Népszava, 1950. szeptember (78. évfolyam, 203-228. sz.)

1950-09-27 / 225. szám

népszava Marafi István Benya Sándor Pelsőczy Sándor „A szakma legjobb dolgozója“ címéért folyó verseny élenjárói Marafi István lakatos (MÁVAG) háromhavi átlagteljesítménye 328 százalék. Díj normáját átlagosan 163 százalékra teljesíti. A hajtórúd elkészítésének 26 órás munkaidejét 16—17 órára csökkentette. Benya Sándor kovács (Április 4. Gépgyár) új normáját jó munka­­szervezéssel átlagosan 138 százalékra teljesíti. Az utánhűtők hengerlését a megszabott 9 óra helyett 5 és fél óra alatt végzi el. Pelsőczy Sándor sztahanovista gyalus (Vegyipari Gépgyár) új normáját átlagosan 144 százalékra teljesíti. A csapágyrész gyalulásánál a 4 óra 45 perces munkát helyes szervezéssel és jó előkészítéssel 4 óra alatt végzi el. Ennek a munkának a munkaideje a régi norma szerint 18 óra 20 perc volt. A tervkölcsönsorsolás nyertesei: az új csasztuskák hősei A KÖTVÉNYSORSOLÁS üzemi nyerteseit elérte »végzetük«: csasz­­tuska készült róluk. Nemcsak jegy­zett összegük egy részét vagy több­szörösét kapták vissza, hanem üze­mük kultúrbrigádja még rigmusok­ban is megünnepelte őket. Persze, hogy jólesik az ilyesmi. A kultúr­­brigádok jó munkáját dicséri, ha A LARDOLINE VEGYÉSZETI gyár dolgozói tavaly a tervköl­­csönre 80.000 forintot jegyeztek. Szorgalmasan fizették a részleteket s a határidőre azután mindenkinek kezében volt a kötvény. Amikor el­érkezett a nyereménysorsolás nagy napja, a népnevelők, akik annak­idején jó felvilágosító munkát vé­geztek, most örömmel hangoztatták. A HOFHERR-GYÁRI KULTÚR­­BRIGÁD egyik rigmusában Jobbágy szaktárs történetét énekelte meg. Jobbágy fúrógépen dolgozik. Gyak­ran panaszolta: a felesége szemre­hányást tett neki tavaly, amiért 500 forintot jegyzett. Jobbágy szaktárs megmagyarázta feleségének, hogy így az ellenség gondolkozik. »Ezek­kel a forintokkal, amit mi most köl­csönadtunk a saját államunknak, mi járunk jól, mert sokkal többet ka­r JOBBAGY-HÁZASPÁR e vi­dám balladáját a Hofherr-kultúr­­brigád árnyjátékkal illusztrálta. Ez az újszerű megoldás nagy derült­séget keltett a dolgozók körében. Jobbágyné szavai, hogy »bár toll­nét jegyezhettél volna«, szinte szólás-mondás lett az üzemben. A dolgozók úgy érezték, hogy ez a téfás kicsengés valamennyiük szi­­n­tből szól. __­ilyen gyorsan reagálnak az aktuális eseményekre. A Gyárkémény- és Kazánépítő NV-nél a kultúrbrigádok a terv­kölcsönsorsolás első napját ünneppé avatták. Ügyesen összeállított kultúrműsorban emlékeztek meg azokról a dolgozókról, akik a boldog nyertesek között szerepelnek. íme, itt következik néhány strófa: »Megmondtuk, hogy amit Pártunk ígér, azt be is tartja.« Igen. Pártunk állta szavát. A Lardoline NV dol­gozói közül tizenegyen részesültek nyereményben. A kultúrbrigád ter­mészetesen itt is megemlékezett a boldog nyertesekről. A »Sűrű csil­lag« dallamára írták a vidám rig­musokat, punk vissza.« Az asszony még ki­csit dohogott, de az eredmények meggyőzték. A férje pedig egyene­sen azzal biztatta, hogy biztos nyer­nek majd a kötvényen és a nyereség­ből rádiót vásárolhat. Jobbágy szak­társ ezúttal sikeres jósnak bizo­nyult. A kötvényt valóban nagy nye­reménnyel húzták ki. A történet to­vábbi részét hadd mondja most el a Hofherr-gyáriak rigmusa. A kultúrbrigádok e gyors, ötletes munkáját figyelmébe ajánlják vala­mennyi üzem kultúrbrigádjának. A kultúrbrigádok munkája akkor ha­tásos, hogyha mozgékony, gyors, ha a dolgozók igazi problémáit szólal­tatja meg, hogyha az üzem ügyeit közüggyé teszi a komoly mondani­valók és a tréfás rigmusok eszközé­vel. ___ »Gyorsan itt az eredmény, ott hozzák már a listát. Látnátok csak ragyogni az ismert Rácz Pistát. Hej, mert kis feleségének a számát kihúzták. A pénzt gyorsan a postatakarékba rakták. Kádár Henrik titkárunk a Csepel Autóban, Ezer forintot kapott ropogós bankóban. Hej, nemcsak te nyertél itt szaki, ne légy olyan büszke. A tervkölcsönt az egész dolgozó nép nyerte.