fúrni. Barta: Nem komám, így volt ez jó. Hanes: Egy fúrással, egy deka robbantóporral se többet. Papkalára (felcsattan): Ti csak a magatokét zengitek! A keleti szárnyon most mégegyszer kell robbantani. Fürjes: Nincs igazatok! Akkor már inkább az András ereczke felüli oldalba kellett volna egy lyukkal több. Barta: A robbantás jó. Csak ez a füstrevárás ne lenne. Pocsékolódik a drága idő. Papkalára: Ha mingyárt a szélnek eshetnénk. Fürjes: Hogy nekitüzesedtetek (gúnyosan), holnap is van nap — minek sietni? Barta: Versenyben vagyunk Pap Gazsikkal, ti is ott voltatok a megbeszélésen. Fürjes: Akkor meg a tetőszénnel mért bajlódunk? Hanes: Fene kemény az a tetőszén. Fürjes: Hagyni kéne, úgy most azelőtt. Úgyse fizetik a bajlódást. Pap Kalára: Mondtok valamit, előbb végeznénk. Fürjes: Jobban is keresnénk. Barta (felkel, leveszi a lámpáját, igazit a vízszabályzócsapon, hogy jobban égjen, közben beszél): Szereted a paprikáscsirkét Papkalára? Papkalára: Hogy a fenébe ne szeret,flém. Barta: Kenyérkével kitürölöd-e a tányért utána? » Papkalára: Egy csöppig. Mosogatni se kell az asszonynak. Barta (ismét belevágja a lámpa kampóját a gerendába): No akkor itt miért akarod pocsékolni a szenet? Fürjes: Azelőtt se számított a tetőszén. Barta: Miénk volt azelőtt a bánya? Fürjes (lassan, tagolva): Meglátjuk majd egy-két nap múlva. (Jelentősen.) Aki okos, ügyes, az kibírja ezt a kis időt, anélkül, hogy bajba jutna. Tudom én, amit tudok. Barta: No, mit tudsz, Fürjes? Fürjes: Elmondtam már nekik. (Körbemutat.) Barta: Mondd el nekem is, hadd okosodjam. Papkalára: Rád fér. Úgy töröd magad, mintha te nem tudnád. Hanes: Ugyan barátom, Barta Béla. Megfordul a világ. Te meg a Pap Gazsival akarsz újra versenybe állni. Fürjes: Minden okos ember tudja, hogy nem érdemes törni magát. Hall az ember mindenfélét.. . Pap Kalára: Ej, de tudsz te mindenről rosszat mondani. Fürjes: Tán nem igaz? Barta: Tán nincs szükség arra, hogy megnézzük a normákat. Fürjes: Már akinek. — Nekem nem. Barta: Gondolod, hogy nekünk se kéne törni ennyire magunkat? Fürjes: Én jót akarok, időben figyelmeztetek mindenkit. (Nagy István szakszervezeti bizalmi, Pap Gazsi sztahanovista vájárral megérkezik. Mindenkivel kezet fognak, lámpájukat felakasztják.) Nagy István: No itt vagyunk. Ahogy tegnap megbeszéltük, Pap Gazsi megújítja a párosversenyt. Ide már be is vezettük. (Mutatja a szerződést.) A csapat nevében neked kell aláírni, Barta Béla: Itt ni. (Eléteszi a nyomtatványt) Hanes: Meg kéne ezt még beszélni. Barta: Úgy gondolod? Hanes: Én igen. Barta: Hát te, Papkalára, mit szólsz? Papkalára: Azt, hogy ne siessünk. Nagy István: Mire kell várni, emberek? Tegnap már megbeszéltük. Emlékezzetek, Császár is helyeselte, a mérnök. Hanes: Akkor se árt gondolkozni rajta egy-két napig. Pap Kalára: Ki tudja, mi történik holnap? Pap Gazsi: Egység az van a’ csapatodban, Béla. Úgy ingadoztok, mint náészál a szélben. Barta: Látom ezt én is, Gazsikám, de nem tudom, hogy honnan fúj a szél. Hanes: Onnan, hogy mi már tovább látunk az orrunknál, ti meg csak keveregtek ebben a versengésben. Nagy István: Aztán mit láttok az orrotokon túl? Ki mutatja nektek a nagyvilágot? Pap Kalára: Nyisd ki a szemed, meglátod magad is. Nagy István: Ne félts te engem, meresztem az enyémet. Hanes: Hát akkor mondd, hogy mit látsz te? Nagy István: A vésdőgépet, a négy új kaparószalagot, amit a szovjettől kaptunk. Az autóbuszutazást, a gyaloglás helyett haza a faluba. Nemeskéri főmérnök helyett, aki rugdosott és üvöltött, Ritter elvtársat. — Soroljam-e még? Hanes: Hát a hold nagyudvarát, meg a Göncölszekér rúdját nem láttad? Pap Gazsi: Mit lehet azokból látni? Pap Kalára: Ne kerülgessük a forró kását. Azt, hogy változik a világ és tán előtte még a norma is. Nagy István: Ezért kell hát várni a versenyszerződés megkötésével? Hanes: Hát ezért Nagy István: Pap Gazsi, te is figyeled a holdat és a Göncölszekeret, hogy ott lásd meg az égben a holnapot ? Pap Gazsi: Én eddig itt lenn a tárnában is meg tudtam mindig, hogy milyen lesz a holnap, meg a holnapután. Nagy István: És miből láttad itt lent a jövőt? Pap Gazsi: Abból, hogy annyi szenet bányásztunk, meg hogy mennyi pala volt közte. Abból, hogy hány lukat lőttem, hány kiló lőport takarítottam meg. Nagy István: No Hanes, meg Papkalára, ki tanított benneteket az égből jósolni. Hanes: Hát... csak úgy hallottuk. Papkalára: Mondja meg Pap Gazsi, ki tanította meg, hogy innen a fene mélyből a jövőbe lásson. Pap Gazsi: Hogy engem ki tanított? Pap Kalára: Igen, téged. Pap Gazsi: Engem a Párt! A Párt tanított meg arra, hogy jövőnk a munkánktól függ. A Párt tanított meg arra, hogy miért kell szocialista versenyben állni. A Párt tanított meg arra, hogy félre kell rúgni az útból mindent, ami akadályozza az előrejutást Ha rémhírterjesztő, áruló áll az utunkba, azt épp úgy, mint a megöregedett, elavult normát. Barta: Jól tanít, jóra tanít minket a Párt. Alá is írom ezt a szerződést! Hanes: Várj még egy kicsit azzal az aláírással Azt beszélik, változás lesz. Ki tudja, mi történik azzal, aki ilyen szerződést aláírt? Nagy István: Hát ezt a marhaságot ki beszélte a fejetekbe? Pap Kalára: Ej, mindig csak azt tudod kérdezni, hogy ki beszélte. Régi munkásember, olyan, mint mi, csak többet tud. Nagy István: Az egész bányát bejárta már ez az ostobaság, amit a ti okos tanácsadótok terjeszt. Papkalára: És aztán? Nagy István: És aztán nem veszed észre, hogy azóta tőletek is kevesebb szén jön? Hanes: Egészen megzavarodik az ember. Nagy István: Épp ezt akarja elérni a ti okosotok. Papkalára: Mi jó van neki abból? Nagy István: Hát például újra mehetne szentképet árulni. Emlékeztek a szentképárusokra? Végigjárta a bányát, bányászlakásokat. Az a bányász, akinek nem volt a viskójában szentkép és nem is akart venni, hogy, hogy nem, kikerült a bányából. Mehetett isten hírivei munkanélkülinek. Pap Gazsi: Hát a nagy istentiszteleteikre sem emlékeztek már? A szénoltárra a sportpályán. És a hosszú listára, hogyki nem volt ott Nagy István: Az olyan régi okos munkásember, aki után ti mentek, írta össze a listát Akik rákerültek, egy bányában se kaptak munkát. Pap Gazsi: Bizalmi ember lehetne megint úgy mint régen. Amit neki mondtál, akár a csendőrnek is elbeszélhetted volna. Hanes: Kiről beszéltek? Fürjes: Nem az a fontos, a