« »Biharink reggeltől estig kesergett. Jaj, én szegény, hogy én soha nem nyerek. A számok már táncot járnak az újságban előttem Nyertes számom, úgy látszik, hogy lelőttem. .Kovács elvtárs, aki magán­erőt vett, Megjelölte a listán a nyerőket. Kiderült, hogy Bihari is nyert ezerből egy felet. Amiből még szemüveget is vehet. Neumannak is kedvezett a szerencse. Ebből lesz a kislányának kelengye. Kislányának vesz kelengyét, aki nemrég született. Viseli is egészséggel a gyerek.« »Az egyik kötvénnyel nyert tízezer forintot. Meg is vették Jobbágyék a régvárt rádiót. Hej! Ámde ezenkívül még annyi mindent vettek. Hogy a hazaszállításhoz egy társzekér kellett. Jobbágy így szólt a nejének: ne higyj a rémhírnek. Csapj az ellenség nyakába, bárhogyan beszélnek. Hej! Mert amit a Párt Ígér­ő szavát meg is tartja, Megvédi a nép érdekét, ezért hív a harcra. De az asszony csak dürünyög, be nem áll a szája És mérgesen, bosszúsan mozdul a párjára. Hej! Akármit szól az ellenség, majd teszek én róla, De te, kedves férjem többet jegyezhettél volna.« 1950 SZEPTEMBER 27, SZERDA Bartók művészete mind nagyobb mértékben jut azokhoz, akiktől ered: a dolgozókhoz ünnepi est az Operaházban Bartók Béla emlékezetére A népművelési minisztérium és a Magyar Zeneművészek Szövet­sége Bartók Béla halálának ötödik évfordulója alkalmával hétfőn ün­nepi estet rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepségen megjelent Gerő Ernő elvtárs államminiszter és Révai József elvtárs népművelési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettesei. Szabó István elvtárs vezérőrnagy, az MDP Politikai Bizottságának tagja. Szabó Piroska elvtárs, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára, Nógrádi Sándor elvtárs altábor­nagy, a honvédelmi miniszter helyet­tese, Ratkó Anna elvtárs népjóléti miniszter, Simon Lajos elvtárs és Vikol János elvtárs, népjóléti állam­titkárok, Losonczy Géza elvtárs, népművelési államtitkár, Pongrácz Kálmán elvtárs, a budapesti tanács végrehajtó bizottságának elnöke, va­lamint Nezvál Ferenc elvtárs és Pesta László elnökhelyettesek, Mihályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke. Megjelentek a baráti államok diplomáciai testüle­tének képviselői is, élükön a szov­jet nagykövetség számos tagjával. Eljött a Budapesten tartózkodó hí­res szovjet filmrendező, Pudovkin elvtárs is. Megjelent az ünnepségen Bartók Béláné Pásztor Ditta és ifjabb Bartók Béla is, ellenségeinek izzó gyűlöletében mu­tatkozik meg már első szerzeményei­ben is. — Az a tény, hogy zenénk a szo­cializmust építő dolgozó népünk anyanyelvén tud megszólalni, leg­főképp Bartók és Kodály érdeme. Az pedig, hogy szocialista irány­ban fejlődő zeneművészetünk eleget tud tenni a marxizmus és leninizmus egyik legfontosabb követelményé­nek, hogy alapjaiban népzenénkre támaszkodik, ismét Bartók és Ko­dály munkásságának eredménye.­­ Szabó Ferenc kiemelte, hogy jól­lehet, Bartók a fasizmus elől Ameri­kába emigrált egyénisége és élet­műve szöges ellentétben állt Tru­­manék Amerikájával. Ugyanakkor a magyar népi demokrácia teljes joggal vallja magáénak Bartókot, s ugyanígy népi demokráciánk ze­nészei is. — Úgy leszünk igazán hűsége­sek Bartók örökségéhez — foly­tatta —, ha mi is mindenben azono­sítjuk magunkat népünknek és a világ haladó emberiségének az im­perialisták elleni gyűlöletével, a békéért, a haladásért folytatott har­cával és minden erőnkkel részt­­veszünk a Szovjetunió vezette béke­­harcban. Bartók hagyományainak szellemében tovább haladni egyet jelent azzal, hogy hitet teszünk a békés építőmunka, a haladás és mindennek záloga, a Szovjetunió mellett. Akkor folytatjuk igazán Bartók hagyatékát, ha a szovjet kul­túra tapasztalatai és eredményei alapján kívánjuk új, szocialista kultúránkat felépíteni. S ezt a Ma­gyar Dolgozók Pártja kezdeménye­­zésével, vezetésével és irányításá­val valósíthatjuk meg. Szünet után kezdődött az ünnepi Bartók-est zenei műsora, amelynek keretében a Horváth Mih­ály-téri általános iskola