versenyről döntsünk. Aszonyom, hogy írd alá, Barta Béla. Barta (felugrik): Micsoda? Te mondod, hogy írjam alá? Nagy István: Én is csodálom. Fürjes: Miért? Ti is azt mondjátok, hogy szükség van a versenyre, éppúgy, mint a normák megváltoztatására. Hanes: Mit kétszínűsködsz? Fürjes (a mellette ülő Hanes bokájába rúg): Mindig azt mondom, amit mondani kell... és lehet Nagy István: Igen. Egyszer sógorod, a kupec kulák Egresi rémhíreit hozod a bányába. Máskor meg barátod, a pap hamisságait terjeszted itt. Mindig, amit kell Fürjes: Mit beszélsz? Bányász vagyok éppúgy, mint te. Barta: A csákvai Egresi a te sógorod? Fürjes: Hát aztán, ha a sógorom? Papkalára: A háborút a csákvai papjósoltba? Hanes: Az, amelyik a békeivet se írta alá? Papkalára: Az, áld csak a gazdag ember istenét ismeri, aki a szegényért nem is imádkozik, mert az nem tudja megfizetni? Az én feleségemet sem akarta eltemetni, mert nem volt anynyi pénzem 1930-ban, amit a »szentbeszédért« kért. Fürjes: Mit kiabáltok? Nem vagyok én se gróf, se herceg. Még főpap se. Nagy István: Az nem — de ügynökük — az vagy. Pap Gazsi: Azért nem számít neked, hogy mennyit dolgozol, mennyit keresel. Ráérsz mászkálni egyik csapattól a másikig. Megfizeti a kuláksógor. Vagy a pap, hogy terjeszd, amivel megbíznak. Fürjes: Jogom van elmondani a véleményemet Nagy István: De ahhoz nincs jogod, hogy megrongáld a szállítószalagot. Fürjes: Nem igaz, nincs tanul Papkalára: Aszondod, Fürjes, hogy nincs tanú? Hát mi dolgod volt tegnapelőtt a kaparószalagmotorjánál?! Most már értem, miért kell neked rézdrót meg olló. Papp Gazsi: Miattad állt a szállítás a múltkor is három órát. Fürjes: Nincs tanútok. Nagy István: Mondd ezt a társadalmi bíróság előtt majd. Barta: Na, Fürjes, jól megzavartad a fejünket. Papkalára: Hát nem szégyeled magad? Megmételyezni, félrevezetni minket! Becsaptál bennünket! Nagy István: Régi jobboldali szocdem szokás szerint. Hanes: Hát te, Fürjes, nincs egy szavad sem? Fürjes: Tökfilkók vagytok. Barta: Tökfilkó az öregapád. Hozzád hasonló már többet nem szédít meg. Nagy István: Látjártok már, milyen emberek akarnak félrevezetni, a verseny ellen uszítani. Látjátok, kik védik, rejtegetik az elavult normákat, hogy ártsanak nekünk. Pap Gazsi: Na, Hanes, na, Papkalára, megnézzük-e a hold udvarát? Várjunk-e még ez aláírással? Papkalára: A fene, áld megeszi. Hanes: Jöjjön csak még egy papbarát szocdem amerikai rémhírekkel. Megismerkedik a csákányommal. Barta: Idefigyelj, Fürjes! Majd a napszínen számolunk még. De most nézd! Aláírom a szerződést! Ti is beleegyeztek, elvtársak? (Mindegyik feláll a helyéről, félretuszkolják Fürjest.) Mind: írd alá, Barta Béla. Barta: Tovább versenyzőnk Papp Gazsi, hogy még erősebbek legyünk. Nagy István: A szállítással se lesz már semmi baj. Barta: Add már ide a ceruzádat. Nagy elvtárs: Elment már a füst, menjünk vissza a fejtéshez. FELSZÁLL A FÜST Jelenet a bányából, írta FARAGÓ ISTVÁN NÉPSZAVA fhmc/sxerl a codgoxoknak! ZONGORÁT, RÁDIÓT, HANGLEMEZEKET SZÁJHARMONIKÁT, ZENEKARI HANGSZEREKET. MINDENNEMŰ ALKATRÉSZT SZÁLÚT, fej BP. RAKOCZI-ÚT GO.- ERZSÉBET KRT. 19. Fiókok: Rákóczi-út 71. József körút 37-39.