úttörőkórusa, Her­nádi Lajos zongoraművész, Palló Imre Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vésze, Garai György hegedűművész, a Honvéd Központi Művészegyüttes énekkara és az Állami Operaház Zenekara adott elő Bartók műveiből. Kodály Zoltán és Szabó Ferenc beszéde Az ünnepség Kodály Zoltán el­nöki megnyitójával kezdődött, aki a többi között ezeket mondotta: — Sokan törekedtek az utolsó fél­században új zenét írni, azaz sokak­ban próbált a világszerte bonta­kozó új szellem kifejezésre jutni, de keveseknél sikerült maradandó for­mát öntenie. — Bartók a kevesek közül való, s ezért már ma is világszerte a leg­többet játszott szerzők egyike. — Nemcsak Liszt Ferenc idején, hanem még a mi pályánk indulásán is két út közt kellett választani a magyar zenésznek: itthon akar-e dolgozni vagy külföldön? Sokan választották az utóbbit. Bartókot is kísértette a külföldi siker, készült is rá, próbálgatta, de erős hazafias érzése győzött és már 22 éves korá­ban írja egy levelében: »Én részem­ről egész életemben minden téren és minden módon egy célt fogok szol­gálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.« — Nem tudta még akkor, ez mi­lyen áldozatot jelent. A magyar zeneszerző ugyanis nem tehette azt, amit régi kultúrájú országoké tehe­tett, hogy egyszerűen leült szobájá­ban és írja egyik művét a másik után. Mert mit és kinek ír volna? 1867 után a magyar műzenei kísérle­tek elfordultak a néptől, nem foly­tatták a reformkor nagyszerű lendü­letét. Világos volt, hogy ilyen ele­mekből egy, a magasabb magyar zenét óhajtó és tápláló közösséget csak úgy lehet teremteni, hogy a művelt réteget zeneileg magyarrá, a magyar tömegeket zeneileg mű­veltté kell változtatni. Ez sok em­bernek hosszantartó, áldozatos mun­káját jelentette. — Mi adott erőt erre a szinte lehetetlennek látszó vállalkozásra? — A néphagyomány. A nép zené­jében való elmélyedés megmutatta, hogy él még itt egy régi, eredeti, értékes, csak fejlődésében meg­rekedt kultúra, amit ki lehet emelni a rárakodott törmelékből, s amire lehet magasabb művészetet építeni. 1900 körül a magyar zeneszerzőnek előbb népdalt kellett gyűjteni. Csak­úgy, mint íróinknak egy századdal előbb, sőt Petőfiig. Aranyig. Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük. De látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséget és friss életerőt, feltetszett előttünk egy a népből újjászületett műveit Ma­gyarország képe. Ennek megvaló­sítására rászántuk életünket. — Hátra van a másik kérdés: hogyan sáfárkodjunk hagyatékával? — Mostanában sok zenepedagó­gus van már városban és falun, aki az új pedagógiai módszerek birto­kában biztos kézzel vezeti növendé­keit a zenei írás-olvasás felé. — Bartók műveiben is van elég a gyermekek, kezdők, haladók szá­mára. Viszont mint minden nagy mesternek, neki is vannak alkotásai, amelyek járatlan, sőt járhatatlan útjain csak a beavatottak tudják kö­vetni, azok sem fáradság nélkül. Túlbuzgó szószólói csak ártanak vele, ha efajta műveit akarják ava­tatlan tömegek elé vinni. — Bartók diadalmas hazatérésé­nek feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell ösz­­szefogni minden tényezőnek. — Művészete mind nagyobb mér­tékben jut el azokhoz, akiktől ered: a dolgozó néphez. Népünk egyre in­kább megérti Bartók művészetét. Ez jelentősen hozzájárul az igazi ma­gyar zenekultúra kifejlődéséhez. Ezután Szabó Ferenc, a Magyar Zeneművészek Szövetségének ügy­vezető elnöke mondotta el emlék­beszédét. — Bartók meghalt, de művészete eleven erő. Mindenekelőtt életművé­nek harcos hazafiságát kell kiemel­nünk, amely egész emberi magatar­tását és művészetét áthatotta. Haza­­fisága a nép szeretetében és a nép. Hogyan vesznek részt a szovjet szakszervezetek a tanácsválasztásokban A szovjet tanácsvál­aszt­ások elő­készítésében fontos szerepet játszanak a szovjet szakszervezetek, amelyek több mint 28 milló munkást és alkal­mazottat egyesítenek és a Szovjetunió legnagyobb tömegszervezetei. A szakszervezetek ereje abban rej­lik, hogy tevékenységüket a Párt irá­nyítja és a Párt vezetése alatt a dol­gozók sokmilliós tömegeit vonják be a kommunizmus építésébe. A szovjet ipar valamennyi dolgozó­jának több mint 90 százaléka vesz részt a háború utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért indított szocialista munkaversenyben. A szov­jet sza­kszervezetek a tanács­választá­­sok előkészítő szakaszában nagy sze­repet játszanak a szocialista verseny újabb lendületének megszervezésével. Terven felül a fényes hengereit vas ezer tonnáit adták a magnitogorszki, kuznyecki, szerovi és más kohászati üzem dolgozói. Önfeláldozóan dolgoz­tak a Donyec-m­edence, Karaganda és más szénmedencék bányászai, akik a tüzelőanyagnak tízezernyi tonnáit ter­melték ki a terven felül. Moszkva és Leningrád, Ural és Szibéria gép­gyártói gépek, m­unkapódok hatalmas mennyiségét készítették el terven felül. A szovjet szakszervezetek kötelessége, hogy az ötéves terv­ határidő előtti teljesítéséért, a termelés belső tartalé­kainak, a termelés­ minőségének meg­javításáért, az önköltség csökkentéséért indított versenyt továbbfejlesszék. Az ő feladatuk a munkások, mérnökök és műszaki emberek kezdeményező és teremtő készségének felkarolása, az újítók és az élenjáró dolgozók tapasz­talatainak megismertetése. A Szovjetunió Központi Szakszer­vezeti Tanácsának határozata arra kötelezi a szakszervezeteket, hogy a tanácsválasztások­kal kapcsolatban indítsanak széleskörű politikai munkát a dolgozók között. E feladatokra a leg­jobban képzett dolgozók közül jelöljék ki az agitátorokat és propagandistákat. Az agitációs munkát úgy kell előkészí­teni, hogy figyelembe vegyék a dolgo­zók különböző rétegeinek igényeit. A szakszervezetek és a szakszerve­zeti kulturális intézmények vezetőinek elsőrendű kötelessége, hogy a dolgo­zók részére felolvasásokat rendezzenek a szovjet demokráciának a hazug burzsoá demokráciával szembeni fölé­­nyéről, a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egységéről, a Szovjetúnió népeinek barátságáról, a szovjet haza­szeretetről. Az agitátorok megtisztelő és hálás feladata, hogy Lenin és Sztálin Pártjáról, annak harcairól beszéljenek és példákkal mutassák meg a Szovjetunió szüntelen gyarapodását, a Párt és a szovjet állam m­ndennapos­­gondoskodását, a Szovjetúnió kemény és következetes harcát a békéért, a háborús gyújtogatók ellen. A szovjet szakszervezeteknek széles kulturális hálózatuk van mintegy 8000 klubbal, kultúrházzal és kultúrpalotával, 70.000­­Vörös Sarok­kal, több mint 5000 mozival, tíz- és tíz­ezer művészi kultúrgárdával rendel­­keznek. . A tanácsválasztások előkészületei­nek napjaiban minden szakszervezet a politikai tömegm­unkát állítja tevé­kenységének­­köz­pontjába. Nagy munkát végeznek a szak­­szervezeti könyvtárak, amelyeknek minden alkalmat­­fel kell használniuk, hogy a választási irodalmat eljuttassák a dolgozók tömegeihez, a klubokban és más­­kultú­rgócpontok­ban szovjet filmek bemutatását szervezzék meg. Ezenkívül fontos feladatuk a szak­­szervezeteknek, hogy a választási elő­készítő munkába bekapcsolják a nőket, különösen az anyákat. Ezen a terüle­ten elsősorban az a feladatuk, hogy megjavítsák a gyermekintézetek mun­káját, megszervezzék a gyermekek pihenését és ezzel minden asszonynak lehetőséget nyújtsanak a felolvasások, a gyűlések meghallgatására. Sok munka hárul a városi és ipari köz­pontok szakszervezeteire a falusi politikai tömegmunka elindításában is. A helyi pártszervezeteknek az a fel­adatuk, hogy nap mint nap irányítsák a szakszervezeteknek a tanácsválasztás előkészületeivel kapcsolatos tevékeny­ségét és ebben a munkában minden lehetőséget megteremtsenek részükre. A választások előkészítése nagy­fontosságú ügy. A szakszervezetek aktív részvétele jelentős segítséget jelent abban az irányban, hogy a poli­tikai tömegmunka minden dolgozóra kiterjedjen és ezzel méginkább emelje a szakszervezetek szerepét a kommu­nizmus építésének nagy, egyetemes feladatában.

Next